Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 146-172. szám)

1942-07-18 / 161. szám

"XXIV. évfolyam, 161. szám. mm JPrNtMTEBte A tengerfenék szörnyű titka idézte fel a száz évvel ezelőtt született II. Abdul Hamid véres emlékét A búvárokat, akik nemrégiben elsüllyedt értékeket kerestek a­­ tenger fenekén, a konstantinápo­­­­lyi toronybör­tűnök közelében, ijesztő látvány rémítette meg. Egész sereg eltorzult arcú halot­tat találtak a viz mélyén, vala­­­­mennyit álló helyzetben s a 14­ tankkal a fövenyhez tapadt holt­testek a hullámok játékára hát­­porzongató mozdulatokat végez­tek. Még lszongatogabbá tette a­z a látványt, hogy a sós viz konzer­válta, teljes épségben megőrizte a tenger halottéit. Közöttük poli­­o­sok, óriási tengeri pókok úsz­káltak. A búvárok száznál több holt­testet hoztak felszínre a tenger fenekéről. Kiderült: Valamennyi­­nek hatalmas kődarab volt a lá­bára akasztva és ennek a súlya tartotta álló helyzetben őket a tenger fenekén. Megállapították, hogy a tengerfené­k halottai vala­­mennyien 11. Abdul Hamid szul­tánnak az áldozatai, akik politi­kai ellenfelei voltak a despotá­­nak. A tengerfenék szörnyű titka mellett egy örökösödési per idézte fel most a száz­ éve született II. Abdul Hamid immár fakuló em­lékét. Konstatinápolyi jelentés szerint 11. Abdul Hamid szultán örökösei pert indítottak a palesz­tinui kormány ellen s ezt az örö­kösödési pert a palesztinai bíró­ság a háború végéig elnapolta. A „Yildiz" ostroma 11. Abdul Hantidot 1909-ben kergette el trónjáról az ,,ifju­­r törökök“ forradalma. Előzőén l látszatalkotmányt adott birodal­mának a szultán, de az udvari kam­a­rilla segítségével ő maga szervezett katonai zendülést, amely azonban kezdeti sikerek után­­ visszafelé sikerült. Győ­zött az ifjú­ törökök katonai ellenakciója s csakhamar Kon­stantinápoly ellen vonultak, En­­ver pasa és mások vezetésével az ifjú-törökök csapatai. Már 1909 április 20-án II. Ab­dul Hamid kénytelen volt köz­vetítőket küldeni a Konstanti­nápoly falai alatt álló csapatok­hoz. Azoknak egyik vezére, Mah­mud Muhtar pasa kijelentette a közvetítés céljából érkezett bizottságnak: — Ha magatokkal hozzátok az öregnek (a szultánnak) a fejét is, akkor tárgyalunk, de a fej nél­kül nincs tárgyalás!... Táviratok özöne jelent meg ezekben a napokban a világ­sajtóban arról, hogy lengő lobo­gókkal, zenekarokkal, diadal­mas csapatok élén már Kon­stantinápoly küszöbén állnak az ifjú-törökök, tábortüzeik bevilá­gítják az Aranyszarv öblét és fényes palotájában, a Yildizben remeg a padisah . ■: Az ifjú-törökök megszabják feltételeiket: az alkotmány biz­tosítása, vizsgálat és­ milyen mértékben bűnös a szultán. Azonfelül az összes bűnösök kiszolgáltatása és megbüntetése! A szultán —­ a szigorú felté­telek közlése után — jellemző intézkedést tett: 23 kocsin eltá­volíttatta háremjének asszonyait Szkutariba, majd megpróbálta húzni az időt és azt a választ­ adta, hogy Resad herceg, a fia akit az ifjú törökök a trónra akarnak ültetni, méltatlan az uralkodásra, de mégis hajlandó lemondani, ha harmadik fiával, Burkán Eddinnel töltik be a trónt. Ilyen előzmények után meg­kezdődött a Yildiz ostroma. Olyan hírek érkeztek Konstanti­nápolyból, hogy a szultán női ruhában elmenekült a palotából. Ez a híresztelés azonban alapta­lan volt, mert mikor a Yildiz or­mán, rövid ellenállás után, fehér lobogót lengetett a szél, a fényes szultán,­ a „királyok­ királya“ címet viselő nagy padisah, az ifjú törökök kényének kiszolgáltatva várta sorsának beteljesülését. lentek előtte a lemészárolt ör­mények véres tízezrei, föltűntek azok a­­ politikai ellenfeleim, aki ott álcáról: meghalni! Majd így folytatta: — Az ottomán alkotmány meg­újítása óta soha sem tértem le az alkotmány útjáról. A leg­utóbbi eseményekben semmi ré­szem sem volt- Mindamellett ha