Uj Nemzedék, 1942. május (24. évfolyam, 98-121. szám)

1942-05-01 / 98. szám

XXIv*. évfolyam, 98. szám. ilftnEWZEBflK Erélyes római cáfolat Róma, május 1. (N. S. T.) Római illetékes helyen csütörtökön hazug propagandahadjáratnak és teljesen alaptalanoknak minősítették azokat a külföldön terjesztett híreszteléseket, amelyek az olasz kormány várható átalakításáról, a Dúcénak az uralkodóval folyt aBerlin, május 1. (T. P.) Az Olaszország ellen megindult angol rágalomhadjárattal kapcsolatban a Transkontinent Press dipomáciai szerkesztője a következőket írja: Az angol sajtó a Reuter hírügynökséggel karöltve hírverésének minden eszközével rágalomhadjáratot indított meg néhány nappal ezelőtt Olaszország ellen. Ez a hírverés arról vél tudni, hogy különbségek merültek fel a királyi ház és a kormány között, továbbá a fasciszta párt kebelében is aggasztó jelenségek tapasztalhatók. Sőt az egyik ilyen természetű angol jelentés szerint az olasz népet rendkívül elkedvetlenítették „Olaszország sorozatos vereségei“. A dolgok ilyetén való beállítása, amely egy olyan országból indult ki, amely a háború kitörése óta csak vereségeket szenvedett, amely vereségek az utóbbi hónapok folyamán már katasztrofálissá fokozódtak, bizonyság arra, hogy ez az Olaszországellenes agitáció tulajdonképpen Anglia gyöngeségét akarja palástolni és olyan reményeket igyekszik felkelteni, amelyek sohasem teljesedhetnek. Az angolok emellett természetesen rágalomhadjáratukkal kompromittálni akarják az olasz— német viszonyt is és Olaszországot a német hadvezetés áldozataként akarják feltüntetni. Olasz részről tegnap rendkívül találó módon válaszoltak erre az ügyefogyott manőverre, amennyiben megállapították, hogy Olaszország önkéntes elhatározásból lépett be a háborúba és jelenleg sokkal jobban el van szánva, mint valaha, hogy ezt a háborút végigharcolja a demokrata koalíció és tett megbeszéléseiről, az olasz minisztériumokban tervbe vett tisztogatási akciókról, stb. szóltak. Ezek a híresztelések meg sem érdemlik, hogy velük közelebbről foglalkozzanak — mondották római illetékes helyen — és csupán arra mutatnak rá, hogy e hírek kivétel nélkül külföldről származnak, a bolosvizmus feletti végső győzelemig. Az Olaszországban uralkodó állítólagos válságról szóló híreszteléseinek alátámasztására az angol agitáció körülbelül minden félévben azzal az állítással hozakodik elő, hogy Olaszországot német csapatok szállták meg. Ebből csupán az angolszászok afölötti boszankodása vehető ki, hogy Németország és Olaszország között olyan nagymértékben sikerült megvalósítani a háborús együttműködést, míg az angolok még mindig nem tudtak megegyezni ebben a tekintetben szövetségeseikkel. Az angol kormány nagyon jól tudja, hogy ez a közös hadvezetés a Máltasziget ellen intézett közös németolasz repülőtámadások során rendkívül súlyosan megrendítette az angolok pozícióját a Földközitengeren, úgyhogy kénytelenek voltak segítséget kérni az északamerikai tengeri haderőtől. Észak Afrikában is közösen harcolnak a német és olasz csapatok és a Führer legutóbbi beszédében is méltatta az olasz csapatok rendkívüli hősiességét, amelyek a német csapatokkal vállvetve harcolnak a keleti fronton. Ezeken a ma már történelmi tényeken az angol propaganda mit sem változtathat. Ez a propaganda természetesen nem veszi figyelembe, hogy a közös harc nem két ember, hanem két nép ügye, s hogy ezzel az olasz és a német nép már jó régen tisztában van. Hogy ez