Uj Nemzedék, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-01 / 122. szám

XXVI. évfolyam, 122. szám. A keresztény magyar gondolattal élü­nk vagy bukunk — mondotta Reményi-Schneller Lajos az újvidéki főispán­ beiktatáson Sztójay miniszterelnök nagy érdeklődéssel fogadott balatonfü­redi megnyilatkozása után a hét második fele is rendkívül ese­­ménydúsnak ígérkezik. Újvidék törvényhatósági bizottsága tegnap iktatta be hivatalába dr. apatini Fernbach Péter főispánt, akinek beiktatásán a kormány képvi­seletében Reményi-Schneller La­jos pénzügyminiszter jelent meg és beszédet mondott. A beiktató közgyűlést dr. vitéz Nagy Miklós polgármester nyitotta meg, majd az új főispán mondta el pro­grambeszédét. Hangoztatta, hogy a Sztójay-kormány hatalomraja­nem egyszerű kormánycsere, hanem rendszerváltozás. A nem­zetiségekről szólva, kiemelte a főispán, hogy a német nemzeti­ségű honfitársakkal a legbensőbb együttműködés híve, ami pedig a szerb kérdést illeti, kiemelte, hogy sem a kormány, sem ő, sem a magyarság nem ellensége és nem is volt ellensége soha a szerb népnek. A főispán szavai után Reményi- Schneller Lajos pénzügyminisz­ter emelkedett szólásra és beszé­de során többek között a követ­kezőket mondotta: kára alapján a tisztességes megél­hetés biztosítása, de azért azt kéri, hogy a munkafegyelemben a mai időkben megkövetelt áldozatvál­lalással végezze mindenki munká­ját a jobb jövő érdekében. Az államtitkár megtekintette a Baranyavármegyei Kőszénbá­nya üzemét is, majd a késődél­utáni órákban Pécsre érkezett, ahol Esztergár Lajos polgármes­ter fogadta. Az ő kíséretében megtekintette a pécsi szénmosót és szénporos palát előállító üze­met. Gróf Teleki Béla, az Erdélyi Párt elnöke, dr. Páll György fő­titkár kíséretében az Erdélyi Párt biharmegyei és nagyváradi szervezeteit látogatta meg s a párt vezetőivel, valamint parla­menti tagjaival megbeszéléseket folytatott. A politikai élet menetrendje Ugyancsak tegnap a felsőház közjogi bizottsága ülést tartott, és Balogh Jenő elnökletével tár­gyalta az országgyűlés időtarta­mának kivételes meghosszabbítá­sáról szóló törvényjavaslatot. Lá­zár Ferenc előadó és Tomcsányi Móric, bizottsági tag, majd Antal István igazságügyminiszter fel­szólalása után a bizottság a javas­latot a képviselőház szövegezésé­ben változatlanul elfogadta. A mai nap érdeklődésének kö­zéppontjában a délelőtt összeülő minisztertanács áll, amely fontos kormányzati ügyeket tárgyal, to­vábbá a Magyar Élet Pártjának délutáni klubnapja. Ezen előre­láthatólag a párt képviselői és felsőházi tagjai, valamint a főis­pánok is nagyszámban jelennek meg- Fél 7 órakor vitéz Simonkay Gyula, a Faforgalmi Központ el­nöke, általános jellegű tájékozta­tást ad a párt törvényhozóinak a magyar erdő- és fagazdálko­dásról. Pénteken délelőtt 11 órakor a felsőház ülésezik és plenáris ülé­sen előreláthatólag egyhangúan elfogadja az országgyűlés időleges tartamának kivételes meghosz­­szabbításáról szóló törvényjavas­latot. Ugyancsak pénteken ülést tart a kihirdetés végett előterjesz­tendő törvényjavaslatok átvizsgá­lására hivatott bizottság is. Ezt a bizottságot déluán 1 órára hív­ták egybe. Ugyanezen a napon déli 12 órakor az elnöki fogadó­teremben a képviselőház gazdasági bizottsága ülésezik, ennek napi­rendjén