Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)
1919-09-11 / 15. szám
I. évfolyam Kaposvár, 1919. szeptember 11. csütörtök 19. szám. SZERKESZTŐSÉG: FŐ-UTCA 35. SZÁM. Telefonszám: 373. KIADÓHIVATAL: KORONA-UTCA 7. SZÁM. Telefonszám. Főszerkesztő: Dr. NEUBAUER FERENC. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre..................96 K | Negyed évre fél évre.......................48 K | Egy nóta . Egyes szám ára 40 fillér. 24 K 10 K Romok között járunk könnyező szemekkel, tétova léptekkel, sajgó szívvel, mint a gazda, aki leégett házának üszkös maradványait szemléli. Öt évi rombolás és pusztítás minden átka és keserűsége szakadt erre a szerencsétlen országra, elpusztítva, tönkretéve életerőnk, anyagi és erkölcsi javaink legnagyobb és legértékesebb részét. És amit az elvesztett háború meghagyott, amit az ellenség dühe megkímélt, azt egy rettenetes tömegtéboly eszeveszett pusztításai tették tönkre. Néhány beteglelkű, fanatikus bolond körül csoportosult lelkiismeretlen, haszonleső gazemberek bitang hordája garázdálkodott hosszú hónapok , ezen a szerencsétlen országon, lopva, rabolva és fosztogatva, gyilkolva, hogy végleg porba döntsék, megsemmisítsék mindazt, ami ebben az országban még anyagi, szellemi és erkölcsi érték maradt. És ez a munkájuk — sajnos — nagy részben sikerült. A magyar hazát a teljes pusztulás szélére sodorták. A magyarok Istene azonban, aki ezer év véres viharain át megtartotta és megoltalmazta ezt az országot, most is, mielőtt a végzet beteljesedett volna, kinyújtotta segítő kezét a haldokló nemzet felé és haragjának villámaival lesújtotta az őrjöngve romboló bitangok gaz hordáit. A bolseviki rémuralom megbukott, a kommunista rendszer és vele a kommunista eszme összeomlott, mert ellentétben volt az örök érvényű természeti törvényekkel, melyek az ember társadalom fejődését éppen úgy irányítják, mint a szerves világét A romok eltakarítása s a rendcsinálás elkerülhetetlen munkájának befejezése után azonban teljes erővel hozzá kell fogni az ország újjáprtésének nehéz feladatához. Kemény munka és súlyos megpróbáltatások várnak még a mai generációra, melynek a régi Magyarország romjaiból az uj hazát kell fölépíteni Azonban nem szabad csüggedni! A magyar nép, mely a tatárjárást kibírta s mely a mohácsi sírból is feltámadott, a kommün tatárjárása után is lábra fog állani. A magyar nép fizikai, erkölcsi és szelllemi energiái, valamint a termékeny magyar föld ősereje azok a tényezők, melyek ennek a honalkotó munkának sikerét biztosítják. Ezeket a hatalmas energiákat kell a nagy ügy szolgálatába állítani s akkor joggl remélhetjük, hogy az ország újjáépítésének nehéz feladata sikerülni fog, al ml zsidókérdés. Magyarország jelenlegi szerencsétlen helyzetének előidézőit sokan a zsidóságban, illetőleg annak az utóbbi idők folyamán tanúsított magatartásában látják. Vannak sokan, akik már a tavalyi, októberi forradalom kitörésében, majd később a kommunista eszmék terjesztésében és a proletárdiktatúra megteremtésében s végül a mindezen események folytán előidézett kétségbeejtő helyzetnek tervszerű meghosszabbításában és a kibontakozás folytonos gátlásában úgy a hazai, mint a külföldi zsidóság kezének áldatlan működését vélték fölfedezhetni. Vannak viszont sokan, akik nem vallják ezt a nézetet és az a meggyőződésük, hogy a zsidóság, mint faj, ártatlan a mostani állapotok keletkezése dolgában és származásra való tekintet nélkül kizárólag azok a fanatikus bolondok és lelkiismeretlen gazemberek a bűnösök, akik minden társadalmi rend teljes felforgatása és rombadöntése által akartak egy olyan világot felépíteni, melynek homályos képe csak beteg lelkű fantaszták zavaros agyában borong. Tagadhatatlan tény azonban, hogy a történelmi eseményeket irányító erők a zsidókérdést felvetették és ez a kérdés nem fog egyhamar a napirendről lekerülni. Ha ezen kétségbevonhatatlan tény előtt szemet is hunynánk, ezzel magát a tényt nem tüntethetjük el, ez legfeljebb csak a dolog elmérgedését eredményezné. A helyzet tehát az, hogy a zsidókérdés felvetődött, ezzel foglalkoznia kell az ország közvéleményének, mégpedig megértéssel és megfontoltsággal, valamint azzal a tudattal, hogy az ország jövő fejlődésének ez egyik legnagyobb és legfontosabb problémája. Az ország lakosságának túlnyomó nagy része — a legutóbbi idők eseményeinek hatása alatt — azt követeli, hogy a zsidóságnak a közgazdasági, társadalmi és állami élet terén a közelmúltban észlelt hatalmi túltengése meg legyen szüntetve és a lakosság egy töredékét képező zsidó faj ne vihessen minden téren vezető szerepet. A zsidókérdésnek tulajdonképpen ez a veleje És hogy ez a kérdés ilyen formában nálunk felvetődött, annak az a körülmény adja meg a magyarázatát, hogy nincs e világon még egy ország, ahol a zsidóságnak akkora szerepe, befolyása és hatalma lett volna, mint nálunk, Magyarországon. Kétségtelen azonban, hogy a zsidókérdést Magyarországon erőszakos eszközökkel, zsidóüldözéssel és holmi Oroszországból importált pogromeszmék megvalósításával megoldani nem lehet. Az ilyen akciók sikere kétséges, káros következményei azonban beláthatatlanok. A zsidóságnak Magyarország közgazdasági életében olyan fontos szerepe van, melyet máról-holnapra sem megszüntetni, sem más tényezők által helyettesíteni nem lehet, márpedig a háború következtében megrendült és a kommunista garázdálkodások által tönkretett országnak létérdeke, hogy a termelés normális menete és a gazdasági élet zavartalan vérkeringése minél előbb helyreálljon. Ezenkívül a külföld érzelmeit is ellenünk hangolnák a zsidóság ellen elkövetett erőszakosságok, márpedig az ország újból való felépítése tekintetében nekünk a nyugati államok jóakaratára és támogatására égetően szükségünk van. A zsidókérdés megoldásának tehát olyannak kell lennie, hogy egyrészt az igazság követelményeinek megfeleljen, másrészt pedig a magyar népet biztosítsa affelől, hogy sorsának intézésében ezután idegen tényezők túlságos nagy mértékben be ne folyhassanak. A Budapesten, ebben az erkölcsileg és szellemileg megmételyezett Bábelben nyíltan, vagy titokban működő érdekcsoportok és szervezetek vezetői pedig ne feledjék el, hogy az ország sorsát nem fogja többé kizárólag Budapest irányítani, hanem a vidéki egységes és józan magyar nép akarata lesz az a tényező, mely Magyarország jövő haladásának irányát kifogja jelölni. Ha pedig ezt a tényt az érdekelt körök nem akarnák, vagy nem tudnák megérteni, akkor könnyen megtörténhetik, hogy Magyarországon a zsidókérdés rendezésénél az értelmi tényezők helyett az érzelmiek kerülnek túlsúlyba.