Uj Nemzedék, 1938. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-05 / 28. szám
Szombat, 1938 február 3. TpMMaEBig Két újabb főtisztviselői nyugdíjazás Újpesten Érdekes várospolitikai események foglalkoztatják Budapest után a legnagyobb ipari város, Újpest közönségét. Három napja nyugdíjazta a képviselőtestület Semsey Aladár polgármestert és Hoffer Miksa műszaki tanácsnokot. Mindkettőjük nyugdíjazását vitéz Endre László alispán rendelte el. A nyugdíjazó közgyűlésen nagy feltűnést keltett, hogy a jobboldali pártok nem szavazták meg a polgármester 17 éves működéséért indítványozott jegyzőkönyvi köszönetét. Jövő héten ismét közgyűlést tart a képviselőtestület. Ezen a közgyűlésen újabb főtisztviselő nyugdíjazására kerül sor. Löwy Sándor gazdasági tanácsnokot küldik nyugdíjba. Ugyancsak nyugdíjba megy a régebben betegeskedő Antal Endre városi főügyész is, aki megválasztása előtt a helybeli demokrata párt elnöke volt. A sorozatos nyugdíjazásokkal egyidejűleg erélyesen folyik a vizsgálat az újpesti városházán. Vitéz Endre László alispán az Újpesten történt nagyarányú óvodri sikkasztás ügyében küldte ki vizsgálóbiztosnak Weiss István ny. OTI vezérigazgatót, Festvámegye tb. főügyészét. Ez a nagyarányú sikkasztás Schwarz Ignác óvodagondnok váratlan halálával pattant ki. Mióta a vizsgálóbiztos megjelent a városházán, tömegével kapja a feljelentéseket, amelyekben leginkább névtelen feljelentők súlyos vádakat emelnek a városi közszállításokkal, a gyermeknyaraltatási akcióval és különböző közmunkák kiadásával kapcsolatban. Az alispán utasítására a vizsgálóbiztos valamennyi vádra kiterjesztette a vizsgálatot. Újpesten a várospolitikai pártok számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a vizsgálat befejezése után sor kerülhet a város önkormányzatának felfüggesztésére annál is inkább, mert Csik József apátplébános többször megismételt vádja szerint, a községi választók névjegyzékét annak idején „meghamisították“ és ezzel a névjegyzékkel benyújtották le a legutolsó választást. A vizsgálóbiztos a névjegyzék öszszeállításának körülményeit is felülvizsgálja: sem a Népszövetség, sem a nagyhatalmak nem tudják hathatós támogatásban részesíteni Kínát s hogy az egyes hatalmak az adott körülmények között egyéni akciót sem kezdenek a távol keleten. A félhivatalos franca felfogás szerint Franciaország semmi körülmények között sem folyamodhatik egyéni akcióhoz, mert francia érdekek közvetlenül nem forognak veszedelemben. Legfeljebb angol részről lehetne várni egyéni lépéseket abban az esetben, ha a japánok megtámadnák Anglia legfontosabb kínai gyarmatát Hongkongot. Tagadhatatlan, hogy Hongkong elfoglalása igen nagy stratégiai előnyt biztosítana a japánoknak, hiszen Hongkong nemcsak Délkína kapuja, hanem egyike a világ legfontosabb kereskedelmi központjainak is. Kétséges azonban, hogy a japán kormány vállalni meri-e ennek a lépésnek a kockázatát. 71 szovjet csak Tringia elhatározását várja, hogy beleavatkozzék a távolkeleti háborúba Paris, február (Az Új Nemzedék párisi munkatársától.) Francia illetékes körök, sőt londoni diplomáciai és hadügyi szakértők is fokozódó érdeklődéssel tekintenek Oroszország felé. E növekedő érdeklődésnek okát részint a moszkvai események körül gomolygó sűrű ködben, másrészt a távolkeleti helyzet kiélesedésében kell keresni. Beavatottak úgy tudják, úgy látják, hogy Sztálinnak e percben egyedül a hadsereg mentül gyorsabb s hathatósabb kiépítése, megerősítése és egy esetleges háborúra való felkészülés a legfontosabb, legsürgősebb célja. Erre vezetik vissza azt, hogy az úgynevezett „Szovjetparlament“ öszszeülése után tulajdonképen csak Sztálin és Vorosilov helyzete maradt változatlan. A többi népbiztos hatáskörét, tekintélyét egytől egyig tetemesen megkurtították. Megnyirbálták például Molotov intézkedési jogait, minthogy az alis népbiztosok számát, akik minden intézkedését ellenőrzik s felülvizsgálják, háromra emelték fel. A két új alnépbiztos Anastház Bilikoyan, Sztálin régi barátja és földije, továbbá Sztanisz Jász Kossov lett Maxim Litvinov, noha életben és hivatalban maradt, ugyancsak kötött tüjárszatával folytathatja csak tevékékenységét. Legfeljebb a külföldi konferenciákon vehet részt, mint SzovjetOroszország külország utazója. A döntés azonban minden külpolitikai kérdésben Udanov és Bulganyin dolga ezentúl, akik a „szovjetparlament“ külügyi bizottságainak elnöki tisztét töltik be. Jek szerint hamarosan kivégziik, az igazságügyi tanács egykori