folyó ügyek szerepelnek. A politikai események sorába tartozik, hogy dr. Pattkó Elemér országgyűlési kép­viselő bejelen­tette az Erdélyi Pártból való ki­lépését, amelyet az elnökség tudo­másul vett. A túllicitálók ellen •­­ Minduntalan találkozunk olyanokkal, akik bizonyítani igye­keznek, hogy már régen a jobb­oldali-keresztény Magyarország mellett foglaltak állást. Ezek nagy részét azonban nem láttuk azokban az időkben, amikor har­colni is kellett volna ezért és a kiállás veszedelmekkel járt. Ezek közül sokan ma túl akarják egy­mást licitálni a jobboldali keresz­tény gondolat hangoztatásában és nem elég nekik semmi, jobbolda­­liabbak akarnak lenni a jobbol­daliaknál. Megbecsülésünknek te­hát azok felé kell fordulnia, akik változatlanul kitartották az egyet­len helyes út, a keresztény ma­gyar gondolat mellett. Ez az a gondolat, amivel élünk vagy bu­kunk, amivel győzünk vagy el­pusztulunk. Ez a magyar gondo­lat különösen fontos itt a Délvi­déken, ahol élnek közöttünk ma­gyar testvéreink — hangsúlyo­zom: testvéreink — akik nem be­szélik talán a magyar nyelvet, de mégis magyar testvéreink. —­ A miniszterelnök úr a leg­utóbb igen határozottan leszögezte a kormány nemzetiségi politikájá­nak alapelveit, amelyek: az őszinteség, az egyenesség, a loja­litás, a bizalom és a jogok, tiszte­­letben tartása. Ezek a kormány nemzetiségi politikájának alapel­vei, ennek a politikának azonban van egy alapfeltétele, az, hogy ez a politika csak a kölcsönösségen alapulhat. Nekünk is el kell vár­nunk a nemzetiségektől az őszin­teséget, az egyenességet, a lojali­tást, a bizalmat, a mi jogaink tiszteletben tartását, meg kell kí­vánnunk, hogy a magyar állam szuverenitását minden körülmé­nyek között elismerjék, a­ m­agyar egységet közülük senki meg ne bontsa, hanem mindannyian il­leszkedjenek bele a magyar állam keretébe.­­ Teljesítse mindenki mara­déktalanul állampolgári köteles­ségét, bármilyen nemzetiséghez tartozzék is, vagy bármilyen ki­csiny vagy nagy magyar legyen, mert a kötelességteljesítés a má­nak, a holnapnak és a magyar jövendőnek a parancsa. Minden munka a nemzettől kapott megbízatás — Mit jelent a kötelességtel­jesítés? E­gyesek szerint annyit, hogy dolgozni kell, el kell vé­gezni a ránk bízott feladatot. Ma ez még nem elég. Ma min­denkinek valamivel többet kell végeznie a mindennapi munká­nál, mert csak ezzel a többlettel alapozhatjuk meg a magyar jö­vendőt. A munkát ott kell végeznünk, ahová bennünket nemzetünk mai példátlan nagy erőfeszítése éppen állít, és ha a holnap úgy kívánja, hogy ne ezt, hanem amazt a mun­kát végezzük, nem szabad és nem lehet válogatnunk. A nemzet erőkifejtésében ott kell helytáll­­nunk, ahol a kötelességteljesítést tőlünk a nemzet magasabb érde­kei kívánják. Ne felejtsük el, hogy minden munka magától a nemzettől kapott megbízatás, minden cselekedetünkért vagy mulasztásunkért közvetlenül a nemzetnek vagyunk felelősek. Ennek ellentétele viszont az, hogy nem lehet különbséget tenni a munka megbecsülésében. Minden munkát, amelyet az országért a gyári munkás, a földműves, a hivatalnok vagy a miniszter végez, egyforma tiszteletben kell részesítenie nemcsak a legfelsőbb köröknek, hanem a legkisebb magyar embernek is. — És még egyet. A munkát ne­­csak megbecsüljük, hanem támo­gassuk