Uj Nemzedék, 1944. május (26. évfolyam, 97-121. szám)
1944-05-16 / 110. szám
Az ellenség sehol sem tudod áttörést elérni Berlin, május 16. Az interjút jelenti az olaszországi déli arcvonal harcairól: A nagy harcok térsége a tengerpart és Cassino között lényegében változatlan maradt. A súlyos és mindkét részről elkeseredetten vívott harcok tovább tartanak. A helyzet fő jellemzője az, hogy a német csapatok főként a két súlyponton, Castelforte— Corenonál és San Angelo—Cassinonál a megszálló csapatoknak igen nagy erőkkel végrehajtott áttörési kísérletét meghiúsították és az ellenséget továbbra is arra kényszerítették, hogy nagymértékben elpazarolja harcerőit. Mialatt a német harccsoportok néhány szakaszon — így Minturnotól nyugatra és Cassinotól délre — lendületes és sikeres ellentámadásokra indultak és igen súlyos veszteségeket okoztak a megszálló kötelékeknek, amelyek közül különösen a 81. északamerikai gyaloghadosztály szenvedett 1944 MÁJUS 1., KEDD XXVI. évfolyam, 110. szám Budapest, V., Honvéd utca 10. szám 1744 MÁJUS 17-ÉN, SZERDÁN A, nap kel 5.05, nyugszik 20.16 órakor A hold kel 3.03, nyugszik 14.18 órakor Összefoglaló jelentést adtak ki Berlinben a krími harcok befejezéséről 6— "■-■■ ■■ ■. 1 ■■■■■.: '■ ■""" 1 ■ - ■ - ■ ■ - ■ . '■■■..■■»'..■j' ■■ Már folyamatban van az invázió jelenti Olberg Sok vállalkozás fogja megelőzni a döntéssel járó nagy harcot Berlin, máj. 16. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Alfred von Olberg nyugalmazott alezredes, az Europapress katonai munkatársa írja: — Az egész világ azt kérdezi: 1.Mikor kerül sor az invázióra?“ Az összes országok sajtója az invázió napjára vár. Hogyan gondolják ezt tulajdonképpen? Az invázió nem olyan nagy támadás amely a csapatok készenlétbehelyezése után valamelyik napon abszolút bizonyossággal megindul. Ellenkezőleg: elmondhatjuk hogy már benne vagyunk az invázióban. Az ellenséges légierőnek Nyugateurópa ellen irányuló támadásai nem csupán az invázió előkészítésére szolgálnak, hanem annak egy részét alkotják Ezek a támadások leplezik a tulajdonképpeni támadás helyét. A régóta várt délolaszországi nagy csata lekötő hadművelet, amelynek az a célja, hogy német tartalékokat vonjon oda. Lehetséges azonban, hogy a nagy invázió egyik fő támadása lesz belőle. — Nem szabad azt hinni, hogy az invázió úgy játszódik majd le, mint a dieppei vállalkozás, amely akkor reggel 9 órakor kezdődött és estére vége volt. Az invázió nagy területre kiterjedő és nagyvonalúnak gondolt hadművelet amely semmiképpen sem egyet len napon indul majd meg hirte len. Lehetséges, hogy több légi után szállított hadosztály támadása vezeti be a német arcvonalak mögött, az is lehetséges, hogy különleges csapatok partraszállása — mint St. Nazairenél, csak sokkal nagyobb arányokban — az is lehet, hogy egyszerre több ilyen vállalkozást hajtanak végre .Norvégiában, a Biscayai-öbölben Szalonikinál vagy a Német-öbölben. — A német hadvezetőség tisztában van azzal, hogy az elkövetkezendő nagy ellenséges vállalkozás nem egy nap, vagy egy hét alatt megy végbe, hanem talán hónapokig elhúzódik, amíg véglegesen tisztázódik, hogy hol indul meg a döntő támadás. — Kétségtelen, hogy nem egy súlypontja lesz az inváziónak, mert különben az olaszországi nagy csatát Sztálin elfogadná második arcvonalnak. Azzal számolunk, hogy az ellenség számos támadást indít majd körülkörül. A Az egész európai harci ■ térség tehát egyetlen hatalmas sündisznó állást alkot, amelynek megvan az az óriási előnye a német hadvezetőség számára, hogy a belső vonalon harcolhat és a szükséges beavatkozási tartalékokat mindig odavetheti, ahol különösen súlyos harcok alakulnak ki. — Sok különböző ellenséges vállalkozás következik majd be, Berlin, máj. 16. A délolaszországi arcvonal nagy csatáját,amely még kezdeti szakaszában van, Hallensieben, a Német Távirati Iroda katonai tudósítója hétfői helyzetképében kapcsolatba hozza a Franciaország északi és nyugati partja felé irányuló északamerikai légi offenzívával és ezt úgy tekinti, mint az invázió nyitányát. Ezeket írja egyebetek között: A britek és amerikaiak Mintumo és Cassino közötti vállalkozásának célja a német hadvezetőség szemében mindenképen világos. Ami ezen a harctéren történik, nagyarányú támadás ugyan igen nagy erőkkel, de alapjában véve mégis csak megtévesztésre és a tulajdonképeni brit—északamerikai szándékok elködösítésére szánt kísérlet. A szombati és vasárnapi német mozdulatokat ezért az a szándék irányította, hogy az ellenfelet bírják rá erejének teljes kifejtésére és engedjék, hogy a tüzérségi tűzhenger fusson holtpontra már az előtérben. Az angol— amerikai támadó vállalkozás tehát San Angelo térségében is benyomulhatott a németek által feladott