Uj Nemzedék, 1938. december (20. évfolyam, 273-297. szám)
1938-12-29 / 295. szám
AZ ÚJ NEMZEDÉK LEVELESLÁDÁJA Boldogok a levelek! gyerekek! Nemrégiben az Uj Nemzedék Levelesládájában közlemény jelent meg, melyben Iván Mihály beszámolt néhány egyszerű szóban arról, hogy a levelek, gyerekek rongyosan, éhesen, mezítláb járnak iskolába. Az Uj Nemzedék olvasótábora tüstént megmozdult s a keresztény magyar szeretet melege elárasztotta a szatmárm megyei kisfalut. Most, karácsony estéjén boldogok a levelek, gyerekek... Bizonysága a levél, amelyet Kovács Miklós római katolikus lelkész irt. Tekintetes Szerkesztőség! Meghatódott lélekkel veszem kezembe a tollat, amidőn az Új Nemzedék levelesládája rovatban a levelek a mezítlábas gyermekek felsegélyezése érdekében megjelent cikk eredményéről beszámolok. Az első csomagot Szabó Gyuláné, Újpestről küldte. Utána hosszú sora következik a ruhát, cipőt és cukorkát tartalmazó szeretetcsomagoknak. Csomagot küldtek: vitéz Bessenyei Miklósné, Baja, Assisi Szent Ferenc Leányai, Ózd, Farkas Erzsébet, Vaszar, Winkler Józsa, Kurd, Kinonti Sajtóvállalat, Budapest, Aradi Szidónia, Pécs, Rubint Istvánné, Ózd, Simon A., Baross Gábor-telep, özvegy , Khalsky Istvánné, Budapest, Mohai Károlyné, Pécs, özv. Földi Ottóné, Budapest, Központi Sajtóvállalat, Budapest, Csányi Imréné, Budapest, Venczel Lajosné, Pest Szenterzsébet. A budapesti VI. ker. m. kir. áll. Mária Terézia leánygimnázium gyűjtése eredményét, 150 kg-os csomagot küldött. A csomagok értéke kb. 800 pengő. Pénzbeli küldemény érkezett: Dec. 12-én az Uj Nemzedék útján 5 P 10 fill., dec 12-én az Ózdi Gyermeksegélyező Nőegylettől 50 P. Dec. 13-án a Központi Sajtóvállalat útján 15 P 34 fill., Dec. 14-én az Uj Nemzedék útján 5 P. Dec. 16-án az Uj Nemzedék utján 5 P. Dec. 16-án az Uj Nemzedék útján 17 P. Dec. 16-án Statmia Antal rk. hitoktatótól Budapest 5 P. Dec. 17én az Ózdi Mansztól 25 P. Dec. 17-én az Ózdi Oltáregyesülettől 10 P. Dec. 20-án az Uj Nemzedék útján 43 P. Dec. 21-én az Uj Nemzedék utján 3 P. Dec. 21-én Vencel Lajos Perszfenterzsébet 3 P. Összesen: 188 P 44 fillér. Amidőn egyházközségem szegény gyermekei nevében is hálás köszönetemet fejezem ki a Tekintetes Szerkesztőség kegyes pártfogásáért, mellyel községünk szegényeit felkarolta, Isten áldását kívánom minden munkájára. Levelek, 1938. december. hó 22-én. Mély tisztelettel vagyok tisztelő híve: Kovács Miklós rk. lelkész. „Mi kihez fordulhattunk volna karácsonyi segélyért?!“ 1. Igen tisztelt Főszerkesztő Tár! Olvastam az Új Nemzedékben, hogy a fővárosnál már előkészítették a karácsonyi segélyek kifizetését az 594 pengőnél kisebb fizetésű tisztviselők részére. Aztán másutt is olvasom ezeket és magamra gondolok. Falusi kőmívessegéd vagyok, vagyonom nincs, de ha legalább havi 15 pengőt keresnék, meg tudnék élni belőle. Tisztelettel kérdezem: hét kis családom van, a legidősebb 16 éves, az is tanonc, egy fillér keresetem nincs, a napokban a nyolcadik kis család is életjelt adhat magáról — én kihez fordulhattam volna karácsonyi vagy más segélyért? örüljön, aki kap, de ne követelje, hogy többet kapjon. Gondoljon ránk, akik magunkban élünk kétkezi munkából — ha van. Tisztelettel Simon Pál, kőmivessegéd, Zalalövő. 2. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves magyar testvér! Sok minden szépet és jót, ráegszsvelendő szociális érdekű levelet közöl az Új Nemzedék Levelesládája. Én mindig figyelemmel kísérem ezt a rovatot és megállapíthatom, hogy legtöbbször indokolt panaszok és kérelmek fordulnak elő benne. De az már mégis túlzás, ami a tisztviselők karácsonyi segélyével kapcsolatban történt a szent ünnepek előtt. Egymás után jelentek meg a levelek, hogy ha ezek a tisztviselők kapnak segélyt, mert nem kap a másik és így tovább. De a szegény adófizetőkre senki sem gondolt! Bizony, bizony, szerkesztő úr, senki sem gondol a 2, 4, vagy 6 holdas törpegazdákra, akiknek még jó