Uj-Somogy, 1920. február (2. évfolyam, 26-49. szám)

1920-02-21 / 42. szám

2­ 1 A magyar békefeltételek.­­ Mi lesz az Osztrák-Magyar Bankkal ? Az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozó intézkedések az osztrák szerződéstől eltérően a bankjegyek lebélyegzésére, új bankjegyek kibocsájtására nem szabnak határidőt, ha­nem tizenkét, illetőleg tizenhat havi határ­időhöz köti ezeket az intézkedéseket a bé­keszerződés. Az ezekről szóló részletek meg­állapítása azonban szintén csak általános­ságban történik, a Jóvátételi Bizottságra vár a részletek megállapítása. A Jóvátételi­ Bizottság által megállapí­tandó határidőn belül azok az államok, me­lyek az egykori Osztrák Magyar Monarchia területének egy részét kapták, vagy amelyek a monarchia felbomlásából jöttek létre, ide­értve a jelenlegi Magyarországot is, kötele­sek — ha még meg nem tették volna — az Osztrák Magyar Banknak a területükön levő bankjegyeit külön bélyegzővel lebélye­gezni Tizenkét hónapon belül kötelesek a fenti módon ilykér lebélyegzett bankjegye­ket, a saját maguk által megállapítandó felté­telek mellett, saját pénzükkel, vagy új pénz­zel helyettesíteni. A forgalomból így kivont és le nem bélyegzett bankjegyeket a kor­mányok kötelesek lebélyegezve vagy lebé­­lyegezetlenül a Jóvátételi Bizottság rendel­kezésére bocsájtani. A forgalomból kivont és más pénzje­gyekkel helyettesített bankjegyek ezután 4 hónapon belül, lebélyegezve vagy lebélye­­gezetlenül, a Jóvátételi Bizottságnak átadan­­dók. A Jóvátétel Bizottság a kormányok ál­tal egyidejűleg beterjesztendő okiratok alap­ján megállapítja, hogy az illető kormányok ezekből a bankjegyekből mennyit cseréltek ki a volt Osztrák-Magyar Monarchia terüle­tén, mennyit egyebütt, erről bizonylatot ad a kormányoknak, amelyek ennek a bizonylat­nak alapján a bank felszámolásánál a cse­lekvő vagyonra vonatkozó részigényeiket ér­vényesítik A Bank felszámolása után a Jó­­vátételi Bizottság az így bevont bankjegye­ket megsemmisíteni tartozik. Az Osztrák Magyar Bank felszámolá­sára vonatkozó intézkedések a szerződés aláírását követő napon folyamatba teendők.­­ A felszámolást azok a biztosok hajtják végre, akiket a Jóvátételi Bizottság kinevez. A Bank által 1918. október 28 ika után kiadott bankjegyeknek fedezetére kizárólag az egykori vagy jelenlegi magyar és osztrák kormányok által aláírt kötelezvények szol­gálnak és ezeknek a bankjegyeknek tulajdo­nosai nem tarthatnak igényt a Bank többi cselekvő vagyonára. Az említett időpont előtt kiadott bankjegyek egyenlő igénnyel bírnak a bank teljes cselekvő vagyonára. A jelenlegi Magyarország és Ausztria kormányai, minden más állam kizárásával egymaguk vállalják a kezességet az egykori vagy jelenlegi magyar és osztrák kormányok által bankjegy fedezetéül a Banknál letétbe helyezett címletekért. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek tulajdonosai a Bank felszámolásánál szen­vedett esetleges károsodásukért nem von­hatják felelősségre sem a jelenlegi magyar, sem a jelenlegi osztrák, sem bármely más kormányt. Minden más állam szabadon rendel­kezik a területén található váltópénzek felett. És ezekért semmiféle igényt egyik állam a másik állam ellen nem támaszthat. Az 1918 október 2- ig kiadott bank­jegyek csak abban az esetben támaszthatnak igényt a bank aktíváira, amennyiben annak az országnak kormánya mutatja fel azokat, amelyben találtatnak. (Folyt. köv.) Vörös János, a „vas-proli“. Az 1918. október 31 én szabad útjukra bocsátott vad emberi szenvedélyek nyakló nélkül rohantak azután országszerte