Uj Nemzedék, 1938. december (20. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-29 / 295. szám

AZ ÚJ NEMZEDÉK LEVELESLÁDÁJA Boldogok a levelek! gyerekek! Nemrégiben az Uj Nemzedék Leve­lesládájában közlemény jelent meg, melyben Iván Mihály beszámolt né­hány egyszerű szóban arról, hogy a levelek, gyerekek rongyosan, éhe­sen, mezítláb járnak iskolába. Az Uj Nemzedék olvasótábora tüs­tént megmozdult s a keresztény ma­gyar szeretet melege elárasztotta a szatmárm megyei kisfalut. Most, kará­csony estéjén boldogok a levelek, gyerekek... Bizonysága a levél, amelyet Kovács Miklós római kato­likus lelkész irt. Tekintetes Szerkesztőség! Meghatódott lélekkel veszem kezembe a tollat, amidőn az Új Nemzedék levelesládája rovatban a levelek a mezítlábas gyermekek felsegé­lyezése érdekében megjelent cikk eredmé­nyéről beszámolok. Az első csomagot Szabó Gyuláné, Új­pestről küldte. Utána hosszú sora követ­kezik a ruhát, cipőt és cukorkát tartal­mazó szeretetcsomagoknak. Csomagot küldtek: vitéz Bessenyei Miklósné, Baja, Assisi Szent Ferenc Leányai, Ózd, Farkas Erzsébet, Vaszar, Winkler Józsa, Kurd, Ki­­­nonti Sajtóvállalat, Budapest, Aradi Szidónia, Pécs, Rubint Istvánné, Ózd, Simon A., Baross Gábor-telep, özvegy , K­halsky Istvánné, Budapest, Mohai Károlyné, Pécs, özv. Földi Ottóné, Buda­pest, Központi Sajtóvállalat, Budapest, Csányi Imréné, Budapest, Venczel La­josn­é, Pest Szenterzsébet. A budapesti VI. ker. m. kir. áll. Mária Terézia leánygimnázium gyűjtése eredmé­nyét, 150 kg-os csomagot küldött. A csomagok értéke kb. 800 pengő. Pénzbeli küldemény érkezett: Dec. 12-én az Uj Nemzedék útján 5 P 10 fill., dec 12-én az Ózdi Gyermekse­gélyező Nőegylettől 50 P. Dec. 13-án a Központi Sajtóvállalat útján 15 P 34 fill., Dec. 14-én az Uj Nemzedék útján 5 P. Dec. 16-án az Uj Nemzedék utján 5 P. Dec. 16-án az Uj Nemzedék útján 17 P. Dec. 16-án Statmia Antal rk. hitoktatótól Buda­pest 5 P. Dec. 17én az Ózdi Mansztól 25 P. Dec. 17-én az Ózdi Oltáregyesülettől 10 P. Dec. 20-án az Uj Nemzedék útján 43 P. Dec. 21-én az Uj Nemzedék utján 3 P. Dec. 21-én Vencel Lajos Pe­rszfent­­erzsébet 3 P. Összesen: 188 P 44 fillér. Amidőn egyházközségem szegény gyer­mekei nevében is hálás köszönetemet fe­jezem ki a Tekintetes Szerkesztőség ke­gyes pártfogásáért, mellyel községünk szegényeit felkarolta, Isten áldását kívá­nom minden munkájára. Levelek, 1938. december. hó 22-én. Mély tisztelettel va­gyok tisztelő híve: Kovács Miklós rk. lelkész. „Mi kihez fordulhattunk volna karácsonyi segélyért?!“ 1. Igen tisztelt Főszerkesztő Tár! Ol­vastam az Új Nemzedékben, hogy a fővárosnál már előkészítették a ka­rácsonyi segélyek kifizetését az 594 pengőnél kisebb fizetésű tisztviselők részére. Aztán másutt is olvasom ezeket és magamra gondolok. Fa­lusi kőmívessegéd vagyok, vagyonom nincs, de ha legalább havi 15 pen­gőt keresnék, meg tudnék élni be­lőle. Tisztelettel kérdezem: hét kis családom van, a legidősebb 16 éves, az is tanonc, egy fillér keresetem nincs, a napokban a nyolcadik kis család is életjelt adhat magáról — én kihez fordulhattam volna kará­csonyi vagy más segélyért? örül­jön, aki kap, de ne követelje, hogy többet kapjon. Gondoljon ránk, akik magunkban élünk kétkezi munkából — ha van. Tisztelettel Simon Pál, kőmivessegéd, Zalalövő. 2. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Kedves ma­gyar testvér! Sok minden szépet és jót, ráegszsvelendő szociális érdekű levelet kö­zöl az Új Nemzedék Levelesládája. Én mindig figyelemmel kísérem ezt a rovatot és megállapíthatom, hogy legtöbbször in­dokolt panaszok és kérelmek fordulnak elő benne. De az már mégis túlzás, ami a tisztviselők karácsonyi segélyével kapcso­­latban történt a szent ünnepek előtt. Egy­más után jelentek meg a levelek, hogy ha ezek a tisztviselők kapnak segélyt, mert nem kap a másik és így tovább. De a szegény adófizetőkre senki sem gon­­dolt! Bizony, bizony, szerkesztő úr, senki sem gondol a 2, 4, vagy 6 holdas törpegaz­dákra, akiknek még jó