lemondásomat kívánjátok, men­jen teljesedésbe az Isten akarata. Csak azt kívánom, esküdjetek meg, hogy az életemet nem olt­játok ki és hogy engem és kis­korú­ gyermekeimet, családomat ne hurcoljátok végig nyilváno­san Konstantinápoly utcáin- In­nen, a Yildizből, kertemen és egy fedett utón át eljuthattok arra helyre, amelyet számomra rendeltek.,, Néhány nap alatt megfehéredett a szultán szakálla Érdekes leírásokat olvasunk az egykorú lapokban a trónjától megfosztott szultán elszállításá­ról, 11- Abdul Hamidot még az­­nap éjszaka, a legnagyobb csend­ben, különvonaton Szalonikibe szállították. A volt szultán szür­ke polgári ruhában, fehér mel­lénnyel, sötét felöltőben, s ezzel a fején szállt be a vonatba, szakálla most, minthogy nem volt ideje feketére festetni, majdnem egé­szen fehér volt és arca fakóbb, mint valaha, de örökké nyugta­lan szemében az izgatottságnak nyoma sem látszott. Abdul Ha­mid lassú léptekkel szállt be a vonalba, két herceg, a 10 éves Abdul Káderrel és egy 10 éves fiával. A beszállás után Abdul Hamid kezét lenyújtva, udvaria­san­ segített beszálló háremhöl­­gyeinek. A hölgyek — tizenket­­ten követték száműzetésbe a volt szultánt­ — nem a szokásos fá­tyolt viselték, hanem átlátszó se­­lyemsálakba burkolták arcukat és fejüket. Bokáig érő, elegáns párisi köpeny volt rajtuk, amely alól lakkcipők és tarka selyem­szoknyák villantak ki. Ezután három főeunuch és hat titkár szállt be, majd leeresztették a kocsi függönyeit. Még egyszer megjelent a szalonkocsi ajtajában a volt szultán. Fia részére egy pohár vizet, magának cigarettát kért. Abdul Hamidot, akinek magán­­v­a­gyán át 500 millió frankra be­csülték, Szalonikiben egy palotá­ba internálták. Később maga után vitette udvari bolondját és szakácsait, továbbá kedvenc an­­goramacskáját és kakasát, vala­mint tyúkjait, amelyeket saját­­kezűleg szokott etetni. Amikor kigördült a volt szul­tánt rabságba szállító vonat, ugyanakkor nagy ünnepség volt Konstatinápolyban: a szud­áni trónt­ Resad herceg foglalta el, aki V. Mehmed néven utolsó szultánja volt Törökországnak.­­ Súlyos autószerencsétlenség történt Gyöngyösapáti határá­ban. Sarga Márton és öccse autón indult Gyöngyösfaluról Szombat­hely felé. A volt Apponyi-kas­­télynál a kocsi kormányszerke­zete felmondta a szolgálatot, az autó árokba zuhant, utasai súlyos sérüléseket szenvedtek. A kő­szegi mentők a szombathelyi kór­házba szállították őket. Háremének szőnyegén kegyelemért esdekel a szultán Amikor a Yildiz őrsége meg­adta magát, az egyik külföldi lap tudósítója beszélgetett Enver pasával, aki a következőket mon­dotta az újságírónak:­­ — Holnap nehéz munkánk lesz! — A legnehezebb? — A legnehezebb, de a leg­utolsó — válaszolta jelentős mo­sollyal Enver pasa. — Megölik őt? — Ilyet­­nem mondok! — vála­szolta Enver. ■— Mit csinálnak vele? — Az attól függ, hogy bűnös­nek találjuk-e? A török nemzetgyűlés másnap letette íróméról H. Abdul Haml­etot és megfosztotta a próféta zöld kaftánjától is. Kimondották, hogy méltatlan a trónra, mert számos alattvalóját ok nélkül megölette, borzalmas kínzások után meggyilkoltatta, minden le­hetséges kegyetlenséget elköve­tett, a közalapokat elpazarolta s polgárháborút akar­t felidézni. A nemzetgyűlés­ határozatát küldöttség közölte a trónjától megfosztott szultánnal. A kül­döttséget Essad pasa vezette. Eg­ykorú lapok szerint a kül­döttségnek csak hosszas várako­zás után sikerült a szultánhoz be­jutnia. A Yildizben felszólították a főeunuchot, közölte a szultánnal, hogy azonnal beszélni akar vele. A főeunuch háromszor tért vissza a szultán nélkül, de mind­annyiszor visszaküldték a belső termekbe a padisahért. Amikor negyedszer ment vissza a szultánért, a küldöttség tagjai és a társaságukban lévő tisztek is követték. II. Abdul Hamidot a háremjé­­ben ájultan találták a szőnyegen. Minthogy