Új Ózdi Vasas, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-05 / 1. szám
ÚJ ÓZDI VASAS Belharcoktól inog a kultúra háza (2.) (Folytatás az 1. oldalról) vezet (az SiFMK közművelődési osztálya csinálta), amelynek lényege: maradjon minden a régiben, s mindenki a helyén. A mostani állapot konzerválása azonban lehetetlen! Pelle annyi pénzből illúzió elképzelni is, hogy 40 embert elviseljen ez a Ház, s valójában nincs is ennyi dolgozó számára itt értelmes munka. (Réges-régen, amikor sokkal több csoport működött, a feliénél is kevesebb személyzet vitte a művelődés ügyét, és nem is rosszul). Elismerem, tényleg magam dolgoztam ki a harmadik formát, az Egyesületet, a hagyományokra építve, megnyerve 11 jogi és 7 magánszemély szimpátiáját és pénzét az ügyinek. Talán manapság nem bűn, ha egy vezető egyedül is le tud tenni egy olyan tervezetet az asztalira, amelyet ennyi támogató ellenszavazat nélkül elfogad, jónak lát, s amely garancia a ház életben tartására, 20 dolgozó jövőbeni stabil megtartására, az amatőr csoportok jobb anyagi finanszírozására, számos ötlet megvalósítására. * — Azok a kft.-k, valamint az ÓKÜ, az Acélmű Rt., a vszb., a vasas szövetség, s a többiek, akik csakis egyesülést szerettek volna, hagyták magukat meggyőzni, hogy jobb volna az egyesület, sőt téged választottak meg a januártól ,,élő” Olvasó Egyesület élére. Egyhangúlag. Hogyan lehetséges ez a színváltás? — Megdöbbentek, amikor megtudták: az egyesülésben résztvevők — a jog szerint — korlátlanul és egyetemlegesen felérnek vagyonukkal a házért, még akkor is, ha mondjuk az igazgató hülyesége okozza a csődöt, a ráfizetést. Ráadásul ez egy zárt forma lett volna, amibe magánszemély nem léphet be. Holott — miimár régen — nem szabad elvennünk a lehetőségeit annak, hogy csekély összegért hárfi egyesületi tag lehessen, a szolgáltatásainkat kedvezményesen élvezhesse. A részletek kidolgozásán most munkálkodom, de annyit elmondhatok máris: mostanira nem is egy támogató áll ugrásra készen, hogy utalhassa a pénzt. Eddig a bevételi oldal 10 millión felüli összeget mutat, s még nem zárult be a csatlakozás lehetősége... Ha jól dolgozunk, akkor más sem fogja sajnálni a kultúrára a pénzt. —Nem lehetett volna elkerülni a sokszoros felmondást? Valóban mennie kell egy tucat dolgozónak? — Két igazgatóhelyettttesemmmel, valamint egy jogásszal és a vasas képviselőjével együtt folytattunk egy pesti művelődési házban tapasztalatcserét, s ekkor megerősödött az elhatározás, hogy az egyesületi forma az egyedüli járható út, ha élni alkarunk. Világos lett az is: csak a fele létszám foglalkoztatható tovább. Ekkortól fordultak intenzívebben ellenem a munkatársaim. Mert hogy is lehetne népszerű egy vezető, aki elbocsátásokra kényszerül (mégha jó előre jelezte is)? Ami a tucatnyi felmondást illeti, novemberben a nálunk ÓKÜ-s állományban lévők közül ötöt szerettem volna ,,visszaadni” az ÓKÜ-nek. Írásiban kértem, de valaki átnyúlt a fejem fölött, s nem tették lehetővé ezt a lépést, pedig amkor a gyár tudott volna nekik megfelelő munkát is adni. Most tehát 9 főt kellett visszaadnom — egyiküknek sincs felsőfokú végzettsége — lehetővé téve azt is, hogy akiknek ioe szerinlt jár, az megkarolhassa a végkielégítésit. További két, dolgozót áthelyezéssel vett át a gyár, nekik is jár a kedvezmény. Egyetlen volt munkatársiamnak mondtam, fel, aki ezt — Hogyan magyarázod azt a fajta bizalmatlanságot, amit a személyedről tartott szavazás 22:6-os aránya mutat? — Ha a szavazás előtt valaki kifejti: