Új Ózdi Vasas, 1991. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1991-01-05 / 1. szám

ÚJ ÓZDI VASAS Belharcoktól inog a kultúra háza (2.) (Folytatás az 1. oldalról) vezet (az SiFMK közműve­lődési osztálya csinálta), amelynek lényege: maradjon minden a régiben, s min­denki a helyén. A mostani állapot konzerválása azon­ban lehetetlen! Pelle annyi pénzből illúzió elképzelni is, hogy 40 embert elviseljen ez a Ház, s valójában nincs is ennyi dolgozó számára itt értelmes munka. (Réges-ré­gen, amikor sokkal több cso­port működött, a feliénél is kevesebb személyzet vitte a művelődés ügyét, és nem is rosszul). Elismerem, tényleg magam dolgoztam ki a harmadik formát, az Egyesületet, a ha­gyományokra építve, meg­nyerve 11 jogi és 7 magán­­személy szimpátiáját és pén­zét az ügyinek. Talán ma­napság nem bűn, ha egy ve­zető egyed­ül is le tud tenni egy olyan tervezetet az asz­talira, amelyet ennyi támo­gató ellenszavazat né­lkül el­fogad, jónak lát, s amely garancia a ház életben tartá­­sára, 20 dolgozó jövőbeni stabil megtartására, az amatőr csoportok jobb anya­gi finanszírozására, számos ötlet megvalósítására. * — Azok a kft.-k, valamint az ÓKÜ, az Acélmű Rt., a vszb., a vasas szövetség, s a többiek, akik csakis egye­sülést szerettek volna, hagy­ták magukat meggyőzni, hogy jobb volna az egyesü­let, sőt téged választottak meg a januártól ,,élő” Ol­vasó Egyesület élére. Egy­hangúlag. Hogy­an lehetsé­ges ez a színváltás? — Megdöbbentek, amikor megtudták: az egyesülésben résztvevők — a jog szerint — korlátlanul és egyetemle­gesen felérnek vagyonukkal a házért, még ak­kor is, ha mondjuk az igazgató hülye­sége okozza a csődöt, a rá­fizetést. Ráadásul ez egy zárt forma lett volna, amibe magánszemély nem léphet be. Holott — miimár régen — nem szabad elvennünk a le­hetőségeit annak, hogy cse­kély összegért hárf­i egyesü­leti tag lehessen, a szol­gál­­tatásainkat kedvezményesen élvezhesse. A részletek ki­dolgozásán most munkálko­dom, de annyit elmondha­tok máris: mostanira nem is egy támogató áll ugrásra ké­szen, hogy utalhassa a pénzt. Eddig a bevételi oldal 10 millión felüli összeget mu­tat, s még nem zárult be a csatlakozás lehetősége... Ha jól dolgozunk, akkor más sem fogja sajnálni a kultú­rára a pénzt. —­­Nem lehetett volna el­kerülni a sokszoros felmon­dást? Valóban mennie kell egy tucat dolgozónak? — Két igazgatóhelyetttte­­semmmel, valamint egy jo­gásszal és a vasas képvise­lőjével együtt folytattunk egy pesti művelődési házban tapasztalatcserét, s ekkor megerősödött az elhatározás, hogy az egyesületi forma az egyedüli járható út, ha élni alkarunk. Világos lett az is: csak a fele létszám foglal­koztatható tovább. Ekkortól fordulta­k intenzívebben el­lenem a munkatársaim. Mert hogy is lehetne nép­szerű egy vezető, aki elbo­csátásokra kényszerül (még­ha jó előre jelezte is)? A­mi a tucatnyi felmondást ille­ti, novemberben a nálunk ÓKÜ-s állomány­ban lévők közül ötöt szerette­m volna ,,visszaadni” az ÓKÜ-nek. Írásiban kértem, de valaki átnyúlt a fejem fölött, s nem tették lehetővé ezt a lépést, pedig am­kor a gyár tudott volna nekik megfele­lő munkát is adni. Most te­hát 9 főt kellett visszaad­nom — egyiküknek sincs felsőfokú végzettsége — le­hetővé téve azt is, hogy aki­­k­nek ioe szerinlt jár, az meg­­karolhassa a végkielégítésit. További­­ két, dolgozót áthe­lyezéssel vett át a gyár, ne­kik is jár a kedvezmény. Egyetlen volt munkatársiam­nak mondtam, fel, aki ezt — Hogyan magyarázod azt a fajta bizalmatlanságot, amit a személyedről tartott szavazás 22:6-os aránya mu­tat? — Ha­­ a szavazás előtt