Uj Nemzedék, 1942. december (24. évfolyam, 273-296. szám)
1942-12-01 / 273. szám
Darlan kihirdette Marokkó elszakadását a francia anyaországtól A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: A RABATI RÁDIÓ KÖZLEMÉNYE SZERINT MAROKKÓ ELSZAKADÁSÁT A FRANCIA ANYAORSZÁGTÓL. London, december 1. DARLAN KIHIRDETTE Berlin, december 1. A Nemzetközi Tájékoztató Iroda a keleti arcvonal helyzetéről a következő beszámolót közli. A bolsevista tömegtámadásnk, amelyek a keleti arcvonal különböző gyújtópontjain elkeseredetten továbbfolytatódtak, vasárnap sem vezettek látható sikerekre. Napról-napra világosabbá válik, hogy a német hadvezetés valamennyi arcvonalszakaszon szilárdan kezében tartja a kezdeményezést és megsemmisítő csapásokat mér a bolsevistákra ott is, ahol az ellenség számbeli fölényben levő erőket állít harcba. Eltekintve attól, hogy a bolsevisták vasárnap egyedül a földi csapatok tevékenysége következtében a tereki arcvonalon, Sztálingrádnál és az arcvonal toropeci hajlatában 182 páncélost vesztettek, a bolsevista lövészhadosztályok megint véres veszteségeket szenvedtek anélkül, hogy egy méternyivel is előbbrejutottak volna. A mögöttes vidékre szállított fogolycsoportok napról-napra növekednek és az időjárás következtében beállott közlekedési nehézségek között helyenként nehezen megoldható kérdést jelent a foglyok hátraszállítása. Egyre világosabbá válik, hogy miért kellett a bolsevista hadvezetésnek arra az elhatározásra jutnia, hogy ilyen korán indítsa a téli támadást, mert belátható időn belül bekövetkezik az az időpont, amikor kénytelen a csapatoknak már most is korlátozott ellátását méginkább leszállítani. A támadásnak ezért, jóllehet az előkészület és a felszerelés nem elégséges, mindenáron meg kellett indulnia. A támadás elsietésének következményei már most vigágnsan láthatók. Sztálingrádtól délre és északnyugatra a kezdeti meglepetés sikereivel bevezetett nagy támadás a gyakorlatban máris elakadt. A bolsevisták támadásaiesen a vidéken napról napra öszszefüggéstelenebbé válnak és teljesen elvesztették átütőerejüket, annnál inkább, mert a nagy veszteségek fokozódó mértékben éreztetik hatásukat. Timosenko az első napokban aa kimerült ,hadosztályokat még friss kötelékekkel pótolhatta, most azonban már ugyanazoknak a csapatoknak kell mindig újra támadniok. A kimerült csapatokat a hátrafelé tagozott páncélos erők és záróosztagok terelik a német elhárító tűzbe. Ennek következtében Sztálingrád szűkebb harci területén sehol sem került sor nagyobb hadműveletekre. Sztálingrádtól északnyugatra a német és szövetséges elhárító erők gyalogos és páncélos tömegtámadásokat szó szerint vérbefojtottak, miközben egy légelhárító üteg és több páncéltörő állás harminckét páncélost megsemmisített. A Terek felső folyásánál nagyobb szovjet erők visszaverése során páncélos csata fejlődött ki, amelyben tizenöt bolsevista páncélost felgyújtottak, majd zsákmányul ejtettek. Ezzel a Szovjet az elmúlt három napon ezen a kis területen hatvan páncélost vesztett. Egy német gépesített harccsoport az Asztrahántól nyugatra elterülő sós sivatagban eredményesen tör előre nagy bolsevista erők hátában. Ez a csoport közben több mint száz, lőszerrel és élelmiszerrel megrakott tehergépkocsit és két gépesített üteget zsákmányolt, azonkívül négyszáz foglyot ejtett sikeres vállalkozása során. A nagy Don-kanyarulatban erélyes ellentámadásokkal felszabadítottak már nyolc napja tartott német sündisznóállásokat. A német és szövetséges vonalakat ezen a helyen lényegesen előbbre helyezték. E vállalkozás során egy szövetséges páncéloskötelék szétuggrasztott szovjetcsapatokat, amelyek üzemanyaghiány következtében kénytelenek voltak harckocsijaikat feladni és megkísérelték átverekdni magukat saját vonalaikig.. A középső szakaszon és a Decsiansktól északra és délre lévő arcvonalon valamennyi szovjettámadás összeomlott, legnagyobb részt még a német állások előtt. Néhány helyi betörés területét ellentámadással megtisztították. (MTI) Berlin, december 1. A Nemzetközi Tájékoztató Irodához a sztálingrádi harcokról érkezett legújabb jelentések megállapítják, hogy a német csapatok