is. Ne azt keressük, hogy hol lehet a másik munkájában gáncsot találni, hanem segítsünk egymásnak a munkában és ha valaki hibázott, mutassuk meg neki, hol hibázott. Szeretettel és bizalommal közeledjünk egy­máshoz, olvadjunk össze a dol­gozó magyarokkal­ a magyar test­­vérségben, mert történelmünk mindig felfelé ivelt, amikor a magyar összeforrt. Az úgyneve­zett magyar széthúzás nem nem­zeti tulajdonság, hanem külső be­hatás eredménye, népünkben in­kább a testvériség érzése él, mint az ellenkezője. Fogjuk meg tehát, még­pedig erősen egymás kezét. Abban a példátlan erőfeszítésben, amelyet nemzetünk most kife­jt, hasson át mindannyiunkat az a hit és bizalom, hogy ezután az erőfeszítés után nem jöhet más, csak a győzelem és a győzelem nyomán az új Európában elfog­laljuk azt a helyet, amely ben­nünket erőfeszítéseink és ősi jo­gunk alapján is megillet. ­ Vasváry államtitkár a bányászok között Ugyancsak tegnap Vasváry La­jos iparügyi államtitkár első hi­vatalos útja során Komlóra érke­zett, ahol az állami kőszénbányát tekintette meg. Az üzem megte­kintése után kíséretével, bányász­ruhát öltött és a bánya mélyében munkahelyükön kereste fel a bá­nyászokat, akik közvetlenül fel­­tárták előtte panaszukat. Az ál­lamtitkár válaszában hangoztatta, hogy a kormány célja a haza minden dolgozó polgárának min­ Megrázó olasz filmdráma. funyaszív EVI MALTIGLIATI. Igaz történet az anyáról! Mától Capitol — A kerepesi leventeotthont pün­kösd vasárnap avatták fel szép ün­nepség keretében. A leventék ez ünnepség után a község temetőjébe vonultak ahol Rémi János levente if­juvezető, a kerepesi Katolikus Legényegylet elnöke, emlékezett meg a világháború hősi halottairól. 3 Szabadságot nem, de önmagának börtönt szerzett a szélhámos Holzreiter Mátyásné budapesti asszony a férjét szerette volna sza­badságoltatni. Megismerkedett Szil­veszter Lajos magántisztviselővel, aki felajánlotta segítségét. — Friedrich István volt minisz­terelnöknek a titkárja vagyok, — mondotta az asszonynak —, ha fizet 2000 pengőt, akkor elintézem a dolgot. Holzreiterné 240 pengő előleget adott a „kegyelmes úr titkárjának“, aki kávéházi telefonfülkéből az asszony jelenlétében feltárcsázott egy számot és a jelentkezőt „kegyel­mes úrnak“ szólítva szabadságot kért az asszony férjének. — Kedvezően intézik el a férje ügyét — mondotta Holzreiternének a telefonálás után. — Az asszony ekkor 1000 engót adott át a szél­hámosnak. Holzreiter Mátyás a „közben­járástól“ teljesen függetlenül nem sokkal később valóban szabadságot kapott. Amikor Szilveszter erről tudomást szerzett, nyomban jelent­kezett az asszonynál a további pénzekért: — Ha a 2000 pengőből még hátra­lévő összeget ki nem fizeti, akkor újra „bevonultatom“ a férjét!... Holzreiterék nem fizettek, hanem feljelentették a fenyegetődző ma­gántisztviselőt, akit a büntetőtör­­vényszék vont felelősségre. Kide­rült­ a tárgyaláson, hogy a vádlott sohasem volt Friedrich István tit­kárja és egy nemlétező számot hi­vott fel telefonon s valójában a levegőbe beszélt, mikor az asszony jelenlétében a kávéházból telefo­nált. A törvényszék befolyással való üzérkedésért másfélévi börtönre ítélte Szilveszter Lajost. A Kúria most 1 évi és 3 hónapi börtönre mérsékelte a vádlott büntetését. Briliánst és mindennemű ékszert, órát