Uj Nemzedék, 1940. május (22. évfolyam, 98-121. szám)

1940-05-01 / 98. szám

IDŐJÁRÁS 1940 MÁJUS 1-ÉN, SZERDÉre + A A HIDEG IDŐ TOVÁBB TART. ÉSZAKON ÉS KELETEN ÉJJELI FAGY IS^VMS^M­Ű­­ESŐ MÁR KEVESEBB LESZ- A FELHŐK FELSZAKADOZNAK* Ni, Budapest, XXII. évfolyam,. « Ri 98. szám. SVÉDORSZÁG MINDENT MEGTESZ SEMLEGESSÉGÉNEK MEGÓVÁSÁRA ZÜRICH, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefon jelentései) Stockholmból jelentik: Svédország tovább folytatja intézkedéseit semlegességének megóvására. Magában a fővárosban is egyre-másra építik ki az óvóhelyeket. Az egyik legnagyobb óvóhely, amely 2000 ember befogadására alkalmas, a város középpontjában május 2-ára készül el. Minden házban kötelezővé tették az óvóhelyek megépítését. A rendőrséget acélsisakok­­k­a­l szerelték fel. Minden középületet szuronyos katonák őriznek. A partvonal jelentős részén már most állandó elsötétítés van. A kikötőknél minden fényképezést szigorúan megtiltottak s ugyanez áll a katonai jellegű pontokra is. A határvidéken levő külföldieket szigorú ellenőrzés alá fogták. Olasz lapjelentések az angol-orosz tárgyalásokról Norvégiában olyan harcok i­olynak, amelyeknek kimene­tele hosszabb időre meghatá­rozhatja az ellenfelek állásait, a világ figyelmét azonban min­denek előtt Olaszországnak kül­politikai döntésre való készülő­dése köti le. A Nemzeti Újság párisi tudósítója szerint a fran­cia fővárosban arról beszélnek, hogy Mussolini esetleg már ma, kedden, nagy beszédet tart s ennek kapcsán félreérthetet­lenül megjelöli az olasz maga­tartást. Franciaországban el vannak készülve arra, hogy Olaszország még szorosabban csatlakozik a tengelypolitiká­hoz. Politikai körökben viszont — hangzik tovább a tudósítás — kívánatosnak is tartják a francia—olasz viszony tisztázá­sát, mert a közvélemény türel­metlenül sürgeti a kormányt, hogy valamilyen irányban, jobbra vagy balra, de a politi­kai feszültséget vezesse le. Arról, hogy Mussolini a mai nap folyamán beszédet mond, más forrásból még nem érke­zett jelentés, a legutóbbi lapok olasz megnyilatkozásai után azonban mindenütt számolnak azzal, hogy Olaszország most már előbb-utóbb végérvényes elhatározásra jut. Megtörtént Ili­no Alfierinek berlini nagy­követté való kinevezése is, amit tegnapi beszámolónkban fontos eseményként a közeli lehetősé­gek közé soroltunk. Mint az olasz lapok is kiemelik most, Alfieri nemcsak nagy tapaszta­latokkal rendelkező politikus és diplomata, hanem kiváló isme­rője a tengely minden problé­májának. Berlin nemcsak a tengely­politika, hanem a német nemzeti szocializmus nagy hí­vének is tekinti Alfierit, aki előbb propagandaügyi, majd később népművelési miniszter korában sokat fáradozott a fasizmus és a nemzeti szocializ­mus kulturális és egyéb kapcso­latainak kiépítésén. A francia sajtó változatla­nul hangoztatja, hogy Francia­­ország semmi ellenséges érzel­met sem táplál az olasz nép el­len. Vladimir d'Ormesson azt írja a Figaróban, hogy abban az esetben, ha az olasz kormány­ az „értelmetlen“ konfliktust vá­lasztaná, ezért a teljes felelős­séget neki kellene vállalnia. Franciaorszá­g természetesen megállná a helyét. A kiegyezés azonban — mondja d'Ormesson — még mindig lehetséges, mert Franciaország kész olyan aján­latra Olaszország felé, amelyet egy nagyhatalom