húsz asszony és rabnő foglalatoskodott körülötte. Ami­kor a szultán magához tért, Essad pasa közölte vele a trónfosztási határozatot. — Ez a végzet, ujja! — kiál­tott fel reszkető hangon. II. Ab­dul Hamid, aki egy zsarnokhoz, kegyetlenül vérszomjas uralkodó­hoz éppen nem méltó módon fo­gadta a határozatot. Ő, aki az oz­mán dinasztia harmincnegyedik szultánja volt és aki előtt vér és halál semmit sem jelentett, így kiáltott fel: — Miért akarjátok az élete­met? Senki sem felelt. — Harminchárom évig uralkod­tam és senkinek sem vétette! Miért akarjátok az életemet? — kiáltotta újra a szultán. Ismét semmi válasz. — Háborút folytattam Görög­országgal és győztem. Miért akar­játok az életemet? Rövid szünet után a szultán így folytatta: — Hagyjatok élni, megteszek mindent, amit akartok! Ismét nem válaszoltak neki. Hosszú, kínos szünet után a szul­tán egy díványra hanyatlott és halottságaadtan meredt a leve­gőbe. Lelkiismerete előtt talán megjelentek azoknak véres alak­jai, akiket megfojtatott, halálra, kínoztatott a börtönökben. Látta azokat, akiknek borbély­ollóval miratta ki a szemüket, megje­ Miért nem épít az OTI műhely­húsa­ka­t A Kőművesmesterek Ipartestü­­lete legutóbb javaslattal fordult a belügyminiszterhez, hogy az OTI öregségi és egyéb tőketartalékai­­nak felhasználásával országszerte fokozzák a szo­ciális lakótelepek építését és a kisiparosság részére építsenek műhelybérházakat. A belügymi­­­niszter válaszolt az ipartestület fel­­terjesztésére és hangoztatta, hogy a jelenlegi rendkívüli körülmények két úgyszólván bürokratikusa nem teszik lehetővé az OTI­KU-pontossággal végeztetett ki, mér­geztetett meg, sülly­esz­tetett ele­venen •—­ mint ahogy az említett borzalmas tengerfenék­ lelet nemrégiben elárulta —­ lábukra kötött kővel a tengerfenekére. Hosszú, kínos tépelődés után végre nyöszörögve megszólalt: — Vigyetek a családomhoz a lakásépítési programmjának a szükségletnek megfelelő mérték­ben való fokozását, de mindent elkövetnek a meg­kezdett lakótelepek építési munkálatainak befejezésére. Az OTI-nak régi terve, hogy az iparegészségügyi követelmények­ C­sírig­an-palotába. Ott születtem,­ nak mindenben megfelelő korszerű műhelyházakat építsen- Tartalék­tőkéit azonban csak négy százalé­kos kamatozás mellett fektetheti be s számításokat kellett végezni a műhelyházak jövedelmezősége tekintetében A belügyminiszter rámutat arra, hogy ezek a számítások nem voltak kedvezőek. Ennek ellenére tovább foglal­koznak az üzletházak építésének kérdésével és igyekeznek megol­dást­ találni. A kisiparosság hitel­igényeinek kielégítésére a Kis­ipari Hitelintézeten keresztül egymillió pengőt bocsátottak ren­delkezésre. Ennél nagyobb összeg elhelyezését pénz- és hitelpoliti­kai szempontból a belügyminisz­ter nem találja megokoltnak. . mm Agytoll olcsón! Tarkatoll 7» fillér. Jobb l.M. sz. vegye?, fosztott . jobb «.«», mégjobb , finom. sz ür..e 3.6«. Fehér««, feurtott Usca­­toll 4.SO, jobb. fehér 5.5», mégjobb l.l*. k­irozottAu­tóminírségű­ 7.50, pehelyést S.— P-töl szállít 5 kilós papirzsák csomago­lásban bérmentve, utánvéttel. Tisztvis*­­lőknek­ 3fs kedvezmény. VAJIGA ANTAl­­agytoll-vállalati. Kiekanfélegyhá*«. szent János-tér 3. sz. Uáeóto ese-enyá sziknya Ualawira, amelyben csak az a szerencse, hogy párbaj helyett bocsánat­­kéréssel is el lehetett intézni s kivel Fehér Ágostonnak a kávé-, házban kellemetlensége támadt. S ez az ur pontosan Fehér Ágos­tonnal szemben állt meg. Miután Ülőhely már nem jutott neki, szokás szerint szemlélgetni kezdte a boldog ülőhelytulajdonosokat, így akadt meg a neme Fehér Ágostonon, s mindjárt a három esernyőn. Micsoda? •— villant az agyába. — úgy látszik, ennek a pasasnak más kávéházakban nagyobb volt a szerencséje! Most már nem is vált meg a jól öltözött úr Fehér Ágostontól, hanem amikor a