Uj Nemzedék, 1938. szeptember (20. évfolyam, 196-220. szám)

1938-09-01 / 196. szám

MAI AZ OSZTÁLYSORSJÁTÉK HÚZÁSI LISTÁJA A Rokkantegylet WMM­ maga lett rokkant! Budapest, 1938 szeptember 1• csütörtök # #­XX. évfolyam, 196. szám IDŐJÁRÁS: ÚJRA SOKFELÉ ESŐ, ÉLÉNKEBB SZÉL- A HŐMÉRSÉKLET ALIG VÁLTOZIK. BUDAPESTEN MA TÍZKOR 18 C VAN Nincs közvetlen veszély! Anglia a nemzetiségek jogos köve­teléseinek maximális teljesítését kívánja Prágától London, augusztus 31. Az angol miniszterek tegnapi rend­kívüli értekezlete, amelyen Sir Ne­ville Henderson berlini angol nagykövet részletes jelentést tett Németországnak a cseh kérdésben elfoglalt álláspontjáról, az eddigi je­lek szerint valóban döntő fontosságú volt, mert nyomában egyszerre megenyhült az európai feszültség. Úgy látszik, nagyrészt mestersége­sen kavarták fel háborús hírekkel Európa nyugalmát, mert Sir Neville Henderson előterjesztése­ után az angol miniszterek, mint a hivata­los közleményből is kitűnik, arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Prágában folyó tár­gyalások menetét ezidő­­szerint nem fenyegetik váratlan bonyodalmak. Londonban ma reggel határozottan bizakodó a hangulat. Beavatott poli­tikai körökben úgy tudják, hogy a miniszteri értekezlet lemondott mindenféle diplomáciai lé­pésről Berlinben. Egy-két reg­geli lap ugyan még mindig azt írja, hogy Chamberlain miniszter­­elnök személyes üzenetet intéz Hit­ler kancellárhoz, illetékes helyen azonban nem erősítik meg ezeket a híreket s nagy a való­színűsége annak, hogy az angol mi­niszterelnök ezt a gondolatot is e­l­­v­etet­te. Sir Neville Henderson hír szerint azzal a megbízatással tér vissza ma este Berlinbe, hogy „alkalomadtán­­ keresse fel Ribbentrop német külügyminisztert, vagy esetleg magát Hitlert és ismertesse fesztelen be­szélgetés formájában az angol kormány felfogá­sát a legújabb helyzet­ről.­­ Ezen túlmenően angol részről a legközelebbi napokban semmiféle további lépést sem terveznek. Ez abból is megállapítható, hogy a kor­mány legtöbb tagja, Chamber­lain miniszterelnökkel együtt mégis elutazott Londonból. Chamberlain, aki mindenekelőtt György királynál tesz látogatást, három-négy napig marad a balmo­­rali királyi kastélyban, utána pedig előreláthatóan folytatni fogja két héttel ezelőtt félbeszakított skóciai nyaralását, így a legközelebbi na­pokban nem lesz újabb miniszteri értekezlet. „Anglia feltétlen bizalommal viseltetik a német kormány iránt" A helyzetváltozásra jellemző a félhivatalos Times mai vezércikke, amely behatóan foglalkozik a cseh problémával és a német—angol vi­szony kérdésével. A Times nagy nyomatékkal hangsúlyozza, hogy Anglia tevékenysége nem irányul egyetlen állam ellen sem s az angol kormány továbbra is ba­ráti jóviszonyt akar fenntartani minden ha­talommal, tekintet nélkül arra, hogy milyen kormányzati rendszer alapján áll. A béke fenntartása — hangoztatja a Times — Prágára is köte­lességeket hárít. A cseh kormánynak a központi ál­lami tekintély egy részét át kell en­gednie a nemzeti népcsoportok szá­mára. Nem lehet visszautasítani az önkormányzatra irányuló követelése­ket azzal az indokolással, hogy a kö­vetelések teljesítése gyöngítené az állam biztonságát, mert hiszen Csehország biztonsága akkor gyöngül meg, ha kormánya visszautasítja a népcsoportok j­ogos kö­ve­tel­é­s­e­i­t. Minél tovább megy Prága az önkor­mányzat