termés esetén sem jut annyi, hogy tisztességesen megélhesse­nek belőle. Tess­ék­ elképzelni, mi marad meg ezeknek, mikor kifizetnek papot, kántort, azt a lekicsinyelt párbért, amit a deember 23-i számban m­ockának, ocsu­­nak, havi áldozatnak és még nem tu­dom minek titulálták. Ehhez jön még a kan­ász, csordás, éjjeli­őr, géptulajdonos, meg a többi. És miből ruházkodjunk és miből fizessük az adót, ami a fentemetett sű­s földek után 40, 60 és 100 pengőt Ha a tehén nem elég, vagy nincs, akkor bizony Karácsony táján a legszüksége­sebbhez, a kis hízóhoz kell nyúlni, ha a sertésvész el nem vitte, hogy meg ne zör­gessék a dobot a kis falusi viskó előtt, mert ezidőtájt nagyon szorongatják az adófizetőt, hiszen oly sokan várják az ál­lamtól a karácsonyi segélyt. Istenem, milyen nyugodtan hajthatják le álomra a fejüket, akiknek a megélhe­téséről tisztességesen gondoskodnak, akik­nek nem kell félniök a holnaptól Ne pa­naszkodjanak teh­át, ha egyiknek több, a másiknak kevesebb jut, hanem gondolja­­na­k arra, hogy sok millió ember van ebben a szegény összenyom­orított hazá­ban, akiknek a sok vagy kevés eső, vagy a fagy, vagy állatvész mindenüket el­viszi és még sincs se családi pótlékjuk, se nevelési járulékjuk, se másféle segélyük és még sem elégedetlenek, hanem bíznak a jó Istenben és hálát adnak neki, ha megvan a mindennapi kenyerük. Eléged­jünk meg azzal, amit drága hazánk egye­lőre nyújtani tud és lássuk be, hogy van­nak nálu­nk sokkal rosszabb sorban élők is. Reméljük, hogy a keresztény társada­lom sorsát­­a kormány a lehetőség szerint elintézi, őszinte szívvel üdvözöljük a Kormányzó Úr előméltóságát, hogy nemes szívével magáévá tette Imrédy miniszter, elnök úr szociális reformpolitikáját és őt bízta meg annak keresztülvitelével. Adja a jó Isten, hogy amit igé­rt, meg is való­síthassa is dolgozó keresztény magyar nép javára! Hazafias üdvözlettel: Varga Sán­dor, Alsópáhok. 3. Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Mindennapi Új Nemzedék-olvasó vagyok és­ olvastam­, hogy nagyon sok iparágbeli és egyéb munkások­nak megadták a karácsonyi segélyt, de azt, sajnos, nem olvastam, hogy a földműves napszámost is része­sítették volna valami segélyben. síil_ Csütörtök, 1938 december 29. legalább egyszer egy évben, szent, karácsony napján. Mi, földműves napszámosok, mikor megjön a ta­vaszi munka* 14—111 órát dolgozunk naponta és mégis csak 1 pengő 50 fillér a napi bérünk, nehéz mun­kánkért. Tessék csak elgondolni, hogyan tartson el ebből valaki egy 6—8 tagú családot? Hogyan tud­junk mi ebből a fizetésből erős és egészséges fiakat nevelni a hazá­nak? Kérjük az igen tisztelt főszer­kesztő urat, közölje a kérésünket az Új Nemzedék­ben, hogy a mi napi bérünket is állapítsák meg törvényesen az illetékesek. Hadd kapjuk meg mi is a megszolgált be­csületes fizetésünket, hogy izmos és egészséges katonákat nevelhes­sünk a hazának. Hazafias tisztelet­tel, több földmunkás nevében. Alá­írások. Javítsák meg az orvosok szociális helyzetét is! Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr! Az OTKA-javaslattal kapcsolatban a felsőházban december 22-én elhang­zott pénzügyminiszteri kijelentésre szeretnék pár szóval reflektálni. A pénzügyminiszter úr azt mondotta, hogy a biztosítást és a betegellátást minél szélesebb rétegre kell ki­terjeszteni. Legyen szabad kérdeznem: ugyan kikre akarják még a szociális bizto­sítást és betegellátást kiterjeszteni? Hiszen már úgyszólván mindenki be van biztosítva. Mivel pedig a m­a­­gánprakszis éppen a betegbiztosítás mérhetetlen kibővítése miatt már legnagyobb részt megszűnt, történjék végre szociális gondos­kodás az orvosokról is. Gondoskodjanak arról, hogy az or­vosok egyetemi végzettségüknek megfelelő életmódhoz jussanak. Szün­tessék meg azt a szégye­ntel­­jes álla­potot, hogy a pénztári orvosok havi 130—200­ pengős illetményből tenges­sék, felelősségteljes életüket. Ennyi fizetése ma­ már egy irodai altiszt­nek is van, sőt az ő helyzetük még ,*rózsásabb“, mert