Uj Nemzedék, 1944. június (26. évfolyam, 122-145. szám)

1944-06-14 / 132. szám

D­o­u­b­r­e­s bátor legénységen kí­vül, amely a június 13-ára virra­dó éjszaka még szakadatlanul tü­zelt, az ellenállás fészkeinek és a támaszpontoknak egész sora harcol tovább. Különösen emlí­­tésreméltó — mint azt röviden már jelentették is — hogy a mar­­cousi haditengerészeti partvédő üteg újból és újból beavatkozik a Cotentin-félsziget keleti part­ján folyó tüzérségi párbajba. Mi­után a haditengerészeti tüzérek megsemisítették az átmenetileg behatolt ellenséget és a védőmű­veket újból teljesen megszállták, június 12-én megint részt vettek az ellenséges hadihajók elhárítá­sában és azokon több súlyos talá­latot értek el. (MTI) Berlin, június 14. Az Interinf jelenti a helyzet­ről: A csata képe az inváziós arcvonalon az utóbbi 24 órában lényegesebben sehol sem válto­zott. A szövetséges tevékeny­ség súlypontjaként még mindig a Caentól északra és nyugatra fekvő térség, valamint a Vire­­to-kolat két oldala, különösen Carentan délnyugati része te­kintendő, habár a Caentől északra készenlétbe helyezett brit alakulatok hétfőn a vára­kozás ellenére sem léptek föl támadólag a város ellen. Ar­­­ban épen ezért e térben már rövidesen komoly harcokra le­het számítani. Az amerikai ellen az amerikai hídfő arcvo­­mulása Carentan irányából dél­nyugatra a német páncélgráná­tosok eredményes ellenállásán fennakadt. A szövetségesek is­mételt előtörése Montebourg ellen az amerikai hídfő arcvo­­nalán meghiúsult. A város vál­tozatlanul német kézben van. Hasonlóképen bevonták a Mon­­tebourg-Quineville útszakaszt is a német harci térségbe, mi­után az a megelőző tisztogatási műveletek után átmenetileg az amerikai páncélosok vállalkozá­sának volt színtere. (MTI). IT nemzete* A legközelebbi napokban várják a szövetségesek nagy támadásának megkezdését Berlin, június 14. Az Interinf jelenti: A sikeres német ellenállás ala­posan felborította Montgomery előjegyzési naptárát és a brit tá­bornoknak most nyilván az a szándéka, hogy különös gonddal előkészíti további válla­kozásait, mielőtt ismét nagy támadásba fog. E megfontolásban nyilván lénye­ges szerepet játszottak Montgo­­merynek az első inváziós héten szenvedett veszteségei. Már a leg­utóbbi nagy páncélosharcok, ame­lyek hétfőn Bre­teville és Audrieu mellett folytak, világosan meg­mutatták, hogy a szövetséges fő­parancsnokságnak ezidő szerint a rendelkezésre álló harcerők az amerikai—brit légierők és a hadi­hajók messzehordó nehéztüzérsé­gének legerősebb támogatása el­lenére sem elegendő arra, hogy a németek ellenállását a mostani tábori állásokban megtörjék. Ép­pen a hétfői nap világosan meg­mutatta, hogy összefogott páncé­los bevetésekkel még szerény harcászati sikereket sem tudtak elérni, nagyjelentőségű hadműve­leti eredményekről nem is szólva. A Bretteville és Audrieu mel­lett szenvedett rendkívüli páncé­los veszteségek tanúságai olyan világosak, hogy Montgomery kénytelen vé­t kedden gyakorla­tilag minden támadásról lemon­dani és arra szorítkozott, hogy a hozzá beosztott közelbombázókat állandóan támadásra küldte a né­met vonalak ellen. A súlypont felismerhetően a Caentől északra és a hozzá nyugat felől csatlakozó harcterületen volt.. Páncélos és gyaloghadosztályai azonban egész nap tétlenek maradtak. Annál élénkebb volt a szövet­ségesek utánszállító tevékeny­sége. A négy fő partraszállító he­lyen több új köteléket tettek vak­ra jelentős mennyiségű nehéz hadianyaggal együtt. Feltehető, hogy Montgomery hadseregcso­portjának legnagyobb része most már az Orne torkolata és a Sainte Mere Eglise területe közti keskeny hídfősávon