Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)

1919-09-12 / 16. szám

2 Nem! Nem védték volna meg és nem adtak volna neki semmit, mint ahogy még azt sem adták meg a tanítóknak, ami a törvény szerint járt nekik. Vajjon nem a polgárok voltak-e azok, akik az iskolák államosításának hírére rögtön beszüntettek minden egyházi adózást, a tanítóknak sem készpénzbeli, sem terménybeli járandósá­gait nem adták ki, noha azokkal nagyrészt már 1-2 év óta hátralékban voltak? S ha valaki kételkedik ebben, nézze meg a közig. bizottság és a tanfelügyelőség irattárát, ahol százszámra vannak a taní­tók panaszos iratai és kérvényei. Érdemes ezt megtudni és nyilvánosságra hozni, mert csak így lehet tárgyilagos és igazsá­gos ítéletet mondani a tanítóságról.Akad ezek között olyan is, amelyik a tanító és a lelkész közötti viszályról ta­núskodik. Köztudomású, hogy a tanítóság az egyházi személyekkel szemben mindig alsóbbrendű szerepet viselt, s ezt néha nagyon is éreztették vele. Ha pedig a ta­nító önérzetes volt s a kellő tiszteletet és bánásmódot követelte, akkor közte és el­sőfokú hatósága között sajnálatos és a tanítóságra nézve sokszor nagyon kelle­metlen viszony fejlődött ki. Ettől a sok zaklatástól, üldözéstől, anyagi függéstől és nélkülözéstől remélt a tanító­ság megszabadulni az államosítás által és kizárólag ennek örült, nem pedig a kom­munizmusnak. Ezért pedig nem szabad a tanítókat megróni, még kevésbbé üldözni, mert úgyis eléggé bűnbak volt a tanító mindig. Hanem tessék őt úgy fogadni az egyház kebelébe, mint a bibliai apa fo­gadta a megtért fiát. Ne legyen a tanító többé engedelmes szolgája az egyháznak, hanem annak megbecsült és jól ellátott fia, s akkor bizonyára nem­­fog olyan könnyen megtörténhetni mégegyszer, hogy a tanító odapártol, ahol jobban megfizetik és megbecsülik. Lauser S­ezső s. tanfelfigyelő. Mindenki fizesse meg az adótartozását. Budapest, szeptember 11. A „Reggeli Hírek“-ben a kormány felhívást intéz az adófizető polgársághoz, melyben kijelenti, hogy a kormány hivatalba lépésekor üres kasszát talált. Egyetlen darab tízezer koro­nás volt csak az állampénztárban. De nem­csak az állam pénzügyi helyzete van ilyen siralmas állapotban. Ipari termelésünk fenn­akadt és nem indulhat meg, mert a bolse­­viki uralom elpocsékolta ipari vállalatunk vagyonát, tönkretette berendezéseiket és összes gyáraink pénzhiánnyal küzdenek. Példának idézi a Lipták-gyári esetet, ahol kilencvenöt millió korona adósságot csinált az egykori munkástanács. Kéri az adófizető polgárságot, hogy rójja le minél előbb adó­hátralékát, ha nem is mindjárt az egészet, legalább egy részét. Bízik az adófizetők be­látásában és reméli, hogy minél előbb ki fogják segíthetni az államot súlyos pénz­ügyi helyzetéből. FI-SOMOGY 1919. szeptember 11. Átalakulás ás munkabér* címén f. hó 7-én megjelent közlemény fej­tegetésével foglalkozva egyfelől mint ter­melő, — másfelől mint kereskedő, — me­zőgazdasági és ipari munkást foglalkoztató, aki ismerem az emberiség minden rendű és rangú rétegének lelkivilágát, gondolatmene­tét és gyarlóságát, az alábbiakban kívánok a kérdéshez szólani. A termelő az iparost, ez utóbbi a bérmunkást és mind együtte­sen a kereskedőt állítja az elviselhetetlen drágaság okozójának, pedig logikusan levezetve könnyű megérteni, hogy amaz árudarab, vagy szövött áru, amely drága órabéren, illetve munkabéren és csak még drágább nyersanyagból állíttatott elő, nem lehet mindaddig olcsóbb, míg a nyers­anyag és munkabér ára tetemesen nem csökkenik. A munkabérek csökkentése pedig akkor nem indokolt, ha a munkás 40 koronás húst, 8 koronás lisztet, 200 koronás bur­gonyát, mint legnélkülözhetetlenebb élelmi­szert kényszerül fogyasztani, meg sem említve a tej, tejföl, baromfi, tojás, főzelék­­neműek és zöldségek árát. Termelőink mondását idézve, ők béke­világban egy méter búzáért kaptak egy pár csizmát, amire legyen szabad válaszolni, hogy ugyancsak békeidőben egy tehénért vehettek 10 pár csizmát és ma is meg­szerezhető egy tehén árán tíz pár csizma. Minthogy pedig a csizma anyaga nem gabonából, hanem tehénbőrből készül, így tehát a csizma sem búzával, hanem a