Uj-Somogy, 1919. november (1. évfolyam, 59-83. szám)

1919-11-01 / 59. szám

g­ ész bélyegét viselte magán. Cseleke­detei t­ráni arányúakká nőttek és egész közéleti működése rendkívüli egyéni­ségének bélyegét viselte magán. Mit tudott volna okotni békés időkben a lángésznek, az akaraterőnek és a jel­lemnek ez az óriása, ha bámulatos képességeinek kifejtésében katasztró­fád eset­ének meg nem gátolják! De már mindennek vége! A nagy idők egyetlen nagy magyarja már egy év óta halott s erős keze többé soha­sem fogja rajongva szeretett h­azája hányatott hajójának kormányát meg­ragadni, hogy azt a biztos révbe ve­zérelje! És a magyar nép könnyes szemmel emlékezik Tisza Istvánra, aki azóta bevonult az ezeréves magyar történelem legdicsőbb héroszainak ragyogó sorába és a magyar nemzet szivében örökké érni fog az ő emlé­kezete, mert: „Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús érte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázva, ami benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön­ nő tiszta fénye, Amint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik.“ Sir George Clark, tegnapi tárgyalásai. Budapest, október 39. Beavatott helyről arról érte:éljenek bennünket, hogy sir ! Georg Clark a tegnapi nap folyamán gróf Bethlen István, Polyányi Géza, gróf Ká­rolyi Imre, Popovics Sándor és Méhely Kálmán előadását hallgatta meg. Hegedűs Lóránt tegnap délelőtt átadta memorandu­mát sir G. Clark titkári hivatalában. He­gedűs memoranduma kizárólag közjogi alapon fejtegeti a kibontakozás lehetőségét s a személyi kérdésekre egyáltalán nem terjed ki. A tegnapi nap folyamán 57 kül­döttség jelentkezett a titkári hivatalnál. Páncélautói is vannak már a nemzeti hadseregnek. Szombathely, október 31. Tegnap dél­után két, eddig nálunk nem látott szörnye­teg verte fel az utca nyugalmát. Az aszfalt szinte besüppedt, az ablakok megremegtek, a járókelők bámuló szemekkel meredtek utánuk, amikor eldörömböltek mellettük. A katonák felvilágosítást adnak. Büszkén csillogó szemekkel méregetik végig a két monstrumot és diadalmas mosollyal súgják oda a bámészkodóknak: — Páncélautó ... A mienk . . . Ezzel eloszlik az aggodalom, mert vol­tak, akik már tankot sejtettek az autókban. A két szürke gép a vármegyeháza elé vo­nul, hogy üdvözölje bef­ár ezredest és megmutassa magát a kiváncsi hadfiaknak. A bent ülők ragyogó szemekkel ugrálnak ki, ők az elsők, akik a gépen ültek. Lehár ezredes körüljárja a gépeket, a tisztek vé­gignézik, kinyitogatják az ajtóikat. A két autó csendesen pöfög, hagyja magát is­ Gabriell D'Annunzio. Fiumei vállalkozásával ismét az érdeklő­dés központjába került Gabrielle 2­’3in~ nunzio, mint akkor, amidőn — andante furiozó — háborúra uszította népét. Most­­ is beugratott néhány ezer embert oly vál-­­ lalkozásba, amely nem rokonszenves sem­­ az ántantnak, sem Fiuménak, de még az­­ olasz kormánynak sem. Ép úgy mint Magyarországot Ifim­ Béla, s úgy akarja D’Annunzio megváltani Fiumét az antantnak és magának az érdekelt nép­nek akarata ellenére. Hazard vállalkozás, akárcsak Kuné, Leniné, Trockijé, akikkel­­ tényleg közös talajból nőtt ki családfája­­ Oroszországban. Sőt végsőfokon ugyani­s azon fának ugyanazon főágán termett gyü­mölcsök ők.­­ Nagyatyja még 50.appa­rát Simon névre­­ hallgatott Oroszlengyelországban. Atyja Olaszországba költözött és S­apagnetta­­ nevet vett föl. Fia aztán blaszfémikus íré­­, fából 15 éves, éretlen ésszel a Gabrielle D’Annunzio nevet választotta. T. J. Gábor angya­lak Szűz Mária előtti megjelenése latinul: „annunciata.