elfogadhat. Abban a tekintetben nincs két­ségük a franciáknak, hogy az olasz nép egységesen áll vezére mögött. Mint a Magyar Nemzet párisi tudósítója ismerteti Blumn volt miniszterelnöknek egy ér­dekes cikkét, Olaszországban a nagy szellemi erők, a korona, a katonai parancsnokság, a ma­gas pénzügyi körök és a nehéz­ipar a szövetségesek felé haj­lanak, de Mussolini döntését, bármilyen legyen az, az egész Olaszország egységesen elfo­­gadja. Akármennyire éles azonban az olasz sajtó hangja — hiszen az elmúlt napokban az Új Nem­zedék római szerkesztősége lel­kiismeretesen és első forrásból beszámolt róla —, a lapok köz­leményeiből kiolvasható, hogy Olaszországnak célja nem a há­ború önmagában, hanem a meg­győződése szerint jogosan táp­lált igények kielégítése. Míg kezdetben a legfőbb olasz igényt francia vonalon Tunisz átenge­désében, angol vonalon pedig a szuezi kérdés rendezésében je­lölték meg, addig ma a Föld­­közi-tengernek­ minden hegemó­nia alól való felszabadítása, mint már messzebbmenő cél, nyomult az első helyre. Olasz­országnak vannak terüle­ti kö­vetelései is, de miként a Stampa főszerkesztője, Signoretti írja élénken tárgyalt cikkében, Olaszország félként ahhoz ra­gaszkodik, hogy szabad kijára­tot nyerjen mindkét irányban az óceánokhoz s igy megszűn­jék a Földközi-tengerben való f­ogva tartása. Úgy látszik, még nem is zá­rultak el az olasz problémákból való békés kibontakozásnak az útjai. Eltekintve a franciák ál­tal hangoztatott tárgyalási kész­ségtől, Londonban úgy tudják, hogy Halifax lord külügymi­niszter és Bastianini londoni olasz nagykövet legutóbbi meg­beszélése igen szívélyes hangú volt s bár a tanácskozás a feb­ruárban megszakadt­ gazdasági tárgyalások újrafelvétele körül forgott­ általános természetű kérdések is szóba kerültek. A­ Reut­er-iroda diplomáciai leve­lezője szerint Halifax közöltel Bastianini­vel: az angol kor­mány készségesen megtesz min­den tőle telhetőt, hogy eleget tegyen bármilyen észszerű, kí­vánságnak, amelyet az olasz kormány tudomására hoz. Kö­zelfekvő a világsajtó szerint­ az a feltevés, hogy a legnagyobb nehézség a szövetségesek részé­ről­ a megoldások időpontjai te­kintetében mutatkozik. Olasz­ország minél hamarabb, még a nyugati háború megszűnte előtt kívánja elérni a teljes rende­zést, a szövetségesek pedig a háború befejezését követő egyéb újjárendezési feladatok közé szeretnék iktatni. Míg az olasz, a japán és az orosz sajtó teljes mértékben méltányolja Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter is­mert szombati nyilatkozatát, egyes semleges országok köz­véleménye igen tartózkodóan viselkedik. A holland lapok egy része szerint a nyilvános­ságra hozott irományok sem igazolhatják azt, hogy Német­ország megtámadta Norvégiát. “ Erre és más oldalú bírálatokra is válaszolva Berlinben figye­lemreméltó kijelentéseket tet­tek. E szerint a­ német megnyi­latkozásnak célja elsősorban a semlegesek figyelmeztetése volt: „Öngyilkosságot követ el­ az, aki hisz Anglia szavainak és fogadkozásainak.“ Ám nevez­ték az angolok az új Fehér Könyvet propagandaakciónak­ — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung —, a mi számunkra ez elsőrendű politikai akció. „Most azután mindazok, akiket illet, válasszák meg idejekorán a sa­ját jól felfogott * érdekükben álláspontjukat.