Uj Nemzedék, 1942. április (24. évfolyam, 74-97. szám)

1942-04-01 / 74. szám

D Ma: A bűnös gyermek l® 1942 Április­­ 1942 Április 2-án XXIV. ÉVFOLYAM 74. SZÁM A KAP KEL 6.39 ÉS NYUGSZIK 19.30 ÓRAKOR BUDAPEST, V., HONVÉD­ UTCA 10. SZ. A HOLD KEL 20.47 ÉS NYUGSZIK 7.19 ÓRAKOR Német összefoglalás a keleti frontról 1942 március 31-én az olvadás megindulásakor­ Berlin, március 31. (Német Távirati Iroda.) A német véderő a t€l folyamán szivósan védekezett s igy a ta­vaszi támadásra felkészült német hadseregek számára ugyan­azok a kiinduló állások állanak rendelkezésre, amelyeket a legfelsőbb német hadvezetőség a tél beállta előtt meghatározott. A keleti hadszíntéri helyzetnek ezzel a jellemzésével kötik össze a birodalmi főváros katonai szakkörei azt a megállapítást, hogy az 1942. év első negyede kudarccal végződött a szovjet­hadászatra, amelynek az volt a célja, hogy valamennyi rendel­kezésére álló hadieszköznek a téli csatában való harcbavetésé­­vel megszabja a tavasszal vár­ható döntő harcok színterét, de — ha lehet — a hóban és jégben halálos csapást mérjen a német hadseregekre. Ezeket a fárado­zásokat 1942. március 31-én, az olvadás megindulásakor egyetlen jelző illeti meg: eredménytelen. A legutóbbi bolsevista hadijelen­tések szerint újra meg újra sze­repel egy mondat: „Nem történt lényeges változás“. E formula mögött az ellenséges hadvezetés teljes csődje rejtőzik. A Szovjet­unió hadvezetősége az elmúlt téli hónapokban a keleti arc­vonal különböző szakaszain kísér­letet tett ugyan nagy harapófogó­mozdulatokra, ezeken keresztül tehát katlanok képzésére, azon­ban sohasem tudott tényleges súlypont-hatással dolgozni. Új elgondolás eredeti alkalmazása A német tábornoki kar a jö­vendő keleti hadvezetés legérde­kesebb tünetének tartja ezt a tényt. Most ez egyszer nem a nyugati hadjárat során alkalma­zott új német elgondolások és módszerek lemásolása kezeske­dik a sikerért, hanem egy ú­j elgondolás eredeti al­kalmazása az eredményért nem kevésbbé kezeskedő eszköz­zel. Az a tény, hogy a szovjet­vezetőség, saját elgondolások híjján, lényegében az ember­tömegre és az éghajlatra támasz­kodik, azt igazolja, hogy a Szov­­jet a katonai döntés területén is a tiszta materializmus igazi gyer­meke. Német katonai szakértők felfogása szerint ebben rejlik a biztosítéka annak is, hogy a né­met támadás az ellenség had­vezetőségének olyan gondolat­­menetére akad, amelyet a német vezetőség csak üdvözölni tud. A Londonban és Newyorkban tartózkodó irányadó szovjet­oroszoknak az a határozott kí­vánsága, hogy a szövetségeseknek még ebben az évben egész ere­jükkel bele kell vetniük magukat a küszöbönálló harcba, a német megítélés szerint eléggé világo­san mutatja, mennyire kételk.­ A német számítási Ha német részről mégis azzal számolnak, hogy a hatalmas terü­leten még mindig elegendő em­ber áll rendelkezésre, úgy ez a n­émet vezérkar szokásos számítási módszerére vezethető vissza, mert a német vezetőség sohasem a kedvező, ha­nem mindig a legkedvezőtlenebb előfeltételekből indul ki. Ennek hik a Szovjetunió a maga álló- és kitartóképességében. A szov­jethadseregeknek a német had­vezetőség részéről gondosan el­lenőrzött veszteségeit ismerve, ez a kétkedés teljesen jogosnak látszik. Az elmúlt tél a bolse­­vikieknek valóban majdnem mindenüket elvette, vezérkar módszere során figyelmen kívül hagyják még a Pravdának azt a megálla­pítását is, hogy a Szovjetunió igen sok fegyvergyárában munkás­hiány mutatkozik, meg a Timesnek azt a moszkvai jelentését is, amely szerint Mosz­kvában egyáltalán nincsenek meggyőződve arról, hogy Anglia kifejti a legnagyobb fokú terme­lési képességét és hogy hajlandó mindent feláldozni. Az év első három hónapja után katonailag egészen tiszta