gyülekezett. Német részről a legközelebbi napokra várják a szövetségesek nagy támadásának kezdetét. Va­lószínű, hogy az angol-am­erikai műveletek egyik fő célja C'aen városa lesz. A második súlypont a Vire torkolattól délnyugatra várható, ugyanakkor számítani kell arra, hogy az amerikaiak is­mét megkezdik áttörési kísérle­teiket Cherbourg irányában a Montebourg—Quineville­ vonal ellen. A Vire alsó szakaszán egy helyi német vállalkozás kiküszö­bölt egy amerikai hídfőt. A hídfő­­arcvonal néhány más helyen is a német csapatok megjavították állásaikat, eközben az angoloknak és amerikaiaknak­ jelentős vesz­teségeket okoztak emberben és anyagban. (MTI) Az angolszászok veszteségei az invázió első hetében Berlin, június 14. A Nemzetközi Sajtó Tudósító­t jelenti: Az invázió második heté­nek első napján, mielőtt a nagy csata megkezdődnék, meg lehet már vonni az első hét mérlegét. Az angolszászoknak sikerült Caentől északra egészen Monte­­bourgig nyúló hídfőállást szerez­niük. A két említett város azon­ban német kézen van. E kereken száz kilométer­­ hosszú hídfőállás szélessége sehol sem haladja túl a húsz kilométert. Az eddig beérkezett, de még nem lezárt jelentések szerint az inváziós­ flotta rendkívül súlyos ■Veszteségeket szenvedett. Elsüly­­lyedt egy nehézcirkáló, 4 cirkáló, 12 romboló, 15 gyorsnaszád, 18 páncélosokat szállító hajó, 0 pán­célosokat, szállító naszád, 22 csa­patszállító hajó, köztük egészen nagy, 21.000 tonnáig terjedő ha­jók is és 5 partraszállító naszád. Bombatalálatokkal megrongáltak két csatahajót, 3 nehézcirkálót, 5­ cirkálót, 7 rombolót, 6 gyorsna­szádot, 4 páncélosokat szállító hajót, 6 páncélosszállító naszádot, 18 csapatszállító hajót és 24 partraszállító naszádot. A tény­leges veszteség nagyságát azon­ban nem lehet megállapítani, mert nem minden aknarobbanást vagy torpedótalálatot lehetett megfigyelni és azt sem tudni, hogy a sok megrongált hajó közül hány pusztult el visszatérőben. Az ellenség emberveszteségei már most is a flandriai és galli­­poli véres harcokra emlékeztet­nek. A német vonalak mögött leszállít ejtőernyős és légiúton szállított kötelékeknek már csak hét és fél százaléka van életben. Német illetékes helyen nem ad­tak választ arra a kérdésre, hogy a német és ellenséges vesztesé­gek aránya 1 :4,5, de a­rra céloz­tak, hogy a veszteségek aránya még ennél is kedvezőbb. Számos partraszállási naszád egész szá­zadokkal süllyedt el az első partraszállások alkalmával. A fő partraszállási helyeken mintegy 10 kilométer hosszúságban min­den dagály holttesteket sodor a partra, ahol az elesett angol­amerikai katonák még temetet­­lenül hevernek. . A Nouveaux Temps című pá­risi lap katonai szakértője, Man­­geot tábornok úgy számítja, hogy az angolszász inváziós csapatok­nak eddig legkevesebb 70.000 főnyi kiesésük volt a francia­­országi harcokban. A megmaradt inváziós csapatok létszáma Man­­geot számításai szerint körül­belül 23 hadosztályra tehető, amit a tábornok túl kevésnek tart a további nyugateurópai elő­nyomuláshoz. Berlin, június 14. (Német Távirati Iroda) Az inváziós arcvonalon az an­gol-amerikaiak támadási sikerei és a németek védelmi sikerei je­lenleg még egyensúlyban tartják a mérleg serpenyőjét, — ezzel a megállapítással állította fel Ditt­­­mar altábornagy keddi rádióelő­adásában a normann partvidéken lefolyó harcok első felének mér­legét. Beszélt az Atlanti fal harci berendezéseinek taktikai és tech­­­nikai szempontból való beválásá­ról. E harci berendezések nélkül lehetetlen lett volna egy olyan ellenállás, mint amilyent a néme­tek fejtettek ki és még mindig kifejtenek. A továbbiak során an­nak