Uj-Somogy, 1919. október (1. évfolyam, 32-58. szám)
1919-10-01 / 32. szám
2 f1 MOVE kaposvári szakosztályának alakuló gyűlése. A Magyar Országos Véderő Egyesület, melynek áldásos és dicséretre méltó munkásságát az októberi és márciusi forradalmak tudvalévően nagyban hátráltatták, illetőleg teljesen lehetetlenné tették, nemrégiben újból megkezdte intezív működését. A fővárosban tartott nagyszabású alakuló gyűlés után országszerte agilis munka indult meg, a központi egyesület fiókjainak, illetve szakosztályainak megalakítására. A tegnapi nap folyamán megalakult a MOVE Kaposvári Szakosztálya is. Az impozáns és emelkedett hangú alakuló gyűlés, melyet a délutáni órákban tartottak tisztjeink és altisztjeink a vármegyeház nagytermében, főbb vonásokban a következőképen folyt le: Sternátsdy Kornél tábornok, korelnök fél hatkor nyitotta meg a gyűlést, üdvözlő szavai után .Perczel Tamás százados referált a jelenlévőknek az egyesület céljáról, megalakulásáról és működéséről. Négy vezérelv köré összpontosította az egyesület célját és működését. Elsősorban is demokratikus alapokon nyugvó nemzeti szellemű hadsereg felállítása a cél. Nemzeti szellemű hadseregé, melynek létjogosultságát ma már mindenki belátja és vallja és demokratikus alapon nyugvó hadseregé, melyben nem a kancsuka és büntető cella a fegyelmeztető, hanem a kölcsönös megértés, a nemzeti önérzet és a testvéri szeretet. Második és harmadik vezérelvül gazdasági és kulturális szempontokat említett fel Perczel százados, melyek egyrészt az egyesület tagjainak segélyezésén, támogatásán, másrészt tudományok és nyelvek minél szélesebb rétegben való terjesztésén alapulnak. Végül a testedzést említette s az „Ép testben ép lélek“ kipróbált régi és maradandó igazságú érveit fejtette ki szép szavakkal. Ezután a tisztikart választották meg. Elnökül egyhangúlag Zkovács Antal alezredest választották meg. A többi jelölések s így megválasztások is nagyobbrészt egyhangúak voltak. Titkárnak Szerczes Tamás századost és pénztárnoknak fPatady Sándor főhadnagyot fogadták el egyhangúan. Majd a tartalékos tisztek, hivatásos és nem tényleges állományú altisztek egy-egy külön csoportot alkotva, szintén választottak egy-egy elnököt. Az így betöltött tisztviselői kar a következőképpen alakult: a tartalékos tiszteknél Mauser Rezső dr. főhadnagyot, az altiszteknél pedig Ikeserü János főszámvevőt választották elnökül. Választottak ezenkívül minden 50 tag után egy-egy választmányi tanácstagot. A választmányi tagok névsora a következő: A tényleges tiszteknél: Scheidl Károly alezredes, Török Béla alezredes és Bakay Árpád főhadnagy. A tartalékos tiszteknél: Szabó Andor százados és Hortobágyi Ágoston százados. A tényleges altiszteknél: Financsek György, Barta Lajos és Dobor József tiszthelyettesek. A csendőrtisztek részéről: Ferenczy Sándor százados. A tartalékos altiszteknél: Kovács Ferenc és Wéber Ágoston tűzmesterek. A tisztikar teljes kiegészítésére még f Kiss Emil dr. századost választották meg a tartalékos tiszteknél titkárul s a tényleges tiszteknél ugyancsak titkárul Itgp István főszámvevőt. Ezután felolvasták a tisztikar névsorát és Bernátsky Kornél tábornokot egyhangúlag az egyesület díszelnökének kiáltották ki. Kovács Antal alezredes beszélt ezután egyszerű, de nemes veretű, figyelmeztető, intő és egyúttal lelkesítő szavakkal. Kifejtette, hogy ezt az erejében szétforgácsolt, örvény és pusztulás szélére hurcolt országot csak egy összetartó, fegyelmezett, egyakaratú katonai társadalom segítheti vissza az egyenes útra. Katonai társadalom, melynek felépítését már a gyermekévekben a serdülő ifjúság korában kell megkezdenünk! „Becsülettel a hazáért“ — mondta többek között — „ez a mi jelszavunk! Becsülettel a hazáért és a nemzeti ideálokért. Nemzeties szellemű és fegyelmezett hadsereg kell nekünk. Fegyelmezett hadsereg, melynek pontossága, kötelességtudása az órarugószerkezethez legyen hasonatos!