Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-28 / 120. szám

2­ írók! Kritikusok! Bírák! Ügyészek! Bethlen-Bruckner perel!!! - Visszaélések a népünnepély köről. — Hát igen. A szinügyi bizottság és a városi előkelőségek páholyainak állandó selymesszavu látogatója, a beigérések és be­­hizelgések, a lekötelezettségek és protekció­keresések nagymestere, Bethlen-Bruckner László jónak látta, hogy a ráolvasott igazsá­gok honorálásaképpen sajtópert indítson az „Új-Somogy" „Hét hónapi kulturmunka“ című cikkének szerzője ellen. Ez már csak így szokott lenni. Manapság ez nagyon is dédelgetett divatsznob-gesztus és Bethlen Bruckner ugy látszik behódolt ennek a divat­nak és az egyik helybeli lap tegnapi számá­ban sajtópert bejelentő nyilatkozattal nyug­tázta a részére elkönyvelt igazságokat! így Bethlen­ Bruckner igazgató! És mi, ennek okáért adjonisten, fogadjisten, most ime másodszor is és most már végérvénye­sen odadobjuk a keztyűt a jelszavakkal hadonászó kis színigazgatónak. A szép szavaknak, behízelgő kis bó­koknak, tántoríthatatlan kilincseléseknek, úgy látszik, meg volt a megtévesztő hatá­suk. Bethlen Bruckner oly ügyesen körülhá­­lózta magát Kaposvár előkelő közönségének tetszésével és bizalmával, hogy utóbb az egész város hinni kezdett ennek a tegnap óta kitört, újkeresztény igazgatónak kulturális küldetésében.­­ Ez a bizalom adott, úgy látszik, bá­torságot Bruckner igazgatónak ahhoz, hogy a tegnapi nap folyamán bejelentse, az elle­nünk indított sajtópert Kedves igazgató úr! Oh, édes sancta simplicitas ! Ne gondolja, hogy minket az ön öles betűi megtéveszthetnek. Dehogy. Sőt! Mi mától kezdve még bizalmatlanab­bak vagyunk önhöz és az ön színigazgatói működéséhez. És ugyebár ön megbocsát nekünk ezért a modorosságért. Nekünk el­végre ehhez egy kis jogunk is van. És kü­lönben is szíves engedelmével, vagy anél­kül , mi már csak ilyen javíthatatlanok va­gyunk. Mi ragaszkodunk az igazsághoz és arról holmi megtévesztő szép szavak, majd nekidurcásodott sajtóperek kedvéért sem vagyunk hajlandók lemondani, most már csak azért sem, mert a népünnepély felszámoló­ bizottság ülésén olyan dolgok jöttek napvilágra, melyeket nem lehet el­hallgatnunk. Ugyebár kedves igazgató úr, Önnek tudomása van arról, hogy Nagykanizsán is tervbe vette egy a kaposvárihoz hasonló nép­­ámító népünnepély rendezését és ugyebár arról is tudomása van, hogy erre a nép­ünnepélyre blokkok, reklámok, belépőjegyek és hasonló egyebek dolgában már gondos­kodott is akkor, amikor ezeket 25 ezer számra megrendelte és ki is fizette a kapos­vári népünnepély jövedelméből, ön tehát számított a restanciára. Sőt, sőtebb, ezt a restanciát ki is fizette. Ez ugyebár nem visszaélés?! Oh, de­hogy, csak egy kis tévedés igazgató úr! No de sebaj! Fontosabb nekünk ez, hogy erre rájöttünk és még fontosabb, hogy egyik jóindulatú nyomdatulajdonosunk felvilágosí­tására a színügyi bizottság vissza is fizettette önnel a kaposvári számlákból idevonatkozó 8000 koronát. Nem tudjuk azonban, hogy a Budapesten nagyszámban készített és kifize­tett „Népünnepély 1920“ felirású kis kokár­dák számlájából mennyit fog a felszámoló bizottság a tiszta jövedelem szaporítására Öntől visszakövetelni! Nem gyanúsítjuk meg önt azzal, hogy a már itt kifizetett és Kanizsán felhasználásra kerülő szükségleteket Ön Kanizsán is fel­számítaná a jótékonysági akció rovására és erre nem is vagyunk kiváncsiak. Nekünk elég, amit eddig tudunk és tapasztaltunk. i­­smételjük, múltkori cikkírónkkal: Ön­­ elsőrangú finánczseni, kiváló tehetség a szem­fényvesztés és manőverezés terén. Ezek az adatok ezt bizonyítják és ezt hirdetik annak a közönségnek, melyet Ön oly szerencsésen megtévesztett hízelgő, sokatmondó szavaival ! A népünnepély felszámoló­ bizottság első ülésén csak 25,146­58 korona volt a tiszta jövedelem, tegnapelőtt már 33 ezer koronára szaporodott Tóth titkár kocsizás passzió­kiadásainak és a fentemlített visszafizetés­nek következtében! Ki tehát a hibás?! Ki a visszaélő? Az, aki