Uj Nemzedék, 1943. január (25. évfolyam, 1-24. szám)

1943-01-04 / 2. szám

l nem­zeti Skin ház: Le­ile Giraudoux-t, teljes nevén Jean Giraudoux-t, a modern francia irodalom egyik jelesét úgy isme­rik, mint a siker emberét és az életkedv költőjét. Kora ifjúságá­tól kezdve mindenben sikere volt, rugbyban és világháborús sebe­sülésben, a francia külügyminisz­tériumban és kiadójánál, a neves Grassetnál. Ebből eredhet kicsat­tanó, játékos és szilaj életkedve, ettől lett talán költő, jóllehet prózát irt regényben és drámá­ban. Mert ha bölcselkedni próbá­lunk, akkor látjuk, hogy az mozi költészet, a tiszta művészet a leg­sötétebben látó tehetséget is bi­zonyos derűlátásban oldja fel. Nálunk Vaj­dát is, s még Madách Halálhimnuszát is, amelyet sokan nem szívesen ismernek s főként isem szívesen ismernek el. Meny­nyivel könnyebb dolga van tehát Giraudouxnak, kiben az életkedv csak úgy pezseg, mint a must, amelyből sohasem akar ókor lenni...­Ezzel mindjárt némiképpen vé­leményt is mondtunk a Süllőről, amely­ Zilahy Lajos fordításában került elénk, o Van szép magyar­sággal hogy néha, anykor a szí­nészek szépen beszéltek, úgy éreztük, ez a szintehozás lgfőbb értéke. Kedve támad az ember­nek elolvasni könnyen, ho­gy a műélvezetet ne zavarja a mozi­horizont-fog- és önállósult vászonná átalakult göny szakadatlan működése. Rendezésnek, játéknak és szín­padképnek főhibája, hogy túlci­­comázott.­­ Agyonmagyarázza és agyon támogat­ja a költőt. Időn­ként rettenetes összeszedettségre van szükségünk, hogy meghall­juk a sok látnivalótól a színpadi beszédet, a mondanivalót. A mű­sort szándékosan nem veszem elő. E­lenőrzöm magamat, ki tett rám olyan benyomást, hogy meg­őrizte emlékezetem. Igen! Peth­es­­ Sándor, talán ő járt legközelebb Giraudouxhoz, megérezte szere­pének lényegét, s vele a darabot, nyilvánvalóan elolvasta az egész művet. Szörényi Éva sok apró finomságot adott, részleteket ját­szott s emiatt alakítása széthul­lott. Makláry, Vándory Margit jó volt. Unghváry alakítása a premieren még csiszolatlan, de vonala van, minden felvonásban ugyanazt az embert hozza be. A történésnek nemcsak tükörül kí­nálja oda saját színészi játék­készségét, hanem i­edeta jelle­méből és átéléséből fejlődnek a drámai jelenetek. Az eladás látványos, de nem elégíti ki a szerző és a fordító : -- 7­ 7 . személye miatt is ébredt felfoko­­zott várakozást. Saád Béla. Töeti Túrai­­j! alatt Tótra­dó Egy hónap alatt jutott el 50. előadásához a Madách Színházban a­ két Moliere-vígjáték. Sok volt a délutáni, ünnepi és a különelő­­adás, amelyeken viharosan tapsol­ják meg a szereplőket: Turay Idát, Sennyey Verát, Tapolczai Gyulát, Várkonyi Zoltánt, Szemere Verát, Szakáts Zoltánt és Baló Elemért. * A Nemzeti Színház legköze­lebbi újdonsága Galamb Sándor „Hatalom“ című­ vígjátéka lesz. Februárban mutatják be Sophok­les „Oedipus király“ és „Oedipus Kolonosbon“ c. tragédiáját, az­után Zilahy Lajos és Harsány­ Zsolt új színjátékai kerülnek sorra. A nagy németalföldi festő, Rem­brandt élete Ewald Balserral a cím­szerepben rövidesen megelevenedik a mozi vásznán.* Az ifjú párról, Olthy Magdá­ról és Naszódy Sándorról meg­írta néhány lap, hogy barátságo­san felbontották eljegyzésüket. Szombaton este örömmel és meg­­­­nyugvással láttuk őket kettesben vacsorázni egyik kis józsefvárosi vendéglőben. Ezek szerint nincs semmi baj! *­­A Műbarát­ban Sárközy Elemér festőművész és Fekete József szobrászművész gyűjteményes ki­állításán, vasárnap megjelent Szi­­nyei-Merse Jenő vallás- és közok­tatásügyi miniszter, aki meleg el­ismerését fejezte ki a művészek­nek. Előzőleg Tasnádi-Nagy An­drás, az Irodalmi és