“ Különben egyszer már sok adóssága miatt szöknie kellett Olaszországból és mikor Parisban „Szent Sebestyén“ című íz­­­­léstelen misztériumát adták elő, akkor tűnt­­ föl a firenzei hatóságnak D’Annunzio. s 1914-ben mégis tárt karokkal fogadták­­ az olasz hárompontos testvérek. A quartói ünnepségen háborúra uszította az őrjöngő tömeget és frakkos urak húzták gőzölögve a kopasz poéta kocsiját. A háborúban még meg nem unta, lovaskapitány, majd repülő tiszt lett, utána tengeralattjárókon cirkált. Ő bombázta Pólát, ő repült Bécs fölött, Cadornával Isonzó előtt a sereg szeme­­láttára csókolózott, a Capitoliumon rende­zett ünnepélyen egy repülőgépet kapott, a király kinevezte a háború hivatalos törté­netírójának. De már 1917. december 5-én a nép Milánóban elvette. Azért tovább folytatta zsonglőr politikáját és most „nem­zeti hős“ mint Kun és Samuelly. Jelenleg Fiuméban egy Benella Sámuelt nevezett ki segédtisztjének. Írásai az ösztönös testi élet érzéseinek perverz kloákája. Első verskötetében, az Oda satanicáb, a sátánt kéri föl — és pedig teljes ere­ménnyel — hogy ő ihlesse meg mind tollát. 11 fuoco c. regénye Duse Eleonórával va erkölcstelen viszonyának minden fázis mutatja be. Ő ugyan nem zseni, az irodalmi entóf­ához elérkezett, kénytelen irritáló injekció­val dolgozni, így például firenzei fejedelmi nyaralójába a szoba padlója és asztala virágokkal l­eintve, nyakában stóla csüngött és két­ dalt tömjéntartó füstölgött. Jellemző rá nézve, mikor írásai fölött megindult­­ irodalmi harc pro és kontra, egy iró vi­deni akarta őt és nőalakjaival akarta vi­deni — mivel ezzel könnyebben tudt védeni. — A címei voltak: „A fúriák, kéjelgők, Az eszeveszettek, A magdolnák. Ez egy pár emberi vonás a legújab­b népboldogító“ életéből. v­i­soroei mogatni, végre nem várt gyorsasággal el­ i­gurulnak. A gépek a szombathelyi vasipar­­ fejlettségét dicsérik, itt készültek a Mayer-­­ gyárban Solomeos tüzérfőhadnagy tervei szerint. Rendeltetésük a Budapestre vonuló szombathelyi csapatok oldalán híven har­colni a mi szent ügyünkért. Lengyelország pénzügyi helyzete, Mährisch-Ostrau, október 31. Mint a lengyel újságok jelentik, Bam­ski pénzügy­­miniszter a varsói parlament költségvetési bizottságának beterjesztette a pénzügyi­­ programmot. A miniszter ez alkalommal­­ megállapította, hogy az állam pénzügyi­­ szempontból ex lex állapotban van, mert a­­ parlament nem szavazta meg a költség­­vetést. 1910. november 1. Levél az „Uj~Somogy“-hoz * Sigentisztelt Szerkesztő 'Zk­ / Tisztelettel bátrak vagyunk megkért igentisztelt Szerkesztő urat, hogy a követ­kezőket b. lapjában közölni sziveskedjé­k és fogadja érte köszönetünket. Bizonyára tudomása van már igen tisztes . Szerkesztő úrnak is arról, hogy a kapos­­­vári vasutasok egy bált akarnak rendezn­i november hó - én. Tisztelettel kérem szíveskedjék becses­lapjában a következő pár sornak helye adni. Az utóbbi időben már többször rende­ződtek a „Korona“ nagytermében zártkörű táncestélyek, azonban ezeken a zártkörű táncestélyeken a középosztályhoz tartozó leányok nem igen jelenhetnek meg, miu­tán már olyan női alakok jelennek meg ott, hogy kénytelenek az önérzetes jobb családbeli leányok­ eltávozni a táncteremből. Nagyon üdvös dolog lenne, ha az igen­tisztelt rendező, aki mint ilyen fog a vasu­tasok 9-iki bálján működni, fordítani gon­dot arra, de nagy gondot, hogy kiket en­gednek a bálterembe belépni. Mert ha olyan leányok fognak ott megjelenni, akik oda többféle okok miatt nem valók, nyil­vánosan lesznek a teremből kivezetve, mert vagy zártkörű lesz a mulatság és úrileá­­nyokból fog állni, vagy ha ez nem vihető ki, úgy kénytelenek leszünk magunkat tá­voltartani minden ilyen táncestélytől. Vannak a vasúton sokan intelligens úri fiatalemberek, azok álljanak az ajtóban s ők bizonyára tudni fogják, hogy kik az il­letők, akik nem oda való­i. Nagyon kérjük még egyszer az igen tisz­telt rendező urakat, hogy erre a legna­gyobb gondot fordítani sziveskedjenek és kivétel ne legyen. Kaposvár, 1919. október 27. Több kaposvári úrileány nevében. (Szorrás.)

Next