“ Sugárzó arcok hallgatták végig az alezredes beszédét, melynek végét StCorthy fővezér ünnepélyes éljenzése és távirati üdvözlése követte! Még néhány kisebb ügy elintézésére tértek át ezután, mire a gyűlés este hétkor a „Himnusz“ hangjaival bezárult. VJ-8BM08Y 1919. október 1. Az internált magyar kommunista vezérek eltávolítását kérik. Bécs. szeptember 30. Ziittinger képvislő megjelent skenner kancellár előtt és a nagynémet szövetség, valamint a „Wald-Verrel” lakossága nevében arra kérte, hogy a magyar kommunistákat, Stmun Bélát és társait távolítsa el Karlsteinből. Renner kijelentette, hogy a magyar kommunisták internálása aPeidl-kormány kérése és az antant beleegyezése alapján abból az okból történt, hogy a tanácskormányzatból való vérnélküli kibontakozás lehetővé tétessék. A kommunisták internálása Német-Ausztriában a vérontás elkerülése végett történt, azon feltétel alatt, hogy ebből kifolyólag Német-Ausztria kormányát semmiféle külpolitikai kelemetlenség sem érheti. Az antanthatalmak eddig nem is követelték az internáltaknak Német- Ausztria területéről való eltávolítását. A magyar hatóságok kiadási kérelmeket terjesztettek elő, de csak oly egyének kiadását kérik, akiket közönséges bűncselekmények gyanúja terhel. Ha a bírói vizsgálat azt fogja megállapítani, hogy egyes személyek közönséges bűncselekményeket követtek el, úgy a kormány kiadásuk elé nem fog akadályokat gördíteni. A kancellár a legerélyesebben tiltakozott azzal az állítással szemben, hogy a kormány különös védelemben részesítette volna A proletárdiktatúra ás az OMGE magatartása. Lapunk folyó hó 22-i számának mellékleteképpen jelent meg Dunántúli hosszabb tanulmánya, melynek egyik fejezete következőképpen hangzott: Az OMGE magatartása. Ezekben a hónapokban, amidőn oly sötét felhők lebegtek a haza és különösen a mezőgazdaság fölött, érthetetlennek tartottam az OMGE viselkedését. Végre minden osztály védje a maga érdekét, az OMGE pedig azért van itt, hogy megvédje a gazdaosztály érdekeit és kérlelhetetlül szembeszálljon mindenkivel, aki érdekeit csorbítani akarja. Hogy milyen külbefolyások működtek az OMGE vezetőire, nem tudhatom. De hogy az egész ország lakosságának különbség nélkül érdekében járt volna el, ha másképp és erélyesen viselkedett volna, az bizonyos. E bíráló sorok helyreigazításaképpen az OMGE elnöke, gróf Somssics László, Kaposujlakról azt közli velünk, hogy az OMGE feloszlatásának körülményei a „Köztelek“ című lap folyó évi szeptember 23-i számában a következőképpen vannak megírva: Az OMGE feloszlatása. A proletárdiktatúra kikiáltását követően működésünk fonala oly gyorsan és erőszakosan megszakadt, hogy semmiképpen se volt módunk olvasóinkat a velünk történtekről értesíteni. Március 24 én, hétfőn a „Köztelek“ már nyomásra készen állott, de megjelenése kérdéses volt, mert sejtelmünk lehetett, hogy a proletárdiktatúra kíméletlenségét elsősorban és legirgalmatlanabbul a gazdák társadalmi szervezeteivel fogja éreztetni és mindenekelőtt az OMGE- vel, hiszen ez az intézmény már akkor is vörös posztó volt a kommunisták szemében, amikor még nem nevezték magukat kommunistáknak. Balsejtelmünket a következmények hamarosan igazolták. Miközben Rubinek Gyula az OMGE igazgatója a földmivelésügyi minisztériumba sietett, hogy az OMGE várható sorsáról tájékozódjék, ezalatt a „Köztelek“ épületébe egy expedíció érkezett, mely számunkra halálítéletet hozott. Délelőtt 11 és 12 óra között vörös katonák özönlötték el a „Köztelek“ hivatalos helyiségeit, akik a tisztviselőket a tanácsterembe terelték, ott Reichel János a földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének elnöke kihirdette előttünk, hogy a földmivelésügyi népbiztos az OMGE-t feloszlatta, s az egyesület székházát és minden berendezését a Földmunkás Szövetség foglalja el. A kivonulásra 15 percnyi időt adtak. Ugyanekkor kommunizálták az OMGE székházában elhelyezkedett többi intézményt, így a Gazdatiszti, Borászati, a kommunistákat. Erről szó sem lehet. A kormány azonban nem akarja szavát szegni az akkori magyar kormánynyal és az antanttal szemben.