Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)
1920-05-28 / 120. szám
2 írók! Kritikusok! Bírák! Ügyészek! Bethlen-Bruckner perel!!! - Visszaélések a népünnepély köről. — Hát igen. A szinügyi bizottság és a városi előkelőségek páholyainak állandó selymesszavu látogatója, a beigérések és behizelgések, a lekötelezettségek és protekciókeresések nagymestere, Bethlen-Bruckner László jónak látta, hogy a ráolvasott igazságok honorálásaképpen sajtópert indítson az „Új-Somogy" „Hét hónapi kulturmunka“ című cikkének szerzője ellen. Ez már csak így szokott lenni. Manapság ez nagyon is dédelgetett divatsznob-gesztus és Bethlen Bruckner ugy látszik behódolt ennek a divatnak és az egyik helybeli lap tegnapi számában sajtópert bejelentő nyilatkozattal nyugtázta a részére elkönyvelt igazságokat! így Bethlen Bruckner igazgató! És mi, ennek okáért adjonisten, fogadjisten, most ime másodszor is és most már végérvényesen odadobjuk a keztyűt a jelszavakkal hadonászó kis színigazgatónak. A szép szavaknak, behízelgő kis bókoknak, tántoríthatatlan kilincseléseknek, úgy látszik, meg volt a megtévesztő hatásuk. Bethlen Bruckner oly ügyesen körülhálózta magát Kaposvár előkelő közönségének tetszésével és bizalmával, hogy utóbb az egész város hinni kezdett ennek a tegnap óta kitört, újkeresztény igazgatónak kulturális küldetésében. Ez a bizalom adott, úgy látszik, bátorságot Bruckner igazgatónak ahhoz, hogy a tegnapi nap folyamán bejelentse, az ellenünk indított sajtópert Kedves igazgató úr! Oh, édes sancta simplicitas ! Ne gondolja, hogy minket az ön öles betűi megtéveszthetnek. Dehogy. Sőt! Mi mától kezdve még bizalmatlanabbak vagyunk önhöz és az ön színigazgatói működéséhez. És ugyebár ön megbocsát nekünk ezért a modorosságért. Nekünk elvégre ehhez egy kis jogunk is van. És különben is szíves engedelmével, vagy anélkül , mi már csak ilyen javíthatatlanok vagyunk. Mi ragaszkodunk az igazsághoz és arról holmi megtévesztő szép szavak, majd nekidurcásodott sajtóperek kedvéért sem vagyunk hajlandók lemondani, most már csak azért sem, mert a népünnepély felszámoló bizottság ülésén olyan dolgok jöttek napvilágra, melyeket nem lehet elhallgatnunk. Ugyebár kedves igazgató úr, Önnek tudomása van arról, hogy Nagykanizsán is tervbe vette egy a kaposvárihoz hasonló népámító népünnepély rendezését és ugyebár arról is tudomása van, hogy erre a népünnepélyre blokkok, reklámok, belépőjegyek és hasonló egyebek dolgában már gondoskodott is akkor, amikor ezeket 25 ezer számra megrendelte és ki is fizette a kaposvári népünnepély jövedelméből, ön tehát számított a restanciára. Sőt, sőtebb, ezt a restanciát ki is fizette. Ez ugyebár nem visszaélés?! Oh, dehogy, csak egy kis tévedés igazgató úr! No de sebaj! Fontosabb nekünk ez, hogy erre rájöttünk és még fontosabb, hogy egyik jóindulatú nyomdatulajdonosunk felvilágosítására a színügyi bizottság vissza is fizettette önnel a kaposvári számlákból idevonatkozó 8000 koronát. Nem tudjuk azonban, hogy a Budapesten nagyszámban készített és kifizetett „Népünnepély 1920“ felirású kis kokárdák számlájából mennyit fog a felszámoló bizottság a tiszta jövedelem szaporítására Öntől visszakövetelni! Nem gyanúsítjuk meg önt azzal, hogy a már itt kifizetett