Uj Nemzedék, 1937. november (19. évfolyam, 249-272. szám)

1937-11-03 / 249. szám

2 ros, amelyet ő tett méltóvá az ezer­éves keresztény Magyarországhoz, amelyet ő­ mentett meg a vesztett háború és­­ a forradalmak szenny­­áradatából, amelynek ő adott er­­kölcsi és­ anyagi súlyt, tekintélyt az egész világ előtt, most kegyelettel és hódolattal emlékezik a vezérre, aki alkotásaiban és szellemében él tovább, aki egyetlen volt és pótolha­tatlan és akire maradéktalanul rá­illik a legnagyobb dísz és elismerés, amelyet az utókor adhat: férfi volt talpig. Két nap rendőri krónikája Bőséges aratásuk volt a kettős ünnep­napon a betörőknek és rablót­ám­adók­n­a­k. Weigl Pál szobafestőt a Tűzoltó­ utcában egy suhanó megtámadta,­­ boxerrel le­ütötte -s­ 60 pengőt tartalmazó pénztárcá­jával megszökött­.­­ Schnäbler Etel gyári m­unk­ásnő az országúton Megyer felé igyekezett­ Az országúton egy férfi megtámadta és 7 pengőjét elvette. — Rákoskeresztúr közelében Csontos­­József gépmestert egy ismeretlen férfi szólította meg és az útmenti korcsmába hivta. On­nan távozóban az ismeretlen férfi fejbe­ütötte Csontost s 32 pengőjét, valamint kerékpárját elvitte. Popper Vilmosnié Tar-utca 10. szám alatti rőfösüzletében falbontó betörők ga­rázdálkodtak. Ruhaneműt és 100 pengő készpénzt vittek el. — Deutsch Istvánné Mester-utcai boltjában 700 pengőt talál­tak a betörők. — Waldner Lajos keres­kedő Pauler-utca 46. szám alatti laká­sában 1000 pengő készpénzt s 3000 pengő értékű ékszert zsákmányoltak. — A Hof­­fer és Schrevntz Gépgyár Lehel-utcai iro­­r­dájában a kasszát fúrták meg, amelyben 5000 pengő volt. —­­ Dr. Kolos Endre ügyvéd Tátra-utca 20/b. alatti lakásáról 210 pengőt loptak el az iroda pénztárá­ból. — Szabolcs Dénesné Verm­ező­-utca 8 szám alatti,lakásán 104 pengő és egy színházi látcső volt a betörők zsák­mánya. — Edvi-Ulés Anna tanárnő Ve­res Palnd­ utcai lakásában átkulcsos be­törés történt. Néhány pengőt és­­egy aranyórát loptak el. A legkiadó­sabb betfirí­ft,­lfailie Sándor orvos Zsigmond­ utca. 68. szám alatti la­kásán volt. Arany- és retiszértéktárgya­­ka­t, szőnyegeket és ruhákat vittek ,ihi­­glikkal a tolvajok. A főorvos kára 12.000 pengő. — Zerkovitz Emil miniszteri ta­nácsos özvegyének Tátra-utca 14. szám alatti lakásából a betörők 500 pengőt, és 2000 pengő értékű ékszert vittek el. Be­törők jártak Asztalos Jenő minisz­téri osztályfőnök Ajtóst 'Dürer-apt 9.' alatti lakásán is. Ruhaneműt vittek ma­gukkal. A rendőrség keresi a tolvajokat.. — MÁSFÉLMILLIÓ ADÓHÁT­RALÉKA VAN KISKUNFÉLEGY­HÁZÁNAK, ahol a lakosság sehogy nem bír megbirkózni a magas pót­adóval. A kecskeméti pénzügyigaz­gatóság most kimondotta a va­gyoni felelősséget az adó­ügyi tanácsnokra és állami adó­­végrehajtók kiküldését he­lyezi kilátásba. Félegyházának 1,250.000 pengő az évi­ adókivetése, a hátralék pedig 1,400.000 pengőt tesz ki. Félegyházán különben az a vélemény, hogy ezt a hatalmas adó­hátralékot az állami végrehajtók sem tudnák behajtani s legjobb volna — leírni. — A felsőbíróságok új vezetői. A Kormányzó az igazságügyminiszter előterjesztésére