Uj-Somogy, 1919. október (1. évfolyam, 32-58. szám)

1919-10-10 / 40. szám

1919. október 10. II 1 - 8 OMGGY egyes rendeletei keresztül vitelénél se­gédkezni. Megállapítható az, hogy semmiféle más közalkalmazottakra nem nehezedett a ta­­nácskormány úgy rá, mint a tanítókra. Ő tőlük nemcsak a hivatásukkal járó köteles­ségek teljesítését, hanem gazdasági s tár­sadalmi felfogásuk, egész érzelmi világuk­nak a kommunista szellemben való átala­kulását is kívánta s ezekről egy tervezet vizsga letételével követelte a beszámolás is. Aki ennek nem tett volna eleget, állá­á­sát, kenyerét vesztette volna. Ezek következtében állottak be azok a sajnálatos össszeütközések, melyek a lel­készek, a hívek és tanítók között napiren­den vannak s melyeknek következtében több helyütt a nép a tanítóját nem akarja többé megtűrni iskolájában. Egyes helye­ken bútorát is kihordta az iskola­ épületé­ből, feljelentette tanítóját, mint kommunista érzelműt s több tanító ártatlanul szenvedett bántalmazást, elfogatást. Kétségtelen, hogy a tanítóság bizonyos hányadának, főleg a fiatalabbaknak a ta­nácskormány által kilátásba helyezett nagy fizetés s az iskolák államosítása folytán nagyobb függetlenségbe való jutásuk s az iskolaszék vezetőjével való kellemetlen vi­szonyból való kijutásban az eddigi magatar­tásuktól a megengedhetőnél jóval nagyobb mértékű eltántorodás volt észlelhető. Töb­ben akadtak, akik a kommunista eszmék­nek önkéntes propagálóivá, apostolaivá ál­lottak be, de a tanítóság túlnyomó több­sége, mint azt majd a gondnokságoktól s iskolaszékektől beérkezendő jelentések s egyéb módon történendő megállapítások tanúsítani fogják, megmaradt régi, józan felfogása mellett, hű maradt régi eszmé­nyeihez, hazájához, nemzetéhez, vallásához s csak a kényszernek engedett, midőn egyes, most kifogásolt dolgokat a tanácskormány alatt keresztülvitt. .." “ Azon állami s községi tanítók ellen, akik­ viselkedésükkel arra rászolgáltak, a fegyelmi vizsgálat megindittatott,nevezetesen: Vajthó Jenő, Rónai Sámuel, kaposvári községi pol­gári iskolai tanítók, Szentirmai Gyula és Simon László a tan­felügyelőséghez beren­delt, Fazekas József kutasi és Csereiné Lővenheim Malvin nagyatádi állami, to­vábbá Székely Mihály kaposvári izraelita tanító ellen, kik Simon László kivételével állásuktól is fel vannak függesztve. A felekezeti tanítók ellen az illető egy­házi főhatóságok illetékesek e tekintetben eljárni. -------­Rá kívánok térni még a volt megyei mű­velődési osztály u. n. gazdasági hivatalá­nál, vagyis házi pénztáránál történt gaz­dálkodásra. Midőn a tanfelügyelőség vezetését folyó évi augusztus hó 11-én újból átvettem, első dolgom volt a pénztárt azonnal lezá­ratni. E pénztár feladata egyelőre az volt, hogy a nem állami tanítóknak fizetési elő­legeket, ruhasegélyeket, egyéb illetménye­ket a hivatali s irodai felszereléseket fizes­sen ki. E célra a közoktatásügyi népbiz­tosság 189.000 koronát engedélyezett. Mi­után a művelődési­ osztály vezetői ötlet­szerűen másféléve is költekeztek, a fenti összeg rovására­ az nem volt elég, azért két somogymegyei takarékpénztárból 100— 100 ezer koronát vettek fel rövid lejáratú kölcsönre. Összesen tehát 389.000 korona összeggel rendelkezett a művelődési­ osztály három és fél hónapra. Ebből a közel 400.000 koronából aztán mindenfélére költöttek: kommunista propa­gandára, lelkészi illetményekre, utazásokra, ebédekre. Pl. a Fonyódon tervezett festő­iskola növendékeinek költségeit, étkezéseit innen fizették minden visszatérítés nélkül. A somogyi kastélyok felügyelőnője s más személyek stb., kiknek az iskolaügyhöz semmi közük sem volt, itt kapták javadal­mukat. Jellemző, hogy a művelődési­ osz­tály vezető emberei 3 és fél hónap alatt 64.173 koronát vettek fel különböző elme­ken, főleg útiköltség címén. Levél az N­UI-Somogy,,-hoz. * Kedves Szerkesztő Úr! Ha beleszakadok sem tudom megérteni, hogy mi köze volt, vagy van a kommu­nizmusnak nevezett rémuralomnak a mun­kásság sorsának jobb jövő felé viteléhez. Lehet, tán azért, mert én — és ha Marx úr meg is fordul sírjában — „műveiből” egy betűt sem