Uj Nemzedék, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-01 / 223. szám

­ Alispánválasztás Tolna megyében Szekszárd, szeptember 30. Ma délelőtt tíz órára tűzte ki Tolna megye alispánválasztó közgyű­lését, amelyen eldől: ki kerül az országgyűlési képviselővé megválasztott Per­czel Béla örökébe. Hárman adták be pályázatukat az alispáni állásra: Schultheisz Rezső vármegyei főjegyző, Szongott Edvin központi járási főszolgabíró és Szabó Imre, a tamási járás főszolgabírája. Az alispánválasztó közgyűlést rendkívül nagy érdeklődés előzte meg. 2 egyetlen csepp vízben meglátja a tenger egész végtelenségét. Ebben a diákpörben is megláthatja Európa, mit tett, mikor Romániát rászaba­dította az emberiségre. LEGÚJABB Mussolini meghívta Hitlert Olaszországba Róma, szeptember 30. Mussolini Németország elhagyásakor a határról a következő táviratot intézte Hitlerhez: — A határ átlépése alkalmával gon­dolataim visszaszállnak Nagyméltó­ságodhoz, visszaemlékezve azokra a felejthetetlen napokra, amelyeket önnel az ön nagyszerű népe körében töltöttem. Köszönetet mondok a fo­gadtatásért, amelyben ön és a né­met nemzet részesített. Szívem telve van a pompával, a munkával és hit­tel, amelyet az ön hatalmas, újjá­született hazája büszkén tárt elém. — Ezek a napok megpecsételték, azt a szellemi összetartást, amely a nemzeti szocialista Németországot és a fasiszta Olaszországot összekap­csolja és megpecsételték a két or­szág szándékainak összhangját és szilárdságát, valamint a két ország barátságának felbon­thata­tanságét. — Ezek a napok csak még jobban elmélyítették és még élénkebbé tet­ték bennem az ön műve iránti cso­dálatomat és az ön személye iránti barátságomat.. Fogadja köszönetem újbóli kifejezése mellett úgy Nagy­­méltóságod, mint az ön nagy hazája legőszintébb és legszivélyesebb jó ki­­vánataimat. Remélem, hogy mielőbb alkalmam lesz önt Olaszországban üdvözölni. Mussolini.“ - KÉTMÉTERES ISKOLÁSFIÚ. A bécsi állami középiskola tanulói­nak sorában szerepel egy S­z­v­a­cs­i­n­a Pál nevű 14 esztendős diák, akinek magassága megköze­líti a két métert. Az óriás ter­metű diák állandóan nő s szü­lei a legnagyobb aggodalommal kérik az orvosok tanácsát, hogy mit tegyenek gyermekük vésztjósló növekedésével szemben. A Szvacsm­a­­i házaspár szerény anyagi körülmé­nyek között él s igy valósággal anyagi romlásba kergeti őket fiuk nevelése, mert a kétméteres diáknak hiába járnak szinte csodá­jára az egész környéken, pénzt még nem keres, élelmezése azonban még a legegyszerűbb étrend mellett is napi öt schillingbe kerül. A bécsi gyermekvédő liga kilátásba helyezte most, hogy gondjaiba ve­szi Európa legmagasabb növésű is­kolásgyerekét. Péntek, 1937 október 1. TissiMZEBseg Mondd meg, hogyan jársz és megmondom, ki vagy! Berlin, szeptember 30. (Az Új Nemzedék tudósítójának telefonjelentése.) A detektív agyarára szorítja barna Dunhill-pipáját, a lábnyom fölé hajol, öt másodpercig vizsgálgatja, majd egy lélegzetre, gondolkodás nélkül kijelenti: — A gyilkos 12 éves, 178 centi ma­gas, halántéka őszül, bal felső hátsó zápfoga hiányzik, viszont jobb alsó első zápfogában arany tömés van. Jobblábára kissé leb­eg, galambot tenyészt, bélyeget gyűjt és 12 évig Patagóniában élt . . . A körülállók csodálkozva néznek a Nagy Mesterdetektivre, aki egyetlen lábnyomból ennyi mindent megálla­pít. Legalább is a regényekben. A valóságban a detektívek munkája sokkal keservesebb, habár a modern kriminalista az orvos s a lélekbúvár segítségével csakugyan elég sok ér­dekeset állapít meg az ember láb­nyomából, pontosabban járásából, a szempontból a vadászok és a föld­művesek. A járáspszichológusok megállapítása szerint az ilyen embe­rek óvatosak és erős akaratuak egy­szerre. A másik elterjedt járás a sa­rok­járás. Ezek erősen lépnek a sarkukra és csak egész felületesen a talpuk többi részére. Sietős nagyvá­rosi emberekre és sportolókra jel­lemző ez a járásmód. Nincs két egyforma! Kísérletekkel bebizonyították, hogy nincsen két ember, aki egyformán járna és egyf­rmám taposná ki cipő­jét. Az egyik három nap alatt fer­­dére járja a sarkát, másiknak még félév múlva is olyan egyenes, mint amikor a suszterinas hazahozta. Nem a test súlya dönti el a cipősarok élet­tartamát, hanem a járásmód. Tessék kimenni az utcára és tíz percig