Uj Nemzedék, 1938. február (20. évfolyam, 25-47. szám)

1938-02-05 / 28. szám

Szombat, 1938 február 3. TpMMaEBig Két újabb főtisztviselői nyugdíjazás Újpesten Érdekes várospolitikai események foglalkoztatják Budapest után a leg­nagyobb ipari város, Újpest közön­ségét. Három napja nyugdíjazta a képviselőtestület Semsey Aladár pol­gármestert és Hoffer Miksa műszaki tanácsnokot. Mindkettőjük nyugdíja­zását vitéz Endre László alispán ren­delte el. A nyugdíjazó közgyűlésen nagy feltűnést keltett, hogy a jobboldali pártok nem szavaz­ták meg a polgármester 17 éves működéséért indítványozott jegy­zőkönyvi köszönetét. Jövő héten ismét közgyűlést tart a képviselőtestület. Ezen a közgyűlé­sen újabb főtisztviselő nyugdíjazá­sára kerül sor. Löwy Sándor gazda­sági tanácsnokot küldik nyugdíjba. Ugyancsak nyugdíjba megy a régeb­ben betegeskedő Antal Endre városi főügyész is, aki megválasztása előtt a helybeli demokrata párt elnöke volt. A sorozatos nyugdíjazásokkal egy­idejűleg erélyesen folyik a vizsgálat az újpesti városházán. Vitéz Endre László alispán az Újpesten történt nagyarányú ó­v­odri si­k­kasztá­s ügyé­ben küldte ki vizsgálóbiztosnak Weiss István ny. OTI vezérigazgatót, Festvám­egye tb. főügyészét. Ez a nagyarányú sikkasztás Schwarz Ignác óvodagondnok vá­ratlan halálával pattant ki. Mióta a vizsgálóbiztos megjelent a város­házán, tömegével kapja a feljelen­téseket, amelyekben leginkább név­telen feljelentők súlyos vádakat emelnek a városi közszállításokkal, a gyermeknyaraltatási akcióval és különböző közmunkák kiadásával kapcsolatban. Az alispán utasítá­sára a vizsgálóbiztos valamennyi vádra kiterjesztette a vizsgálatot. Újpesten a várospolitikai pártok számolnak azzal a lehetőséggel, hogy a vizsgálat befejezése után sor kerülhet a város önkormányza­tának felfüggesztésére annál is in­kább, mert Csik József apátplébá­nos többször megismételt vádja sze­rint, a községi választók névjegy­zékét annak idején „meghamisítot­ták“ és ezzel a névjegyzékkel be­nyúj­­tották le a legutolsó választást. A vizsgálóbiztos a névjegyzék ösz­­szeállításának körülményeit is fe­lülvizsgálja: sem a Népszövetség, sem a nagy­hatalmak nem tudják hathatós támogatásban részesíteni Kínát s hogy az egyes hatalmak az adott körülmények között egyéni akciót sem kezdenek a távol keleten. A fél­­hivatalos franca felfogás szerint Franciaország semmi körülmények között sem folyam­odhatik egyéni ak­cióhoz, mert francia érdekek közvetlenül nem forognak veszedelemben. Legfeljebb angol részről lehetne várni egyéni lépéseket abban az eset­ben, ha a japánok megtámadnák Anglia legfontosabb kínai gyarma­tát Hongkongot. Tagadhatatlan, hogy Hongkong elfoglalása igen nagy stratégiai előnyt biztosítana a japá­noknak, hiszen Hongkong nemcsak Délkína kapuja, hanem egyike a világ legfontosabb ke­reskedelmi központjainak is. Kétséges azonban, hogy a japán kormány vállalni meri-e ennek a lé­pésnek a kockázatát. 