Uj Nemzedék, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)
1942-04-01 / 74. szám
D Ma: A bűnös gyermek l® 1942 Április 1942 Április 2-án XXIV. ÉVFOLYAM 74. SZÁM A KAP KEL 6.39 ÉS NYUGSZIK 19.30 ÓRAKOR BUDAPEST, V., HONVÉD UTCA 10. SZ. A HOLD KEL 20.47 ÉS NYUGSZIK 7.19 ÓRAKOR Német összefoglalás a keleti frontról 1942 március 31-én az olvadás megindulásakor Berlin, március 31. (Német Távirati Iroda.) A német véderő a t€l folyamán szivósan védekezett s igy a tavaszi támadásra felkészült német hadseregek számára ugyanazok a kiinduló állások állanak rendelkezésre, amelyeket a legfelsőbb német hadvezetőség a tél beállta előtt meghatározott. A keleti hadszíntéri helyzetnek ezzel a jellemzésével kötik össze a birodalmi főváros katonai szakkörei azt a megállapítást, hogy az 1942. év első negyede kudarccal végződött a szovjethadászatra, amelynek az volt a célja, hogy valamennyi rendelkezésére álló hadieszköznek a téli csatában való harcbavetésével megszabja a tavasszal várható döntő harcok színterét, de — ha lehet — a hóban és jégben halálos csapást mérjen a német hadseregekre. Ezeket a fáradozásokat 1942. március 31-én, az olvadás megindulásakor egyetlen jelző illeti meg: eredménytelen. A legutóbbi bolsevista hadijelentések szerint újra meg újra szerepel egy mondat: „Nem történt lényeges változás“. E formula mögött az ellenséges hadvezetés teljes csődje rejtőzik. A Szovjetunió hadvezetősége az elmúlt téli hónapokban a keleti arcvonal különböző szakaszain kísérletet tett ugyan nagy harapófogómozdulatokra, ezeken keresztül tehát katlanok képzésére, azonban sohasem tudott tényleges súlypont-hatással dolgozni. Új elgondolás eredeti alkalmazása A német tábornoki kar a jövendő keleti hadvezetés legérdekesebb tünetének tartja ezt a tényt. Most ez egyszer nem a nyugati hadjárat során alkalmazott új német elgondolások és módszerek lemásolása kezeskedik a sikerért, hanem egy új elgondolás eredeti alkalmazása az eredményért nem kevésbbé kezeskedő eszközzel. Az a tény, hogy a szovjetvezetőség, saját elgondolások híjján, lényegében az embertömegre és az éghajlatra támaszkodik, azt igazolja, hogy a Szovjet a katonai döntés területén is a tiszta materializmus igazi gyermeke. Német katonai szakértők felfogása szerint ebben rejlik a biztosítéka annak is, hogy a német támadás az ellenség hadvezetőségének olyan gondolatmenetére akad, amelyet a német vezetőség csak üdvözölni tud. A Londonban és Newyorkban tartózkodó irányadó szovjetoroszoknak az a határozott kívánsága, hogy a szövetségeseknek még ebben az évben egész erejükkel bele kell vetniük magukat a küszöbönálló harcba, a német megítélés szerint eléggé világosan mutatja, mennyire kételk. A német számítási Ha német részről mégis azzal számolnak, hogy a hatalmas területen még mindig elegendő ember áll rendelkezésre, úgy ez a német vezérkar szokásos számítási módszerére vezethető vissza, mert a német vezetőség sohasem a kedvező, hanem mindig a legkedvezőtlenebb előfeltételekből indul ki. Ennek hik a Szovjetunió a maga álló- és kitartóképességében. A szovjethadseregeknek a német hadvezetőség részéről gondosan ellenőrzött veszteségeit ismerve, ez a kétkedés teljesen jogosnak látszik. Az elmúlt tél a bolsevikieknek valóban majdnem mindenüket elvette, vezérkar módszere során figyelmen kívül hagyják még a Pravdának azt a megállapítását is, hogy a Szovjetunió igen sok fegyvergyárában munkáshiány mutatkozik, meg a Timesnek azt a moszkvai jelentését is, amely szerint Moszkvában egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy Anglia kifejti a legnagyobb fokú termelési képességét és hogy hajlandó mindent feláldozni. Az év első három hónapja után