ama romlás, pusztulás irányába, mely 1919. március 21-én ért célt a „proletárdiktatúra" nevű torzszüleménnyel. A közbeeső idő alatt az Oroszországból szovjet rubelekkel meg­tömött bolseviki agitátorok hol titkon, hol nyíltan dolgoztak céljuk megvalósítására. Az a kisebb embercsoport, amelyik különösen elégedetlen volt az októberi „polgári forra­dalom“ vívmányaival, minden után módon a bolsevizmust akarta megérlelni Magyarorszá­gon és ez okból szította az elégedetlenséget. A fővárosban a leszerelt katonák, munkában ipari és kereskedelmi alkalmazottak, rokkan­tak és züllött tengerészek, rovoltmultú csa­vargók köréből keresett magának pénzen vásárolható szövetségeseket, akikkel azután a látszat kedvéért olyan kapukat is merészen döngetett, amelyek egyébként nyitva állottak az ő tanaik befogadására. Ha a „Népszava“ óva intett a forradalom balfelé haladásától, akkor megostromolták ennek a szerkesztő­ségét, ha a „Pesti Hírlap“ a munkanélküli segély erkölcsrontó és nemzetpusztító káros hatására mutatott rá, akkor szétrombolták ennek a helyiségeit. Mindezekhez a heccelő­­désekhez, utcai felvonulásokhoz, tüntetések­hez elszánt, rettenthetetlen emberekre volt szükség. A fegyházviselt, börtönlakó kis egzisztenciák között találták tehát ehhez a legalkalmasabb anyagot. Itt akadtak rá arra a vasmunkásra is, aki Vörös János névre hallgatott és aki önmagát a „vas proli"‘ disz-­í jelzővel tüntette ki. Ez a verekedésektől nem félő, ütlegelésekkel ismerős munkásember, akinek arca hatalma tetőpontján is Lombroso Caesar „gonosztevő-zseni“-jeire emlékeztetett, minden forradalmasító törekvésben együtt haladt Kohn­­ (Kun) Bélával, a kolozsvári ószeres fiával, aki a munkásbiztosító pénztári sikkasztása óta érettnek érezte magát a börtönre. Együtt voltak ezek a jó cimborák ak­kor is, mikor most egy éve a pesti rendőr­ség egy része egy kissé, (sajnos, nem eléggé !) helybenhagyta Kohn Kun Béláékat, meg Vörös Jánosékat. A közösen elszenvedett üt­­legek forrasztották annyira össze ezeket a híres jómadarakat és ennek köszönhette a mi „vasprol“-nk azt a kitüntető kinevezést, mellyel Somogy megye és a „kaposi szovjet" első proletárjává, parancsoló főtényezőjévé tették 1919. júniusa körül. Hogy a „karha­talmi főparancsnok" milyen hatáskört bito­rolt és hivatalos hatalom színlelésével miket engedett meg magának, arról június. Július óta elég sokat hallhatott mindenki Ő volt az, aki úri családos hozzátartozóit az általa hirdetett statárium idején este 9 óra után az utcáról, a kapuzárásból terrorista vörös katonákkal a rendőrségi fogdába hur­­coltatta. Ugyancsak ő volt, aki soffőrökből, titkos politikai nyomozókból álló betörő bandát szervezett maga körül és automobi­­lozva harácsolta össze innen is, onnan is a neki tetsző ruhákat, képeket, ékszereket stb. Az ő nevéhez fűződik az emlékezetes „Vadember csárda“-beli névnap r­észtvevői­nek ellenforradalmárként meghurcolása, úri leányoknak, úrhölgyeknek és aktív katona­tiszteknek pellengérre állítása, bekisérése és „forradalmi törvényszék“ előtti elitélése. A nagybajomi Sárközy kastély kifosztása, a június 22 iki kaposvári ellenforradalom véres lezajlása a lengyeltóti­­ és nagyatádi ellen­forradalmárok bántalmazása és jogtalan meg­büntetése mögött is mindenütt ez a romlott lelkű haramiavezér keresendő „Határvédelmi kerületi parancsnokinak és tudja Isten, mi­nek hivatta magát és neki még a Tóth La­josok, Szalmák és Latincák is fehér ellen­­forradalmárok voltak, csak őt magát tartotta­­ igazi, tetőtől-talpig vörös kommunista prole­tárnak