7­1 szovjet csak Tringi­a elhatározását várja, hogy beleavatkozzék a távol­keleti háborúba Paris, február (Az Új Nemzedék párisi munka­társától.) Francia illetékes körök, sőt londoni diplomáciai és hadügyi szakértők is fokozódó érdeklődéssel tekintenek Oroszország felé. E nö­vekedő érdeklődésnek okát részint a moszkvai események körül gomoly­­gó sűrű ködben, másrészt a távol­­keleti helyzet kiélesedésében kell keresni. Beavatottak úgy tudják, úgy lát­ják, hogy Sztálinnak e percben egyedül a hadsereg mentül gyorsabb s hathatósabb ki­ép­í­t­é­se, megerősítése és egy eset­leges háborúra való felkészülés a legfontosabb, legsürgősebb célja. Erre vezetik vissza azt, hogy az úgynevezett „Szovjetparlament“ ösz­­s­zeülése után tulajdonképen csak Sztálin és Vorosilov helyzete maradt változatlan. A többi népbiz­tos hatáskörét, tekintélyét egytől eg­­yig tetemesen megkurtították. Megnyirbálták például Molotov i­ntézkedési jogait, minthogy az al­­is népbiztosok számát, akik minden intézkedését ellenőrzik s felülvizs­gálják, háromra emelték fel. A két új alnépbiztos Anastház Bilikoyan, Sztálin régi barátja és földije, továbbá Sztanisz­ Jász Kossov lett Maxim L­it­v­i­n­o­v, noha életben és hivatalban maradt, ugyancsak kötött tüjárszatával folytathatja csak tevék­ékenységét. Legfeljebb a külföldi kon­ferenciákon vehet részt, mint Szov­­j­etOroszország külország­ utazója. A d­öntés azonban minden külpolitikai k­érdésben Udanov és Bulga­­nyin dolga ezentúl, akik a „szovjet­­parlament“ külügyi bizottságainak el­nöki tisztét töltik be. Jek szerint hamarosan kivégziik, az igazságügyi tanács egykori elnökével, Vlaleri Mezlaukkal együtt. A T­a­a­s­z ügynökségnek átnyújtott nép­­biztosi listából hiányzik a közoktatás­­ügyi és erdészeti tárca viselőjének neve is. Ennek oka, hogy B­a­b­n­o­­­vot és Yvanovot, akik e tisztet betöltötték, néhány hét előtt adta hóhérkézre Sztálin. Ezzel egyidejűleg igen kimerítő hírek érkeznek a két nyugati fővárosba ar­ról, hogy Vörösilov, a Tuh­a­­csevszky marsal által felállított katonatiszti főiskola külön osztagai­nak felügyelete alatt hatalmas erőd­ítményeket építtet Orosz­ország minden fontosabb stratégiai pontján, így például a Leningráddá átváltoztatott Szent Pétervárott is többek közt gigantikus arzen­n­á­lt és párját ritkítóan nagy­kiter­­jedésű tengerészeti operá­ciós bázist létesített. Ezek az elő­készületek megmagyarázzák, miért nem tűrnek meg a szovjet hatóságok mától fogva egyetlen külföldi alatt­valót sem Leningrád területén és kör­nyékén. Sőt mindent elkövetnek, hogy az angol és egyéb külföldi konzu­látusokat is ki­lakoltathas­­s­á­k. A külföldi hajók legénysége ezentúl csak egy külön e célra beren­dezett és s­z­i­g­o­r­ú­a­n e­l­h­­a­t­ár­o­lt, fegyveresen őrzött kikötőzónában szállhat partra és tartózkodhatik. Sietve építenek, úgyszólván napról­­napra újabb dolgokat, amelyek a hadi­hajók kijavítására és nagyobb tonna­ tartalmú járművek építésére szolgál­nak. K­r­on­s­t­ad­t megreformált, újjászervezett hajóépítő műhelyeiben sürgősen megkezdték három egyen­­ként harmincötezer tonnás hadihajó építését, amelyek mindegyike tizen­hat hüvelykes ágyukkal lesz felsze­relve. Megerősítik