Uj Nemzedék, 1942. október (24. évfolyam, 223-247. szám)

1942-10-01 / 223. szám

A képviselőház első ülésével megkezdődik a belpolitikai élet Elkészült az új költségvetés A képviselőház összehívásának időpontja közeledik és ezzel egy­idejűen napról-napra élénkül a belpolitikai élet. A képviselők legnagyobbrészt már visszaérkez­tek a fővárosba, benépesedtek a párthelyiségek és mindenütt vá­rakozással tekintenek a törvény­­hozás őszi munkája elé. A belpo­litikai élet megélénkülése termé­szetesen elsősorban a kormány­pártban észlelhető. Ma délután klubnap lesz a Magyar Élet Pártjában, ahol megjelenik Kállay Miklós miniszterelnök és a kormány­­ több tagja is. A klubnapon előreláthatóan be­ható megbeszélések lesznek a par­lament közeli összehívásával kap­csolatban. A képviselőház ülésének idő­pontját hivatalosan még nem ál­lapították meg. Valószínűnek tartják, hogy a Ház első formális ülését október 14-ére tűzik ki. Ezt megelőzően a Magyar Élet Pártja megtartja évadnyitó értekezletét. Mint minden esztendőben, úgy az idén is a MÉP első őszi érte­kezlete lesz az induló parlamenti kampány megindulásának ki­emelkedő eseménye. A miniszter­­elnök és a kormány tagjai ezen az értekezleten ismertetik a be­nyújtandó törvényjavaslatokat. Ezek között első helyet foglal el az államháztartás 1943. évi költségvetése. A pénzügyminisztérium költség­­vetési osztálya épen a napokban fejezte be a jövő esztendei költ­ségvetés nagyszabású munkáját. Ez lesz az első költségvetés, amelyben már valamennyi eddig visszacsatolt terület költségvetése benne lesz. A háborús budget ter­mészetesen megfelel a mai viszo­nyoknak és körülményeknek s így több érdekes eltérés talál­ható benne a békeköltségve­­tésekkel szemben. A Magyar Élet Pártja első érte­kezletén Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter ismerteti nagy vonásokban a költségvetés téte­leit. A költségvetés benyújtására előreláthatólag október utolsó, vagy pedig november első napjai­ban kerül sor. Ekkor mondja el a pénzügyminiszter nagy érdeklő­déssel várt expozéját, amelyben részletesen ismerteti az állam­háztartás helyzetét és vázolja a kormány jövő esztendei gazdasági programját. A költségvetés benyújtásáig — a hírek szerint — több fontos javaslatot tárgyal a képviselőház. Ezek a javaslatok már elkészül­tek az egyes szakminisztériumok­ban, de tárgyalásuk sorrendjét még nem állapították meg. A közeljövőben nagy eseménye lesz a parlamentáris életnek, a Teleki Tibor gróf elhunytával megüresedett egyik koronaőri tisztség betöltése. A koronaőrt az országgyűlés két háza együttes ülésén választja a főnemesi családok közül. Az ősi hagyományoknak megfellően az egyik koronaőr mindig katolikus a másik protestáns. Mivel Teleki Tibor gróf református volt, most evangélikus koronaőrt választanak a katolikus Perényi Zsigmond báró koronaőr mellé. A koronaőr magas közjogi méltóságára való­színűleg Radványszky Albert bá­rót, a felsőház alelnökét választ­ják meg. Frontharcos syliSés Szabadkán ~ v c • r . ■■ u.