Uj Nemzedék, 1937. december (19. évfolyam, 273-297. szám)

1937-12-01 / 273. szám

I mmÁRÁN. KÖDÖSEBB és felhősebb az északi megyékben többfelé eső, Hó. 11/Ujmula, a Mátrában elég jó sporthó. Budapesten ma tízkor 30 van Titokzatos halott a Hűvösvölgyben Egy 13 éves kisleány bukkant rá vitéz Lübek István holttestére Ma reggel hét óra tájban a Kútvölgyi-út lejtőjén sietett az iskolába Kovács János javadalmi őr 13 éves Erzsébet nevű polgárista leánya. Útja egy üres telken vezetett keresztül, s amikor a telek széléről a kocsiútra akart lépni, földbe gyökeredzett a lába: a telek szélén egy bokor mellett elnyúlva, sápadt arcú, mozdulatlan férfi feküdt, homlokán és arcán alvadt vér ülepedett meg. A kislány rémülten futni kezdett, néhány száz méternyire rendőrrel találkozott: — Biztos bácsi, kérem... ott fönt a telken... egy ember fekszik... Véres..., úgy látszik, meghalt... A rendőr nyomban az üres telekre sietett és megállapította, hogy a 40 év körüli férfi főbelőtte magát, bal kezében szorongatta a halált okozó forgópisztolyt. Néhány perc múlva a főkapitányság központi ügyeletéről dr. Csepreghy János fogalmazó vezetésével rendőri bizottság robogott ki, mögöttük a halottszállító rendőrautó a Kútvölgyi útra. Közben a mentők is elvégezték már feladatukat. Megállapították, hogy 6-8 órával ezelőtt következett be a halál, kapott, a soffőr nem tudott a rozoga kocsi volánjának ura lenni, az autó felfutva nekiszaladt egy útszéli fának és felfordult. A gumi éles pukkanására és az autó üvegeinek csörömpölésére riadtan szaladtak le a mentők és a bizottság tagjai a sozmszédos telek dombjáról, a szerencsétlenségnek súlyos sérültje is volt. Dobos József rendőri halottszállító, aki a fején sérült meg súlyosabban és vállizületi ficamodást is szenvedett. A mentők azonnal bekötözték és a IX. számú helyőrségi kórházba szállították. A halottszállító autó felborul Amikor a rendőri bizottság autója az üres telek elé kanyarodott, mintegy 40—50 méternyire a Kútvölgyi-út másik éles kanyarodójában súlyos szerencsétlenség érte a rendőrség halottszállító autóját. A jobbkerék gumija durchdefektet ■ |\)o’ ' 'r / / \ ~ \ A ti- Sp Budapest, 1937 december 1. szerda # # XIX. évfolyam* 273. szám lif kiTtV A ✓ «’zSstd •' 'BBi ötpesti villamos lm RSf — Azért döcög olyan lassan? I | J 1 [nemzedék A halott: vitéz Sübek István Ezután kerülhetett soraz öngyilkosság ügyének kivizsgálására. A holttesten elegáns feketecsíkos ruha, lakkcitő, fekete télikabát, szürke selyemsál, szürke kalap és a télikabát szivarzsebeiben feketeszegélyes fehér zsebkendő. Bal kezében forgópisztolyt szorongatott és tenyere füstös volt a lőportól. A zsebében talált iratokból megállapították, hogy vitéz Sübek Istvánnak hívják, aki 1936-ban mint belügyminisztériumi tisztviselő fegyverviselési engedélyt kapott a rendőrségtől. 42 éves, kézdivásárhelyi születésű, róm. katolikus. A tárcájéban emléklapos főhadnagyi igazolványt találtak és egy receptet, melyet Veress Mihály dr. főorvos állított ki, torokvizet rendelt. A pénztárcájában összesen 65 fillért találtak. Vitéz. Csepreghy János dr. rendőrfogalmazó a revolver golyóit a tölténytárból kiszedte. Két, nemrégen kilőtt golyó hüvelyét találta meg a fegyverben. A helyszínen nem lehetett megállapítani, hogy az öngyilkosság egy vagy két revolvergolyóval történt. Sem lakáscímét, sem azt, hogy az öngyilkosságot miért követte el, ezideig nem lehetett megállapítani. A főkapitányság életvédelmi osztálya megindította a nyomozást az öngyilkosság ügyében. Nyilatkozik az orvos, aki a receptet írta Az Új Nemzedék munkatársa beszélt Veress Mihály dr. főorvossal, aki elmondotta, hogy Sübek Istvánt már mintegy tizenötéve ismeri. Esztendőkig nem találkozott vele és most, két-három héttel ezelőtt kereste fel a rendelőjében. Egy ismerősét kísérte fel hozzá és ajánlotta be.