Uj Nemzedék, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-30 / 247. szám

így akartunk rendtagokat toborozni... — Miért küldték be akkor az ügyészségnek? — kérdezte az elnök. — Erről a röpiratról sokszorosított értesítést készítet­tünk, amely arról szólt, hogyha valaki a rend tagjai közül él ­­­ Budapest, 1937 október* 30. szombat # # XIX. évfolyam, 247. szám / /ne ^ szegedi gyenge paprika erejih^ 1 ITmemzedik /Ü4£ut& ***« ' c IDŐJÁRÁS:AZ ENYHESÉG TOVÁBB TART. SZOMBATON (FŐLEG NYUGATON) MÁR ESŐ-1. A HEGYEKEN ÉLÉNK SZÉL- BUDAPESTEN MA TÍZKOR 13 C VAN . " Nemzetgyalázásért elítélték Schmiedt nyugalmazott ezredest ! "Az ügyészség sajtó útján elkövetett­­ Nemzetgyalázás vétsége címén emelt viádat Schmiedt Imre nyugalmazott ve­zérkari ezredes ellen, akinek bűn­ügyét ma délelőtt tárgyalta a Pálffy-tanács. Az ügyészség vádirata szerint­­ Schmiedt ezredes „A magyar értel­­­­­miség csődje“ című röpiratában olyan valótlan tényeket állított, amelyek alkalmasak arra, hogy a magyar állam és nemzet hite­lét sértsék és megbecsülését csor­bítsák. ’’ A tárgyalás megnyitása után J­­álffy elnök ismertette a vádiratot,­­ amely a röpiratnak a következő­­részét inkriminálja: „A sikertelenség nem kis mér­tékben a kormány és a szolgála­tában álló közigazgatásnak a ha­talom fenntartásában elért rutin­jára, a hatalmon levők kímélet­len, sőt helyenként teljesen er­kölcstelen eszközök igénybevéte­lére vezethető vissza“.­­ A vádlott tagadta bűnösségét, el­ i­mondotta, hogy a „Magyar Népnemzeti Rend“ fő­szervezője. Ez nemzeti szocialista alak­­ul­at, amelyet a hatóságok politikai p­­ártnak minősítettek, ők azonban isn­em foglalkoznak a pártpolitikai, csupán etikai kérdésekkel. Elmondotta, hogy az ügyészségnek­­ ebből a gépírásos röpiratból bekü­ld­­t­­ek egy példányt, de mindössze csak­­ három példány készült belőle, de e­l nem terjesztették, akarja olvasni írásba foglalt eti­kai tételeinket, az jöjjön be a párt központi irodájába megbíz­ható ember kíséretében s ha az illetőt is megbízhatónak találjuk, elolvashatja, jegyzeteket készít­het, de megjegyzést nem tehet rá. — De miért volt erre szükség? — Így akartunk rendtagokat tobo­rozni ... A vádlott ezután elmondotta, hogy körülbelül harminc körlevelet küld­ték széjjel, de egyre sem jött válasz. Két alkalommal is összejöttek a köz­ponti irodában és ekkor hat-hét férfi és öt nő jelenlété­ben ismertették a röpiratot. Ennek lényege az, hogy kevesebb jogok mellett több kötelességet kell vállalni mindenkinek a közösségért. Talán az ügyészség tagjai között?!... — Még mindig nem értem, hogy miért küldték el akkor az ügyész­ségnek, ha nem terjesztették? — Csak azért, hogy az ügyészség tagjai között is rendtagokat toborozzanak? — mondja az elnök. — Nem. Mi az etika megállapítá­sánál ... — Furcsa etika lehet ez — álla­pítja meg az elnök — amikor ön, aki a magyar államtól kapja nyugdíját, azt írja, hogy: „A ha­talom gyakorlásának ez a módja csak a cári Oroszország rendsze­rével hasonlítható össze“. Majd az elnök ismerteti a röpirat­nak egy másik részét, amely a ma­gyarországi állapotokat a nemzeti szocialist államokéval hasonlítja­ össze. Azt írja, hogy Németország­ban ezer és ezer mártír áldozta fel magát a nemzeti szocializmus gy­ő­zeleméért, Ausztriában 20.000 hí­vük van, még Romániában is, Magyarországon minden máso­dik ember nemzeti szocialista ér­zelműnek vallja magát, de hiány­zik