va­laki kifejti: Dombóvári Pé­ter alkalmatlan, majd egy másik valaki elmondja, hogy 11 millió lesz a ’90-es év végéig a ház működtetésére (amit a ma­i napig nem ad­ták össze), akkor mit vár­hatsz egy ilyen szavazástól? Manipulált volt az egész — ezért nem álltam fel a székből. — Úgy érzik az elbocsá­tottak: ezt a szavazást bos­­­szulad meg rajtuk később. — Hazugság, hiszen sokan maradnak a házban, pedig nyilván ellenem szavaztak, sőt, többen a sztrájkban is részt vettek. Nincs bennem bosszúvágy. +illHnm és itT vette. Úgy érzem, még mindig emberségesebben jártam el, mintha ha­gytam volna, hogy januárban,, a már Olvasó Egyesületiként működő ház (amely önálló jogi személy) tulajdonképpen kihúzza a szőnyeget ennyi ember lába alól. Mert az új jogi sze­mély .semmit sem fizethet a nem jogelőd SFIMK helyett, tehát senkinek nem járt vol­na felmondási idő (fizetés­sel). Hosszas őrlődés után döntöttem úgy, hogy a hu­mánusabb megoldást válasz­tom, s nem gondoltam vol­na: igaztalan vádaskodások, támadások, hazugságok zú­dulnak majd rám. —­­Ki viszi tovább január­ban a ház ügyeit, ha nem marad népművelő? — Ez a félremagyarázások egyike! Igenis, marad nép­művelő, amennyi szükséges. A könyvtárban is, s noha „csak” pedagógus volnék, mint zenélő ember, talán magam is képes vagyok két csoportot felvállalni. A tech­nikai személyzettől váltam volna meg? Takarító, portás, műszaki ember nélkül nem élhetünk meg ... * — Miért vetted el a nép­művelők városi telefonját, miért tiltottad meg a pos­tabontást? — A kohász-telefon meg­maradt, ezen vidékkel is le­het tartani a kapcsolatot. A másik készülék takarékossá­gi szempontból (a fenntartó­val régebben megegyeztünk erről) nem maradt, s a ma­gánbeszélgetések „hivatalosí­­tása” is drága mulatság egy létéért küszködő intézmény­ben. A postabontást való­ban magam akartam végez­ni, ugyanis úgy széthordták a leveleket a többiek, hogy a nekem szóló iratokat sok­szor én láttam utoljára. — Sztrájk? Mit szóltál a hírhez? — Megdöbbentett, tönkre­tett. Ha a jogot nézzük, jog­szerűtlen volt, ezért nem akartam tárgyalni, csak azokkal, akik legálisan tar­tózkodtak az épületben. És egy ilyen sztrájkot még az ózdi szakszervezeti szövetség is támogat?! Sőt, ők állítot­ták fel a sztrájkőrséget... Az országos sajtó meg elfo­gadta a so­k téves informá­ciót, amit ped­ig én nyilat­koztam, azt megváltoztatva adták közre. Vajon miért? És még két furcsaság! A köz művelődésére támogatást kértem Petránkó Jánostól, aki köztudottan szinte szór­ja a pénzét ilyen-olyan ne­mes ügyre. Erre mégis ne­met mondott. Három hét óta próbálok vele kapcsolatot ta­lálni. Mindhiába... De a polgármester sem hívott vissza telefonon. Ak­ivel nemrég az Olvasó című la­pot árultuk a hidegben . .. Nem méltatott egy telefon­ra, de megírt egy olyan le­velet, amihez sem informá­ciója nem volt elég, sem er­kölcsi alapja, joga nem volt hozzá. Mondd: lehet ennyi ellen­lábas melllett jót akarni? Egy biztos: én ugyanaz a Dombóvári Péter vagyok, •aki mindig voltam, s ugyan­úgy nem hagyom, hogy ki­nyírjanak, mint ahogy egy­­szer már meg tudtam aka­dályozni ... Takács Mariann Zavarok a tü­zelőellátásban Teljesítik az ÓKÜ-vel kötött szerződést Lényegében egyetlen, az Észak-magyarországi Tüzép Vállalat 409. sz. telepe látja el a várost és a térség tele­püléseit tüzelőanyaggal. Már nyár közepétől mutatkoztak a zavarok az ellátásban — tájékoztat Soós József telep­vezető —, decemberben pe­dig már korlátozásokat is élet­be kellett lépteted. A jelenlegi készletünk — 27—28—29-én éppen leltá­roztuk — sokkal kevesebb, mint a tervezett, nem be­szélve