tanár leszállt, odalépett azzal a kevésbbá barát­ságos felszólítással, hogy­ menjen vele a legközelebbi rendőrhöz, ha csak nem akarja, hogy nagyobb botrány keletkezzék. Andőr azon­ban sehol nem volt a közelben s igy mégis csak kitört a botrány. Az élénk szóváltásnak ugyan­is, amelyben Fehér Ágoston szédelegve tiltakozott az esernyő­­tolvajlás vádja ellen, hamarosan nagy közönsége támadt, amely a maga módján szintén kivette részét a kedélyeskedésből. Végül is Fehér Ágoston arcképes igazol­ványával igazolta magát, mire ellenfele is átnyújtotta névjegyét, azzal, hogy az ügynek még foly­tatása lesz a rendőrségen-Erre természetesen nem került sor, mert Fehér Ágoston igaz­gatója, meghallgatva a szórako­zott tanár sirámát, nyomban érintkezésbe lépett­ Keserű mér­nökkel, a bizonyos jól öltözött úrral, és kezeskedett kartársának feddhetetlenségéről. A nyílt utcán elhangzott sértések miatt azonban le kellett folytatni a becsület­­ügyi eljárást. A segédek, mint a tévedések fenti vígjátékéból következik, kölcsönös bocsánatkéréssel tettek pontot a három esernyő kaland­jára, amely Fehér Ágoston tanár úr emlékezetében kétségkívül tésen mindenki azt hitte, hogy­­ maradandóbb nyomokat hagyott, Fehér Ágoston idegen holmival mint Keserű mérnök úréban, akarta gazdagítani a ruhatárát. _______ Kisvártatva Fehér Ágoston he­lyet foglalt a villamoson a három esernyővel, amelyeket megjavítva kapott vissza az üzletben. Ám mit tesz a véletlen! A legköze­lebbi megállónál ugyanaz a jól öltözött úr szállt fel a villamosra. Borús tekintetű urak gyűltek össze minap az egyik fővárosi társaskör k­ülönszobá­j­ába­­. Né­gyen voltak, amiből már nyil­vánvaló, hogy lovaglás ügyet kel­lett tárgyalniok. Némi idő után azonban derűssé váltal; az arcok, amin a nem mindennapi tényál­lás ismeretében magunk sem cso­dálkozhatunk. Fehér Ágoston tanár úrnak, aki 50 éves ember és megállapo­dott elvekkel bír, három eser­nyője van. Ezt a három esernyőt minden évben egyszerre viszi el az egyik körúti esernyősavitához, hogy rendbehoza­ssa azokat, így cselekedett az idén is, a káni­kula beköszön­téve­, gondolva bi­zonyára, hogy sűrűn jöhetnek zi­vatarok. Az esernyőjavita átvett© hűsé­ges üzletfelétől a három eser­nyőt, s kérte, hogy úgy hát­ há­rom óra múltán fáraódjon vissza értük. Fehér Ágoston elsétált a legközelebbi kávéházba, r©nuVit magának feketét s hozzákezdett az egyik képeslap keresztrejtvé­nyének megfejtéséhez. Közben az ég beborult, esni kezdett, úgy­hogy a kávéház egyik pillanat­ról a másikra megtelt odamene­külő közönséggel. Pontosan, ahogy­ a három óra elmúlt, Fehér Ágoston fizetett és a fogashoz ment, amelyre a ka­lapját tette. Látva, hogy kint még esik az eső, a kalappal együtt szórakozottan egy esernyőt is megragadott. Mindössze egy-két lépést tett azonban az esernyővel kezében, amikor egy jól öltözött ur rohant utána s figyelmeztette, hogy az esernyő az övé, nem pe­dig Fehéré. A tanár ur fülig elvö­rösödve, szégyenkezve jött rá té­vedésére, ezer bocsánatkéréssel adta vissza, az esernyőt s a kávé­házi vendégek és a pincérek gú­nyos mosolyától kitérve támoly­­gott ki az ajtón. Mert természe­ — Halálozás. Keller Róbert szi­gorló orvos, a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület mentőtisztje életé­nek 25. évében elhunyt. Ma, szom­baton délután 5 órakor temetik a rákoskeresztúri temetőben a kato­likus szertartás szerint. (jycitádják nuzj.; (nt^kaíÍ£.matt&& is­i&gc.-tuó&6. saMakextAt « SZENT ISTVÁN STRAND IRom»l,part veil Hunc«r!* Strand) Budapest teTiiletép. 120 méteres meden-e kristály tiszta víz. Kombinak hajó, vagy TIEV-átszálló jegy. Kedvezményei Jel­gyek: A jegyirodáknál­, a ró­nai-pa­­tt átkelési pénztárnál, a roargithidi HÍV- trafikban, Újpesten, a kompnál és a forgalmasabb dohánytörsdékben KITŰNŐ VENDÉGLŐ. ZENE. TÁNC­­ . ... .

Next