- i ‘ ¡ . - Vr... .......... • •• Közvetlen a képviselőház ösz­­szeülése előtt nagyszabású frontharcos tá­borozás lesz Szabadkán, ahol fölvonulnak a politikai és társadalmi élet kiválóságai. Va­sárnaphoz egy hétre október 11-én rendezi az Országos Tűz­harcos Szövetség, szabadkai nagy seregszemléjét. Takách-Tolvay József gróf elnök vezetésével a Tűzharcos Szövetség egész elnök­sége Szabadkára utazik és szem­lét tart a visszacsatolt délvidék világháborús tűzharcosai felett. HITLER NAGY BESZÉDE a berlini sz­portpalotában A TÉLI SEGÉLYAKCIÓ MEGINDÍTÁSA ALKALMÁBÓL Berlin, október 1. A téli segélynyújtás újabb megindítása alkalmából a berlini Sportpalotában tegnap este nagygyűlés volt, amelyen Hitler hatalmas beszédben ismertette a háborús helyzetet. A gyűlést, amelyen megjelent Keitel és Rommel vezértábornagy is, Göb­­bels birodalmi propagandaminisz­ter nyitotta meg. Elmondotta Göbbels, hogy a háborús téli se­gélyakciók bevétele eddig 2805 millió márka volt, az összes téli segélyakciók együttes bevétele pedig 1933 óta meghaladja az 5 milliárd márkát. Hitler beszéde elején emlékez­tette a hallgatóságot, egy éve annak, ho­gy utoljára szólhatott erről a helyről a német néphez. Ez alatt az idő alatt tettekkel és cselekedetekkel volt elfoglalva. Ellentétben ugyanis — úgymond — az ellenséggel, Németország nemcsak beszél, hanem cselek­szik is és mindig azt cselekszi, amiben hisz. Méltatta Hitler a német győzelmeket, majd össze­hasonlította ezeket az ellenség „­győzelmeivel“, amelyek mind kudarcok voltak. Kijelentette, hogy a második arcvonallal való fenyegetőzés sem vált ki belőle szorongást. Hitler ezután így folytatta be­szédét: — Az 1942. év leginkább vég­­zetszerű megpróbáltatását az én szememben népünk már átélte. Ez az 1941-ről 1942-re forduló tél volt. Bízvást mondhatom, hogy ezen a télen a német népet és kü­lönösen véderejét a Gondviselés mérlegre tette. Rosszabb már nem is következhetik el számunkra és nem is fog jönni többé. Nagyon súlyos és nagyon kemény próba­tétel volt. Mindamellett nem csu­pán átéltük ezt az igen súlyos időt, hanem keresztül tudtuk vinni, hogy újonnan létesítsük, illetőleg megalakítsuk azokat a támadó hadosztályokat, amelyek­nek rendeltetése volt az újabb tá­madó hadműveletet megindítani. Ez az offenzíva nem úgy folyik most, ahogyan azt talán ellenfe­leink elgondolták. Azt hiszem, ha szemügyre vesszük, nagyon meg lehetünk elégedve a mögöttünk lévő három esztendővel. Mindig nagyon józan volt a célkitűzé­sünk, gyakran nagyon merész, ahol merésznek kellett lennie, gyakran megfontolt ott, ahol meg lehetett fontolni, gyakran óvatos, ahol időnk volt rá, körültekintő ott, ahol azt hittük, hogy minden körülmények között nagyon óva­tosaknak kell lennünk. De vol­tunk nagyon merészek is olyan­kor, amikor csak a merészség menthetett meg. A német hadvezetés céljai 1942-ben — Erre az évre nagyon egy­szerű programot tűztünk magunk elé: 1. Minden körülmények között tartani azt, amit meg kell tar­tani, vagyis engedjük a másik felet nekirohanni ott, ahol mi magunk nem akadunk előbbre menni,­­hanem vaskézzel kitar­tunk és bevárjuk, ki fárad ki hamarabb. 2. Feltétlenül ott támadunk, ahol a támadásra minden körül­mények között szükség van. A cél itt egészen világos: Megsem­misíteni jobb karját a kapitaliz­mus, a plutokrácia és bolseviz­­mus nemzetközi összeesküvésé­nek. — Ennek során van egynéhány célkitűzésünk. Legyen szabad ezeket egészen röviden, szinte távirati rövidítésekkel felemlíte­nem, hogy Önöknek, éppen a német népnek tudomására hoz­zam, mit teljesítettünk ez alatt a néhány hónap alatt.