“­­"A Hamburger Fremdenblatt szerint ezért volt érdemes olyan szertartásos kül­sőségek közöttis mondani a be­szédet a kancellária dísztermé­ben a semleges diplomaták előtt. A magyar kormány külpoli­tikai­ nézeteit tolmácsoló Pester Lloyd is ebből a szempontból értékeli mai vezércikkében a német megnyilatkozást. „Kor­rekt semlegesség“ a címe a ve­zércikknek. A német álláspon­tot abban a következtetésben vonja le, hogy „aki a Németi Birodalom Helyzetét veszélyez» RÓMA, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék római munkatársának telefonjelentései) Londonban az érdeklődés — mint az olasz lapok írják — ismét Délkeleteurópa felé irányul. Nagy figyelmet szentelnek Törökországnak, mert úgy érzik, hogy Jugoszláviával Törökországon keresztül lehetne va­lamit csinálni. Jugoszlávia ugyanis a balkáni paktum révén szövetségese a törököknek, akik viszont a nyugati hatalmakkal állanak szövetségben. Részletesen foglalkozik az olasz sajtó a­z a­n­g­o­l—o­rosz tárgyalásokkal. A Messaggero jelentése szerint Hal­i­­fax külügyminiszter tegnap este fogadta Majszkit, aki a tárgyalások megkezdésére vo­natkozóan a következőket közölte volna: 1. Szovjetoroszország hozzájárul ahhoz, hogy a viszonosság alapján kereskedelmi tárgyalásokat kezdjen Angliával. 2. Oroszország hajlandó tárgyalni arról, hogy a külföldről Szovjetoroszországba hozott árukat más országokba ne vihessék tovább. 3. Viszont nem hajlandó tárgyalásba bocsátkozni arra vonatkozóan, hogy szállíthat-e saját árukat Németországnak. Végül a jegyzék azt is kimondja, hogy a kereskedelmi tárgyalások olyan árukra vo­natkoznak, amelyekre Oroszországnak belső fogyasztása érdekében van szüksége. A szovjet jegyzék — a Messaggero szerint — nem tesz említést annak a két orosz hajónak a szabadon engedéséről, amelyet Hongkongban foglaltak le az angolok, holott egy időben szó volt arról, hogy ez lenne a feltétele az angol—orosz kereskedelmi tárgyalások megindításá­nak. Más lapok szerint Majszki ezzel a jegyzékkel megtakarította az angol külügyminiszté­rium részére azt a fáradságot, hogy ő kezdje el a jég megtörését. Mint érdekességet közlik még az olasz lapok, hogy a Szovjet állami bankjának londoni fiókja utasítást kapott: május elsején pontosan fizesse ki a kisajátított oroszországi angol aranybányákért járó részletet. A Szovjet évekig elmulasztotta a részletek fizetését, s a múlt esztendőben csak novemberben törlesztett, azóta azonban semmit. . i', m—wtnBiiiuKii.ii ■■ uiiwii——m".n • .« —mii Londoni információ a szovjet jegyzékéről ZÜRICH, ÁPRILIS 30. (Az Új Nemzedék zürichi szerkesztőségének telefonjelentése.) Londonból jelentik: Majszki szovjet nagykövet meglátogatta H­a­­­i­f­a­x külügyminisztert a Foreign Officeban és jegyzéket nyújtott át neki, amelyben a szovjet kormány készségét fejezi ki, hogy megkezdje a kereskedelmi tárgyalásokat. Az export kérdésében a szovjetnek az az állás­pontja, hogy Oroszországnak, mint semleges államnak joga van bármely hadviselő félnek szállítani. Azt is kijelentette a szovjet nagykövet, hogy a szövetségesek által le­foglalt Selenga és Maiakovszki hajók visszaadása nem feltétele a tárgyalások­nak. Ezek a tárgyalások különben nemcsak az áruforgalomra, hanem más kereskedelmi kérdésekre is kiterjednek.

Next