Uj Nemzedék, 1938. február (20. évfolyam, 25-47. szám)
1938-02-12 / 34. szám
Szombat, 1938 február 12. ÚÍzHEMZHBÍK JLmída ,fi)Hág,négttdU”DCaimien dm, 'JÓél, aki nem Leheltúlálj nét&eöuij 'ér Paris, február 11. Igen tiszteli. Wébr.r Ur! Az Uj Nemzedék szerkesztősége elküldte ide Párisból az Ön kérését. Tehát Bretagneba szeretne menni, világitótorony-örnek!... ön ugyanis olvasta az Uj Nemzedékben, hogy Finistére egyik sziklaszigetének magányos őrzője nyugalomba vonul és egyelőre senki sem akadt, aki az örökségét átvenné. Senki sem akadt, aki odakivánkoznék a dühöngő tenger közepébe, messze az emberektől, a dühödt óceántól ostromolt tenyérnyi szigetecskére, amelyről könnyen el lehet hinni, hogy az: „a világ vége“. Mert, Wéber Úr, „Finistére“ magyarul bizony annyit jelent: Világ vége. Ön bádogossegéd Körmenden,Weber úr és bizonyosan régi magyarhőstettek, történelmi virtusok, szentgalleni kiruccanások emléke lázong a vérében. Kérem, engedje meg hát, hogy őszintén, honfitársi kötelességérzéssel tájékoztassam Önt: mit jelent világítótorony-őrnek lenni a „Finistére“-en, annak is a legkisebb szikláján, a „Levi“-szigeten, ahol most üresedés van! A múlt nyáron ott jártam a bretagneiparton és szemtanúja voltam egy és másnak. Napok óta tombolt a vihar, a megdühödött óceán a mólót ostromolta, a földnyelveket rohamozta, hangon megszédült a hullámok közti vergődő hajó mozsárágyúja. Mozsár- ágyúval akartak a szigetre kötelest lendíteni, hogy a kötélen áthúzzák — a hullámok fölött! — a beteg embert, ötször egymásután lódította el a kötél ólomvégét a mozsárágyú, de az mindannyiszor a vízbe pottyant. edz ,/)vörkét” MJiZívei'i az óceán! Napok óta hiába próbálkozott a sos gőzös, amelyet itt Előőrsnek neveznek, hiába birkózott a hullámokkal, hogy a szigetecskéket megközelítse és a világítótornyok őreinek elvigye az elemózsiát, meg az ivóvizet. Az üvöltöző hullámok úgy pofozták ide-oda a hajót, mint a gyermekek papiros fregattját. Csak az Isten óvta a matrózokat, hogy a tenger dühe oda nem csapta a gőzöst a sziklák éléhez. Miután a hajó nem tudta megközelíteni a sziklaszigeteket egy hidroplán indult el, hogy ejtőernyővel dobja le a csomagokat az éhező és szomjazó őröknek. De ez sem sikerült! Ment hát az üzenet, távbeszélőn, a világítótornyokba: „Utánpótlás lehetetlen. Türelem. És várni.“ A partok felől éjjel-nappal aggódva figyelték a hajósok, a halászok, mindenféle partiakét — közöttük én magam is! — felvillannak-e még az őrködő fények a tornyokban? Járják-e kutatva az őrjöngő óceán éjszakáját a „Finistére“ fénynyalábjai? A tüzek felvillantak, a fénysávok végigsöpörték az óceánt, az éhező, szomjazó és didergő őrök ott künn a dühöngő óceánon, éltek és virrasztottak... „S.O.éi.”... „S.O.&.”... De akkor kétségbeesett telefonjelentés jött: a Krit-sziget őre rettentő görcsöket kapott, lefordult székéből és úgy fetreng a padlón, mint a megtaposott hernyó. Csak a 16 éves fia van vele az őrhelyen, az pedig nem tud rajta segíteni. Gyors haditanács: a bajba jutott embert partra kell hozni, minden áron! A tünetekből ítélve, vakbélrohama van és igy azonnal cselekedni kell. A hajó nekivágott az éjszakának, a „Levi“-sziget felé. De a tenger, mintha ezt kihívásnak vette volna, még jobban megbokrosodott. A hajó hiába küzdött a víz haragjával, nem tudták megközelíteni a szigetet. Akkor aztán cselhez folyamodtak. A partról lehetett, amint éles, svert. r/bécsi/léken a (tültötésű hullámok'előtt Hatodszorra az ólomgolyóbis végre a torony aljáig röppent, a toronyőr fia megragadta és megerősítette a kötelet. Ezen a kötélen kis ülő csillében éviekelt át az orvos, majd néhány matróz, a hulláspokon táncoló árbocról a szigetre. Az orvos injekciót adott a toronyőrnek s amikor a fájdalmai csökkentek, őt magát is rászerelték a gördülő csigára és igy szállították át a tomboló tenger hullámai fölött a nagy beteget, rúd egy óra múlva a műtőasztalon feküdt. Szerencsésen meg is gyógyult. Most megy nyugalomba. Elmondtam ezt önnek, Wéber