Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)

1919-09-11 / 15. szám

I. évfolyam Kaposvár, 1919. szeptember 11. csütörtök 19. szám. SZERKESZTŐSÉG: FŐ-UTCA 35. SZÁM. Telefonszám: 373. KIADÓHIVATAL: KORONA-UTCA 7. SZÁM. Telefonszám.­­ Főszerkesztő: Dr. NEUBAUER FERENC. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..................96 K | Negyed évre fél évre.......................48 K | Egy nóta . Egyes szám ára 40 fillér. 24 K 10 K Romok között járunk könnyező szemekkel, tétova léptekkel, sajgó szívvel, mint a gazda, aki leégett házának üszkös maradvá­nyait szemléli. Öt évi rombolás és pusztítás minden átka és keserűsége szakadt erre a szerencsétlen országra, elpusztítva, tönkretéve életerőnk, anyagi és erkölcsi javaink legnagyobb és legértékesebb részét. És amit az el­vesztett háború meghagyott, amit az ellenség dühe megkímélt, azt egy rettenetes tömegtéboly eszeveszett pusz­tításai tették tönkre. Néhány beteg­­lelkű, fanatikus bolond körül csopor­tosult lelkiismeretlen, haszonleső gaz­emberek bitang hordája garázdálko­dott hosszú hónapok , ezen a sze­rencsétlen országon, lopva, rabolva és fosztogatva, gyilkolva, hogy végleg porba döntsék, megsemmisítsék mind­azt, ami ebben az országban még anyagi, szellemi és erkölcsi érték maradt. És ez a munkájuk — saj­nos — nagy részben sikerült. A ma­gyar hazát a teljes pusztulás szélére sodorták. A magyarok Istene azonban, aki ezer év véres viharain át megtartotta és megoltalmazta ezt az országot, most is, mielőtt a végzet beteljesedett volna, kinyújtotta segítő kezét a hal­dokló nemzet felé és haragjának vil­lámaival lesújtotta az őrjöngve rom­boló bitangok gaz hordáit. A bolse­­viki rémuralom megbukott, a kom­munista rendszer és vele a kommu­nista eszme összeomlott, mert ellen­tétben volt az örök érvény­ű természeti törvényekkel, melyek az embe­r tár­sadalom fej­ődését éppen úgy irányít­ják, mint a szerves világét A romok eltakarítása s a rendcsiná­lás elkerülhetetlen munkájának befe­jezése után azonban teljes erővel hozzá kell fogni az ország újjá­prtésének nehéz feladatához. Kemény munka és súlyos megpróbáltatások várnak még a mai generációra, melynek a régi Magyarország romjaiból az uj hazát kell fölépíteni Azonban nem szabad csüggedni! A magyar nép, mely a tatárjárást kibírta s mely a mohácsi sírból is feltámadott, a kommün ta­tárjárása után is lábra fog állani. A magyar nép fizikai, erkölcsi és szel­l­lemi energiái, valamint a termékeny­­ magyar föld ősereje azok a tényezők, melyek ennek a honalkotó munkának sikerét biztosítják. Ezeket a hatalmas energiákat kell a nagy ügy szolgála­tába állítani s akkor joggl remélhet­jük, hogy az ország újjáépítésének nehéz feladata sikerülni fog, a­­l­ ml zsidókérdés. Magyarország jelenlegi szerencsétlen hely­zetének előidézőit sokan a zsidóságban, illetőleg annak az utóbbi idők folyamán tanúsított magatartásában látják. Vannak sokan, akik már a tavalyi, októberi forra­dalom kitörésében, majd később a kommu­nista eszmék terjesztésében és a proletár­diktatúra megteremtésében s végül a mind­ezen események folytán előidézett kétségbe­ejtő helyzetnek tervszerű meghosszabbítá­sában és a kibontakozás folytonos gátlá­sában úgy a hazai, mint a külföldi zsidó­ság kezének áldatlan működését vélték föl­fedezhetni. Vannak viszont sokan, akik nem vallják ezt a nézetet