hétfőn a csatatéren mindenütt győzelmesen harcoltak és többezer foglyot szállítottak hátra. (M. T. I.) BERLIN JELENTI: Sszeilingráfltól északra és délre ♦ a gyakorlatban már elakadt a szovjetoffensiva Páncélos támadás egy tuniszi német repülőtér ellen Berlin, december 1. (Német Távirati Iroda.) Mint a Német Távirati Iroda értesül, egy előretolt tuniszi repülőtér védelmét ellátó két légvédelmi tüzérosztályt megtámadott húsz amerikai harckocsi. Szakadatlanul tüzelve, egészen 60 méternyi távolságig megközelítették az ellenséges páncélosok a német állásokat; hat közülük ott megsemmisült a légvédelmi ágyuk tüzében, a többi fejvesztetten elmenekült. (M. T. I.) Légi csatározások az algir-tuniszi hadszíntéren Tanger, december 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti. Ideérkezett jelentések szerint az algír-tuniszi hadszíntéren a hadműveletek főképen a légierők tevékenységére korlátozódnak. Német és olasz bombavetők algíri kikötőkben a kirakodó angolszász hajókat, valamint az északafrikai partok előtt haladó hajókat támadták. Az angolszász főhadiszállásról érkező jelentések szerint angol és amerikai repülőgépek Tuniszt és Bizertát támadták. Dzsibuti angol kézre került? Vichy, december 1. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Vichy a jólértesült körökből származó hír szerint Dzsibuti feltehetően angol kézre került. Hivatalos jelentés még neral érkezett. A moszkvai brit nagykövet Londonban Genf, december 1. (Német Távirati Iroda.) Mint Londonból jelentik, Sir Archibald Clark, moszkvai brit nagykövet, Londonba érkezett és hosszas megbeszélést folytatott Eden külügyminiszterrel (M. T. I.) éppúgy a z A fővárosi tanszemélyzet státusrendezése is megtörtént végre. Esztendők óta várták és reklamálták s az utolsó hónapokban a késés miatt szinte izgalom lett úrrá az érdekelteken. Jöhetett volna korábban is, de mint minden szociális kiegyenlítődés, elég jókor érkezik ahhoz, hogy sebeket begyógyítson, sérelmeket megszüntessen és az emberek igazságérzetét megnyugtassa. Aki a főváros tanszemélyzetéhez, vagy azok családi és ismerős köréhez tartozik, tudja, mit jelent ez a státusrendezés. A távolállóknak vagy be nem avatottaknak pedig megértésül legyen elég annyi, hogy ez a rendezés szünteti meg végre a tanárok és tanítók kinevezésének, illetve előrehaladásának, várakozási idejének és nyugdíjigényének a bizonytalanságát. Amit eddig a választás, vagy kijelölés önkényes ennek folytán szeszélye döntött el, az most egy szolgálati pragmatika alapján automatikusan fog történni. Nem fordulhat ezentúl már elő, hogy az egyik, mert szerencsés csillagzat alatt született, egy-két év alatt lehessen rendes tanár, vagy tanító, a másik, mert baljós csillagzat alatt indult pályája, 9—10 évet töltsön el ideiglenes és helyettes minőségben. Ez a státusrendezés akkor is szép és komoly eredmény, ha az eljárásokat egyszerűsíti, megkönnyíti és rendszerezi. Akkor is eredmény, ha elejét veszi a protekciónak, kiküszöböli a szeszélyt és nyakára tipor az oktalan mellőzésnek. Pedig ezen alúlmenőleg a státusrendezés egyik lépése és része annak a szociális igazságosságnak, amelyért jó magyarok és más magyarok mindnyájan harcolunk. S ebből a szempontból a fővárosi tanszemélyzet státusrendezése nem zárt szakmabeli dolog, hanem közügy, mely mindnyájunkat érdekel. Ahogy a szociális igazságtalanságot, bármelyik oldalán és rétegén is legyen a nemzeti életnek, [megérzi mindenki, a szociális , stuaaus igazságszolgáltatás ” megkönnyebbülésére van az egész magyar társadalomnak, s Ilyenkor úgy érezzük mindnyájan, hogy könnyebb lett a légzésünk, tisztább és zavartalanabb a vérkeringésünk s hogy egyáltalán egészségesebb lett a nemzet szervezete. De különös módon tudunk örülni annak is, hogy az igazságosságnak ez a fokozottabb érvényesülése most éppen a nemzet nevelőit érte. Hiszen akármennyire kedves legyen is a mi lelkünknek minden társadalmi osztály, a tanárok és tanítók mindnyájunkhoz a legközelebb állanak. Nemcsak érzelmileg, mert a szülői karból ők vettek át először bennünket és indítottak el a tudás tágra nyílt kapuja felé, hanem azért is, mert tudjuk, hogy a k nemzet