úr, pedig jól tudom, hogy egy fiatal magyar kalandos kedvét, szilaj bátorságát nem tudom elvenni ezzel a történettel sem. Sajnos, van más akadály is, amelyet nem lehet elhárítani mozsárágyúval és ülő csillével sem. idegen állampolgárt nem alkalmaznak Franciaországban toronyőrnek. dolt UIPU nem lehet kilátni a „tű fa a féjén” sem! — A világvigtornyok őrszemélyzete — mondotta a II. B alosztályban. Michaud úr, — az úgynevezett „fentartott szolgálatok“ közé tartozik. Csak a legkipróbáltabb emberek pályázhatnak. Képzelje el, hogy háborúba keveredünk valamelyik állammal, amely iránt az Ön védence szimpátiával viseltetik és mondjuk, jeleket ad az ellenséges flottának. Nem is ADRITA, AZ ALBÁN FÉLHIVATALOS BEJELENTI, HOGY ACHMED ZOGU KIRÁLY ÉS APPONYI GERALDINE GRÓFNŐ ESKÜVŐJE ÁPRILIS 26-ÁN DURAZZÓBAN LESZ. 9 szólva arról, hogy kárt tehet a világítótorony berendezésében és ezzel a hajóink manővereit hátráltatja. Külföldi állampolgár tehát szóba sem jöhet. Még bevándorolt francia is csak nagyon nehezen. Azt kell igazolnia a jelöltnek, hogy legalább tíz esztendeig szolgált a francia sorkatonaságban, vagy háborús rokkant. Azt hiszem, Wéber úr, ezek után jobb, ha nem hagyja el szerény körmendi őrhelyét. Jobb, ha megmarad ott lenn, a földszinten és nem kívánkozik fel, a messzi világítótorony csúcsába. Az otthoni kis ablakból szebb a kilátás a világra és az életre, mint a tenger közepéből, a sziklatorony tetejéből. A körmendi Fő utcán, még ha keskeny is az önnek, majd csak találkozik a reménységgel. Francia földön aligha. Üdvözli: Andersen György. Hetif diait? aáttain, *hututotdtSéSet’ eugh“a Puhlmann-tea* nyálkaoldó, köhögéscsillapító, képet kiváltó Eredtatt csomagolás P 2.20 Minden gyógyszertárban kapható! Elfogták a hartai szökött fegyencet Szekszárd, február 11. Hetek óta tartó nyomozás után tegnap végre sikerült elfogni ifj. Eissenfeld Györgyöt, a hartai fegyház szökött fegyencet. Eisenfeld, akit a szekszárdi törvényszék egy évvel ezelőtt csalásokért két és félévi fegyházra ítélt, a múlt hónap 25 év fényes nappal megszökött a hartai fegyház munkatelepéről. Mint kiderült, Izméhy községbe ment a szüleihez, majd a József-majorban húzódott meg a sógorainál, akik a padláson bujtatták el. Valaki megtudta, hogy kit rejtegetnek és feljelentést tett a csendőrségen. Tegnap éjszaka a csendőrök körülvették a tanyát és rajtaütöttek a padláson rejtőzködő Eisenfeld Györgyön, akinek annyi ideje sem volt, hogy megkísérelje a menekülést. A csendőrök előbb a szekszárdi ügyészségre, majd ma reggel a hartai fegyházba szállították. Aki túl sokat evett, vagy ivott és rosszul érzi magát, annak egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz igen gyorsan és alaposan kitisztítja a gyomrát és a beleit is felfrisíti egész szervezetét. Kérdezze meg orvosát. Szörnyű apagyilkosságot fedeztek fel Körmöcbánya mellett, Haluska János jómódú pohorellai kisgazda néhány nappal ezelőtt hirtelen meghalt. Idős ember volt és halála nem keltett feltűnést. Már fel volt ravatalozva, amikor odaérkezett a községi orvos, hogy elkészítse a halottként jelentést. A holttest fején sapka volt. Az ötvös kötelességszerűen lehúzta a sapkát s óriási megdöbbenéssel látta, hogy ti koponya teljesen össze van törve. Kiderült, hogy Haluska Jánost saját fia ülte meg fejszével, még pedig anyjának tudtával. A gyilkos fiút és bűnrészes anyját a ravatal mellől vitték el a csendőrök. A Magyar Hitelezői Védegylet el- nöksége, választmánya, igazgatósága és tisztviselői kara fájdalmas meg- illetődéssel jelenti, hogy szurdai SZURDAY RÓBERT úr országgyűlési képviselő, az egyesület elnöke, XI. hó 8-án váratlanul elhunyt. A Megboldogult évtizedeken ke-ülresztül mint az egyesület elnöksége- I nek tagja és hat év óta mint az H egyesület, elnöke, önzetlen áldozat- ■ készséggel állott a magyar hitel végf delmének szolgálatában. Jóságos és I kiváló egyéniségének és nagyered- Plményű munkásságának emlékét szó- P retettel és kegyelettel fogjuk megpr őrizni.