figyelni az embereket térdtől lefelé. Vannak olyanok, akik teljes erővel a sarkukra lépnek és utána még lábfejüket is lenyomják a földre. Ezek sokkal több sarkot fogyaszta­nak, mint a többiek. A lábnyomból úgy lehet őkeit megismerni, hogy majdnem mindig gumisarkot visel­nek, vagy vasszögekkel megpatkol­­tatják a cipőtalpuk szélét. Legelterjedtebbek azok, akik csak gyorsan, felületesen lépnek a talpuk belső részére. Legtipikusabbak ebből Óvakodjunk az egész talpon járóktól! — Óvakod­junk az egész talpon já­róktól — ajánlják a berlini tudósok, — mert ezekben az emberekben nem lehet bízni. Járásuk féktelenséget, alattomosságot és lustaságot árul el. Lehet, De mit csináljanak szegény lúdtalpasok? — kérdezzük mi laiku­sok szerényen. Azoknak, akár akar­­nak, akár nem, egész talppal kell a földre léjjniök, pedig nem biztos, hogy fékezhetetlenek és alattomo­sak... Egy berlini anatómus tanár, aki egész életét az ember alsó végtagjai tanulmányozásának szentelte, megál­lapította, hogy nem — mint gondol­nák — a jobb lábunk erősebb, hanem a bal. Erre vall az is, hogy menekü­lök üldözőik elől csaknem mindig jobbra kanyarodnak. Nyilvánvaló, hogy a balláb erősebb és futás köz­ben jobbra tolja a testet. Ha egy nagyobb és egy kisebb ter­­metű­ ember áll egymás mellett, a nagy mindig hosszabbakat, a kicsi rebvdebbeket lép. Nem kell tehát Sherlock Holmesnak lenni ahhoz, hogy az ember négy lábnyomból megállapítsa, hogy melyik kettő volt magasabb, melyik alacsonyabb em­beré. Természetes az is, ha a nagy cipő­­számú embernek gyors egymásután következnek a lábnyomai, akkor ideges és nyugtalan volt, nagyon sietett. Ha pedig a kis cipőjű, tehát valószínűleg kistermetű ismeretlen hosszú léptekkel jár, biztosra vehet­jük, hogy nyugodt, megfontolt, ki­egyensúlyozott, bölcs ember. Ezt a játékot akár naphosszat lehet folytatni. Meg egy másikat is, amit Baden Porwell, a világ főcser­késze ajánl híres könyvében a 30 évvel ezelőtt megjelent, Scouting for Boys-ban fiainak: a villamosban, vonatban ülnek, szálljanak föl le­hajtott fejjel, ne nézzék meg az utasok arcát és ruházatát, hanem pusztán cipőjükből következtessenek korukra és foglalkozásukra. Nagyon érdekes játék, próbálják ki legközelebb! N. M. FELTŰNÉSI VISZKETEG MISS RUTH HASSE A LONDONI ORIENTAL-REVÜ SZTÁRJA A KORZÓN NAGY FELTŰNÉST KELTETT LEOPÁRDJÁVAL. Az Uj Nemzedék levelesládája Mi legyen a hadikölcsönökkel? Tekintetes Szerkesztőség! Az Uj Nemzedék már sokszor foglalkozott a szerencsétlen hadikölcsönkötvény­tulajdonosok ügyével. Eddig azon­ban a helyzetben semmiféle változás nem történt. Az én elgondolásom az, hogy fizesse vissza az állampénztár a hadikölcsönöket 5 százalék vissza­tartásával, amit megfelelő állami be­ruházásokra, vagy az alföldi ínséges vagy árvízsújtotta vidékek felsegí­tésére lehetne fordítani. A kifizetett összeg nem veszne kárba, mert hi­szen a kötvénytulajdonosok javarészt szűkölködő emberek, akik mindjárt bevásárlásokat tennének és így a pénz visszakerülne az ország pénz­ügyi vérkeringésébe. Hazafias üd­vözlettel: ifj. Klimits Pál fronthar­cos, győri lakos. (Leközöltük Klimits Pál főszándékú le­velét, de nem tudjuk, hogy képzeli a visszafizetést. Az országnak ugyanis 1,5 milliárd korona névértékű neeztrifikált hadikeletöne van. Ha ezt papírkorona­­árfolyam mellett (100 korona ), 8 fillér fizetné vissza az állam, a tu­jdonosok olyan keveset kapnának, hogy postajóstal­­ványköltségre sem telne a pénz kiutalá­sakor. Ha pedig átértékelésre gondol, kérdés, milyen alapon! Akármilyen sze­rény átértékelés mellett is óriási össze­gek kellenének a visszafizetéshez, amely­nek ideje tényleg elérkezett. A kérdés­nek egész könyvtárnyi irodalma van már, de megvalósítható javaslatot még senki sem ajánlott. A szert.) Debrecen megdrágította a fát Tekintetes Szerkesztőség! Debrecen sz. kir. város, mint erdőbirtokos, né­hány hónapja felemelte a tölgy- és akácfa árát. A szegényebb lakosság most szívesen vásárolná az olcsóbb fát és van is ebből kitermelve a Guthi-erdőben, de a város nem ho­zatja be. Állítólag azért, mert a mi­nisztériumtól nincs erre engedélye, így nem is árusítja. Akármint is van a dolog, a polgárságnak az az ér­deke, hogy olcsóbb fához is hozzá­juthasson és azt a tél előtt beszerez­hesse. Tisztelettel: K. J. Debrecen.

Next