Uj-Somogy, 1919. október (1. évfolyam, 32-58. szám)

1919-10-23 / 51. szám

t se zavarja olyan lényegtelen különbség, mely a „keresztény* és „keresztyén* el­nevezésekben rejlik. Nagy hiba, hogy ille­tékes egyházi hatóságok, közös engedmé­nyek alapján, eme lényegtelen, csupán hangzásbeli különbséget még nem töröl­ték .... . Miután a kommunizmus saját romjainak a sírjába dőlt, a föltámadt kereszténység új világában gyakran találkozunk a „ke­resztény” és zárjelben a (keresztyén) el­nevezésekkel, mely utóbbinak zárjelbe té­tele disszonáns érzéseket vált ki a kebelből. Pedig mind akettő egy közös forrásból a görög „Christos“ szóból származik olyan­képen, hogy a „Christos"-ból van képezve a „christiános* vagy latinosan a „christi­­anus“ melléknév, ebből keletkezett a szláv „chresztyián* s ebből a r. kath. theologu­­sok etimológiája kihozta a „keresztény„-t, a protestáns etimológia pedig a magyar nyelv természetének inkább megfelelő, könnyebb ejtésű keresztyént, íme a közös krisztusi eredet. Miért nem olvadt hát a keresztyén a kereszténybe, vagy a keresztyén a kereszténybe, hogy egy másalhangzó, egy „y“ ne osztaná már a külső elnevezésben két táborra a keresz­­tyénséget, mint a 3-ik századbeli „Ariusis­ian­ világában a görög i­óta Nemcsak a külső, de a belső külömb­­ségnek is össze kell omolnia, az újjászüle­tésnek, az új keresztyén Magyarország ki­építésének súlyos gondokkal terhes nap­jaiban. Christiánusok!! Egy névben, egy érzés-­­­ben egyesüljünk felbonthatatlan szent egy­séggé s ennek az egységnek minden ere­jével vegyük fel a harcot, vívjuk meg a harcot egy, hatalmas, nagy keresztyén Ma­gyarország diadalmára .. . (Magyaregres). Zsethy László ref. lelkész. Antérit­dem&rd Ausztriának. Béc­s, október 22. A „Neues Wie­ner Journal“ jelenti Genfből. A „Hu­­m­anité“ értesülése szerint az ántánt képviselői félhivatalos demarsot adtak át az osztrák kormánynak és kijelen­tették, hogy az ántánt csakis azon esetben ad az osztrák kormánynak hitelt, ha figyelembe veszi a szövet­séges hatalmak tiltakozását az osztrák magántulajdonban lévő vállalatok szo­cializálása ellen. Olasz ruha, vasúti kocsi és gabona Magyarországnak. Budapest, október 22. Kereskedő körök­ből közült, hogy Magyarország Olaszor­szágból 30 millió Ura értékű textilárut kap. Azonkívül tárgyalás alatt van a háború ki­törése előtt Megrendelt 3000 darab vasúti teherkocsi leszállításának kérdése, amelyek ma körülbelül fél milliárd korona értéket képviselnek. Olaszország ezenkívül 1921-re a magyar kormánnyal szerződést köt ga­­bonaszállításra. Mindez azt mutatja, hogy a külföldön általában teljesen tisztában vannak 822a!, hogy Magyarország rövid idő alatt lábra kap gazdaságilag is. 17 J-S­OM-1­ T 1910. október 23. Mihol a fővezérlet székel . . . Siófok . . . Milyen hamis képek élnek a közönség lelkében a Fővezér­ség szék­helyéről ! A tendenciózusan ferdítő újságok olva­sói valami bűnbarlangot képzelnek, ahol ártatlan kommunistákból főzik az ebédet, csak azért, mert azok vasárnap helyett a szombatot ülik meg s piszkos dugóhúzó­kat hordanak a fülük mellett. Azok pedig, akik tudják, hogy a nem­zeti hadsereg hozza meg az országnak a nyugalmas fejlődés lehetőségét, valami gyönyörű helynek hiszik, ahol a napsüté­ses utakon daliás tisztek száguldoznak gyönyörű paripákkal. Pedig valóságban Siófok nem egyébb, mint egy nagy hivatal, melyben szorgalmas emberek reggeltől estig dolgoznak, lelke­sedéssel, de bizony elég nehéz körülmé­nyek között. A fürdőtelepen úgyszólván csak a fő­­vezérségnél munkálkodó tisztek és egy­két beosztott civil tartózkodnak, no meg pár asszony, akik férjük után eljöttek, az ilyenkor ősszel nem épen barátságos Bala­ton mellé. Mulatság semmi sincsen, de­­hiszen nem is szórakozás hozta ide az embereket, kályha alig van s az őszi or­kán szabadon jár ki-be a szimpla ablakos vékonyfalú épületekben. Bizony nehéz