Az is lehetett, mert mikor szökése után itthagyott felesége naponkinti jelentke­zésre volt kötelezve, a „proli asszony“ nyolc napon át 9 különböző kalapban jelentkezett. A most lefolytatott törvényes bírói el­járás bizonyára körültekintő gondossággal vizsgálta meg ennek a nagy burzsujfalónak a viselt dolgait s az a 15 évi fegyház, amit büntetésül kapott, még elég enyhe ahhoz képest, amit ez a minden nemesebb emberi érzésből kivetkőzött fenevad megérdemeltre tett volna. A rövid ideig hatalmaskodó „vasprol” most jó­ 15 évig elmélkedhetik a kommunista ábrándok hiábavalóságáról. * A kommunista bűnpörökben ítélkező bíróság a tegnapi nap folyamán a következő ítéleteket hozta: Vörös János 2 rendbeli zsarolás, 4 rendbeli rablás, izgatás, lopás, személyes szabadság megsértése miatt 15 évi fegyház, 1OO­K pénzbüntetés. Kovács Pál izgatás és 5 rendbeli zsarolás miatt 5 évi fegyház. (Hat hó kitöltve.) Serényi Lajos 8 izbeni zsarolás miatt 2 évi fegyház. Puch­­mann Tivadar 2 rendbeli zsarolás miatt 2 évi fegyház. Moravek József izgatás és sze­mélyes szabadság megsértése miatt 1 év és 6 havi börtön. Singer Sándor izgatás és zsarolás miatt 2 év és 6 havi fegyház. Zavagyil Sándor ügyét a rendes (3 tagú) bírósághoz tették át. Bárány József izgatás vádja alól felmentve, zsarolás miatt 7 havi fog­ház, mely a vizsgálati fogság által kitöltött­nek nyilváníttatott Östör Gyula és Szabó Lajos vádlottak felett felmentő ítéletet hozott a birói végzés. ...................r—i~~inTn~~T -imrT------m m­mmm­ n~iniBTTTmnmr~r iirrr nimm UJ-SOMOGY 1920. február 21. SZÍNHÁZ. * Szerelem vására. A szinszerüség szinte túlzott ismeretével megirt, hatásva­dászó darab. Bővelkedik frappáns fordula­tokban. A darab eszmei tartalma nem tulsá­gos mély. Erkölcstelen darab, mert a való életet irja, vagy parodizálja s való, mert az élet erkölcstelen. Azután az egyik férfit utoléri az isteni, a másikat lesújtja az em­bert, a nőt pedig felmenti a költői igazság­szolgáltatás. Kaposvár operettközönségére hatottak az intő szavak, — mindenki ott volt a helyén — először, egy prózánál. Mert ki volt tüntetve, hogy­ csak felnőtteknek — Serfőzi Ilona leghálásabb szerepe volt, úgy hisszük egész idény alatt a Lavinia. Kibont­hatta teljes valójában kifejlett művészetét Sugár, itt nem keverte el hangja színeit a forszíro­zott álpáthosz, mint néha, — itt zárva voltak előtte a lehetőségek, hogy alakítson, s első­rangú partnere volt Serfőzinek. Izsó pedig, az intrikus komikus, sajátos és egyéni mű­vészetével megrázóvá s emberileg érthetővé tette a darabot. Tömöri dekoratív jelenség volt. Soós és Ném­eth Jolán jók voltak. Idegen részvét. Budapest, február 20. A „Liverpool Curier“ „Jajkiáltás Magyarországról“ címen­­ cikket közöl, melyben Magyarország rettene­tes nyomorával foglalkozik és kifejti, hogy Magyarország milyen szerencsétlen helyzetbe jutott. Csehország, Horvátország, Románia és Szerbia osztoztak rajta.­­ Azzal fejezi be cikkét, hogy hallják meg Magyarország kiáltását, nehogy e kiáltó seb Középeurópa testén megmaradhasson, mert nem enged­heti meg senki, hogy e szerencsétlen ország végleg elpusztuljon. Fésüit az amerikai — angol viszony Bécs, február 20. A lapok Washing­tonból jelentik a „Havas ügynökséginek, hogy az Egyesült Állmok jegyzéket intéz­tek a szövetségesekhez, amelyben kijelen­tik, hogy amennyiben a szövetségesek a szenátusnak az Adria ügyére vonatkozó rendelkezéseit nem tartanák be, az Egyesült államok kormánya kénytelen lenne az eb­ből folyó konzekvenciákat levonni és a szövetségből kilépni.

Next