Ő maga nem volt beteg. — Nem tudom elképzelni, mi oka lehetett az öngyilkosságra, —mondja Veress Mihály dr. — Sübek István " mindig "rendkívül komoly, zárkózott " ember volt... A Külországokból hazatérő barátaink mesélik, hogy utcán, estélyeken, színházakban mintha szívén ütötték volna őket, itt is, ott is feltűntek a magyar nép ősi disznó figurái az idegen hölgyeken. Divatban vagyunk külföldön... Az elegáns hölgy magyar kézimunkát varrat a ruhájába, magyar párjával ékesíti fejét, délelőttre magyaros blúzt hord. A dolgozó asszonyok, lányok, az áruházak, a boltok, a gyárak aszszonynépe a téli szünetben szalad a nagy londoni, párisi divatházakba, ahol százával, ezrével állnak egymás mögött a magyar mintájú blúzok. Úgy látszik, a magyaros viselet a nem múló divatok közé tartozik, mert két-három év is eltelt már azóta, hogy az első magyaros ruhák megjelentek a nyugati városok utcáin és a könnyű, színes, vidám divat még mindig nem hullott bele minden divatok közös, nagy sírjába, az unalomba. Mi itthon megértjük, hogy nem lehet beleunni az apró színek, alakok, ötletek ezernyi változatába, de milyen jól esik hallani, hogy idegen ember is örömét leli benne. Pedig a külföldinek a tulipán, a pávaszem, a sárközi fekete-fehér hímzés nem egyéb, csak egyszerű kézimunka. Kell hát valami,, szavakba nem foglalható varázslatnak rejtőznie a magyar népművészetnek ezeken az apró klasszikus remekeiben, hogy a fájó és édes emlékektől idegen külföldit is megbabonázza. Büszkék vagyunk rá és örülünk, mert ez a siker a büszkeségen felül nagy anyagi eredményt is jelent A magyar háziipar két-három év alatt észrevétlenül dobverés, nélkül egyik legfontosabb kiviteli tényezőnkké nőtt. Eltanulta a legeredetibb népművészet mintáit, fogásait és szabadon, de hűségesen felhasználta modern ruhák diszidiszitésére. Millió és tízmillió pengők jönnekbe az országba, ezekért az apró kedvességekért, színes blúzokért, tarsolyokért, papucsokért, díszes rokolyákért. Az elszegényedett magyar középosztály, a kishivatalnokok, altisztek, munkások, postások, vasutasok feleségei, leányai hajolnak naphosszat a tó fölé és „mesterkélnek“, „zsubrikálnak“, „szmokkolnak“. Szemet könnyeztető, hátat görnyesztő munka ez. Fáradságos és roppant aprólékos. Mégis sok tízezren csinálják, mert komoly pengőket jelent, helyrebillenti a háztartási egyensúlyt. A kis piros tardi madár így közvetett után cipőt hoz szegény magyar családok gyerekeinek, a száz színű kalocsai rózsából még csorog kisfiúk, kislányok kenyerére. Ma már súlyos szociáli jelentősége van az országban a Mziiparnak és éppen ezért most, amikor a kivitel komoly jövedelméről számolnak be a közgazdasági jelentések, rá kell mutatnunk arra, hogy a nyereség igen sok esetben csak egyesek kezén marad és nem jut oda vissza, ahova kellene: a néphez, amelynek teremtő fantáziája a mintákat kitalálta és a kisemberekhez, akiknek jó és verejtéses munkája létrehozta. Bizonyos egyének akik magukat kereskedőnek nevezik és ezzel szégyent hoznak a magyar kereskedő becsületes nejére, am kiszimatolták a háziiparban az üzletet.