kiszélesítése terén, anál szo­rosabb kapcsolatokat tud teremteni a népcsoportok között. A félhivatalos lap figyelmezteti az angol közvéleményt, hogy ne akarjon minden áron békebontó szándékot sej­teni Németország maga­tartása mögött. Anglia feltétlen bizalommal vi­seltetik a német kormány iránt, mert akármilyen fordulat állott is be eddig a német—angol kapcsola­tokban, Hitler soha sem mulasz­totta el kifejezésre juttatni azt a meggyőződését, hogy Németország­nak baráti együttműködésre kell tö­rekednie úgy Angliával, mint a többi nemzettel. Hitler minden nyilatkozatában a leghatáro­zottabban visszautasította azt a beállítást, mintha a háború elkerülhetetlen len­ne. Az angol kormány — szögezi le a Times — teljes mértékben osztja Hitlernek ezt az álláspontját, Né­metország jóakarata azonban termé­szetesen egymagában még nem ele­gendő s ugyanilyen jóakarat­ra van szükség Prága részé­ről is. Autón parádézott, büszke nagyúri autón, a rokkantegylet vezetője. Nyolcvan kilométeres sebességgel száguldott el az útfélen vánszorgó rokkant, öreg munkás mellett és a sárhányó bizonyosan ráfröccsentette az út szennyéből is a megfelelő porciót ; arra a kidőlt, vén robotosra, aki­nek hitvány koldusfilléreket fizet vissza a saját keserves pénzéből ugyanaz az intézmény, amelynek a vezetője, ime, az ő pénzéből autón robog el mellette! Harminc-negy­ven éven át kuporgatta keményen megszolgált garasait az a gyantás- i szemű, reszketős kezű, béna lábú, //s sípoló tüdejű munkás. A szája szé- // léről visszahúzta a falatot, a gyere­­l­kei karaj-kenyeréből kegyetlenül letörte a fejét, zsugori módon ra­kosgatta egymásra a filléreket, hogy majd, egyszer, kés­őbb, haj lőtt korában, mikor rozsda marja már a szervezetét, mikor élő ócska­vas lesz belőle, mint a kiszolgált gyári masinából, legalább száraz kenyérre jusson és ne legyen kény­telen az utcasarkon koldulni. De mi lett a munkás ábrándjából? Fő­ként pedig mi lett az ő millió és millió filléreiből? Legtöbb öreg in­validus olyan nevetséges csekélysé­get kap a rokkantegylettől, amelyet negyven éven át táplált a verejté­kével, hogy azt havonta kifizetni sem érdemes. Sokkal többe kerülne a kezelés költsége, meg a villa­mos, amelyen az az öreg ember be­vánszorogna a pénzéért, valahon­nan a nyomorúság kültelki vacká­ról. Inkább évente fizetik ki a né­hány pengős „nyugdíjat“ a megrok­kant munkásnak, ugyanabból a pénztárból, amelyből az egylet ve­zetőjének államtitkári fizetésre és autóra telik!... Nem vagyunk el­fogultak, még ezzel a szociálde­mokrata kézre jutott rokkantegy­lettel szemben sem, amelynek ve­zetői és volt vezetői ellen a kikül­dött miniszteri biztos — bizonyára alapos megfontolás után és nyomós okok parancsára! — most bűnvádi följelentést tett. Nem hánytorgat­juk fel azt az emléket sem, hogy az emberséges munkaadóktól ala­pított régi szervezetet miként és miért támadták elők a hatalmukra féltékeny szociáldemokraták, majd később miként kerítették azt, ébe­ren fölismert harci eszközként, a kezükbe. Készséggel elismerjük, hogy a háború és a háborút követő idők gazdasági kéregcsuszamlásai megrendíthették ezt az intézményt is. De ha egyszer így van, hogyan juthatott akkor kivételes luxusra a vezetőknek? Még a szociáldemokra­táktól megvetett, átkosnak bélyeg­zett, eltörlendőnek ítélt polgári rendben is elemi szabály, az er­kölcsnek mindennapi parancsa.

Next