elnökével, Vlaleri Mezlaukkal együtt. A Taasz ügynökségnek átnyújtott népbiztosi listából hiányzik a közoktatásügyi és erdészeti tárca viselőjének neve is. Ennek oka, hogy Babnovot és Yvanovot, akik e tisztet betöltötték, néhány hét előtt adta hóhérkézre Sztálin. Ezzel egyidejűleg igen kimerítő hírek érkeznek a két nyugati fővárosba arról, hogy Vörösilov, a Tuhacsevszky marsal által felállított katonatiszti főiskola külön osztagainak felügyelete alatt hatalmas erődítményeket építtet Oroszország minden fontosabb stratégiai pontján, így például a Leningráddá átváltoztatott Szent Pétervárott is többek közt gigantikus arzennált és párját ritkítóan nagykiterjedésű tengerészeti operációs bázist létesített. Ezek az előkészületek megmagyarázzák, miért nem tűrnek meg a szovjet hatóságok mától fogva egyetlen külföldi alattvalót sem Leningrád területén és környékén. Sőt mindent elkövetnek, hogy az angol és egyéb külföldi konzulátusokat is kilakoltathassák. A külföldi hajók legénysége ezentúl csak egy külön e célra berendezett és szigorúan elhatárolt, fegyveresen őrzött kikötőzónában szállhat partra és tartózkodhatik. Sietve építenek, úgyszólván naprólnapra újabb dolgokat, amelyek a hadihajók kijavítására és nagyobb tonna tartalmú járművek építésére szolgálnak. Kronstadt megreformált, újjászervezett hajóépítő műhelyeiben sürgősen megkezdték három egyenként harmincötezer tonnás hadihajó építését, amelyek mindegyike tizenhat hüvelykes ágyukkal lesz felszerelve. Megerősítik azt a hírt is, hogy Szovjetoroszország az arktikus tengeren teljesen elkészült egy új kikötő, az úgynevezett Polarnos kiépítésével, s felszerelésével. E kikötő célja az, hogy bázisul szolgáljon az orosz flotta ama részének, amely a Balti-tengeren kívül operál. Azt a csatornát, amely Leningrádtól a Fehér-tengerig vonul, ugyancsak most szélesítik ki, olyan módon, hogy ezentúl lehetővé teszi a legnagyobb hadihajók számára is, hogy a Baltitengerből az Északi-tenger felé jussanak. Beavatott francia helyen tisztában vannak azzal, hogy mind a nagyszabású készülődés célja, hogy Szovjetoroszország az adott pillanatban hatékonyan beavatkozhatnék a távolkeleti háborúba. Litvinov, illetve a Kreml biztatta fel Wellington Root — mondják itt, — hogy kérje a Népszövetség hatalmainak támogatását. Oroszország ma már csak egyetlen szót vár. Azt, hogy Anglia kimondja: Rajta! Én is is Japán ellen indulok! — hogy a következő percben az orosz hadak azonnal megkezdjék akciójukat a japán csapatok ellen ... A. Gy. Szigorú idegen ellenőrzés Az igazságügyi tárca viselője, Krybtunko börtönben van és jól értesül. A genfi eredmény: csak egyéni akcióról lehet szó! Páris, február 4. A japán-kínai háborúval kapcsolatos genfi tanácskozások eredménytelensége most már nyilvánvalóvá tette a francia körü-lmény számára is, hogy 5 -LCUrha^xknjOiA. Artin dragée. Biztos. Olcsó! Kuruzslók áldozata lett egy tengelici gazda Szekszárd, február 4. Tegnap elrendelték, hogy boncolják el Klaiber János jómódú tengelici gazda holttetemét. Klaiber néhány napja halt meg a paksi kórházban és halála mögött kuruzslók gonosz üzelmeit kutatja a csendőrség. Klaibert a tengelici orvos a szekszárdi kórházba küldte, mert belső bajban szenvedett, de a gazda nem Szekszárdra ment, hanem Ősi községbe, Medgyesi Józsefnéhez, akiről azt hallotta, hogy „csodálatos gyógyítással“ foglalkozik. A beteg másnap visszatért Tengelicre, de a baja sehogyan sem gyógyult. Kétszer is elküldte a feleségét ősibe, hogy utasításokat kérjen Medgyesmétől és a kuruzsló asszony azt üzente: háromszor hetenként koplaljon! Mivel azonban Klaiber állapota egyre rosszabb lett, az édesanyja a községi orvoshoz fordult, aki különböző gyógyszereket rendelt. Klaiber Jánosné nem engedte, hogy férje bevegye a gyógyszereket és amikor az aggódó édesanya ez ellen tiltakozott, az öregasszonyt kitiltotta a házból. Klaiber Györgyné azonban szembeszállt a menyével és addig erőszakoskodott, amíg a fia elment vele Paksra, a kórházba. Ott azonban két nap múlva meghalt. A csendőrség nyomozása során kiderült, hogy Medgyesiné ősi községben évek óta foglalkozik gyógyítással. Az apósa „szent ember” hírében áll. Elmondták a csendőröknek, hogy Medgyesiék nagyon szegény emberek voltak, de mióta gyógyítanak, egészen meggazdagodtak . . . Az is kiderült, hogy Medgyesiné ás apósa azt parancsolták a betegeknek: haláluk óráján öltözzenek fehér ruhába, mert az ő híveik nem halnak meg és ha várnak reájuk, akkor ők elmennek a beteg:')! és hi'pgyó- M'diák-