terepre, mégpedig mintegy 2—3 kilométer mélységben. A foglyok vallomásából kitűnik, hogy az angolokat és amerikaiakat a legnagyobb mértékben meglepte, amikor észrevették, hogy tüzérségük olyan terepen hömpölygött keresztül, amelyet a németek már órákkal a pokoli tüzelés megkezdése előtt kürítettek. Meggyőződésük szerint ez csak úgy történhetett, hogy feltűnően pontosan tudták, mikor és hol kezdődik a támadás. Az illetékes német körök erről nem nyilatkoznak kisebb vagy nagyobb erőkkel. Egy helyen azonban végül is sor kerül a döntést kereső nagy harcra. Ez a harc azonban csakis a nyugati arcvonalon, a Csatorna partján játszódhaik le, mert csak a brit sziget alkot olyan hadtápterületet és használható olyan repülőgép-anyahajónak, amelyre az ellenségnek szüksége van . A figyelmes szemlélőnek azonban szükségképen az a benyomása, hogy a németek kitérő műveletükkel nem csupán erősíteni akarták tovább nyugat felé előkészített reteszállásaikat, hanem ellentámadásokra is készülnek. Kétségkívül azon vannak most, hogy az angol-amerikai vállalkozást felfogják, a legcsekélyebb tekintet nélkül az ellenfélnek ama fáradozásaira, hogy a németeket éppen ezen a héten a legerősebb erőkifejtésre kényszerítsék. A csata még csak kifejlődőben van. Az angolok és északamerikaiak folyamatosan újabb segédnépeket vetnek harcba, amely nekik máris súlyos ember- és anyagveszteségeket okozott. Időközben a nettuno manziói hídfőben és a Türrheni-tenger parti vizein is kezd megélénkülni a tevékenység, nemkülönben az európai partok egyéb pontjain is. A legközelebbi egy-két hét hatalmas vállalkozáshoz, ha a maga javára akarja eldönteni a háborút. Bármilyen nagy erőkkel is hajtsanak végre másutt hasonló válalkozásokat, sehol sem lehetséges, hogyazok fő hadműveletekké váljanak, mert sehol sem olyan közeli, az utánpótlási terület, mint a szigetországgal szemben, egynéhány olyan kérdésre megadja majd a felvilágosítást, amelyet a két hadviselő fél ma még nyitva hagy. A német hadvezetőség egyébként, úgy látszik, nem tekinti az inváziót olyan vállalkozásnak, amely zárt és időben közvetlenül megnyilatkozó egészként gördül előre. Berlinben azt hiszik, kielégítően tudomással bírnak arról, hogy ez az invázió különféle alakokban és különböző időpontokban jelentkezik. Figyelmet érdemel végül német katonáknak az ellenséges sajtó ama fejtegetéseire tett megjegyzése, hogy Délolaszországban meghatározott német hadállásvonalak vannak. Ezeket a beállításokat a merő képzelet szüleményeinek mondják. Valóságban ugyanis nem állásvonalakról van szó, amelyeket a németek ott kiépítettek, hanem a védőművek mélyen tagozódó rendszeréről. (MTI) támadásra a német védelmi vonalak ellen, teljesen meghiúsult és ötven ellenséges páncélos megsemmisítésével végződött. Ez a szám az olaszországi hadszíntér viszonylatában igen magas. Számolni lehet a nehéz harcok további folytatódásával, különösen a támadás súlypontjában. Egyelőre semmi jel sem mutat arra, hogy az ellenség támadási vonalát ki akarja terjeszteni a középső szakaszig, vagy még keletebbre. Az a nagy buzgalom, amellyel az ellenséges sajtó hangsúlyozza, hogy a szövetséges csapatok célja nem kevesebb, mint az olaszországi német hadsereg megsemmisítése és Róma elfoglalása, senkit sem ejthet tévedésbe. A vállalkozás fő célja ugyanis nyilvánvalóan a német erők lekötése és a nyugati invázió elhárítására szolgáló erős tartalékok elvonása. Természetesen az ellenség számára mindenképen kívánatos volna, ha ilyen módon nagyobb hadműveleti sikereket érne el, azonban ennek ellenére sem lehet elvitatni az új angol-amerikai olaszországi offenzíva lekötő jellegét. Az olaszországi támadást megtévesztő kísérletnek tekinti a német hadvezetés Még nem érte el csúcspontját a déli csata Berlin, máj. 16. A Nemzetközi Sajtó Tudósító jelenti: Ludwig Sertorius, az Europapress katonai munkatársa írja: " A délolaszországi csata hevessége a hétvégén tovább fokozódott, de csúcspontját még kétségkívül nem érte el. Az ellenséges támadások súlypontja továbbra is félreérthetetlenül a nyugati tengerparti hegység és a Liri folyó völgye között van, tehát az 5 amerikai hadsereg körzetében, míg Cassinotól északra, a 8. angol hadsereg szakaszán az ellenséges nyomás nem fokozódott, sőt kissé esőkként. Igen elkeseredett harcok után, amelyek során az ellenség ismét súlyos veszteségeket szenvedett, főleg a számos német ellenlökés következtében, a német csapatok San Angelonál Cassinotól délre, a Monte Majo hegytömbjén, és Castelforténál néhány kilométernyire visszahúzódtak nyugatra, ahol előre elkészített új állásokban fogták fel az ellenség támadásait. Az amerikaiaknak az a kísérlete, hogy a Liri folyó síkságán erős páncéloskötelékeket vonultassanak fel