és az a meggyő­ződésük, hogy a zsidóság, mint faj, ártat­lan a mostani állapotok keletkezése dol­gában és származásra való tekintet nélkül kizárólag azok a fanatikus bolondok és lelkiismeretlen gazemberek a bűnösök, a­kik minden társadalmi rend teljes felforga­tása és rombadöntése által akartak egy olyan világot felépíteni, melynek homályos képe csak beteg lelkű fantaszták zavaros agyában borong. Tagadhatatlan tény azonban, hogy a tör­ténelmi eseményeket irányító erők a zsidó­kérdést felvetették és ez a kérdés nem fog egyhamar a napirendről lekerülni. Ha ezen kétségbevonhatatlan tény előtt szemet is hunynánk, ezzel magát a tényt nem tün­tethetjük el, ez legfeljebb csak a dolog elmérgedését eredményezné. A helyzet tehát az, hogy a zsidókérdés felvetődött, ezzel foglalkoznia kell az ország közvéleményé­nek, még­pedig megértéssel és megfon­toltsággal, valamint azzal a tudattal, hogy az ország jövő fejlődésének ez egyik leg­nagyobb és legfontosabb problémája. Az ország lakosságának túlnyomó nagy része — a legutóbbi idők eseményeinek hatása alatt — azt követeli, hogy a zsidó­ságnak a közgazdasági, társadalmi és ál­lami élet terén a közelmúltban észlelt ha­talmi túltengése meg legyen szüntetve és a lakosság egy töredékét képező zsidó faj ne vihessen minden téren vezető sze­repet. A zsidókérdésnek tulajdonképpen ez a veleje És hogy ez a kérdés ilyen formá­ban nálunk felvetődött, annak az a körül­mény adja meg a magyarázatát, hogy nincs e világon még egy ország, ahol a zsidó­ságnak akkora szerepe, befolyása és ha­talma lett volna, mint nálunk, Magyaror­szágon. Kétségtelen azonban, hogy a zsidó­kér­dést Magyarországon erőszakos eszkö­zökkel, zsidóüldözéssel és holmi Orosz­országból importált pogromeszmék meg­valósításával megoldani nem lehet. Az ilyen akciók sikere kétséges, káros követ­kezményei azonban beláthatatlanok. A zsi­dóságnak Magyarország közgazdasági éle­tében olyan fontos szerepe van, melyet máról-holnapra sem megszüntetni, sem más tényezők által helyettesíteni nem le­het, márpedig a háború következtében megrendült és a kommunista garázdálko­dások által tönkretett országnak létérdeke, hogy a termelés normális menete és a gazdasági élet zavartalan vérkeringése mi­nél előbb helyreálljon. Ezenkívül a külföld érzelmeit is ellenünk hangolnák a zsidó­ság ellen elkövetett erőszakosságok, már­pedig az ország újból való felépítése te­kintetében nekünk a nyugati államok jó­akaratára és támogatására égetően szük­ségünk van. A zsidókérdés megoldásának tehát olyan­nak kell lennie, hogy egyrészt az igazság követelményeinek megfeleljen, másrészt pe­dig a magyar népet biztosítsa affelől, hogy sorsának intézésében ezután idegen ténye­zők túlságos nagy mértékben be ne foly­hassanak. A Budapesten, ebben az erköl­csileg és szellemileg megmételyezett Bá­belben nyíltan, vagy titokban működő ér­dekcsoportok és szervezetek vezetői pedig ne feledjék el, hogy az ország sorsát nem fogja többé kizárólag Budapest irányítani, hanem a vidéki egységes és józan magyar nép akarata lesz az a tényező, mely Ma­gyarország jövő haladásának irányát ki­fogja jelölni. Ha pedig ezt a tényt az érdekelt körök nem akarnák, vagy nem tudnák megérteni, akkor könnyen megtörténhetik, hogy Ma­gyarországon a zsidókérdés rendezésénél az értelmi tényezők helyett az érzelmiek kerülnek túlsúlyba.

Next