a háború súlyos és áldozatokat követel, azt Németország is nagyon jól tudja a Führer nyilatkozatából, s e tekintetben egyáltalán nem szorul az angol sajtó oktatására. Olaszországban talán még súlyosabbak a háború terhei, azonban Olaszország is élet-halál harcát vívja, mint a német birodalom, amelyben meg kell nyernie mindazt, amire nagy jövője szempontjából szüksége van. Ezt jól tudja az olasz nép is és ezért áll egységesen a Duce mögött, aki utalva a jelenlegi háborúra kijelentette: akinek barátja van, az köteles velemenni mindvégig. A közös hadvezetés ténye, amelyről előbb szólottunk az 1941 december 11-én megkötött német-olasz-japán szerződéssel megerősödött és a háború idején túlmenően a jövendő békekötés és újjárendezés idejére is ki lett terjesztve. Az együttműködés eddigi eredménye olyannyira szembeszökő, hogy szükségtelen sok szót vesztegetnünk róla. Az együttműködés nem szünetel, a felek egy pillanatra sem hagyják figyelmen kívül és hamarosan újból látható formában lesz felismerhető. Éppen ez az, ami az Olaszország ellen indított angol rágalomhadjáratot kirobbantotta, amelynek kezdeményezői minden bizonnyal nem remélik, hogy a harcban elveszett Földközi-tengert újságcikkekkel és rádióbeszédekkel visszaszerezhetik. Brit rágalomhadjárat Olaszország ellen GAYDA as olass—német együttműködésről Róma, május 1. (Saját tudósítónktól.) Gayda, a neves olasz közíró vezércikkben foglalkozik a háborús fejleményekkel. Közli, hogy nagyarányú hadi és politikai fejlemények állanak küszöbön, ami érthetővé teszi, hogy a kölcsönös megbeszélések egész sora kezdődik majd meg. A tengelyhatalmak alapelve az oszthatatlan együttműködés az összes arcvonalakon, úgyhogy eszmeileg voltaképpen csak egyetlen frontról lehet beszélni. Németország és Olaszország, amikor a keleti arcvonalon és a Földközi-tengeren harcolnak, oszthatatlanul s együttesen járnak el. Gayda továbbiakbiakban bejelenti, hogy Németország tulajdonképpen jelen van a Földközi-tengeren is, amely mind fontosabb színhelyévé válik a brit impérium ellen folyó harcnak. Gayda már korábban közölte, hogy nagyobb olasz erőket vetnek majd be a keleti arcvonalon is. AZ UKRÁN FÖLD ÉS NÉP - A TAVASZ ELŐTT (A honvéd haditudósító század közlése.) Durva terméskövekkel övezett, nagy kiterjedésű gazdasági udvar; északi felét díszes, kovácsolt vaskerítés zárja be- A rozsdás rácsot akantuszlevelek diszitik. A hó már elolvadt s a tocsogókban vidáman fürdik a tavaszi nap. — Csak tessék beljebb! — mind jó hívogató szívességgel ukrán vezetőnk, — érdemes! Most készülődünk a tavaszi munkára. A kolhászudvaron mozgalmas élet fogad. Vagy ötven-hatvan ukrán járkál a gazdasági épületek között. ---Nem könnyű feladat újra megindítani a munkát, — mondja a vezetőnk, aki megbízást kapott, hogy segítsen a vidék mezőgazdaságának újjászervezésében. A visszamerészkedő élet Megállunk az egyik csűr előtt. Vetőmagvakat osztanak szét az embereknek. Vastaglábú, nagykendős ukrán falusi asszonyok, borostásálló öregemberek a hátukon cipelik ki a zsákokat, hogy rárakják a szekerekre és elszállítsák a földekre.