Dombóvári Péter alkalmatlan, majd egy másik valaki elmondja, hogy 11 millió lesz a ’90-es év végéig a ház működtetésére (amit a mai napig nem adták össze), akkor mit várhatsz egy ilyen szavazástól? Manipulált volt az egész — ezért nem álltam fel a székből. — Úgy érzik az elbocsátottak: ezt a szavazást bosszulad meg rajtuk később. — Hazugság, hiszen sokan maradnak a házban, pedig nyilván ellenem szavaztak, sőt, többen a sztrájkban is részt vettek. Nincs bennem bosszúvágy. +illHnm és itT vette. Úgy érzem, még mindig emberségesebben jártam el, mintha hagytam volna, hogy januárban,, a már Olvasó Egyesületiként működő ház (amely önálló jogi személy) tulajdonképpen kihúzza a szőnyeget ennyi ember lába alól. Mert az új jogi személy .semmit sem fizethet a nem jogelőd SFIMK helyett, tehát senkinek nem járt volna felmondási idő (fizetéssel). Hosszas őrlődés után döntöttem úgy, hogy a humánusabb megoldást választom, s nem gondoltam volna: igaztalan vádaskodások, támadások, hazugságok zúdulnak majd rám. —Ki viszi tovább januárban a ház ügyeit, ha nem marad népművelő? — Ez a félremagyarázások egyike! Igenis, marad népművelő, amennyi szükséges. A könyvtárban is, s noha „csak” pedagógus volnék, mint zenélő ember, talán magam is képes vagyok két csoportot felvállalni. A technikai személyzettől váltam volna meg? Takarító, portás, műszaki ember nélkül nem élhetünk meg ... * — Miért vetted el a népművelők városi telefonját, miért tiltottad meg a postabontást? — A kohász-telefon megmaradt, ezen vidékkel is lehet tartani a kapcsolatot. A másik készülék takarékossági szempontból (a fenntartóval régebben megegyeztünk erről) nem maradt, s a magánbeszélgetések „hivatalosítása” is drága mulatság egy létéért küszködő intézményben. A postabontást valóban magam akartam végezni, ugyanis úgy széthordták a leveleket a többiek, hogy a nekem szóló iratokat sokszor én láttam utoljára. — Sztrájk? Mit szóltál a hírhez? — Megdöbbentett, tönkretett. Ha a jogot nézzük, jogszerűtlen volt, ezért nem akartam tárgyalni, csak azokkal, akik legálisan tartózkodtak az épületben. És egy ilyen sztrájkot még az ózdi szakszervezeti szövetség is támogat?! Sőt, ők állították fel a sztrájkőrséget... Az országos sajtó meg elfogadta a sok téves információt, amit pedig én nyilatkoztam, azt megváltoztatva adták közre. Vajon miért? És még két furcsaság! A köz művelődésére támogatást kértem Petránkó Jánostól, aki köztudottan szinte szórja a pénzét ilyen-olyan nemes ügyre. Erre mégis nemet mondott. Három hét óta próbálok vele kapcsolatot találni. Mindhiába... De a polgármester sem hívott vissza telefonon. Akivel nemrég az Olvasó című lapot árultuk a hidegben . .. Nem méltatott egy telefonra, de megírt egy olyan levelet, amihez sem információja nem volt elég, sem erkölcsi alapja, joga nem volt hozzá. Mondd: lehet ennyi ellenlábas melllett jót akarni? Egy biztos: én ugyanaz a Dombóvári Péter vagyok, •aki mindig voltam, s ugyanúgy nem hagyom, hogy kinyírjanak, mint ahogy egyszer már meg tudtam akadályozni ... Takács Mariann Zavarok a tüzelőellátásban Teljesítik az ÓKÜ-vel kötött szerződést Lényegében egyetlen, az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat 409. sz. telepe látja el a várost és a térség településeit tüzelőanyaggal. Már nyár közepétől mutatkoztak a zavarok az ellátásban — tájékoztat Soós József telepvezető —, decemberben pedig már korlátozásokat is életbe kellett lépteted. A jelenlegi készletünk — 27—28—29-én éppen leltároztuk — sokkal kevesebb, mint a