Uj Nemzedék, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)
1944-06-14 / 132. szám
Doubres bátor legénységen kívül, amely a június 13-ára virradó éjszaka még szakadatlanul tüzelt, az ellenállás fészkeinek és a támaszpontoknak egész sora harcol tovább. Különösen említésreméltó — mint azt röviden már jelentették is — hogy a marcousi haditengerészeti partvédő üteg újból és újból beavatkozik a Cotentin-félsziget keleti partján folyó tüzérségi párbajba. Miután a haditengerészeti tüzérek megsemisítették az átmenetileg behatolt ellenséget és a védőműveket újból teljesen megszállták, június 12-én megint részt vettek az ellenséges hadihajók elhárításában és azokon több súlyos találatot értek el. (MTI) Berlin, június 14. Az Interinf jelenti a helyzetről: A csata képe az inváziós arcvonalon az utóbbi 24 órában lényegesebben sehol sem változott. A szövetséges tevékenység súlypontjaként még mindig a Caentól északra és nyugatra fekvő térség, valamint a Vireto-kolat két oldala, különösen Carentan délnyugati része tekintendő, habár a Caentől északra készenlétbe helyezett brit alakulatok hétfőn a várakozás ellenére sem léptek föl támadólag a város ellen. Arban épen ezért e térben már rövidesen komoly harcokra lehet számítani. Az amerikai ellen az amerikai hídfő arcvomulása Carentan irányából délnyugatra a német páncélgránátosok eredményes ellenállásán fennakadt. A szövetségesek ismételt előtörése Montebourg ellen az amerikai hídfő arcvonalán meghiúsult. A város változatlanul német kézben van. Hasonlóképen bevonták a Montebourg-Quineville útszakaszt is a német harci térségbe, miután az a megelőző tisztogatási műveletek után átmenetileg az amerikai páncélosok vállalkozásának volt színtere. (MTI). IT nemzete* A legközelebbi napokban várják a szövetségesek nagy támadásának megkezdését Berlin, június 14. Az Interinf jelenti: A sikeres német ellenállás alaposan felborította Montgomery előjegyzési naptárát és a brit tábornoknak most nyilván az a szándéka, hogy különös gonddal előkészíti további vállakozásait, mielőtt ismét nagy támadásba fog. E megfontolásban nyilván lényeges szerepet játszottak Montgomerynek az első inváziós héten szenvedett veszteségei. Már a legutóbbi nagy páncélosharcok, amelyek hétfőn Breteville és Audrieu mellett folytak, világosan megmutatták, hogy a szövetséges főparancsnokságnak ezidő szerint a rendelkezésre álló harcerők az amerikai—brit légierők és a hadihajók messzehordó nehéztüzérségének legerősebb támogatása ellenére sem elegendő arra, hogy a németek ellenállását a mostani tábori állásokban megtörjék. Éppen a hétfői nap világosan megmutatta, hogy összefogott páncélos bevetésekkel még szerény harcászati sikereket sem tudtak elérni, nagyjelentőségű hadműveleti eredményekről nem is szólva. A Bretteville és Audrieu mellett szenvedett rendkívüli páncélos veszteségek tanúságai olyan világosak, hogy Montgomery kénytelen vét kedden gyakorlatilag minden támadásról lemondani és arra szorítkozott, hogy a hozzá beosztott közelbombázókat állandóan támadásra küldte a német vonalak ellen. A súlypont felismerhetően a Caentől északra és a hozzá nyugat felől csatlakozó harcterületen volt.. Páncélos és gyaloghadosztályai azonban egész nap tétlenek maradtak. Annál élénkebb volt a szövetségesek utánszállító tevékenysége. A négy fő partraszállító helyen több új köteléket tettek vakra jelentős mennyiségű nehéz hadianyaggal együtt. Feltehető, hogy Montgomery hadseregcsoportjának legnagyobb része most már az Orne torkolata és a Sainte Mere Eglise területe közti keskeny hídfősávon