— Amikor megszabadultunk a proletárok uralmától, még mozdulni is alig mertünk — mondja Nikisin, akinek látható tekintélye van a többiek előtt, mert szépen meg is süvegelik. — Azt sem tudtuk, hogy mit szabad és mit nem szabad. Még akkor sem mertünk egy marhát, disznót vagy libát elvinni a kolbászból, amikor pedig már nagyon szerettünk volna húst enni. Féltünk maguktól, meg a németektől. Azt hittük, hogy mindent elvisznek, amit csak a birtokokon találnak. Hála Istennek nem igy lett. Maguk is, meg a németek is tovább mentek s csak annyit használtak fel termésből, jószágból, amenynyi kellett. Én egy ökröt még ajándékba is kaptam, mert a faluban táborozó páncélosoknak hirtelen tovább kellett menniök s már nem volt idejük arra, hogy levágják. De gondolhatják, mennyire rettegtem emiatt az ökör miatt. Még majd azt mondja valaki, hogy loptam! — De most már rendeződött a helyzetük? — vetjük közbe. — Még nem egészen, de már a télen tapasztaltuk, hogy a betakarított termésből sokkal többet kaptunk, mint amennyit a bolseviki termelőbiztosok adtak. Nemrégiben kihirdették előttünk, hogy ezentúl mindenkinek lehet saját földje, ha rendesen dolgozik és megbecsüli magát. Most azonban még csak szövetkezve dolgozhatunk a földeken, hiszen sokan nincsenek is itthon, a félfalu üres. De mi dolgozunk! Tessék csak erre jönni! Raktárépületbe lépünk be. Vadonatúj ekék, boronák és más mezőgazdasági szerszámok állnak sorjában. Az ukrán nép harca a partizánok ellen — Ezeket mind most kaptuk. Igaz, hogy igásállatunk nem sok van, de azért annyi földet szántunk fel, amennyit csak bírunk. A nagy mezőgazdasági gépeket, a szántógépeket, a traktorokat mind felgyújtották vagy összetörték a visszavonuló vörös katonák. Az emberek elátkozták még a kezüket is ezeknek a gyujtogatóknak. —Aki itt marad, az éhendöglik mondogatták a gazemberek. — De mi azért sem fogunk éhenpusztulni a kedvükért — fakad ki Nikisin. Felkötöttkarú, fiatalabb ukrán lép hozzám. Barátságosan meg- —kérdezzük, mi lelte a karját. — Sebesülés — mondja. — Csak nem volt katona? — kérdezzük. De erre már Nikisin veszi át a szót. — Volt az, kérem! De betegsége miatt elbocsátották. Ezt a sebét nem a háborúban kapta. Még a tél végén kóborló katonák verődtek össze a környéken. Isten tudja, honnan valók lehettek. Még a nyelvüket is alig értettük, amikor betoppantak s egy este megsarcolták a falut. Akkor még nem tudtunk védekezni ellenük, de azóta a közeli P. városból több ukrán testvérünk jött el hozzánk s addig-addig beszéltek, hogy lépjünk be az ukrán polgári gárdába, mig mi is beléptünk. A felszabadító hatóságoktól fegyvereket is kaptunk, hogy szükség esetén, mint afféle segédrendőrség szembeszállhassunk a rabló bolsevikisekkel. Hát ilyen összeütközéskor sebesült meg Fedor is. Éppen magyar honvédekkel együtt füstölték ki egyik tanyai rejtekhelyükről a kóbor vörös katonákat. Hallom máshonnét is, hogy az ukrán segédrendőrök derekasan verekednek a felszabadítók oldalán az ilyen 3 .iniim'.ima—Ma—^ INTELLIGENS KATOLIKUSOK részére igen nagy érték BLAZOVICH JAKÓ O. S. B.: Sáriszlus €man ®ie című most megjelent könyv. A műben a Romo Christianus élettanát és természetrajzát vázolja a szerző mélységes lélektani ismerettel. A finomult lelkiségre törekvő, a sokszor vergődő, de az elmerülés ellen küszködő ember vegye és olvassa ezt a könyvet, hűséges kalauzt talál benne az életútán! Elmélyítő és gondolkodtató könyv, mely sok lelket s életet vezérel majd vissza Krisztushoz vagy szilárdít meg Krisztus hitében. Ára 5.80 pengő, kötve 7.80 pengő. Kapható: KORDA IPARI ÉS KERESKEDELMI RÉSZVÉNYTÁRSASÁGNÁL, Budapest, VTI, Mikszáth Kálmán tér 4. lappangó orvlövészek ellen. Kilépünk a barátságtalan sötét raktárhelyiségből a tavaszi napsütésbe. Az udvaron már hosszú sorban állnak a szekerek és folyik a cipekedés. Ekék, boronák, zsákok