Új Pedagógiai Szemle, 2012. július-december (62. évfolyam, 7-12. szám)

2012-11-01 / 11-12. szám

1­4 A magyar ifjúság a 20. században galom erőihez, táborához való feltétel nélküli kapcsolódást szorgalmazta. Ennek jegyében alakította ifjúságpolitikáját is. A piacgazdaságra épülő többpárti polgári demokrácia fő erőit tömörítő Kisgazdapárt, a debreceni illúziók gyors szertefoszlása nyomán ugyancsak a saját és a szövetségesei törekvéseit is kifejező politikai program szolgálatába kívánta állítani a fiatalokat. Minden párt az ifjúsági egység megteremtésének szükségességét hangoztatta, kár­hoztatva a „Horthy-rendszer" megosztó politikáját, de ezalatt mást és mást értettek, megvalósításának üteméről is különbözőképpen vélekedtek, s eltérő nézeteiket is módo­­sítgatták a képlékeny belpolitikai helyzet igényei szerint. A teljes, a szó szoros értelmébe vett szervezeti, ideológiai-politikai, cselekvési egység létrejöttét eleve kizárta az ifjúság szociokulturális meghatározottsága, múltja, jelene és remélt jövője. Egy értelmiségi szár­mazású egyetemista, egy nagyiparban dolgozó ifjúmunkás, valamint egy kisparaszti gaz­dálkodás viszonyai között élő fiatal (és itt számos egyéb rétegre és csoportra is gondolni kell, nemzetiségi és vallási hovatartozásukat sem mellőzve) egységének megteremtése, termékeny együttműködésének biztosítása nem lehetett több jól hangzó politikai jelszó­nál. Ugyanakkor együttműködésük feltételeinek kiépítése és karbantartása vitathatatlan szükséglet volt. A Vörös Hadsereg csapatainak jelenléte, a Szovjetunió érdekszférájához sorolás, a Szö­vetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) szovjet dominanciája és a nyugati demokráciák ve­zetőinek Magyarországgal szembeni érdektelensége már a demokratikus átalakulás első pillanatától kezdve korlátozta a formálódó új magyar politikai vezetés cselekvési terét. Ez a korlátozás a győztes nagyhatalmak közötti elhidegüléssel, a kétpólusú világrendszer létrejöttével, s ennek keretében az MKP vezette baloldal gyorsuló politikai térhódításával fokozódott. Ez a folyamat értelemszerűen az ifjúságpolitikai gyakorlatot is komolyan befo­lyásolta, egyre nehezebb helyzetbe hozva az ún. népi demokratikus forgatókönyv ellenzőit. Az ország nemzetközi kötelezettségei, s az ennek jegyében fogant, 1945. január 20-án Moszkvában aláírt fegyverszüneti egyezmény 15. pontja kimondta: „Magyarország Kormánya kötelezi magát, hogy haladéktalanul feloszlatja a magyar területen lévő összes Hitler-barát, vagy más fasiszta politikai, katonai és katonai jellegű szervezeteket, valamint az egyéb olyan szervezeteket, amelyek az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát folytatnak és a jövőben nem tűri meg ilyen szervezetek fennállását." A kormány haladék­talanul hozzálátott a végrehajtás jogszabályi hátterének biztosításához, és az 529/1945. M. E. sz. r. 4.§-ában úgy rendelkezett, hogy a feloszlatandó „pártok, egyesületek, társaságok, szövetségek stb. egyesületi vagyonát, pénzkészletét, iratait le kell foglalni, és zár alá kell helyezni". 1945. február 9-én a Minisztertanács megvitatta a feloszlatandó szervezetekre vonatkozó előterjesztést. Az ifjúsági szervezetek közül - miután a KALOT-ot heves vita után törölték a listáról - az Antibolsevista Ifjúsági Tábor, a Levente Egyesület és a Turul Szövetség maradt a feloszlatandó szervezetek sorában, így vette kezdetét - a szovjetek által irányí­tott SZEB állandó ellenőrzése, sürgetése és fenyegetése közepette - a demokratikus állami és társadalmi rendre nézve veszélyesnek minősített szervezetek számbavétele, felkutatható vezetőiknek ellenőrzése, a helyi államhatalmi és népi szervek velük kapcsolatos állásfogja­

Next