­­ Első célkitűzésünk Fekete­tengeri uralkodó állásunk bizto­sítása és a Krími-félsziget végle­ges megtisztogatása volt. Két üt­közet, a Keresést és a Sebaszto­­polért folyt ütközet szolgálta ezt a célt. Miután ezzel végeztünk, úgy láttunk szükségesnek, hogy eltávolítsuk azt a kelevényt, a­mely Volohovnál támadt. Elszorb­­­ítottuk tehát és az ellenséget megsemmisítettük, illetve foglyul ejtettük. — Ekkor a következő feladat várt reánk: a Donig való áttörés előkészítése. Eközben az eHehs5£ maga is nagyszabású támadó­ célt tűzött ki maga elé: át akart törni Charkovtól a Dnyepr partjáig, hogy ezáltal egész déli arcvona­­lunkat bezúzza. Önök még emlé­kezhetnek rá, hogy ellenségeink milyen lelkesen kísérték ezeket a hadműveleteket, amelyek három csatában végződtek és orosz el­lenfelünk több mint 75 hadosz­­tályának megsemmisítésével fe­jeződtek be.­­ Ezután sor került saját nagy­szabású támadásunk megnyitá­sára. Céljaink következők voltak: 1. Elvenni az ellenségtől utolsó, nagy búzatermő vidékeit. 2. Elvenni tőle utolsó szenét, a­melyet ipari célokra használ kért. 3. Előretörni olaj forrásaihoz és elvenni tőle azokat, ileltve leg­alábbis elzárni előle. Ezután 4. továbbtámadni az ellenség utolsó és legnagyobb közlekedési útjának, nevezetesen a Volgának az elzárásáig. Itt célul azt a terü­letet tűztük ki, amely a Don kö­nyöke és a Volga között terül el, lakott helyként pedig Sztálingrá­dot, nem azért mert Sztálin nevét viseli, hanem kizárólag azért, mert ez hadászatilag fontos hely és mert tisztában voltunk azzal, hogy a Dnyepernek, a Donnak és a Volgának mint fő közlekedési ■hálózatnak kikapcsolása után ugyanaz következik be, vagy ta­lán még rosszabb, mint ami Né­metországot érné, ha elvesztené a Rajnát, az Elbát, az Oderát és a Dunát. Egyedül ezen az óriási folyamon, a Volgán hat hónap alatt 30 millió tonna árut szállí­­tanak, mint a Rajnán egész éven át. Ez az út el van vágva, még­pedig már hosszabb ideje. Most különösen a Sztálingrád előtti helyzet az, amelyet szintén lezá­runk. Ezáltal megteremtjük és megerősítjük a reteszt és Önök meg lehetnek győződve, hogy nincs senki, aki erről a helyről eltávolítson bennünket. — Ami a további célokat illeti — mondotta Hitler —­, érthető, hogy ezekről nem beszélhet. Olyan célokról van szó, amelye­ken ma még dolgoznak. A fel­adatok között szerepel természe­tesen annak az óriási területnek a megszervezése, amelynek urai lettek. Elsősorban a közlekedést kell rendbehozni. Sok tízezer, kilométernyi vasútvonalat kel­lett, illetve kell helyreállítani. Többezer hidat kell újból meg­építeni. Ha az ellenség táborá­ból azt kérdik, hogy a német offenzíva miért állt meg hirte­len, a válasz egyszerűen az, hogy­ mindaddig megállnak valahol, amíg az utánpótlást teljesen, meg nem szervezték. A jövő év­ben el fog következni az általá­nos közgazdaság megszervezése is. Feltárják a­ bányákat, gon­doskodnak villanyáramról. Van már sok vidék, ahol a szovjet el­nyomás alól felszabadult lakos­ság milliói együtt dolgoznak ve­lük, s vannak már vidékek, ahol a lakosság a német oldalon har­col. A gazdasági szervezés — je­lentette ki Hitler — nemcsak a német nép élelmezését, hanem egész Európa fenntartását kí­vánja biztosítani. Rámutatott ezután Hitler arra, hogy a hadműveletekkel és a gaz­dasági szervezéssel egyidőben fo­lyik a szövetségek további kiépí­tése. — Ha valamennyi szövetsége­sünket és azokat, akik oldalun­kon harcolnak, a magyarokat és

Next