a felfogásának adott kifeje­zést, hogy az angolok és észak­­amerikaiak újabb nagyszabású partraszállásokat fognak végre­hajtani, azonban minden egyes újabb támadással csak szűkebbre szorul a még nyitva álló lehető­­ségek köre. A normandiai partvidéken folyó harcok kétségtelenül csak a bevezető lépést jelentik még nagyobb döntések felé. Minden­esetre azonban már most meg­állapítható, hogy az ellenség az erődítményeknek általa is jól is­mert erőssége miatt aránylag szűk területen kényszerült had­­bavetni olyan erőket és technikai eszközöket, amelyeket különben hadműveleti szempontból sokkal szabadabban tudott volna fel­használni. Ez különösen áll az ellenség ejtőernyős és légi után DITTMAR: A támadási sikerek és a védelmi sikerek még egyensúlyben vannak az inváziós arcvonalon szállított csapatokra, ezekre a rendkívül nagyértékű és szá­mukban aránylag szűk kor­látok közé szorított egységekre, amelyeket az invázió most lefolyó első szakasza számára feltűnően nagy tömegben vontak össze. Bi­zonyos, hogy épp e különleges rohamkötelékek harcbavetése ne­héz próbák elé állította a német védelmet. Másrészt megállapítható az is, hogy ahol a tenger felől és a szá­razföldről jövő kombinált táma­dásokkal réseket ütöttek, az At­lanti-falba, ott eredetileg kisebb jelentőségű partszakaszokról volt szó, mivel e szakaszon nem vol­tak nagyobb teljesítményű kikö­tők és ennek megfelelően e sza­kaszokat gyengébben építették ki és kisebb helyőrséggel látták el. Azok a pontok, amelyeket az el­lenség — a meglepetés sikerében bízva — kétségtelenül konkolyan meg akart szerezni már első tá­madása során, — nevezetesen Le Havre és Cherbourg voltak, tehát épp azok a pontok, amelyek a to­vábbi hadműveletek szempontjá­ból döntő fontosságúak voltak az ellenség számára és továbbra is azok maradnak. Csupán a részle­tek pontos ismerete tudja megmu­tatni, hogy a német támaszpontok rendszere mily nagymértékben hozájárult az ellenséges támadás szétforgácsolásához és lefékezésé­hez. A partraszállási hídfő oldal­ról való korlátozása szempontjá­ból is egyre világosabbá válik a német erődítések jelentősége. Sokkal kevésbbé kézenfekvők, de azért az egyedül mértékadó döntések tekintetében nem ke­vésbbé hatásosak azok a közve­tett befolyások, amelyeket a megerősített párt az ellenfél cse­lekedeteire gyakorolt, még ott is, ahol átütötték. Ezek a befolyá­sok emberi és anyagveszteségben jelentkeztek, és ami még fonto­sabb, a jövőre nézve is súlyt, jelzálogként fognak nehezedni az ellenséges támadó hadseregekre. (M. T. I.) A légiharcok döntő szakasza még nem következett be Berlin, június 14. (NST) Kind hadnagy, aki az in­váziós légitámadásokat elhárító német légierőnél működik hadi­­tudósítóként, a következőket írja az inváziós hadszíntérről: — Az invázió térségében folyó légiháború első hete több mint 500 elsővonalbeli repülőgépbe és meg nem számlálható mennyisé­gű szállító gépbe, valamint teher­­vitorlásba került az angolszászok­nak. Támadásuk és a veszteségek terhét elsősorban az amerikaiak viselték, bár a hadműveleti fel­adatokkal megbízott négymotoros kötelékeik egyelőre még nem vet­tek részt nagyobb harcokban, ha­nem várják az időjárás végleges megjavulását. A harcászati fela­datokkal megbízott angol kötelé­kek eddig még csak csekély mér­tékben szerepeltek s a vállalko­zások nehezebbik részét az ame­rikaiakra hagyták, akik állandó­an az arcvonal felett tartózkod­nak és szünet nélkül támadják a németek hátsó összekötő voalait is. A folyamatos támadások egyik fő célja a német repülőterek és közlekedési berendezések elpusz­títása. Bár a német vadászok számbelileg jóval