kerülnek fel egymásután a szekérderékba. Lebontott templomból kerítés Bajtársam néhány felvételt készít a tavaszi szorgoskodásról. Nekem a rozsdás vaskerítés furdalja az oldalamat. Mert a kerítés szép és nemes ízléssel készült. Érthetetlen, hogy gazdasági udvart, hacsak részben is, ilyen kerítéssel vegyenek körül. Nem állhatom meg, hogy meg ne kérdezzem, mikép került ide ez az urasági kastélyhoz illő rácskerités. —• A templomi kert kerítése volt ez — hangzik a válasz. — Ott állott középen a templom is, de huszonkilencben lebontották s köveiből rakták meg a kolhász kőkeritését. Annyi kő még maradt, hogy megkezdhették egy irodaépület és egy termelőbiztosi lakás építését is, de ez aztán abbamaradt. Pedig, tessék csak megnézni, csupán a tető hiányzik a falakról. Ez már nem lep meg bennünket, mert ilyenféle tervszerűtlenséggel lépten-nyomon találkozunk a szovjet földön. Nikisin a lerombolt templom széthordott köveit nézi... •— Ha megint szabad gazdák leszünk és teljesen kihevertük a városi proletárok és zsidók rablóuralmát, akkor majd újból felépítjük a templomot. Talán még én is megérem. Hiszem is, hogy még az én életemben bol-*** dogabb világ virrad az ukrán népre. Revolveres tűzharc a betörő és a tettenérők között Debrecen, május 1. A nagylétai ipartestület irodájában egy betörő a szekrényeket feszegette. A házban lakók észrevették és felszólították, hogy adja meg magát. A betörő revolvert rántott és lövöldözni kezdett, mire a házbeliek is revolverrel válaszoltak és mintegy tíz percig tartó tűzharcot vívtak a kelepcébe került betörővel, akit a karján és a combján súlyosan megsebesítettek a golyók. Az erősen vérző betörő a padlóra zuhant s végül is kijelentette, hogy megadja magát. A csendőrök megállapították, hogy Polgár János 28 éves debreceni születésű géplakatossal azonos, majd intézkedtek kórházba szállításáról. A nagylétai ipartestület revolveres betörőjét sérülései valószínűlleg megmentik attól, hogy statáriális bíróság elé állítsák. i •tja” Jig Már 700.000 pengfi gyűlt össze a budapesti székely ház céljaira Sepsiszentgyörgy, május 1. Budapesten, a Hargitaváraljai jelképes székely község székely házat akar építeni. Hargitaváralja elöljárósága a jövő hónapban tartja ülését, amelyen véglegesen határoznak a székely ház sorsa felől és hamarosan megkezdik az építkezést. Eddig 700.000 pengő áll rendelkezésre a székely ház céljaira, amely a Keleti pályaudvar mögött elterülő telekrészen épül fel. Tanonc-, munkás- és diákotthont létesítenek benne, valamint 30—40 szobás szállodai részt azoknak a székelyeknek, akiknek dolguk van a fővárosban és nehezükre esik megfizetni a drága szállodai dijakat. Felállítanak még egy leányotthont is, hogy a székely leányok, ha Budapestre érkeznek, otthonra találjanak. Most gróf Bethlen Györgyné vezetésével Erdélyben is nagyszabású mozgalom indult, hogy minél több pénz, gyűljön össze a Budapesten felépítendő székely ház céljaira. (MTI.) — HALÁLOZÁS. Hirling József ny. vasutas életének 98., házasságának 73. évében visszaadta lelkét Teremtőjének. Özvegye, 5 gyermeke, 10 unokája, 4 dédunokája és nagyszámú rokonság gyászolja. Temetése 2-án, szombaton délután 4 órakor lesz Gödöllőn a gyászházból. Özv. Goszleth Ferencné, született Seyderheim Anna 84 éves korában Budapesten meghalt. Szombat délután fél öt órakor temetik a Kerepesi úti temető halottasházából. Az elhunytban dr. Goszleth Ernő székesfővárosi tanácsnok édesanyját gyászolja.