azt a hírt is, hogy Szovjetoroszország az arktikus ten­geren teljesen elkészült egy új ki­kötő, az úgynevezett Polar­nos kiépítésével, s felszerelésével. E ki­kötő célja az, hogy bázisul szolgáljon az orosz flotta ama részének, amely a Balti-tengeren kívü­l operál. Azt a csatornát, amely Leningrádtól a Fe­hér-tengerig vonul, ugyancsak most szélesítik ki, olyan módon, hogy ezentúl lehetővé teszi a legnagyobb hadihajók számára is, hogy a Balti­tengerből az Északi-tenger felé jus­sanak. Beavatott francia helyen tisztában vannak azzal, hogy mind a nagy­szabású készülődés célja, hogy Szov­­jetoroszország az adott pillanatban hatékonyan beavatkozhat­nék a távolkeleti háborúba. Litvinov, illetve a Kreml biztatta fel Wellington Root — mondják itt, — hogy kérje a Népszövetség hatal­mainak támogatását. Oroszország ma már csak egyetlen szót vár. Azt, hogy Anglia kimondja: Rajta! Én is is Japán ellen indulok! — hogy a következő percben az orosz hadak azonnal megkezdjék akciójukat a ja­pán csapatok ellen ... A. Gy. Szigorú idegen­ ellenőrzés A­z igazságügyi tárca viselője, Kry­­btunko börtönben van és jól értesül. A genfi eredmény: csak egyéni akcióról lehet szó! Páris, február 4. A japán-kínai háborúval kapcso­latos genfi tanácskozások eredmény­telensége most már nyilvánvalóvá tette a francia kö­rü-­­l­­mény számára is, hogy 5 ­-LCUrha^xknjOiA. Artin dragée. Biztos. Olcsó! Kuruzslók áldozata lett egy tengelici gazda Szekszárd, február 4. Tegnap elrendelték, hogy boncolják el Klaiber János jómódú tengelici gazda holttetemét. Klaiber néhány napja halt meg a paksi kórházban és halála mögött kuruzslók gonosz üzel­­meit kutatja a csendőrség. Klaibert a tengelici orvos a szekszárdi kór­házba küldte, mert belső bajban szen­vedett, de a gazda nem Szekszárdra ment, hanem Ősi községbe, M­edgy­esi Józsefnéhez, akiről azt hallotta, hogy „csodálatos gyógyítással“ foglalko­zik. A beteg másnap visszatért Ten­­gelicre, de a baja sehogyan sem gyó­gyult. Kétszer is elküldte a felesé­gét ősibe, hogy utasításokat kérjen Medgyesmétől és a kuruzsló asszony azt üzente: háromszor hetenként kop­laljon! Mivel azonban Klaiber álla­pota egyre rosszabb lett, az édesanyja a községi orvoshoz fordult, aki kü­lönböző gyógyszereket rendelt. Klaiber Jánosné nem engedte, hogy férje bevegye a gyógyszereket és amikor az aggódó édesanya ez el­len tiltakozott, az öreg­asszonyt ki­tiltotta a házból. Klaiber Györgyné azonban szembeszállt a menyével és addig erőszakoskodott, amíg a fia elment vele Paksra, a kórházba. Ott­ azonban két nap múlva meghalt. A csendőrség nyomozása során ki­derült, hogy Medgyesiné ősi köz­ségben évek óta foglalkozik gyógyí­tással. Az apósa „szent ember” híré­ben áll. Elmondták a csendőröknek, hogy Medgyesiék nagyon szegény emberek voltak, de mióta gyógyíta­nak, egészen meggazdagodtak . . . Az is kiderült, hogy Medgyesiné ás apósa azt parancsolták a betegek­nek: haláluk óráján öltözzenek fehér ruhába, mert az ő híveik nem hal­nak meg és ha várnak reájuk, akkor ők elmennek a beteg:')! és hi'pgyó- M'diák-

Next