gyülekezett. Német részről a legközelebbi napokra várják a szövetségesek nagy támadásának kezdetét. Valószínű, hogy az angol-amerikai műveletek egyik fő célja C'aen városa lesz. A második súlypont a Vire torkolattól délnyugatra várható, ugyanakkor számítani kell arra, hogy az amerikaiak ismét megkezdik áttörési kísérleteiket Cherbourg irányában a Montebourg—Quineville vonal ellen. A Vire alsó szakaszán egy helyi német vállalkozás kiküszöbölt egy amerikai hídfőt. A hídfőarcvonal néhány más helyen is a német csapatok megjavították állásaikat, eközben az angoloknak és amerikaiaknak jelentős veszteségeket okoztak emberben és anyagban. (MTI) Az angolszászok veszteségei az invázió első hetében Berlin, június 14. A Nemzetközi Sajtó Tudósítót jelenti: Az invázió második hetének első napján, mielőtt a nagy csata megkezdődnék, meg lehet már vonni az első hét mérlegét. Az angolszászoknak sikerült Caentől északra egészen Montebourgig nyúló hídfőállást szerezniük. A két említett város azonban német kézen van. E kereken száz kilométer hosszú hídfőállás szélessége sehol sem haladja túl a húsz kilométert. Az eddig beérkezett, de még nem lezárt jelentések szerint az inváziós flotta rendkívül súlyos ■Veszteségeket szenvedett. Elsülylyedt egy nehézcirkáló, 4 cirkáló, 12 romboló, 15 gyorsnaszád, 18 páncélosokat szállító hajó, 0 páncélosokat, szállító naszád, 22 csapatszállító hajó, köztük egészen nagy, 21.000 tonnáig terjedő hajók is és 5 partraszállító naszád. Bombatalálatokkal megrongáltak két csatahajót, 3 nehézcirkálót, 5 cirkálót, 7 rombolót, 6 gyorsnaszádot, 4 páncélosokat szállító hajót, 6 páncélosszállító naszádot, 18 csapatszállító hajót és 24 partraszállító naszádot. A tényleges veszteség nagyságát azonban nem lehet megállapítani, mert nem minden aknarobbanást vagy torpedótalálatot lehetett megfigyelni és azt sem tudni, hogy a sok megrongált hajó közül hány pusztult el visszatérőben. Az ellenség emberveszteségei már most is a flandriai és gallipoli véres harcokra emlékeztetnek. A német vonalak mögött leszállít ejtőernyős és légiúton szállított kötelékeknek már csak hét és fél százaléka van életben. Német illetékes helyen nem adtak választ arra a kérdésre, hogy a német és ellenséges veszteségek aránya 1 :4,5, de arra céloztak, hogy a veszteségek aránya még ennél is kedvezőbb. Számos partraszállási naszád egész századokkal süllyedt el az első partraszállások alkalmával. A fő partraszállási helyeken mintegy 10 kilométer hosszúságban minden dagály holttesteket sodor a partra, ahol az elesett angolamerikai katonák még temetetlenül hevernek. . A Nouveaux Temps című párisi lap katonai szakértője, Mangeot tábornok úgy számítja, hogy az angolszász inváziós csapatoknak eddig legkevesebb 70.000 főnyi kiesésük volt a franciaországi harcokban. A megmaradt inváziós csapatok létszáma Mangeot számításai szerint körülbelül 23 hadosztályra tehető, amit a tábornok túl kevésnek tart a további nyugateurópai előnyomuláshoz. Berlin, június 14. (Német Távirati Iroda) Az inváziós arcvonalon az angol-amerikaiak támadási sikerei és a németek védelmi sikerei jelenleg még egyensúlyban tartják a mérleg serpenyőjét, — ezzel a megállapítással állította fel Dittmar altábornagy keddi rádióelőadásában a normann partvidéken lefolyó harcok első felének mérlegét. Beszélt az Atlanti fal harci berendezéseinek taktikai és technikai szempontból való beválásáról. E harci berendezések nélkül lehetetlen lett volna egy olyan ellenállás, mint amilyent a németek fejtettek ki és még mindig kifejtenek. A továbbiak során annak a