Művészeti Tanács elnöke, valamint Wlassics Gyula báró államtitkár tekintette meg a kiállítást, amely január 4-én zárul. A tánc­ fejlődését és a legkülön­bözőbb változatait láthatja szerdán este 6 órsikor a közönség a Magyar Művelődés Házában. A csárdástól a kongóig minden felvonul Marnitz „Táncparádéján“, amelyet Szent­­györgyi Tamás konferál végig. Bordy Bella, Muráti Lili, Kelly Anna, Rév Erzsi, Borboló Andrea, Hutter Mária, Kardos Magda, Bili­­csi, Pet­hes Ferenc, a Pécsi öreg­diákok, Csányi László, a Hlaszny tangó-harmonika-trió és remek szimfonikus jazz szerepel a víg mű­soron. * Nagyszerű átéléssel, csengő hangon énekelte, szombaton­­ este az „Aidában“ Amneris szerepét Thury Gizella, a külföldet járt kitűnő nevű operaénekesnő. Ez­zel a remek alakításával is be­bizonyította, hogy méltán helye volna az Operaház tagjai között. A nagy emberek gyermekei rend­szerint n­em sokra viszik, így volt ez Petőfi Sándor egyetlen fiával, Zoltánnal is, akiről alig tudunk va­lamit. Most hiteles történeti adatok alapján filmre viszik az életét. A pergőkép címe „Szeptember végén“, szereplői Szörényi Éva, Horváth László, Mihályi Ernő, Makláry Zol­tán, Belly Ferenc, Bilinszky Ibolya és Dorita Boriéva, a bolgár opera volt tagja. * A Színművészeti Akadémia nö­vendékei szerdán délelőtt 10 óra­kor a Nemzeti Színházban elő­adják ,,A vén gazember“ című színjátékot. Rendező tanár: Hege­dűs Tibor, A TITOKZATOS GRÓFNŐ. Egy ellopott főhercegi nyaklánc körül kavarog lassan a mese, amelyet nem annyira a bű­nügyi izgalomért, mint inkább a kitűnő színészek játékáért érdemes megnézni. Bolváry Géza rendezése főként a tömeg­jelenetek ügyes mozgatásában jelentkezik, a párbeszédek túlságosan hosszadal­masak. A német filmnek az az ér­dekessége, hogy milliós költséggel Budapesten készítették. A szép Marta Harell, a megbízott Oscar Sima, az öregedő Paul Hörbiger és a csinos Wolf Albach Betty játssza a főbb szerepeket. (kb­.)­­ Az egyik nemrégiben, bemuta­tott vígjáték izgalmas házipró­báján valamin összezördült a je­les színművész két szintén jeles művésznővel A három országos­­nevű, kitűnő aktort még az igaz­gató sem tudta kibékíteni. A premier közönsége nem tudhatta, hogy a nagy szerelmi jelenet olyan színészek között játszódott le, akik a színpadon kívül még csak nem is beszélnek egymással! íme: a színház és az élet... « Leghíresebb szerepét, a „Tru­badúr“ Leonóráját énekli Né­meth Mária. A rádió szerdán Budapest II. műsorán 16 óra 05 perckor közvetíti az opera­­előadást. * A Pesti Színházban január 20-án mutatják be Illés Endre „Méreg“ című társadalmi szatí­ráját, előtte pár nappal lesz a Vígszínházban „A Manderley­­ház asszonya" c. nagy érdeldő­­déssel várt színmű premierje. Az itt ismertetett könyvek meg­rendelhetők dr. Vajna György és Tsa cégnél, Budapest, IV., Váci­ utca 28 Telefon: 387—120, F. van Vijck Mason: Három ki­kötő. Washington és Franklin ko­rába vezet bennünket ez a gran­diózus körkép, amely az amerikai szabadságharcot megelőző korsza­kot s magát a szabadságharcot pá­ratlan történelmi vízióban vará­zsolja elénk. Főszereplői kisembe­rek, a nagy küzdelem névtelen statisztái. Egyik alakja érdekesebb a másiknál. Politikusok, táborno­kok, hajósok, kalandorok, szélhá­mosok, rabszolgakereskedők a hő­sei. Érdekes, izgalmas olvasmány. .Renaissance-ki­adás.) Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek. Az új­ magyar próza kiváló mestere ismét a stí­lus friss meglepetéseivel ragad el bennünket. Hőseinek sorsában a mi korunk és a mi sorsunk lük­tet. Két férfi, két barát és két Vetélytárs drámája pereg le a re­gényben. Pár óra alatt. Ám a néhány óra alatt két ember kap­csolata, egy házasság és egy sze­rbiem minden szövevényes titka fölt­árul. Az író páratlan művé­szettel tudja a világ képét­­ egy látomásba rögzíteni. (Révai ki­adás.) * m * benzintakarékosság a törzsfőnöknél, avagy vállon is „gurul“ az autó. ULRICH SANDER: MÉLY VI­ZEKEN. Egy halász regénye az egyszerű történet, amelyben az író­ mesterkeze páratlan eleven­séggel kelt életre emberalakokat és környezetet. A hátteret, a mult világháborút is nagyszabásúan parasztleány szerelmét mesterien meséli el, stílusa kemény és ket­tős tud lenni egyszerre. S. Boko­r Malvin fordítása a mű költő, szépségét és megkapó sajátságait, teljesen visszaadja. (Singer és Wolfner kiadás.) Pohárnok—Takács: Spanyol fes­tészet. Nagy tárgyi tudással, töké­letes tájékozottsággal írta ezt a könyvet Pohárnok Zoltán és Takács Marianne a spanyol festészetről. A talajt, amelyből­ kinőtt ez a sajátos szó­­művészet, éppen úgy jellemzik, mint az egyes nagy festők, köztük Tizian, Velasquez, Zurbaran és Goya művészi egyéniségét. A könyv máso­dik fele szebbnél-szebb, részben szí­­nes reprodukciókból áll: a spanyol művészet nagy gonddal összeváloga­tott remekművei ezek. A gyönyörű könyvet az Officina adta ki. Móra Ferenc: Aranykoporsó. A régész, a kutató biztonságával kelti életre a nagy író régmúlt idők alakjait, szokásait, életét. Álomszerűen szép ez a szerelmi történet. Megbűvölten hallgatjuk a Móra Ferenc szavát, ezt a sze­líd, lágy hangot és gyönyörkö­dünk stílusának ragyogó színei­ben. A korán elhunyt író mun­­­kásságának egyik legszebb alko­tása az „Aranykoporsó“, amely­ben páratlan hitelességgel ábrá­zolja egy hatalmas kor nagy jele­neteit és apró mozzanatait. (Ré­vai kiadás.) XXV. évfolyam, 1. szám. A pletyka öngyilkosságba kergetett egy tanítónőt A Beniczky­ utca 3. számú ház I. emeletén halálos tragédia ját­szódott le vasárnap reggel, Szabó János 65 éves nyugdíjas itt lakik Katalin nevű 33 éves tanítónő leányával. Reggel 9 órakor a leány vőlegénye csengetett be a lakásba, hogy sétálni induljon menyasszonyával, de az ajtót Szabó János nyitotta ki. Csodál­kozva­ vették észre, hogy Szabó Katalin nincs a szobájában. A konyha felől erős gázszag terjen­gett, s ahogy benyitottak oda, a padlón holtan találták Szabó Ka­talint, aki gázzal mérgezte meg magát. Vőlegénye az utcára sietett, hogy a mentőket értesítse, azok rövidesen meg is érkeztek, de a tanítónőn már nem lehetett se­gíteni. Amíg a vőlegény az utcán tartózkodott, Szabó János leánya halála feletti elkeseredésében szájába vette a gázcsapot és nagymennyiségű gázt lélegzett be, úgyhogy ő is eszméletlenül terült el a konyhában. A mentők súlyos állapotban vitték a Rókus kór­házba. Szabó Katalin hátraha­gyott búcsúlevelében azt írta, hogy valami pletyka középpont­jába került év ezért, határozta el magát a tragikus lépésre. Om­n­bjszvsnafik bonyolítják le a forgalmat Berlinben A berlini közlekedési üze­mek az egyre növekvő forga­lom lebonyolítására a város tá­volabb fekvő területeivel való összeköttetés meggyorsítása céljából „omnibuszvonatokat“ helyeztek üzembe. Olyan felső vezetéssel bíró, háromtengelyű omnibuszról van szó, melynek kettős pótkocsija fékkel van ellátva. Az újfajta omnibusz­ig kocsi 11 méter hosszú és méter széles. A kocsi­­ legna­gyobb magassága 2.86 méter, súlya kb 11.200 kg, és 36 ülő, valamint 129 állóhellyel rendel­kezik. A pótkocsi 8 méter hosz­­szú és 2,5 méter széles, 31 ülő, valamint 10 állóhellyel bír. Az­­ omnibu­­zvonatokról a beszál­lás a kocsi végén, a kiszállás pedig a kocsi elején történik. Lévai levél Léva ... Ahogy itt szeretettel emlegetik: a — Végvár. Bizony innen 2—3 kilométerre