a helyzet: a Szov­jetnek nem sikerült dön­tő hadműveleti sikert elérnie, nem tudta visszafog­lalni egyik nagyvárosát sem és sehol sem sikerült katlant képez­nie. Milliós hadseregei, amelye­­­ket tartalékban tartott, irtóza­tosan megtizedelődtek és ugyan­ekkor még egyetlen helyen sem kellett harcba vetni a támadásra előkészített német hadseregeket A német vezetés egy-két helyi­­jellegű nehézség ellenére, amely itt-ott felmerült, okos korláto­zással és előrelátással olyan gon­dos tartózkodással kezelte tarta­lékait, aminek értelmét a világ hamarosan meg fogja ismerni; ez természetesen csak a német első vonal szilárd ellenállóképessége alapján volt lehetséges. A rendőr ott áll az utcasarkon, tekinten­ed jólesőn siklik végig szép­iái alakján, aztán­­­elmegy mellette. Biztonságban vagy. .. Biztonságban vagy, ha becsüle­­es után jársz, ha elvégzendő munkád után loholsz, ha meg­­érdemelt pihenő sétádon álmo­­tozva járod az utcákat. De rög­­tön elveszted ezt a biztonságo­­dat — az ő láttára —mihelyt a legkisebb mértékben is bű­zösnek érzed magadat akár má­sokkal, akár önmagaddal szem­ben. Az ő jelenléte rögtön rá­eszméltet, ha nem vagy „rendes ember“ ... S milyen furcsa az emberi természet! Lelked apró, mindennapi történéseit észre sem veszed. Mennyi mindennel — életeszközzel, intézménnyel, amely nyugalmadat és bizton­ságodat adja — így vagy már! Észre sem veszed, hogy van. Csak akkor eszmélnél rá az in­tézmény jóságára, nélkülözhe­tetlenségére, ha hirtelen eltűn­nék mellőled. Ha nem volna... Akkor bezzeg panaszkodnál, til­takoznál és követelőznél! Két derék rendőrt tüntettek ki tegnap a Lyka Döme-díjjal.. Már ezt is megszoktuk. Legfel­jebb, ha nagyon unatkozunk, még azt is elovassuk az újság­ban, mit tett a két derék ma­gyar. Bólintunk egyet s megint nem törődünk többé — a rend­őrrel. Nem törődünk azzal, aki­nek hivatása, életcélja, lelkesen teljesített kötelessége viszont az, hogy — törődjék velünk. Ő mindig gondol ránk s mi jófor­mán sohasem. Még alig léptünk ki házunk kapuján, amikor vi­gyázó szemek az utca többi já­rókelője között minket is szám­­bavesznek, lesik minden moz­dulatunkat s figyelik: bizton­ságban, becsületben járunk-e s mint gondos szülőé úgy enged ki végre figyelméből ez a te­kintet, ha­­ mindent rendben ttalált. Álljunk meg hát egy percre mi is az utcasarkon!... Néz­zük meg egyszer mi őt is. Kérdezzük meg róla, kicsoda ő, mi fáj neki, mi a gondja, mi a szenvedése? Kérdezzük meg és feleljünk! Először is magyar. Magyar a legjavából, a legőszintébben, ennek a nemzetnek az életéhez a legodaadóbb szeretettel tapa­dón magyar. Legtöbbjét a falu adta a városnak abból a gazdag erkölcsi kincseskamrából, ahol­­ dédelgetett ékkövekként csil­­­­lognak a magyar tisztesség, a ’magyar hazafiasság, a magyar ■ múlt és jövő szeretete ... Igen! ■Legelsőül ezt tanuljuk meg a hirtelen feladott kérdésre vá­laszul: znagyar ember.­­ A második tény, amelyet a feladatból tudnunk kell: kis-­ ember. Kisember — kisposz­­ton! ... De ha ezek a magyar Hosszú előkészület, rövid ütés! Ez a vonal támaszpontok­ból állott és nem össze­függő arcvonal volt, így lehetett az emberanyaggal taka­rékoskodni, de természetesen le­hetséges volt az is, hogy a tá­maszpontok közötti tágas térsé­gekben a Szovjet néhány helyen egy, vagy akár több hadosztállyal áttörhetett. Az áttörés azonban mindig vesztét okozta. A német hadászat ezeket a lehetőségeket számításba vette. A Szovjetnek a német csapatok bekerítésére irányuló terveinek eredménye az lett, hogy sikerült körülkeríteni a betört bolseviki hadosztályokat, ezredeket vagy zászlóaljakat, még­pedig úgy, hogy a megfelelő tá­maszpontokról kiindulva — ame­lyeknek erősségét az ilyen had- SZURABAJA KIKÖTŐJÉNEK ÉPÜLETEI

Next