felfogásának adott kifejezést, hogy az angolok és északamerikaiak újabb nagyszabású partraszállásokat fognak végrehajtani, azonban minden egyes újabb támadással csak szűkebbre szorul a még nyitva álló lehetőségek köre. A normandiai partvidéken folyó harcok kétségtelenül csak a bevezető lépést jelentik még nagyobb döntések felé. Mindenesetre azonban már most megállapítható, hogy az ellenség az erődítményeknek általa is jól ismert erőssége miatt aránylag szűk területen kényszerült hadbavetni olyan erőket és technikai eszközöket, amelyeket különben hadműveleti szempontból sokkal szabadabban tudott volna felhasználni. Ez különösen áll az ellenség ejtőernyős és légi után DITTMAR: A támadási sikerek és a védelmi sikerek még egyensúlyben vannak az inváziós arcvonalon szállított csapatokra, ezekre a rendkívül nagyértékű és számukban aránylag szűk korlátok közé szorított egységekre, amelyeket az invázió most lefolyó első szakasza számára feltűnően nagy tömegben vontak össze. Bizonyos, hogy épp e különleges rohamkötelékek harcbavetése nehéz próbák elé állította a német védelmet. Másrészt megállapítható az is, hogy ahol a tenger felől és a szárazföldről jövő kombinált támadásokkal réseket ütöttek, az Atlanti-falba, ott eredetileg kisebb jelentőségű partszakaszokról volt szó, mivel e szakaszon nem voltak nagyobb teljesítményű kikötők és ennek megfelelően e szakaszokat gyengébben építették ki és kisebb helyőrséggel látták el. Azok a pontok, amelyeket az ellenség — a meglepetés sikerében bízva — kétségtelenül konkolyan meg akart szerezni már első támadása során, — nevezetesen Le Havre és Cherbourg voltak, tehát épp azok a pontok, amelyek a további hadműveletek szempontjából döntő fontosságúak voltak az ellenség számára és továbbra is azok maradnak. Csupán a részletek pontos ismerete tudja megmutatni, hogy a német támaszpontok rendszere mily nagymértékben hozájárult az ellenséges támadás szétforgácsolásához és lefékezéséhez. A partraszállási hídfő oldalról való korlátozása szempontjából is egyre világosabbá válik a német erődítések jelentősége. Sokkal kevésbbé kézenfekvők, de azért az egyedül mértékadó döntések tekintetében nem kevésbbé hatásosak azok a közvetett befolyások, amelyeket a megerősített párt az ellenfél cselekedeteire gyakorolt, még ott is, ahol átütötték. Ezek a befolyások emberi és anyagveszteségben jelentkeztek, és ami még fontosabb, a jövőre nézve is súlyt, jelzálogként fognak nehezedni az ellenséges támadó hadseregekre. (M. T. I.) A légiharcok döntő szakasza még nem következett be Berlin, június 14. (NST) Kind hadnagy, aki az inváziós légitámadásokat elhárító német légierőnél működik haditudósítóként, a következőket írja az inváziós hadszíntérről: — Az invázió térségében folyó légiháború első hete több mint 500 elsővonalbeli repülőgépbe és meg nem számlálható mennyiségű szállító gépbe, valamint tehervitorlásba került az angolszászoknak. Támadásuk és a veszteségek terhét elsősorban az amerikaiak viselték, bár a hadműveleti feladatokkal megbízott négymotoros kötelékeik egyelőre még nem vettek részt nagyobb harcokban, hanem várják az időjárás végleges megjavulását. A harcászati feladatokkal megbízott angol kötelékek eddig még csak csekély mértékben szerepeltek s a vállalkozások nehezebbik részét az amerikaiakra hagyták, akik állandóan az arcvonal felett tartózkodnak és szünet nélkül támadják a németek hátsó összekötő voalait is. A folyamatos támadások egyik fő célja a német repülőterek és közlekedési berendezések elpusztítása. Bár a német vadászok számbelileg jóval kevesebben