Uj Nemzedék, 1942. március (24. évfolyam, 49-73. szám)
1942-03-02 / 49. szám
Ma az osztálysorsjáték húzási listája - 194» MÁRCIUS 3 - 194» MÁRCIUS 3-ÁN XXIV. ÉVFOLYAM 49. SZÁM ft * £ * A NAP KEL 7.38 ÉS NYUGSZIK 18.47 ÓRAKOR a ■ BUDAPEST, V., HONVÉD UTCA 10. SZ. I | 1 A HOLD KEL 10.29 ÉS NYUGSZIK 7.49 ÓRAKOR Ma: Ha megkeresztelkednének a szakszervezetek...! Részletes jelentések a jávai japán partraszállásról és a háromnapos pusztító tengeri csatáról NEMZEDÉK „A nemzet elsősorban szolgálatot vár tőlünk“ Bárdossy László miniszterelnök nagy beszéde a magyar ifjúsághoz A Darányi Kálmán Diákház megépítésére indított országos gyűjtés vasárnap ünnepélyes keretek között kezdődött meg a Magyar Művelődés Házában. Megjelent az ünnepi esten vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes is. Az est ünnepi szónoka Bárdossy László miniszterelnök volt, aki ez alkalomból az értelmiségi ifjúság hivatásáról mondott beszédet. — A mai szép ünnepély rendezői azt kívánják tőlem — kezdte beszédét Bárdossy miniszterelnök —, hogy a magyar értelmiségi ifjúság hivatásáról beszéljek." Nem könnyű feladat ez. Mert várjon lehet -e utat mutatni és irányt szabni a tavaszi szélnek, amelyik a termékeny nyári ígéretét hozza? Vajjon lehet-e és szabad-e az ifjúság hivatásáról beszélni annak, aki már az idősebb nemzedék, szemével nézi az életet, az élet adottságait, lehetőségeit és korlátait? — Az, amit hivatásunknak érzünk, a lélek legmélyéből fakad. A lélek legmélyéből, ahová égi erők fénye vetítette. A hivatás nem szerep, nem feladat, nem megbízás, hanem életünk megmásíthatatlan formája, a magunkmegnyilatkozása, amely lehet dicsőséges vagy tragikus, teljesítésének eredménye lehet kudarc vagy diadal, de amibe belebeszélni nem lehet. Legalább nem úgy, hogy megállapításaink változtatni vagy módosítani tudnának azon, amit valaki egyszer tökében igazán hivatásának vállalt. S ha nem így vállalta, vájjon érdemes-e sok szót vesztegetni rá? — Fiatalnak lenni a szó szellemi értelmében, azaz fiatalnak lenni híven, meggyőződésért síkra szállni és szolgálni készen, már magában is hivatás, már magában is program is. E hivatás beteljesülése vagy csődje nem a mi sorsunk, hanem azoké, akikre az eljövendő élet munkája . Okosabb volna tehát, ha megfordítanék a problémát. Ha nem azt vizsgálnék, mi legyen az ifjúság hivatása, hanem azt, hogy milyen hivatást vállaló ifjúságnak lehet építő szerepe a nemzet életében. — Fiatalnak lenni nemcsak fizikai, de elsőrendűen szellemi állapot. Az ifjúságban mindig van valami majdnem anyagraés harcai várnak, ők szemben állnak a felkelő nappal. Mi azon az oldalon, ahová az árnyékok van. A fiatalembert még nem fonták be az érdek és haszon indái. — Lelkét nem verte bilincsbe a gond. Játékok boldog országából jön. Lelkében még tiszta és töretlenül rajzolódnak ki azok az eszmények, amelyek felé bátor léptekkel megindul. , — Az ifjúság az örökké megújuló nemzet, S ezért valamiké esnek. Árnyékok, amelyekben aggodalmak és kétségek bújnak meg. pen benne testesül, meg a nemzet maga. Élő lánc a jelen és a jövő között. Már nem egészen a jelenben él s még nem érte el a jövőt. Mintha valamikép időn kívül léteznék: lebegne, szállna, szándék és megvalósulás mesgyéjén. Ugyanekkor eleven kapcsolat a nemzet részei, a különböző társadalmi osztályok között. Mert, ha fiatalnak is mondja magát, nem az, aki máris egyik vagy másik társadalmi osztálylyal vállal különös közösséget s nem az egész, osztatlan nemzettel. :— De az ifjúság csak addig igazán az egész nemzeté, amig a jövővel mérkőző kedvével egyetlen pillanatra sem szakad ki az örök magyar sors közösségéből. „Az ifjúság az örökké megújuló nemzet" BÁRDOSSY LÁSZLÓ MINISZTERELNÖK BESZÉDET MOND A MAGYAR MŰVELŐDÉS HÁZÁBAN. Kezdetben volt a liberalizmus, mely úgy száguldott végig Európa egén, mint egy fénylő és népvándorlást irányító üstökös. Nemcsak divat, hanem koreszme volt, tudósok bálványa és népek elbűvölése egyaránt. Az övé volt a politikai hatalom teljessége, a gazdasági élet szolgálata és az övé volt a sajtó, a hatás és propaganda nagy eszköze. Valóban rendszer volt a szó igazi értelmében, amelyik uralmát kiterjesztette az anyagi és szellemi élet minden területére. Aztán jöttek több, mint félszázada már mélyen néző, bölcs és előrelátó magyar férfiak, akik felismerték, hogy a liberalizmus külső fénye és varázsa megött mély és halálosan komoly árnyékok húzódnak meg. Meglátták, hogy a kapitalizmus külső csillogása a legnagyobb szociális igazságtalanságokat takarja s hogy a nagy várnak, amit liberalizmusnak neveztek, belső gyöngeségei, ellenmondásai és hazugságai miatt előbb-utóbb olyan katasztrófával kell összeomlania, amely a nemzeteket is a sír szélére rántja. S ezek a jövőbelátó emberek akkor meg is fogalmazták az új szabadságharc programját és evangéliumát, ebben az egyszerű két szóban foglalva össze: keresztény és nemzeti irány! Keresztény: az Evangélium mélységéből és bölcsességéből, emberi és szociális igazságaiból és magyar a szentistváni gondolat nagyságával és örökkévalóságával. A meglátás könnyebb volt, mint a harc és a győzelem kivívása. Évtizedeknek kellett az idő homokóráján leperegniük, a kezdeményezőknek vállalniuk kellett a politikai hatalom sokszor megsemmisítő erőszakos nyomását, a gazdasági élet görcsös és nagyarányú védekezését, a sajtó gúnyát és pergőtüzét és hosszú ideig a tömegek értetlenségét és érzéketlenségét. De ezekben a magyar férfiakban nemcsak belátás, eszme és eszményiség volt, hanem igazi bátorság is, s harcos vér, kemény küzdenitudás és valóban rendíthetetlen, rettenthetetlen és önzetlen kitartás! Az eszme elindult, önönerejével is toborzott s lassan-