emberséges mun­kaadóik mellett szolgálati idejük nö­vekedésével fizetésük még több is lehet. Az orvos azonban ezzel a fizetés­sel él és hal. A továbbiakban azt mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy a végre­hajtási utasításnál meghallgatják az orvosi rendet is. Bennünket már számtalanszor meghallgattak és ha nem tették ezt, akkor felterjesztéssel fordultunk az illetékes hatóságok­hoz. Csak úgy zuhogtak ránk a meg­értések és ígéretek. Ebben, hála Istennek, nem szűköl­ködtünk, mégis ment minden tovább a maga útján. Szeretnék hinni, hogy jelenlegi kormányunk, amely annyi jóindulattal nyúl súlyos problémák megoldásához, a mi problémáinkat is meg fogja Vász NAGY ZSIGMOND VI., Lázár­ u. 3. oldani. Nagy méltóságú uraim! Önök beteg társadalmunk orvosai. Siessenek or­­vosi rendünk égetően sürgős bajait is m­eggyógyítani. Ez nemcsak ne­­künk, de az egész magyar társadal­­omnak is elsőrendű érdeke. Fogadja Főszerkesztő Úr soraira, közléséért hálás köszönetemet. Mély tisztelettel Alár­ás. Zsidóval dolgoztat Pakson a Hangya Tekintetes Szerkesztőségi A Hangya szövetkezet vett egy házat Pakson és­­át­alakíttatta. A valamyszerelést zsidóval végeztette, noha Pakson három magyar keresztény szerelő van. Ugyancsak zsidó­ készítette az üveges munkákat is. A Han­gyának vigyáznia kellett volna, hogy a vállalkozó ne zsidóknak adja ki a Mun­kákét. Tudomásom szerint egy ügyes amatőr lefényképezte az épületes jelene-­ tét, amint a paksi hitközség elnöke, egy szakállas zsidó, a Hangyai Szkrt kirakatai­nak üregét rakja fel. Hazafias tisztelet­tel, az Új Nemzedéknek évek óta elő­fizetője, Szelp József. HONVÉDELMI MINISZTER ÚR! Kedves Új Nemzedék. Sokan va­gyunk olyan volt katonák, akik a­ háború alatt teljesített frontszolga- Münkért megkaptuk a Károly-c­­a­­pátkeresztet, de az erről szóló igazo­dásunk elveszett. A honvédelmi mi­nisztérium intézkedett arról, hogy miképen kérhetik és igazolhatják a frontszolgálatukat és a Károly-csa­patkeresztre való igényüket, akiknek még nem ítélték meg. De nem intéz­kedett arról, hogy azoknak is újra k­ell-e kérniük, akiknek az igazolása megvolt, de elveszett, éppen úgy, mint akiknek még nem ítélték meg? Ha ez esetben is újra kell kérni, ez sokkal nagyobb terhet és m­unkát ró a minisztérium úgynevezett népgon­dozó hivatalára, mintha az elveszett igazolványok helyett másolatokat ké­szíttetnének az Országos Hadilevél­­tárban elhelyezett ezred- vagy zá­szló­­alj-napiparancskönyvekből, amelyek­ben ezek a kitüntetések megjelentek. Én levélben fordultam ebben az ü­gy­ben a Hadilevéltárhoz, onnan egy hónap múlva kaptam azt az értesítést, hogy ezzel ők nem fog­lalkoznak, kérjem a Népgondozó­­tól. Onnan egyáltalában nem kaptam választ, amikor személyesen érdeklődtem, kö­zölték, hogy ők sem foglalkoznak az eredeti parancsok kikérésé­­vel. Ál­lítson be a honvédelmi miniszter úr a hadilevéltárba egy-két munkaerőt, vagy bízza meg a sradigondozót, hogy viselje ne csak a hivatali címé­ben a hadviselteknek gondját, de a valóságban is és álljon ez a hivatal készséggel a hozzáfor­dulóknak rendelkezésére, ne­­mmel-ámmal hallgassák meg és utasítsák el a kérésükkel odaforduló­­­kat, hanem intézzék is el a panaszo­kat. Miért kell nekünk személyesen a Hadilevéltárba mennünk, vagy is­merőseinket odaküldenünk, amikor egy-két katona­tisztviselő ezt köny­­nyen elvégezheti? Vagy még sokkal egyszerűbb módja az lenne, bízzák meg a még életben levő volt ezred-, vagy zászlóalj-pa­rancsnokokat, hogy készíthessék el az elveszett igazolások máso­latait, hiszen az eredetit is nekik volt jo­guk adományozni? Szakítsanak a hivatali bürokráciával, intéznék fel az efféle kérdéseket egyszerűen és természetesen. .Tisztelettel: Aláírás. A vakbélgyulladás veszélye elleni vádér­kezés egyik hatásos módszere abban áll, hogy az ember beleit hetenként legalább egyszer a természetes „Ferenc József’* keserűvízzel — reggel éhgyomorra egy pohárral — alaposan kitisztítja. Kérdezze meg orvosát.

Next