vannak, már az inváziós csata kezdeti szakaszában tanúbizonyságát adták kiváló harckészségüknek. , A partraszállási térség és a megszállt nyugateurópai területek felett a legnagyobb elkeseredéssel folynak a légicsaták s az ellenséges repülők tömeges bevetése súlyos feladatok elé állítja a német vadászokat. A döntés a levegőben ennek ellenére korántsem következett be az inváziós harcok első hetében. Német részről egyszerűen adott ténynek vették az angolszászok nyugateurópai számbeli fölényét és ezzel a fölénnyel kezdettől fogva számoltak a saját ellenintézkedések előkészítésénél és végrehajtásánál. Különösen nehéz német légikötelékek fokozzák napról-napra tevékenységüket. Óvatos becslések szerint eddig több mint 100.000 tonna ellenséges hajóteret süllyesztettek el s legalább ugyanennyi hajóteret rongáltak meg és tettek harcképtelenné. A német légitorpedórajok is jelentős sikereket értek el, így pl. legutóbb egy 20.000 tonnás napu szállítóhajó megsemmisítésével. Amióta a német légierő először bombázta az invázióban résztvevő ellenséges hajókat, azóta számos intézkedés történt német részről a hatás további fokozása érdekében s a siker igazolta is ezeknek az intézkedéseknek a jogosultságot. Az ellenséges elhárítás nem tudta gátolni a német légierő működését. A légiharcok döntő szakasza természetesen még nem következett be. Az általános légihelyzet nagyjában és egészében kedvezőnek mondható német szempontból. (Mindennap cStrattk ae Uj Nemzedék* XXVI. évfolyam, 132. szám. A haditengerészeti helyzet Berlin, június 14. (NST.) Az Europapress haditengerészeti szakértője, Alfred Saalwächter, nyugalmazott vezértengernagy írja: " A német haditengerészet az invázió első hetében olyan csekély veszteségeket szenvedett, hogy támadási lehetőségei továbbra is teljes mértékben fennállanak. A szövetségesek szempontjából egyre kedvezőtlenebbül érezteti hatását az a körülmény, hogy nincsenek alkalmas kirakodó kikötőik. A kirakodásokat többnyire nyílt és nem védett partokon kell végrehajtaniuk, miközben a partraszállási hajók állandóan ki vannak téve úgy a német gyorsnaszádok támadásainak, mint a kiválóan működő parti ütegek tűzcsapásainak. Jól védett kikötőben ilyen veszéllyel nem kellene számolniok. Berlin, június 14. Az Interinf légügyi tudósítója jelenti Északfranciaországból: A német légierő június 13-án, éjszaka is folytatta támadásait jó eredménnyel az ellenséges inváziós hajók ellen. Csata- és torpedóvető repülőgépek, világító rakétákat ledobó gépektől támogatva a Szajna torkolatvidéke fölött fejtettek ki heves ténykedést, bombáikat és torpedóikat különösen a partvidéken kikötő ellenséges hajóegységekre összpontosítva dobták le. Eddig beérkezett jelentések szerint négy torpedóhajót, összesen több mint 20.000 tonnát, és két rombolót semmisítettek meg. A hajók már a támadás tartama alatt, vagy röviddel később süllyedtek el. Továbbá több szállítóhajót bomba és torpedótalálatokkal súlyosan megrongáltak. E hajók közül három oldalára dőlve égve maradt. A német kötelékek a heves légvédelem és ellenséges éjjeli vadászok bevetése ellenére, támadásaikat, csekély veszteséggel, sikeresen hajtották végre. . Könnyű német haditengerészeti egységek ellenséges biztosítóerők elleni harcaik során a Szajna-öbölben kedd reggel röviddel három óra előtt megtorpedóztak két ellenséges rombolt és kivédték számos vadászbombázó támadását. A csaták során elhárították több ellenséges gyoranaszád támadását. A német kötelék emberveszteség és bárminemű jármű megrongálódása nélkül teljes létszámban tért vissza. (MTI)