Töröky Géza" m. kir. titkos tanácsost, a Kúria másodelnö­két ennek elnökévé, Láng-Miticzky Ernő, szegedi, táblai, elnököt a buda­pesti Ítélőtábla, elnökévé, Hutás Jó­zsef kúriai­ tanácselnököt a Kúria másodelnökévé nevezte ki. Dr. Láng- Miticzky Ernőt, a budapesti ítélő­tábla új elnökét vasárnap délelőtt búcsúztatták a szegedi bírói kar tagjai. Láng-Miticzky Ernő utód­jául dr. Muntyán István szegedi táblai tanácselnököt emlegetik­,­­ aki a szegedi­ katolikus közéletnek egyik legmarkánsabb alakja. Megbízható forrásból származó értesülés szerint Muntyán István kinevezése a na­pokban megtörténik. TTT Nemzedék Szerda, 1937 november 3. Férfiöltönyt .egy télikabátot rendelhet mérték után a legújabb divatszöveteimből remek szabással 60 P­ért László méretutáni urlszabósága, Erzsébet-körút 50 (Folytatás az első oldalról) egyik utcasarkon két jellegzetesen miliciárus külsejű alak beszélget egymással. Az egyik fiatal cigány­­képű­, a másik javakorabeli borostás férfi. Fejükön fekete baszksapka, lábukon sáros bakancs, piszkosak, rongyosak, sárosak mind a ketten. Hogy kerülnek ezek ide és hogy lehetnek szabadon — vetem föl ön­magamnak a kérdést, de azután odalépek és megszólítom őket. — Maguk vörös miliciánusok vol­tak? — kérdem. Mind a ketten ösz­­szerezzennek, tekintetük ijedten röp­­dös ide-oda, aztán az idősebbik felel. — Igen uram... De csak vol­tunk ... Ma már hála Istennek, vége a katonáskodásnak. — És mint volt vörös katonák, sza­badon járhatnak? — Hát mit csináljanak velünk a nemzetiek. Gijon egész férfilakossá­gát csak nem lehet bezárni. Mi épp úgy nem voltunk kommunisták, mint ahogyan a miliciánusok legna­gyobb része nem volt az. Kényszerí­­tettek minket is. Nekem különben is Santander óta nem volt puska a ke­zemben. — Mind a ketten csak erődítések­nél dolgoztunk — szólt bele most élénken a fiatalabb is. Hogy bomlott fel a front? — Hogy bomlott fel a vörösök frontja — kérdeztem tőlük. — Hát kérem, az úgy volt, hogy 20-án még dolgoztunk, de már’ Sej­tettük, hogy valami készül, mert a kapitány meg a hadnagy nagyon izgatottan suttogtak a. politikai megbízottal. Délben van hárman autóba ültek és anélkül, hogy bár­­milyen parancsot hagytak..Volna hátra, odébbálrták. Mi vártunk, de délután sem jöttek vissza,­­építési anyag sem jött Gijonból, pedig a géppuskaállásokhoz már nagyon kellett volna a vasgerenda. — És mikor tudták meg, hogy, a fronton vége a háborúnak — fordu­lok most a fiatalabbhoz.. . . — Csak a városban, mikor lejöttem este, hogy megkérdezzem,­­mit csinál­jak. Lent már mindenki tudta, hogy t­ége... Aki nagyon vörös volt, az mind szaladt El Busol-be, h hogy va­lamelyik hajón, vagy halászbárkán helyet kapjon. Először én is arra gondoltam, hogy menekülök, hiszen akárhogyan is rendben volt a szé­nám, olyan rémmeséket meséltek a mórókról és legionistákról, hogy... De aztán meggondoltam. Kezdjem ismét a lövészárokásást, a kopla­lást? Nem én! Azonkívül idevalósi is vagyok és ismerőseim is bizonyít­hatják, hogy semmi rosszat nem tet­tem, csak maradtam. — Sokan menekültek? — Éjjel mindenki menekülni