szarvasmarhával hozandó vonatkozásba. A borbélyok ellen már ismételten elhang­zott vádat, mely szerint ők az árakat foly­ton csak emelték, nem tekinthetők elfogad­hatónak, ugyanis még csak pár évvel ez­előtt 8—10 tojást vehettek egy borotválás díjján, most pedig még csak egyet sem kaphatnak a felpanaszolt munkabérükért. A munkabérek redukálása csak akkor jogos és emberies, ha az élelmiek ára a régi, még pedig a tisztességes régi mederbe vissza­áll. Legyen a 4 filléres tojás 20 fillér és nem 2—3 korona, a 40 filléres liszt 2 ko­rona és nem 8 korona, a 4 filléres bur­gonya 20 fillér és nem 2—3 korona, a 12 filléres tej 40 fillér és nem 2.40 korona, az 1’60 filléres baromfi 8—10 korona és nem 80—120 korona, az 1­20 filléres állat­­hús 4 korona és nem 40 korona, a 100 koronás sertés 500 korona és nem 5000 korona, a 300 koronás tehén 3000 korona és nem 16000 korona és minden itt fel nem sorolt élelmiek ára szállittassék le a külállamiak nívójára, az esetben úgy a szellemi, mint a fizikai munkásság­okkal honorálható alacsonyabb bérrel és csak ennek folyománya teend az áru olcsóbbo­dása. * E fejtegetést a kérdés fontossága miatt közöl­jük ugyan, bár nem mindenben fedi a szerkesztő­ség álláspontját. Kívánatosnak tartjuk azonban, hogy e közérdekű téma mennél több oldalú megvilágításban kerüljön az olvasóközönség elé, miért is tárgyilagos hozzászólásoknak az érintett genda közönség részére is szívesen helyet adunk. Szerk. Az utóbbi hetekben érkezett Budapestre több vagon sertészsír, melyből a pesti kö­zönség kilónkint 30 koronáért vásárol, ugyanakkor még nálunk 200—250 koronát szívesen elfogadtak érte és ma már en­nek hírére lehet nálunk is 80 koronáért kapni. Ne várjuk, hogy az ántant a termékek és a szarvasmarha szállítmányaival is jöj­jön, szálljunk le a világrekord­ árainkkal mert olcsóbb élelem mellett várhatunk ol­l­csóbb munkabért és olcsóbb munkabér mellett indulhat csak meg az építkezés, ipar és kereskedelem. Hogy miért nem szállítja le a falu népe a termékeit kellő intenzivitással és miért nem adják reális árért, annak magyarázata abban rejlik, mert minden ház pénzbőség­ben szenved, pénz van elég otthon a láda­fiában, a pénz csak 100 koronánál kezd számba jönni! Ám legyen is belőle, mert a milliárdos terhek lerovásához iga­zán célszerű lenne holdanként 2—3000 kor­ adóval hozzájárulni és az ilyetén lero­vandó összegek mindjárt nagyobb vá­sárló­erőt és becsértéket kölcsönöznének a megcsappant pénzkészletnek! Kellemes a konjuktúrával felfelé haladni, ám ugyanezt gyakorolja becsülettel lefelé is minden szolid — nem szövetkezeti és nem központosított — üzletvállalat és ez itt ténnyel legyen bizonyítva a következő esettel: Az egyik kereskedő meghozza 240 ko­ronáért a tucat cérnát, a másik pedig pár nappal utóbb ugyanolyat tucatonként 70 koronáért és ime az előbbi a magasabb beszerzési árra való tekintet nélkül ugyan­csak 7-8 koronáért árusítja, a kirakatában kifüggesztett ár szerint, jóllehet orsónként 12—13 korona vesztesége van. Az ilyen esetek természetesen csak a szabadipar és szabadkereskedelem, szabad­versenye és nem a központok és szövet­kezetek égisze alatt államilag támogatott intézmények által érhető el, ahol is min­denkor a fogyasztóközönség találja meg az előnyeit. Kövessük minden téren a megnevezett kereskedők példáját, hisz az élelmiek mér­séklése mellett azokra nem is kell ráfi­zetni, nyújtsunk módot arra, hogy az élelmiszer a békeárak 5—6 sőt tízszeres­­séért az arra ráutalt városi fogyasztókö­zönség és dolgozó munkásság részéről megvásárolható legyen, szállíttassék le, de emberségesen az élelmiek ára és ez maga után vonja majd — minden ipari munkás keze által előállítandó szerszám, rőfös, ruha, sőt még az építkezések áresését is!­s. A Dunántúl kormánybiztosa a fővezér­ség mellé osztatott be. Budapest, szeptember 11. A „Reggeli Hírek“ szerint a budapesti kormány néhány nappal ezelőtt őrgróf Z­allavicini Györ­­gyöt egy 4 vármegyéből álló dunántúli kerület kormánybiztosává nevezte ki, mely kerületben Somogyvármegye is bennfoglal­­tatik. Mai távirat szerint a kormány őt kerü­leti kormánybiztosi tisztségétől felmentette

Next