húzódik a határ s a széles országút dom­bok felé futó oldalán már szlovák határőrört állnak és beszélgetnek — magyarul — a mieinkkel. * Errefelé is tartják a helyi vo­natokra vonatkozó fűtési korláto­zásokat és a Párkány—Léva közti vonatot mérsékelten fűtik csak, a kocsiba szerelt vaskályhával. Lassan azonban hűlni kezd a kályha. — Elalszik rögtön — állapít­ják meg az utasok. — Vigyázzon csak, majd segí­tünk rajta... Ezzel egy atyafi a tarisznyájá­ból kihúz két hasáb fát és a tűzre rakja. Léváig ugyanezt mások is megismételték. Nem volt nagy meleg, de izzott végig a parázs. Fő látványossága a vár. A 40 km-re fekevő Selmecbánya és a Felvidék bányavárosai ennek a várnak köszönhetik kialakulásu­kat, zavartalan fejlődésüket. Ez azonban a­­ távoli múlt. A jelen kissé más. Szegény vár! Eger ostroma után Dobó Istváné lett, aki átépítette s állítólag az ő korából való a most „Dobó vár­nak“ nevezett városrész is. Miért „szegény vár?“ A Schoeller-cég tulajdona. A lehető legizléstele­­nebb módon beékelték „helyre­állítás“ címén egy vörös téglából épült tornyot és az egész várfalat házak veszik körül. Az udvar el­hanyagolt. Egyszóval: olyan va­gyontárgy, amelyet a nemzet közkincsének kellene tekinte­nünk, de ez is — mint annyi más társa az országban — elhanya­goltan áll. Pedig minden múltúnkra emlé­keztető emlék — különösen a végeken — nagy érték, nagy kincs. * Különben Léva — látszatváros. Ez talán legjellemzőbb reá. A gyanútlan idegen nyugodt lélek­kel válaszol a kérdésre: — Mennyi lakója lehet a vá­rosnak? Azt hiszem — husz­­huszonötezer...­­, Csárdástól a Kongóig“. 6-án a Műve­lődés Házában Muráti Lili, Bordy Bella, Kelly Anna, Rév Erzsi, Bilicsi, Csányi, Pethes F., Óváry Tibor, Pécsi öregdiákok, stb., stb. MARNITZ TANG­ÓH­ARMONIKA-EST 17-én a Művelődés Házában. Jegyek 1 pengőtől Marnitznál, József-körut 37. és a Jegyirodákban. S nagyon csodálkozik, amiként megtudja, hogy csak a fele... Az Alföldön ekkora heli — még tanyaszámba megy. Hiába, itt vagyunk már a „városok földjén A látszat csapja be az utast. A nagy üzletházak, meg­ a megye­­székhely olyan forgatássá teszik Lévát, mint egy kétszer ekkora várost. Mégis egészen kedves, falusi jelenségekkel is találkozunk. Pél­dául ilyen a kocsiút, amely a Garamban vezet. Estefelé, ami­kor a kocsik hazatérnek a határ­ból, nem mennek be a városba, hanem lehajtanak a Garam hídja mellett a most már térdig érő fo­lyóba. S eldöcögnek a pillérek alatt. A folyóból mennek azután föl a kerteken keresztül haza. Érdekes látvány, amint­ öt-hat kocsi egymásután halad a folyó­ban. Utánuk nem száll por. Leg­feljebb a víz visszahulló porszerb­ cseppjei ... . . • Szép itt, jó itt minden. Idegen­forgalom is kialakulhatna. Csak — mondja Vojtás István h. pol­gármester — nincsen csatornázás. Nagy bajunk ez, mert a nem messze fekvő Szántó-fürdő és a városi fövenyfürdő (50-szer 25 méteres medencével) csatornázott város nélkül nem tud úgy von­zani, amint kellene. A környék forgalma erős. Nem csak az itt székelő közigazgatási szervek miatt. Nem. A régen országoshírű vásárok még ma is jelentős for­galmat és hasznot biztosítanak Lévának. Nagy Kázmér a szer­kesztő Szebeth Veress Imre. Levelét ezúttal nem közölhejük, a kérdést azon­ban mindig napirenden fogjuk tartani. Szeleczky Ilona: Értékes írása, sajnos, elkésve érkezett szer­kesztőségünkbe és­ igy elvesz­tette időszerűségét. Rumy Mihály: Fogadja őszinte köszönetünket. Dorogi betegek, írják meg címüket, hogy levélben válaszol­hassunk. G. B. M. Mármarossziget. Kö­szönjük levelét, amely sajnos helyszűke miatt kiszorult lá­punkból, de ha alkalmunk nyí­lik, visszatérünk rá. "

Next