és Kanizsán felhasználásra kerülő szükségleteket Ön Kanizsán is felszámítaná a jótékonysági akció rovására és erre nem is vagyunk kiváncsiak. Nekünk elég, amit eddig tudunk és tapasztaltunk. ismételjük, múltkori cikkírónkkal: Ön elsőrangú finánczseni, kiváló tehetség a szemfényvesztés és manőverezés terén. Ezek az adatok ezt bizonyítják és ezt hirdetik annak a közönségnek, melyet Ön oly szerencsésen megtévesztett hízelgő, sokatmondó szavaival ! A népünnepély felszámoló bizottság első ülésén csak 25,14658 korona volt a tiszta jövedelem, tegnapelőtt már 33 ezer koronára szaporodott Tóth titkár kocsizás passziókiadásainak és a fentemlített visszafizetésnek következtében! Ki tehát a hibás?! Ki a visszaélő? Az, aki nagy hangon sajtópert indít az igazság ellen, vagy az, akinek van annyi bátorsága, hogy ezzel az igazsággal a nyilvánosságra lépjen?! A tükör tiszta és még tisztább képet mutat. Ezek után ismételten és még erélyesebben, a lehető legerélyesebben tiltakozunk a szinügyi bizottság előtt Bethlen Bruckner igazgatósága ellen s egyúttal felvetjük azt a kérdést is, hogy milyen alapon vindikálhatja magának Bethlen Bruckner igazgató a jótékonyság nevében megtartott népünnepély tiszta jövedelmének felerészét? Egy,kissé ez is érdekelne bennünket s úgy hisszük, hogy nemcsak bennünket, hanem a rendőralapot és a hadifogoly-akciót is! A viszontlátásra igazgató úr, — nem a színházban, hanem — a törvényszéki tárgyalóteremben ! UJ -SOMOGY 1920. május 28. Távirat-és telefonjelentések. Millerand válasza jegyzékünkre. Budapest, május 27. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Praznovszky Iván rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter május 22 én a következő Millerand által aláírt jegyzéket kapta kézhez: „Van szerencsém elismerni, hogy a levelet, melyben a magyar békedelegáció a konferencia tudtára adja, hogy visszaadja megbízatását, valamint azon levelet, amelyben a magyar kormány kijelenti, hogy a vele közölt békefeltételeket aláírni hajlandó, átvette. Ezeket az okmányokat a szövetséges és társult hatalmaknak tudtára hoztam. Úgy határoztak, hogy Magyarországgal kötendő béke Versaillesben, a Grand Trianonban június 4-én lesz aláírva. Számítanak arra, hogy a régi magyar békedelegáció elnökének távollétében a béke a magyar kormány nevében a kormány egy vagy több meghatalmazott tagja által lesz aláírva. Hogy még idejekorán lehessen eljárni, az említett felhatalmazások igazolása céljából a magyar képviselők legkésőbb június 2-án jelenhetnek meg. Az angol kiküldöttek a Területvédő Liga nagygyűlésén. Budapest, május 27. A Területvédő Liga tegnap délelőtt 11 órakor a Vigadóban tiltakozó nagygyűlést tartott. Okolicsányi László, Altenburger Gyula, Inga Béla és Wolff Károly intéztek az egybegyűltekhez szónoklatot, majd pedig megérkezett az angol munkáspárt három kiküldöttje, akiket hangos éljenzéssel fogadtak. Ipovnitzky Béla, az ébredő magyarok igazgatója, angol nyelven intézett beszédet a kiküldöttekhez és kifejtette, hogy Magyarországon nincs fehér terror, amiről most ők is meggyőződhetnek. A beszéd elhangzása után Jowett válaszolt angol nyelven. Megköszönte a fogadtatást és kijelentette, hogy ők sem nem politikusok, sem nem diplomaták, hanem