tervezett, nem beszélve az igényekről. Ez különösen a lakossági ellátásban okoz gondot. Az olcsó és közkedvelt lyuk éi kocskadarabos szénből — mázsája 131 forint 20 filér — jelenleg alig 300 mázsa van a telepen. Egyébként tehergépkocsival szállítják ide Miskolc közeléből. Hasonlóan lényegesen kevesebb érkezett decemberben a diszpozícióban foglaltaknál a beremtei mosott, rostált szénféleségből. A benentei dúsított diószénből például 2000 tonna helyett csak 98, a dorogi brikettből 100 tonna helyett 60, a tatai gyöngybrikettből pedig csak 27. A Németországból várt 600 tonna brikett helyett pedig csak 214 tonna érkezett. A Csehszlovákiából érkezett kladnói 570 mázsa szenet egyenesen a kórháznak kellett adniuk. Szerencsére tűzlifa bőségesen van; a Mátraaljai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól fűrészelt formában 1600 mázsa, méteres pedig 500 mázsa érkezett. A jelenlegi készletekkel indulnak neki a januárnak. Mint a telepvezető elmondotta, szeretnék elkerülni a decemberi korlátozásokat, amikor pl. 10-e és 15-e között német brikettből csak 10—15 mázsát vásárolhatott egy-egy vevő. Volt olyan nap, hogy a vásárolni szán Csak tűzifa van elegendő dékozófonal, csak a fele vagy a kétharmada jutott tüzelőhöz. Vigasztaló, hogy január első hetében már megkezdik az ÓKÜ dolgozóinak szerződésben vállalt kötelezettségeik teljesítését. A Borsodi Szénbányák, amely az ország lakossági széniigényének több mint felét adta, most a csődeljárásit várja. Bányákat kénytelen bezárni, 1990-ben kétezer dolgozója ment el nyugdíjba a vállalatnál. Már tudjuk, hogy a közeljövőben nagymértékben kívánják a szén fogyasztói árát felemelni. Ez pedig arra kényszeríti a vásárlókat, hogy spájzoljanak, amíg a pénztárcájuk bírja. Mint minden hiánycikk esetében, most a lakossági tüzelőellátási zavarok és bizonytalanságok is arra buzdítanak magánvállalkozókat, hogy szénnel megpakolt teherautóval járják a vidéket — mint nyáron a dinnyések, vagy ökrös szekérrel a bükki mészégetők — és házalnak. Készpénzért akár néhány tíz kiló szenet is leraknak a kapuiba .. . E helyzethez még csak egyetlen adalék kívánkozik. A kormánynak nincs energetikai koncepciója. Ez sincs... (oravec) Hosszú sorok álltak a gázpalackcsere-telepen is. 1991. január 5. H •Ünnepnapok 1991-ben A Munkaügyi Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint idén csak az augusztus 20-i ünnepnél lesz munkarend-módosítás. Ezek szerint augusztus 17-én szombaton munkanap szerint dolgoznak a legtöbb helyen, augusztusi 19-én hétfőn, viszont ezért szabadnap jár, így hosszabb pihenésre nyílik lehetőség. Az 1991-ben ugyanazok a munkaszüneti napok, mint múlt évben. Így január 1- je, március 15-e, húsvéthétfő, május 1-je, augusztus 20-a, október 23-a, december 25—26-01. (MTI) Közlemény Rendkívüli kedvezmény a Start Utazási Irodánál. 1991. január 29-én Törökországba, Isztambulba utazlhat 2900 Ftért. Jelentkezés: Január 18- ig. Start, Vörös Hadsereg út 69. Telefon: 12-032. Az acélipar itthon és a vilában Az 1991. évi dollárelszámolásba való áttérés mellett tovább sokkolja a gazdaságot az adóslánc, vagy ahogy sokan ismerik, a sorban állás. Valaki a közelmúltban szellemesen úgy fogalmazott, hogy a sorban állás megszüntetésére vonatkozó javaslatok is sorban állnak. A kór immáron akuttá vált. A döntéshozók nem néztek szembe a baj kiváltó okaival, és így természetszerűen megmaradt a terápia is a ráolvasások szintjén. A sorban állók helyzetét kissé alaposabban megvizsgálva, a „nem fizetések” természete