katonailag egészen tiszta a helyzet: a Szovjetnek nem sikerült döntő hadműveleti sikert elérnie, nem tudta visszafoglalni egyik nagyvárosát sem és sehol sem sikerült katlant képeznie. Milliós hadseregei, amelyeket tartalékban tartott, irtózatosan megtizedelődtek és ugyanekkor még egyetlen helyen sem kellett harcba vetni a támadásra előkészített német hadseregeket A német vezetés egy-két helyijellegű nehézség ellenére, amely itt-ott felmerült, okos korlátozással és előrelátással olyan gondos tartózkodással kezelte tartalékait, aminek értelmét a világ hamarosan meg fogja ismerni; ez természetesen csak a német első vonal szilárd ellenállóképessége alapján volt lehetséges. A rendőr ott áll az utcasarkon, tekintened jólesőn siklik végig szépiái alakján, aztánelmegy mellette. Biztonságban vagy. .. Biztonságban vagy, ha becsülees után jársz, ha elvégzendő munkád után loholsz, ha megérdemelt pihenő sétádon álmotozva járod az utcákat. De rögtön elveszted ezt a biztonságodat — az ő láttára —mihelyt a legkisebb mértékben is bűzösnek érzed magadat akár másokkal, akár önmagaddal szemben. Az ő jelenléte rögtön ráeszméltet, ha nem vagy „rendes ember“ ... S milyen furcsa az emberi természet! Lelked apró, mindennapi történéseit észre sem veszed. Mennyi mindennel — életeszközzel, intézménnyel, amely nyugalmadat és biztonságodat adja — így vagy már! Észre sem veszed, hogy van. Csak akkor eszmélnél rá az intézmény jóságára, nélkülözhetetlenségére, ha hirtelen eltűnnék mellőled. Ha nem volna... Akkor bezzeg panaszkodnál, tiltakoznál és követelőznél! Két derék rendőrt tüntettek ki tegnap a Lyka Döme-díjjal.. Már ezt is megszoktuk. Legfeljebb, ha nagyon unatkozunk, még azt is elovassuk az újságban, mit tett a két derék magyar. Bólintunk egyet s megint nem törődünk többé — a rendőrrel. Nem törődünk azzal, akinek hivatása, életcélja, lelkesen teljesített kötelessége viszont az, hogy — törődjék velünk. Ő mindig gondol ránk s mi jóformán sohasem. Még alig léptünk ki házunk kapuján, amikor vigyázó szemek az utca többi járókelője között minket is számbavesznek, lesik minden mozdulatunkat s figyelik: biztonságban, becsületben járunk-e s mint gondos szülőé úgy enged ki végre figyelméből ez a tekintet, ha mindent rendben ttalált. Álljunk meg hát egy percre mi is az utcasarkon!... Nézzük meg egyszer mi őt is. Kérdezzük meg róla, kicsoda ő, mi fáj neki, mi a gondja, mi a szenvedése? Kérdezzük meg és feleljünk! Először is magyar. Magyar a legjavából, a legőszintébben, ennek a nemzetnek az életéhez a legodaadóbb szeretettel tapadón magyar. Legtöbbjét a falu adta a városnak abból a gazdag erkölcsi kincseskamrából, ahol dédelgetett ékkövekként csillognak a magyar tisztesség, a ’magyar hazafiasság, a magyar ■ múlt és jövő szeretete ... Igen! ■Legelsőül ezt tanuljuk meg a hirtelen feladott kérdésre válaszul: znagyar ember. A második tény, amelyet a feladatból tudnunk kell: kis- ember. Kisember — kisposzton! ... De ha ezek a magyar Hosszú előkészület, rövid ütés! Ez a vonal támaszpontokból állott és nem összefüggő arcvonal volt, így lehetett az emberanyaggal takarékoskodni, de természetesen lehetséges volt az is, hogy a támaszpontok közötti tágas térségekben a Szovjet néhány helyen egy, vagy akár több hadosztállyal áttörhetett. Az áttörés azonban mindig vesztét okozta. A német hadászat ezeket a lehetőségeket számításba vette. A Szovjetnek a német csapatok bekerítésére irányuló terveinek eredménye az lett, hogy sikerült körülkeríteni a betört bolseviki hadosztályokat, ezredeket vagy zászlóaljakat, mégpedig úgy, hogy a megfelelő támaszpontokról kiindulva — amelyeknek erősségét az ilyen had- SZURABAJA KIKÖTŐJÉNEK ÉPÜLETEI