kevesebben vannak, már az inváziós csata kezdeti szakaszában tanúbizony­ságát­ adták kiváló harckészsé­güknek. , A partraszállási térség és a megszállt nyugateurópai terüle­tek felett a legnagyobb elkesere­déssel folynak a légicsaták s az ellenséges repülők tömeges beve­tése súlyos feladatok elé állítja a német vadászokat. A döntés a levegőben ennek ellenére koránt­sem következett be az inváziós harcok első hetében. Német rész­ről egyszerűen adott ténynek vették az angolszászok nyugat­európai számbeli fölényét és ezzel a fölénnyel kezdettől fogva szá­moltak a saját ellenintézkedések előkészítésénél és végrehajtásá­nál. Különösen nehéz német légi­kötelékek fokozzák napról-napra tevékenységüket. Óvatos becslé­­sek szerint eddig több mint 100.000 tonna ellenséges hajóteret süllyesztettek el s legalább ugyanennyi hajóteret rongáltak meg és tettek harcképtelenné. A német légitorpedórajok is je­lentős sikereket értek el, így pl. legutóbb egy 20.000 tonnás napu szállítóhajó megsemmisítésével. Amióta a német légierő először bombázta az invázióban résztvevő ellenséges hajókat, azóta számos intézkedés történt német részről a hatás további fokozása érdeké­ben s a siker igazolta is ezeknek az intézkedéseknek a jogosultsá­got. Az ellenséges elhárítás nem tudta gátolni a német légierő működését. A légiharcok döntő szakasza természetesen még nem következett be. Az általános légi­helyzet nagyjában és egészében kedvezőnek mondható német szempontból. (Mindennap cStrattk ae Uj Nemzedék* XXVI. évfolyam, 132. szám. A hadi­tengerészeti helyzet Berlin, június 14. (NST.) Az Europapress haditen­gerészeti szakértője, Alfred Saal­wächter, nyugalmazott vezérten­­gernagy írja: " A német haditengerészet az invázió első hetében olyan csekély veszteségeket szenvedett, hogy tá­madási lehetőségei továbbra is­ teljes mértékben fennállanak. A szövetségesek szempontjából egy­re kedvezőtlenebbül érezteti hatá­sát az a körülmény, hogy nincse­nek alkalmas kirakodó kikötőik. A kirakodásokat többnyire nyílt és nem védett partokon kell végrehajtaniuk, miközben a part­raszállási hajók állandóan ki van­nak téve úgy a német gyorsnaszá­dok támadásainak, mint a kiválóan működő parti ütegek tűzcsapásai­nak. Jól védett kikötőben ilyen veszéllyel nem kellene számolniok. Berlin, június 14. Az Interinf légügyi tudósítója jelenti Északfranciaországból: A német légierő június 13-án, éjszaka is folytatta támadásait jó eredménnyel az ellenséges inváziós hajók ellen. Csata- és torpedóvető repülőgépek, világító rakétákat ledobó gépektől támo­gatva a Szajna torkolatvidéke fölött fejtettek ki heves tényke­dést, bombáikat és torpedóikat különösen a partvidéken kikötő ellenséges hajóegységekre össz­pontosítva dobták le. Eddig be­érkezett jelentések szerint négy torpedóhajót, összesen több mint 20.000 tonnát, és két rombolót semmisítettek meg. A hajók már a támadás tartama alatt, vagy röviddel később süllyedtek el. Továbbá több szállítóhajót bomba és torpedótalálatokkal súlyosan­­ megrongáltak. E hajók közül három oldalára dőlve égve ma­radt. A német kötelékek a heves légvédelem és ellenséges éjjeli vadászok bevetése ellenére, táma­dásaikat, csekély veszteséggel, sikeresen hajtották végre. . Könnyű német haditengeré­szeti egységek ellenséges bizto­­sítóerők elleni harcaik során a Szajna-öbölben kedd reggel rö­viddel három óra előtt megtorpe­dóztak két ellenséges rombolt és kivédték számos vadászbom­bázó támadását. A csaták során elhárították több ellenséges gyora­­naszád támadását. A német köte­lék emberveszteség és bárminemű jármű megrongálódása nélkül tel­jes létszámban tért vissza. (MTI)

Next