az angol munkásosztály kiküldöttei, akik csak azért jöttek Magyarországba, hogy személyesen győződjenek meg a magyar munkásság viszonyairól. Angliában be fognak számolni erről a nagygyűlésről is és Magyarország törhetetlen ragaszkodásáról, amelyet a régi Magyarországért tanúsít és amelyet ők is rokonszenvel kísérnek. A beszédet tolmácsolták ezután az egybegyűlteknek. A tiltakozó nagygyűlés 1 órakor ért véget HÍREK. Emlékeztető: 1696. H- Rákóczi Ferenc Ilujzlét KI. fejedelem első fiának születése. 1905. Az orosz hadiflotta óriási veresége a japánoktól. 1910. Mikszáth Kálmán halála. Adomány-Üzenet. A messzi tengeren túlról, — ahova sok százezer kiüldözött, bús magyar testvér küzköd a léttel — egy kérgeskezű, szegény munkásember adományt küldött a nyomorgó kaposvári szegényeknek. Négyezer koronát és egy levelet Tallián Andor alispánhoz. Egy levelet,, amiben benne lüktet egy a nyomorgó nép iránt érzett könnyes szánalom zokogó részvéte. Többet, — azt írja — többet nem küldhet, mert az ő szegénységéből több nem telik. Amikor olvasom ezt a kemény, munkás kézzel, kusza betűkkel, meg íráshibákkal bevont levelet, akkor elborul a lelkem és valami szomorú részvét és keserűség szalad a szívembe. Egy ember, akit kiűzött egy nagy világrészbe ez az átkozott magyar élet, aki itt csak a nyomorúságot, a hitetlenséget, gyalázatot és intrikát ismerhette, kimegy, itt hagyja a földet, ahol a bölcsője ringott, eljut egy jobb, boldogabb világrészbe, ahol könnyebb az élet, ahol jobban megbecsülik az Embert, de onnan is visszadág az ősi hazája iránt érzett határtalan szeretet. Hiába sanyarták, hiába dobálták, megmaradt túl a tengeren is a magyarnak. És sokan, akiknek jólétet, fényt, nyugalmat és hazát adott ez az ország, azok szívébe megfagyott az élet, a szánalom és a jót akarás. Elgondolkodom. És azt kérdezem magamtól: várjon, kik szeretik jobban ezt a rossz magyar hazát, vájjon azok, akik nem ismerik az életnek a rosszabb, a piszkosabb, a gyalázatokkal teledobált és tövisekkel teleszórt oldalát, hanem csak a játékot, kacagást és a napfényt; vagy azok, akiknek csak robotos munkát, emellett éhséget és nyomorúságot, sírást és sötétséget juttatott az Élet... — o— — Orvosgyűlés. A somogymegyei orvosi fiókszövetség folyó hó 25 én tartotta meg hosszas szünetelés után első rendes közgyűlését, melyen orvostársadalmi és gazdasági ügyeiket tárgyalták meg orvosaink. Elhatározták, hogy úgy a magán, valamint a hatósági orvosokra sérelmes régi díjszabások eltörlését és a mai viszonyokhoz mért megállapítását kérik az illetékes hatóságoktól, valamint a közorvosok fuvardíjának és a pénztári orvosok fizetésének emelése tárgyában előterjesztést intéztek a törvényhatósághoz, illetve a munkásbiztosító pénztárhoz. Tekintettel a nagy drágaságra, kimondták, hogy az évi tagdíjat 50 koronában állapítják meg. Majd a pénztáros beszámolója után megejtették a tisztújítást, melyen egyhangúlag elnökké dr. Szigethy Gyula Sándor, alelnökökké dr. Gáspár Imre és dr. Éhn Kálmán, titkárrá dr. Török Lajos, pénztárossá HAJÓS BÉLA ÁRUHÁZÁBAN Kaposvár, Fő-utca 8. sz. Divatos szalma és nyúlszőr kalapok, “eés férfi öltönyök I®®? a legdivatosabb kiállításban kaphatók MV HAJÓS BÉLA ÁRUHÁZÁBAN Kaposvár, Fő utca 8. sz.