termés esetén sem jut annyi, hogy tisztességesen megélhessenek belőle. Tessék elképzelni, mi marad meg ezeknek, mikor kifizetnek papot, kántort, azt a lekicsinyelt párbért, amit a deember 23-i számban mockának, ocsunak, havi áldozatnak és még nem tudom minek titulálták. Ehhez jön még a kanász, csordás, éjjeliőr, géptulajdonos, meg a többi. És miből ruházkodjunk és miből fizessük az adót, ami a fentemetett sűs földek után 40, 60 és 100 pengőt Ha a tehén nem elég, vagy nincs, akkor bizony Karácsony táján a legszükségesebbhez, a kis hízóhoz kell nyúlni, ha a sertésvész el nem vitte, hogy meg ne zörgessék a dobot a kis falusi viskó előtt, mert ezidőtájt nagyon szorongatják az adófizetőt, hiszen oly sokan várják az államtól a karácsonyi segélyt. Istenem, milyen nyugodtan hajthatják le álomra a fejüket, akiknek a megélhetéséről tisztességesen gondoskodnak, akiknek nem kell félniök a holnaptól Ne panaszkodjanak tehát, ha egyiknek több, a másiknak kevesebb jut, hanem gondoljanak arra, hogy sok millió ember van ebben a szegény összenyomorított hazában, akiknek a sok vagy kevés eső, vagy a fagy, vagy állatvész mindenüket elviszi és még sincs se családi pótlékjuk, se nevelési járulékjuk, se másféle segélyük és még sem elégedetlenek, hanem bíznak a jó Istenben és hálát adnak neki, ha megvan a mindennapi kenyerük. Elégedjünk meg azzal, amit drága hazánk egyelőre nyújtani tud és lássuk be, hogy vannak nálunk sokkal rosszabb sorban élők is. Reméljük, hogy a keresztény társadalom sorsáta kormány a lehetőség szerint elintézi, őszinte szívvel üdvözöljük a Kormányzó Úr előméltóságát, hogy nemes szívével magáévá tette Imrédy miniszter, elnök úr szociális reformpolitikáját és őt bízta meg annak keresztülvitelével. Adja a jó Isten, hogy amit igért, meg is valósíthassa is dolgozó keresztény magyar nép javára! Hazafias üdvözlettel: Varga Sándor, Alsópáhok. 3. Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Mindennapi Új Nemzedék-olvasó vagyok és olvastam, hogy nagyon sok iparágbeli és egyéb munkásoknak megadták a karácsonyi segélyt, de azt, sajnos, nem olvastam, hogy a földműves napszámost is részesítették volna valami segélyben. síil_ Csütörtök, 1938 december 29. legalább egyszer egy évben, szent, karácsony napján. Mi, földműves napszámosok, mikor megjön a tavaszi munka* 14—111 órát dolgozunk naponta és mégis csak 1 pengő 50 fillér a napi bérünk, nehéz munkánkért. Tessék csak elgondolni, hogyan tartson el ebből valaki egy 6—8 tagú családot? Hogyan tudjunk mi ebből a fizetésből erős és egészséges fiakat nevelni a hazának? Kérjük az igen tisztelt főszerkesztő urat, közölje a kérésünket az Új Nemzedékben, hogy a mi napi bérünket is állapítsák meg törvényesen az illetékesek. Hadd kapjuk meg mi is a megszolgált becsületes fizetésünket, hogy izmos és egészséges katonákat nevelhessünk a hazának. Hazafias tisztelettel, több földmunkás nevében. Aláírások. Javítsák meg az orvosok szociális helyzetét is! Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Az OTKA-javaslattal kapcsolatban a felsőházban december 22-én elhangzott pénzügyminiszteri kijelentésre szeretnék pár szóval reflektálni. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a biztosítást és a betegellátást minél szélesebb rétegre kell kiterjeszteni. Legyen szabad kérdeznem: ugyan kikre akarják még a szociális biztosítást és betegellátást kiterjeszteni? Hiszen már úgyszólván mindenki be van biztosítva. Mivel pedig a magánprakszis éppen a betegbiztosítás mérhetetlen kibővítése miatt már legnagyobb részt megszűnt, történjék végre szociális gondoskodás az orvosokról is. Gondoskodjanak arról, hogy az orvosok egyetemi végzettségüknek megfelelő életmódhoz jussanak. Szüntessék meg azt a szégyenteljes állapotot, hogy a pénztári orvosok havi 130—200 pengős illetményből tengessék, felelősségteljes életüket. Ennyi fizetése ma már egy irodai altisztnek is van, sőt az ő helyzetük még ,*rózsásabb“, mert emberséges munkaadóik mellett szolgálati idejük növekedésével fizetésük még több is lehet. Az orvos azonban ezzel a fizetéssel él és hal. A továbbiakban azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy a végrehajtási utasításnál meghallgatják az orvosi rendet is. Bennünket már számtalanszor meghallgattak és ha nem tették ezt, akkor felterjesztéssel fordultunk az illetékes hatóságokhoz. Csak úgy zuhogtak ránk a megértések és ígéretek. Ebben, hála Istennek, nem szűkölködtünk, mégis ment minden tovább a maga útján. Szeretnék hinni, hogy jelenlegi kormányunk, amely annyi jóindulattal nyúl súlyos problémák megoldásához, a mi problémáinkat is meg fogja Vász NAGY ZSIGMOND VI., Lázár u. 3. oldani. Nagy méltóságú uraim! Önök beteg társadalmunk orvosai. Siessenek orvosi rendünk égetően sürgős bajait is meggyógyítani. Ez nemcsak nekünk, de az egész magyar társadalomnak is elsőrendű érdeke. Fogadja Főszerkesztő Úr soraira, közléséért hálás köszönetemet. Mély tisztelettel Alárás. Zsidóval dolgoztat Pakson a Hangya Tekintetes Szerkesztőségi A Hangya szövetkezet vett egy házat Pakson ésátalakíttatta. A valamyszerelést zsidóval végeztette, noha Pakson három magyar keresztény szerelő van. Ugyancsak zsidó készítette az üveges munkákat is. A Hangyának vigyáznia kellett volna, hogy a vállalkozó ne zsidóknak adja ki a Munkákét. Tudomásom szerint egy ügyes amatőr lefényképezte az épületes jelene- tét, amint a paksi hitközség elnöke, egy szakállas zsidó, a Hangyai Szkrt kirakatainak üregét rakja fel. Hazafias tisztelettel, az Új Nemzedéknek évek óta előfizetője, Szelp József. HONVÉDELMI MINISZTER ÚR! Kedves Új Nemzedék. Sokan vagyunk olyan volt katonák, akik a háború alatt teljesített frontszolga- Münkért megkaptuk a Károly-capátkeresztet, de az erről szóló igazodásunk elveszett. A honvédelmi minisztérium intézkedett arról, hogy miképen kérhetik és igazolhatják a frontszolgálatukat és a Károly-csapatkeresztre való igényüket, akiknek még nem ítélték meg. De nem intézkedett arról, hogy azoknak is újra kell-e kérniük, akiknek az igazolása megvolt, de elveszett, éppen úgy, mint akiknek még nem ítélték meg? Ha ez esetben is újra kell kérni, ez sokkal nagyobb terhet és munkát ró a minisztérium úgynevezett népgondozó hivatalára, mintha az elveszett igazolványok helyett másolatokat készíttetnének az Országos Hadilevéltárban elhelyezett ezred- vagy zászlóalj-napiparancskönyvekből, amelyekben ezek a kitüntetések megjelentek. Én levélben fordultam ebben az ügyben a Hadilevéltárhoz, onnan egy hónap múlva kaptam azt az értesítést, hogy ezzel ők nem foglalkoznak, kérjem a Népgondozótól. Onnan egyáltalában nem kaptam választ, amikor személyesen érdeklődtem, közölték, hogy ők sem foglalkoznak az eredeti parancsok kikérésével. Állítson be a honvédelmi miniszter úr a hadilevéltárba egy-két munkaerőt, vagy bízza meg a sradigondozót, hogy viselje ne csak a hivatali címében a hadviselteknek gondját, de a valóságban is és álljon ez a hivatal készséggel a hozzáfordulóknak rendelkezésére, nemmel-ámmal hallgassák meg és utasítsák el a kérésükkel odafordulókat, hanem intézzék is el a panaszokat. Miért kell nekünk személyesen a Hadilevéltárba mennünk, vagy ismerőseinket odaküldenünk, amikor egy-két katonatisztviselő ezt könynyen elvégezheti? Vagy még sokkal egyszerűbb módja az lenne, bízzák meg a még életben levő volt ezred-, vagy zászlóalj-parancsnokokat, hogy készíthessék el az elveszett igazolások másolatait, hiszen az eredetit is nekik volt joguk adományozni? Szakítsanak a hivatali bürokráciával, intéznék fel az efféle kérdéseket egyszerűen és természetesen. .Tisztelettel: Aláírás. A vakbélgyulladás veszélye elleni vádérkezés egyik hatásos módszere abban áll, hogy az ember beleit hetenként legalább egyszer a természetes „Ferenc József’* keserűvízzel — reggel éhgyomorra egy pohárral — alaposan kitisztítja. Kérdezze meg orvosát.