akart. A kikötőben tépték, verték egymást az emberek, átgázoltak egy­máson, hogy helyet szerezzenek ma­guknak. Koromsötét volt, csak az égő petróleumtelep vetett kísérteties vörös fényt az egymást marcangoló, őrjöngő tömegre. Az anarchisták eleinte próbáltak rendet tartani, de aztán nem törődtek semmivel, csak a maguk bőrét mentették. A végén, kérem, még a csónakokat is ellepték a menekülők. — S a vezetők? — A vezetők — kérdi gúnyosan az öreg. — Azok már nappal eliszkol­­tak. Nem kellett egymást marcan­­golniok, repülőgépen mentek. Belar­­mino Tomas, az asturiai tanács el­nöke a spanyol bank egész érték­­­készleteit­ magával vitte. A nép azt beszéli, 10 millió pesetát vitt ezüst­ben és nagyon sokat régi kibocsá­tású bankjegyben. Belarmino! Ez a véreb százával lövette főbe a kato­nákat és az ártatlan polgárokat. Azt sajnálom legjobban, hogy ő meg tu­dott szökni. Aki kidőlt — áruló! Az öreg, ahogy ezt mondja, villá­mokat szórnak a szemei és hogy in­dulatait levezesse, hatalmasat ser­­cint. De most más irányba terelem a beszélgetést. — Milyen volt az élet a fronton? — kérdem. Az öreg legyint. — Élet? Nem lehet azt kérem élet­nek nevezni. Tizenkét órát dolgoz­tunk naponta hidegben, szélben, sárban és közben alig kaptunk enni. Ha valaki kidőlt, azt fascista áruló­nak nevezték, azt mondták szabotál és főbelőtték. Csak a mi zászló­aljunkban több mint ötven embert végeztek ki, pedig a mienk munkás­zászlóalj volt. A harcoló miliciánu­­soknál még rosszabb volt a helyzet. Nem is igen volt már kedvük har­colni, de géppuska kényszerítette őket rohamra. Aztán megjelent a negyven százalékos veszteséget mi­nimáló rendelet. És valóságos po­kollá változott tőle a harctér. Az egyik oldalról a nemzetiek tizedel­ték a vöröskatonákat, a másik ol­dalról a haditörvényszék. Amikor az északi fronton megszűnt a harc, a vezetők kivételével mindenki örült.­­ — A lőszert honnan kapták az vörösök. — Innen is, onnan is. Befutott néha egy-egy hajó teli hadianyag­gal, de nem mindig volt köszönet benne. Sokszor ócska rossz muníciót hoztak, meg éppenséggel olyat is, ami egyik puskába sem illett. Tüzérségünk gyenge volt. Még a gránátokhoz értettek a legtöbbet. Gépfegyver lett volna elég, de sok baj volt itt is a munícióval.­­ — Hát a repülők? — Kezdetben sok volt. De aztán kí­mélték őket, most az utolsó hónap­ban talán egyetlenegyet sem láttam repülni. Tartogatták őket a menekü­lésre. — No és élelmiszerben nem volt hiány? — Éhezünk! — feleli egyetlen szó­val a fiatalabbik. Akik örökre kigyógyultak... büntetéseket, mert az lealacsonyítja az embert. A bevezetés nagyon szép volt, tartottunk tőle, hogy a vége nem lesz jó.. Nagyon is igazunk volt. Hát tetszik tudni, mi volt A rendelet vége? Az, hogy ezentúl az engedet­len és fegyelmezetlen katonák bünte­­tése az lesz, hogy megvonják tőlük az élelmet. Mert az „nem alacsonyitja le az embertTessék aztán hozzá­képzelni, hogy még rendes körülmé­nyek között is szűkiben éltünk a ke­nyérnek meg főzeléknek. A rendelet után aztán minden csekélységért agyonkoplaltattak bennünket. . — Ma már kaptunk