alapvetően háromféle. Nem fizet a vállalat, mert nem akar. Bizonyítható, hogy szinte elenyésző ez a kör. A második eset, hogy a vállalat vevőállománya meghaladja a szállítóállományt, ámde nem képes a kinnlévőség ehhez hozzájutni. Pontosan ez az a vállalati kör, ahol el lehet indítani a sorban állás csökkentését ,köribe kompenzálással. Ha a faktorolás, azaz a követelmények leszámítolása működött volna, ez a vállalatcsoport ma aligha állna sorba. A harmadik csoport az, ahol a szállítmány meghaladja a rendelőállományt. Ha a cég már a felszámolási veszélyzónában van, az ügy kényszerpályán van. Lassú kényszerpályán. Ezen vállalatok sorban állása a valódi kemény mag! A többieket a sokból csakis szelektív hitelezés hozhatja ki, amely felszámolja forráshiányukat. Tetőzi a gondokat az újabb intézkedés várható hatása. A késedelmi kamat minimum a jegybanki kamatláb kétszeresére emelése elhibázott dignózison alapuló, téves terápia. Működne, ha a cégek azért nem fizetnének, mert nem akarnak ... Ugyanakkor majdnem biztosra vehető, hogy a helyzet nem fog javulni, hiszen aki végül is oda kerül, hogy fizet, a kényszerűitelt honorálni kényszerül, igen magas rátával. (Világgazdaság, 1990. nov. 17.) * Kedvező hír, hogy a Közös Piac alacsony kamatú hitellel kívánja támogatni a kelet-európai országok acéliparát. A kölcsön segítségével alkalmassá szeretnék tenni a régió országait arra, hogy fejlesztéseikhez az EK szén- és acélipari közösségének (ECISC) hiteleiért folyamodhassanak. A Közös Piac brüsszeli bizottsága véleménye szerint jelenleg leginkább Magyarország és Lengyelország képes rá, hogy az ECSC pénzekből megvalósítsa az ágazat megfelelő fejlesztését. (VG. dec.21.) * A frankfurti Metaillgesellschiaflt AG. a szeptember 30- án zárult üzleti évben jelentősen javította eredményeit, jóllehet a nem vas fémek árai márkáiban számítva mintegy 25 százalékkal estek. Ez nyomot hagyott ugyan a részvénytársaság szolgáltatási részlegének üzleti adataiban, ám nem érintette a cég nyereségét. (Ismeretes, hogy a szóban forgó cég az egyik tagja az Ózdi Acélmű Részvénytársaságnak). A Metalllgeselllschaft adózás előtti eredménye 10 százalékkal emelkedett tavalyhoz képest, s elérte a 480 millió márkát. A konszern éves többlete pedig 25 százalékkal meghaladta az 1988—89. évit (256 millió márka). (VI. dec. 1I.) * Újabb vállalati átalakulásnak adott zöld utat az Állami Vagyonügynökség igazgatótanácsa december 19-i ülésén. Szóba került az ülésen többek között a Kohászati Alapanyag-ellátó Vállalat ártallalkulása is, amelyet viszont egyelőre nem támogat a testület mert a cég súlyos likviditási gondokkal küzd és pénzügyi helyzete áttekinthetetlen. (VG. dec. 21.) * Magyarországon a vaskohászati termékek kereskedelme folyamatosan átorientálódik a nyugati partnerekre. 1989-ben a magyar acélgyártás termékeinek keleteurópai országokba irányuló kivitele körülbelül 30 százalékkal esett vissza, a nyugat-európai államokba irányuló kivitel viszont csaknem 17 százalékkal bővült. Több vegyes vállalat is alakult nyugati cégekkel, pl. az Ózdi Kohászati Üzemek részvényeinek 30—30 százaléka német tulajdonban van, de a DUiNIA-FERR a svéd SVT bevonásával is vegyes vállalattá vált. Nemrég tárgyaltak japán cégeikkel, amelyek pénzügyi segítséget ajánlottak Magyarország vaskohászatának fejlesztéséhez. A tőkés országok cégeivel létrehozott vegyes vállalatok száma az új beruházásokat ösztönző kormány támogatásának köszönhetően valószínűleg növekedni fog. (B1K1 szeptember 25., Szovjetunió.)