az igényekről. Ez kü­lönösen a lakossági ellátás­ban okoz gondot. Az olcsó és közkedvelt lyuk éi kocska­darab­os szénből — mázsája 131 forint 20 filér — jelen­leg alig 300 mázsa van a telepen. Egyébként teher­gépkocsival szállítják ide Miskolc közeléből. Hasonló­an lényegesen kevesebb ér­kezett decemberben a disz­pozícióban foglaltaknál a be­­rem­tei mosott, rostált szénfé­leségből. A benentei dúsított diószénből például 2000 ton­na helyett csak­ 98, a doro­gi brikettből 100 tonna he­lyett 60, a tatai gyöngybri­­kettből pedig csak 27. A Né­metországból várt 600 tonna brikett helyett pedig csak 214 tonna érkezett. A Cseh­szlovákiából érkezett klad­­nói 570 mázsa szenet egye­nesen a kórháznak kellett adniuk. Szerencsére tűzlifa bőségesen van; a Mátraaljai Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daságtól fűrészelt formában 1600 mázsa, méteres pedig 500 mázsa érkezett. A jelenlegi készletekkel in­­­dulnak neki a januárnak. Mint a telepvezető elmon­dotta, szeretnék elkerülni a decemb­eri korlátozásokat, amikor pl. 10-e és 15-e kö­zött német brikettből csak 10—15 mázsát vásárolhatott egy-egy vevő. Volt olyan nap, hogy a vásárolni szán­ Csak tűzifa van elegendő dékozófonal, csak a fele vagy a kétharmada jutott tüze­lőhöz. Vigasztaló, hogy ja­nuár első hetében már meg­kezdik az ÓKÜ dolgozóinak szerződésben vállalt­­ kötele­zettségeik teljesítését. A Borsodi Szénbányák, amely az ország lakossági széniigényének több mint fe­lét adta, most a csődeljárásit várja. Bányákat kénytelen bezárni, 1990-ben kétezer dolgozója ment el nyugdíjba a vállalatnál. Már tudjuk, hogy a közeljövőben nagy­mértékben kívánják a szén fogyasztói árát felemelni. Ez pedig arra kényszeríti a vá­sárlókat, hogy spájzoljanak, amíg a pénztárcájuk bírja. Mint minden hiánycikk esetében, most a lakossági t­üzelőel­látási zavarok és bi­zonytalanságok is arra buz­dítanak magán­vállalkozókat, hogy szénnel megpakolt te­herautóval járják a vidéket — mint nyáron a dinnyések, vagy ökrös szekérrel a bük­ki mészégetők — és házal­nak. Készpénzért akár né­hány tíz kiló szenet is le­raknak a kapuiba .. . E helyzethez még csak egyetlen adalék kívánkozik. A kormánynak nincs ener­getikai koncepciója. Ez sincs... (oravec) Hosszú sorok álltak a gázpalackcsere-telepen is. 1991. január 5. H •Ünnepnapok 19­91-ben A Munkaügyi Minisztéri­umban kapott­­ tájékoztatás szerint idén csak az augusz­tus 20-i ünnepnél lesz mun­karend-módosítás. Ezek sze­rint augusztus 17-én szom­baton munkanap szerint dol­goznak a legtöbb helyen, augusztusi 19-én hétfőn, vi­­szont ezért szabadnap jár, így hosszabb pihenésre nyí­lik lehetőség. Az 1991-ben ugyanazok a munkaszüneti napok, mint múlt évben. Így január 1- je, március 15-e, húsvét­hétfő, május 1-je, augusztus 20-a,­ október 23-a, decem­ber 25—26-01. (MTI) Közlemény Rendkívüli­­ kedvezmény a Start Utazási Irodánál. 1991. január 29-én Törökországba, Isztambulba utazlhat 2900 Ft­ért. Jelentkezés: Január 18- ig. Start, Vörös Hadsereg út 69. Telefon: 12-032. Az acélipar itthon és a vilában Az 1991. évi dollárelszá­­molásb­a való áttérés mellett tovább sokkolja a gazdasá­got az adóslánc, vagy ahogy sokan ismerik, a sorban ál­lás. Valaki a közelmúltban szellemesen úgy fogalmazott, hogy a sorban állás megszün­tetésére vonatkozó javasla­tok is sorban állnak. A kór immáron akuttá vált. A döntéshozók nem néztek szem­be a baj kiváltó okai­val­, és így természetszerűen megmaradt a terápia is a ráolvasások szintjén. A sorban állók helyzetét kissé alaposabban megvizs­gálva, a „nem fizetések” természete alapvetően há­romféle. Nem