belőlük a nemzetükért való heroikus önfeláldozás. — Ez is az önök etikája, — jegyzi meg az elnök, amikor megállapítják, hogy még Romániában is vannak he­roikus önfeláldozók, csupán Ma­gyarországon nem törődik senki az értelmiséggel? — Nekünk az a felfogásunk — vá­laszolja a vádlott, — hogy ha Ma­gyarországon is volnának ilyenek, a nemzeti szocializmus egészen­­más irányban fejlődött volna ki ... ítélet: 1000 pengő! A vádlott kihallgatása után az ügyész tartotta vádbeszédét, amely­ben fenntartotta a vádat, majd a tör­vényszék rövid tanácskozás után meghozta ítéletét, amelyben bű­nösnek mondotta ki Schmiedt Imre nyugalmazott vezérkari ez­redest nemzetgyalázás vétségében és ezért 1000 pengő pénzbüntetésre ítélte. Az­­ítélet ellen úgy az ügyész, mint­­ vádlott fellebbezést jelentett be. A Nobel-díj világraszóló dicsősége -me­szorozza egy magyar tudós fém és véd együtt a magyarság beadás horn-­ fokát is. Az öröm fölindulása ,rázzál­­ meg a lelkünket, egy pillanatra má­r tesszük a csorba ásót, mellyel meg­maradt kevés földünket ostromoljuk száraz kenyérért, kiegyenesítjük görbe derekunkat, fölemeljük halo­­vány arcunkat a nap felé, összekul­csoljuk a kezünket és ezt suttogjuk: Isten! Istent szólítjuk, aki fölemelt bennünket a mi nagy ínségünkből és megengedi, hogy legyőzzük a ke­gyetlen óriást, kivel oly régen bir­kózunk már­ balsorsunkat. A C-vi­­tamin felfedezőjének győzelme a szellemi erők hatalmát és az erkölcsi erők végső diadalát jelenti az anyag nyers zsarnoksága fölött. A brutali­tás fölött annak a logikának diada­lát, melyet igazságnak neveznek. A munkáét a rombolás fölött. Az életét a halálon... Ez a Nobel-djj nemcsak dicsőség, de fölemelő vi­gasz is, minden magyarnak. Ilyen­kor érezzük újra, földobogó szívvel, táguló tüdővel, hogy kiválasztott nép vagyunk mi, maréknyi magyar­ság és belőlünk a küldetés névtelen, vitaminja sugárzik. Mialatt a tu­dósok ezrei azon mesterkednek vegykonyháik fala mögött, hogy olyan anyagokat találjanak ki, me­lyek minél eredményesebben pusz­títják az emberiséget. A magyar tü­dős hosszabbá, egészségesebbé, szebbé akarja tenni az ember életét. Nobel mérnök is, a gyilkos hatású dinamit feltalálója, az emberiség pusztítására szánt anyag­ból szerezte óriási vagyonát, de mély alázattal fordította e pénzt az emberiség életének megmentésére... Akik csak az anyagban hisznek, csak a számok tényeire építik fel terveiket, akik tagadják titokzatos erők létezését, ebben a kivételes percben megláthatják, hogy a sok­százmilliós nemzetek, a mérhetet­len gazdagságú népek, az óriási had­seregek, a győzedelmes vas ellené­ben mint áll maradék földjén puszta kézzel egy árva nép, kinek Se fegy­vere, se pénze, se véregnár és mégis nagy tettekre képes,­­bebizonyítva a világnak a maga felsőbbrendűségét, kiválasztottságát, életerejét, fizikai hatalmánál sokszorosan nagyobb rangját. E kis nép, e szegény nem­zet elsápasztja porkolábjait azzal, hogy oly névtelen erőt sugároz ma­gából, amely kiszámíthatatlan. Ez teszi képessé arra, hogy széttörje azt a kriptafed­elet, am­ely a matema­tika törvényei, szerint mindörökre sírveremben­ tartaná őt. Mióta a vi­lágtörténelem legnagyobb kegyes­­sége, az emberiség életrajzának­ legszégyenletesebb igaztalansága mai sorsunkra juttatott, egyremásra köszöntenek ránk e fölemelő pilla-­ natok. ■ In­tett jelnek minden áruló, minden erőszakoskodó, minden ha­­. ”

Next