enni a­­kato­náknál — kap a szón a fiatalabb. Látszik az arcán, hogy egész rend­szerváltozásból az érdekli legjobban, hogy ma már levest, főtt halat és kenyeret is kapott. — Friss fehér kenyeret, olyant, amilyent már hónapok óta nem ettem. Még hozzá sokat — mondja egész fellelkesültem Megkínálom őket cigaretával. — Régen láttunk ilyent. A vezetők­nek volt, azok kaptak, a frontra is vittek, de mi? Csak látásból ismer­tük, — mondja az öreg miliciánus. Mikor búcsúzom tőlük, felemelt jobbkarral üdvözölnek. — Viva Espagna! — kiáltják egy­szerre. Nagyon hamar beletanultak. Ezek se Marxért, se Leninért, se Sztálin­ért nem vesznek, mégegyszer fegy­vert a kezükbe, örökre kigyógyul­­tak... Márkus Pál. — A veszprémi temetőben hétfőn délután revolverlövés zajára riadtak fel a sír­­látogatók. Egy fejfára borulva átlőtt ha­lántékkal holtan találták Lázár Ferenc 48 éves kórházi altisztet. Tettének oka ismeretlen. — Egyszer rendelet jött — foly­tatja az idősebbik — hogy az asto­­riai tanács megszünteti a fegyelmi e­k Halász kabátot, ruhát viseljünk! Nívója magas! Ára alacsony! HALÁSZ DEZSŐ női divatháza, Rákóczi-út 54. B útoc szabott áron • • .... ZSIGMOND J Cáxác-U. 3• Eiölés nélkül! fe»«. szövetet ! 'Készruh­ák! Kabátot óriási válasstékban. Peliórneröcet! Vászon­­árak ! Paplanok! Bzönyeszek !­ezlon, matrac, rekamiókl Szlondy-bolt. Szondy-utca huszonöt. Berendezzü ku­lt részlét­fizetésre.Kombifiák szobák. Ebéd­­lők. RMoV. Hosszú hitel - Jó minőség! — Lakátberendező és Textilvillslat vr., Eisel Ferenc-tér S. T.12-71-77.Modell árjegyzéket küldünk. 71 legkisebb hirdetés 10 mm. 7h*a t 4 pengő Függöny tartó GURI-GURI és minden más rend szerű­ f­­­foja!° ULL Fogas a legelegánsabb kivitelben Konyhaberendezés zománc- és üvegedények FUrdftszobaf­elszerelés égésien uj, modern mintákban DiftSY, mihii­it a ni­nn Ulf fi evőaszközök, tájak, HI, rUAilH tálcák, székek, asz­talok használtak is olc­on . Vendéglő és Kévéhi­berendezési Vállalat. VII­, Sip-utca 14. Tel. 135-142. B­UTÓ RT legjobban „BOG-MI­,** bútoráruház­ban vásár és VI., Vilmos osánaár-ut 43. az. (Báthory utcával szemközt.) Kombinált szobák, hálók, ebédlők das választékban. Ebétítő szőnyeg PlS.-nS részletfizetésre. Bznnporapás ebédlő- szőnyegek, futók,térítők. Hosszu hfiel — Jó minőség! — lakásberendező és Textilvállalatnál, Liszt Ferenc-tér 5. T.12-71-77. Mint a csikérjegyzéket Hidunk Sportflanell...­­.59 Bársonyflanell­,98 Angorelle­s 1.98 Tweed 3.90 GALAMBOS Ferenciek-tere 4. (Irán­yi-u. sarok) Gyermeksportkocsi 1B­*° kert­­bútor, eső bútor olcsón PROHASZKA gyárából, gróf Zichy Jenő­ utca 46. Ajándékozza meg ön­magát és barátait »»Az emberfajok élete és jövője“ életünk követendő útjait meg­­határozó művet. Megrendelhető: Dl*» KIUSZ ?Esi03 orvos, Budapest, H. Zirda­ utca Sí. sz. — Telefon: 186-087. — Bolti ára IO.- P. Az Uj Nemzedék olvasóinak 8.- r. Kérje Ismertetését. Dimön­tek 50A fü­stésre. Felféme milanyagok. vász. nak - Hosszú h­itel — jő minőségű Lakásberendező és Textilvállalat, VI. Liszt Ferenc­ tér 5. Tel 12-71-77 Anyeginjei» árjegyzéket k(HO M»k.

Next