do­log atcedergett éjjelek után a jeges hiva­talszobában dolgozni és tárgyalni. Hány­szor kell rájutni a dermedt ujjakra, amíg elkészül egy egy akta. Mennyi akaraterő kell hozzá egész nap egyhelyben ülni a fagyos, nedves, párás helyiségekben s lan­­kadhatatlan szorgalommal elvégezni a napi munkát. No de azok, akik itt vannak már nehezebb szerepet is láttak. Akik fanatikus hittel végig küzdötték a szegedi ellenfor­radalmi mozgalmat s a sok csalódás da­cára sem vesztették el reményüket, akik szembeszállva minden akadállyal, felállítot­ták a fiatal nemzeti hadsereget, azok nem ijednek meg egy kis didergéstől. A fővezérség maga hatalmas hivatalos szervezet, mely 7 osztályra oszlik. Ezek mindegyike több csoportból áll. Az egész hadsereg adminisztrációja úgyszólván itt folyik össze, mert a megszállás következ­tében még a hadügyminisztériummal is na­gyon hiányos az összeköttetés. A hivatalok legnagyobb része a „Sió“­ s a „Hullám“­­szállóban van, de egyes osztályok és pa­rancsnokságok teljesen szétszórva külön villákat foglalnak le maguknak. A fővezér­ség alkalmazottjainak külön étkező helyisé­gük van, ahol mérsékelt áron jutnak az egyszerűen, de ízletesen elkészített ebéd­hez s vacsorához. Egyáltalában a siófoki életet a spártai­­egyszerűség s kötelességteljesítés jellemzi. Zajos mulatságok nincsenek, poharak nem esendőlnek össze; egyedüli fényűzés az esténként kapható forralt bor, mellyel az egész napi fázás után igyekszik ki-ki leg­alább egy kissé felmelegedni. S amilyen csendesen éldegélnek az alá­rendeltjei, éppen olyan nemes visszavo­­nultságban tölti napjait a fővezér, Horthy Miklós. Késő estig intézi hivatalos ügyeit, míg a hátralevő pár óráját Siófokon levő családjának szenteli. Egy kis villában van elszállásolva szárnysegédével és parancsőr­­tisztjeivel együtt. Társaságban alig-alig látni, persze, ha néha megjelenik valahol, a legmelegebb szeretet és az őszinte szívből jövő tisztelet fogadja. Pesttel nagyon hiányos az összeköttetés, az újságok azonban rendesen megérkez­nek; ez az „egyedüli posta”, amely a fő­városból jön. Ez Siófok hevenyészve megrajzolt képe: szorgalmasan dolgozó, mulatságokkal ká­vését törődő emberek, akiket összekapcsol a becsületes, hazafias törekvés s akiket ép­pen azért az igazi barátság s nemes baj­társi érzés fűz össze. K. Lesz-e tót köztársaság ? Bécs, október 22. Zhlinka András rózsa­hegyi plébános, aki az önálló tót népköz­­társaság ügyében járt Párisban, egy francia tábornok kíséretében visszatért lakóhelyére, Rózsahegyre. Prága, október 22. Hlinka szlovák kép­viselőt Rózsahegyen elfogták. Útitársa, Jak­­licska dr. szabadlábon van. Hlinka levelet intézett Tusarhoz és Szobárhoz, amelyben rendelkezésekre bocsátja magát. Prága, október 22. A „Cesko Slovo” jelenti Rózsahegyről, hogy ott Hlinka páter elfogatása miatt nagy tüntetés volt, mely alkalomból két cseh képviselő lakását szét­rombolták és Houdek miniszter ablakait beverték. Sok csehet és protestáns tótot megsebesítettek. A prágai cseh néppárt küldöttséget menesztett Tusar miniszter­elnökhöz, mely Hlinka páter azonnali sza­­badonbocsátását követelte. A budapesti antantmisciók a román megszállás ellen. Párig!, október 22. A legfelsőbb tanács táviratot kapott a szövetsége­sek budapesti misszióitól, melyben azok nyomatékosan követelik, hogy a tanács kényszerítse Romániát Magyar­­ország kiürítésére. Wilson m­agyalágyult. Bécs, október 22. A „Morgen“-nek táv­­iratozzák Genfből. Megbízható amerikai forrásból közük, hogy most már nem két­séges többé: ‘Wilson elnök agylágyulás­ban szenved. Ilyképpen teljesen kizártnak tekinthető, hogy továbbra is elláthassa az elnöki teendőket. Francia—román-olasz szövetség. Paris, október 22. Bukarestből jelentik, hogy a román sajtó rendkívül élénk han­gulatot csinál a francia—olasz—román szö­vetség érdekében. A szövetség jellege defenzív természetű volna.

Next