olvastam. Azon a napon, amelyen a proletárdiktatúrának nevezett csőcselékuralmat kikiáltották s amely dik­tatúrához a józan, becsületes munkásság­nak semmi köze sem volt, mert a rém­uralom megtestesítőinek — lévén egytől- I egyig dologkerülő csavargók, fegyházból­­ kiszabadított gonosztevők, meghibbant el- I mélyek, ketrecből kiszabadított fenevadak,­­ pocsolyából, szennycsatornákból fölvetett , dögvészes állat — minden fekhetett a­­ szívén — ha erről egyáltalán beszélni le­het — csak a munkásság sorsa nem. Ki­jelentettem, hogy én ilyen „művekre”, amelyeknek tanai oda konkludálnak, hogy az okos ember helyét a buta, a szorgal­mas helyét a dologkerülő csavargó, a be­csületes helyét a fegyházból kiszabadított rablógyilkos foglalja el, nem voltam és nem is leszek kiváncsi, mert szerintem a bolsevizmusnak nevezett szörnyuralom nem más, mint az emberiséget minden szép, jó, nemes és hasznos iránti törekvésében való meggátlása, rideggé tenni az életet, az em­bert, az isteni teremtés koronáját állati sorba sülyeszteni. Örök szégyene az intelligenciának, hogy ez az átok ránkszakadhatott. Viszont hajol­jon meg az egész művelt világ a mi agyon­sanyargatott hazánk előtt, amely ehhez a förtelmes uralomhoz odadobta magát kí­sérleti nyúlnak, mondván: ime, itt vagyok és szemléltetően bemutatom egy ország legszörnyűbb tragédiáját, okuljatok rajtam és haljatok száz halált, mintsem az én sor­somra jussatok. Legyetek hálásak irántam, mert én vagyok a sorsnak azon kiválasz­tottja, akin az elképzelhető legnagyobb csapás szántott végig. Valahol a kéklő távolban rózsaszín de­ hírek. Vasárnap kisgazdagyulás lesz Kaposváron. A nagyatádi Szabó István vezetése alatt álló Országos Kisgazda és Földműves Párt e hó 12-én délelőtt 10 órára Kapos­várra, a Honvédtérre megyei pártnagy­­gyűlést hívott egybe, melyen a párt elnöke, nagyatádi Szabó István be fog számolni a politikai helyzetről és a népgyűlés állást fog foglalni a nemzeti állam helyreállítása, a nemzeti haderő fejlesztése és a béke mielőbbi megkötése érdekében. Az Országos Kisgazda és Földműves Párt megyei vezetősége felkéri a párt összes tagjait és az érdeklődő közönséget, hogy minél számosabban jelenjenek meg a gyűlésen. Az egyes útirányokból érkezők csoportosuljanak a város szélén és rend­ben, zászlók alatt zárt sorokban vonuljanak a Honvéd térre. A kisebb csoportok, valamint a vasúton érkezők a Rákóczi-téren (Búza­­tér) gyülekeznek és innen vonulnak fel. Ugyanaznapon, vasárnap délután 4 óra­kor pártvezetőségi gyűlés lesz a Turul­szálloda éttermében, melyre a megyei tör­vényhatósági bizottsági tagok és a községi pártszervezetek elnökségei ez után hivat­nak meg. Mindenki jelenjen meg, mert igen fontos tárgyakban kell határozni. A rengés kezdi felváltani a ránk nehezedő sötét ködöt. Fogadjuk meg, haljunk inkább száz halált, de gyávák többé nem leszünk. A munkásság pedig sorsát önmagától fogja jobb jövő felé vinni, ha önképzésé­vel foglalkozik, érett emberré lesz, aki nem „a világot felforgató osztályharc” őrületein rágódik, hanem saját egyéni szorgalmával igyekszik magát az átlagember fölé küz­deni és aki nem veti magát oda dolog­kerülő haramiák prédájául. (Kaposvár.) Tű. Hazafias üdvözlettel: az Országos Kisgazda és Föld­műves Párt somogymegyei vezetősége. — Magyarország és Anglia viszonya. Friedrich miniszterelnök kíséretében a kormánynak több tagja második körútját rendezte a Dunántúlon. A miniszterelnököt utján elkísérte többek között Stolly of S­olly angol lelkész. Ez utóbbi Keszt­helyen beszélt a közönséghez, amely mint­egy negyedóráig tartó tomboló lelkesedés­sel köszönte meg üdvözlő szavait. Majd lelkesen tüntetett Anglia mellett. Este va­csora volt, melyen a miniszterelnök beszé­dében többek között következőket mon­dotta. „Úgy veszem észre, hogy mióta erős nemzeti kormány áll itt rendületlenül, azóta a magyar nemzet iránti szimpátia ismét növekedett. Amíg sírtunk, nem állt velünk senki szóba. De most, amikor látják, hogy a magyar nemzet rájött arra, hogy nem számíthat senkire, csak önmagára, akadt egy jóbarátunk és ez Stnglia. (Viharos

Next