m­ legmagasabb áron veszek, hívásra ház­hoz megyek, ALKALMIAKON vehet bril­liánst és ékszert. Ékszerei eladását vál­lalom bizományba is Lőcsei Leffelholtz János ,óra- és ékszerkereskedő, Budapest, VI., Nagymeze­i utca 8. Tel.: 226-491 (Tinódy-moziház). Hivatalos közlés az éjszakai berepülésről Bombázásról jelentés nem érkezett A Magyar Távirati Iroda je­lenti : Május 31-én a késő esti órák­ban ellenséges angolszász egyes gépek a Duna—Tiszaközön dél­ről észak felé átrepülték légi­terünket. Ugyanakkor , más egyes ellenséges gépek a Duna vonalán gyülekeztek, almát raktak, azután déli irányba távoztak. Június 1-én a kora hajnali órákban ellenséges egyes gépek északról dél­­ felé repülték át légterünket. Ezek feltételezhe­tően azonosak voltak az esti órákban észak felé átrepülő el­lenséges gépekkel. A légvédelmi tüzérség he­­lyenkint hatásosan tüzelt és vadászok is érintkezésbe kerül­tek az ellenséggel. Bombázásról jelentés nem érkezett. Elrendelték az egyesületek adatgyűjtését A belügyminiszter rendezni kívánja az egyesületi kérdést és ezért elrendelte az adatgyűj­tést az egyesületek tevékenysé­gére vonatkozólag. Minden egyesület köteles beszámolni arról, hogy mi a célkitűzése és az állam, valamint a társada­lom által nyújtott támogatást működése során hogyan hasz­nálta fel. Az egyesületi életről még a trianoni Magyarország idején készült adatgyűjtés és már ez is meglepő eredménnyel járt. Kitűnt, hogy a trianoni Ma­gyarország kilencmillió főnyi lakosságának egyharmada, ke­reken hárommillió ember tar­tozott tagként mintegy 14.000 egyesülethez. Az egyesületek egyharmada — 4300 egyesület — tagjainak létszáma még az 50 főt sem érte el. Itt főként elnökök, alelnökök és választ­mányi tagok voltak. Budapesten mindet, emberre másfél egyesületi tagság jutott. Vidéken csak minden hatodik ember volt tagja valamilyen egyesületnek. ■ Az egyesületek nagy része úgynevezett kon­­junktúraalakulás volt, mert a trianoni országterületen mű­ködő 14.000 egyesületnek a fele 1921 után alakult. Valamennyi egyesület évi ki­adása együttesen 83 millió pen­gőre rúgott, ez az akkori nem­zeti jövedelemnek közel három százalékát jelentette. A kiadá­soknak csak a fele szolgálta az egyesületi­­célt, egynegyed része pedig tiszteletdíjak és repre­zentációs díjak fedezésére szol­­gált. A is érdekes, hogy míg az egyesületek évi kiadásai hat­millió­­ pengő maradványt tün­tettek fel, ugyanakkor az állam és az önkormányzati testületek hétmillióval, a társadalom pe­dig ugyancsak hétmillió pengő adománnyal támogatta az egye­sületeket. Az önsegélyző egyesületek, amelyeknek kétmillió pengő tá­mogatás jutott, négymillió pengő maradvánnyal zárták mérlegüket. Hasonló helyzet volt a jótékony és kulturális egyesületekben, amelyek nagy támogatást kaptak és ugyan­akkor számadásaikban jelentős maradványok szerepeltek. ELJEGYZÉS Pohlinger Valéria tanítónőt (Bakonypéterd) eljegyezte Men­ne­r László tanító (Kisbér). — A főpolgármester magas né­met kitüntetése. A Kormányzó úr a külügyminiszter előterjesz­tésére megengedte, hogy dr. Ke­­ledy Tibor, Budapest székesfővá­ros főpolgármestere a Német Sas­rend I. osztályú érdemkeresztjét, és Zaisz László székesfővárosi ta­nácsnok a nagy Szent Gergely Rend Lovagkeresztjét elfogadja és viselje­ (MOT.)

Next