fizet a válla­lat, mert nem akar. Bizo­nyítható, hogy szinte elenyé­sző ez a kör. A második eset, hogy a vállalat vevő­­állománya meghaladja a szállítóállományt, ám­de nem képes a kinnlévőség eh­hez hozzájutni. Pontosan ez az a vállalati kör, ahol el lehet indítani a sorban állás csök­kentését ,köribe kompenzálás­sal. Ha a faktorol­ás, azaz a követelmények leszámítolá­sa működött volna, ez a vál­lalatcsoport­­ ma aligha állna sor­ba. A harmadik csoport az, ahol a szállítmány megha­ladja a rendelőállományt. Ha a cég már a felszámo­lási veszélyzónában van, az ügy kényszerpályán van. Lassú kényszerpályán. Ezen vállalatok sorban állása a valódi kemény mag! A töb­bieket a sok­ból csakis sze­lektív hitelezés hozhatja ki, amely felszámolja forráshiá­nyukat. Tetőzi a gondokat az újab­b intézkedés várható hatása. A késedelmi kamat minimum a jegybanki­­ ka­matláb kétszeresére emelése elhibázott dignózison alapu­ló, téves terápia. Működne, ha a cégek azért nem fizet­nének, mert nem akar­nak ... Ugyanakkor majdnem biz­tosra vehető, hogy a helyzet nem fog javulni, hiszen aki végül is oda kerül, hogy fi­zet, a kényszerű­itelt hono­rálni kényszerül, igen magas rátával. (Világgazdaság, 1990. nov. 17.) * Kedvező hír, hogy a Kö­zös Piac alacsony kamatú hitellel kívánja támogatni a kelet-európai országok acél­iparát. A kölcsön segítségé­vel alkalmassá szeretnék tenni a régió országait arra, hogy fejlesztéseikhez az EK szén- és acélipari közössé­gének (ECISC) hiteleiért fo­lyamodhassanak. A Közös Piac brüsszeli bizottsága véleménye szerint jelenleg leginkább Magyar­ország és Lengyelország ké­pes rá, hogy az ECSC pén­zekből megvalósítsa az ága­zat megfelelő fejlesztését. (VG. dec.­­21.) * A frankfurti Metaillgesel­l­­schiaflt AG. a szeptember 30- án zárult üzleti évben jelen­tősen javította eredményeit, jóllehet a nem vas fémek árai márkáiban­­ számítva mintegy 25 százalékkal es­tek. Ez nyomot hagyott ugyan a részvénytársaság szolgáltatási részlegének üz­leti adataiban, ám nem érin­tette a cég nyereségét. (Is­meretes, hogy a szóban forgó cég az egyik tagja az Ózdi Acélmű Részvénytársaság­nak). A Metalllgeselllschaft adózás előtti eredménye 10 százalékkal emelkedett ta­valyhoz képest, s elérte a 480 millió márkát. A kon­szern éves többlete pedig 25 százalékkal meghaladta az 1988—89. évit (256 millió már­ka). (VI. dec. 1I.) * Újab­b vállalati átalakulás­nak adott zöld utat az Ál­lami Vagyonügynökség igaz­gatótanácsa december 19-i ülésén. Szóba­­ került az ülé­sen többek között a Kohá­szati Alapanyag-ellátó Válla­lat ártallalkulása is, amelyet viszont egyelőre nem támo­gat a testület mert a cég súlyos likviditási gondokkal küzd és pénzügyi helyzete áttekinthetetlen. (VG. dec. 21.) * Magyarországon a vasko­hászati termékek kereske­delme folyamatosan átorien­tálódik a nyugati partnerek­re. 1989-ben a magyar acél­gyártás termékeinek kelet­­európai országokba irányuló kivitele körülbelül 30 száza­lékkal esett vissza, a nyu­gat-európai államo­kba irá­nyuló kivitel viszont csak­nem 17 százalékkal bővült. Több vegyes vállalat is ala­kult nyugati cégekkel, pl. az Ózdi Kohászati Üzemek részvényeinek 30—30 száza­léka német tulajdon­ban van, de a DUiNIA-FERR a svéd SVT bevonásával is vegyes váll­al­attá vált. Nemrég tárgyaltak japán cégeikkel, amelyek pénzügyi segítséget ajánlottak Ma­gyarország vaskohásza­tának fejlesztéséhez. A tőkés or­szágok cégeivel létrehozott vegyes vállalatok száma az új beruházásokat ösztönző kormány támogatásának kö­szönhetően valószínűleg nö­vekedni fog. (B1K1 szeptem­ber 25., Szovjetunió.)

Next