nagy hangon sajtópert indít az igazság ellen, vagy az, akinek van annyi bátorsága, hogy ezzel az igazsággal a nyil­vánosságra lépjen?! A tükör tiszta és még tisztább képet mutat. Ezek után ismételten és még erélye­sebben, a lehető legerélyesebben tiltakozunk a szinügyi bizottság előtt Bethlen Bruckner igazgatósága ellen s egyúttal felvetjük azt a kérdést is, hogy milyen alapon vindikálhatja magának Bethlen­ Bruckner igazgató a jóté­konyság nevében megtartott népünnepély tiszta jövedelmének felerészét? Egy,kissé ez is érdekelne bennünket s úgy hisszük, hogy nemcsak bennünket, hanem a rendőralapot és a hadifogoly-akciót is! A viszontlátásra igazgató úr, — nem a színházban, hanem — a törvényszéki tár­gyalóteremben ! UJ -SOMOGY 1920. május 28. Távirat-és telefonjelentések. Millerand válasza jegyzékünkre. Budapest, május 27. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: Praznovszky Iván rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszter május 22 én a következő Millerand által aláírt jegyzéket kapta kézhez: „Van szeren­csém elismerni, hogy a levelet, melyben a magyar békedelegáció a konferencia tudtára adja, hogy visszaadja megbízatását, valamint azon levelet, amelyben a magyar kormány kijelenti, hogy a vele közölt békefeltételeket aláírni hajlandó, átvette. Ezeket az okmányo­kat a szövetséges és társult hatalmaknak tudtára hoztam. Úgy határoztak, hogy Ma­gyarországgal kötendő béke Versaillesben, a Grand Trianonban június 4-én lesz aláírva. Számítanak arra, hogy a régi magyar béke­delegáció elnökének távollétében a béke a magyar kormány nevében a kormány egy vagy több meghatalmazott tagja által lesz aláírva. Hogy még idejekorán lehessen el­járni, az említett felhatalmazások igazolása céljából a magyar képviselők legkésőbb jú­nius 2-án jelenhetnek meg­. Az angol kiküldöttek a Területvédő Liga nagygyűlésén. Budapest, május 27. A Területvédő Liga tegnap délelőtt 11 órakor a Vigadóban tiltakozó nagygyűlést tartott. Okolicsányi László, Altenburger Gyula, Inga Béla és Wolff Károly intéztek az egybegyűltekhez szónoklatot, majd pedig megérkezett az an­gol munkáspárt három kiküldöttje, akiket hangos éljenzéssel fogadtak. Ipovnitzky Béla, az ébredő magyarok igazgatója, angol nyel­ven intézett beszédet a kiküldöttekhez és kifejtette, hogy Magyarországon nincs fehér terror, amiről most ők is meggyőződhetnek. A beszéd elhangzása után Jowett válaszolt angol nyelven. Megköszönte a fogadtatást és kijelentette, hogy ők sem nem politiku­sok, sem nem diplomaták, hanem az angol munkásosztály kiküldöttei, akik csak azért jöttek Magyarországba, hogy személyesen győződjenek meg a magyar munkásság vi­szonyairól. Angliában be fognak számolni erről a nagygyűlésről is és Magyarország törhetetlen ragaszkodásáról, amelyet a régi Magyarországért tanúsít és amelyet ők is rokonszenvel kísérnek. A beszédet tolmá­csolták ezután az egybegyűlteknek. A tilta­kozó nagygyűlés 1 órakor ért véget HÍREK. Emlékeztető: 1696. H- Rákóczi Ferenc I­luj­zl­ét KI. fejedelem első fiának szü­letése. 1905. Az orosz hadiflotta óriási veresége a japánoktól. 1910. Mikszáth Kálmán halála. Adomány-Üzenet. A messzi tengeren túlról, — ahova sok százezer kiüldözött, bús magyar test­vér küzköd a léttel — egy kérgeskezű, szegény munkásember adományt küldött a nyomorgó kaposvári szegényeknek. Négyezer koronát és egy levelet Tallián Andor alispánhoz. Egy levelet,, amiben benne lüktet egy a nyomorgó nép iránt érzett könnyes szánalom zokogó részvéte. Többet, — azt írja — többet nem küld­het, mert az ő szegénységéből több nem telik. Amikor olvasom ezt a kemény, munkás kézzel, kusza betűkkel, meg íráshibákkal bevont levelet, akkor el­borul a lelkem és valami szomorú rész­vét és keserűség szalad a szívembe. Egy ember, akit kiűzött egy nagy világ­részbe ez az átkozott magyar élet, aki itt csak a nyomorúságot, a hitetlenséget, gyalázatot és intrikát ismerhette, ki­megy, itt hagyja a földet, ahol a böl­csője ringott, eljut egy jobb, boldogabb világrészbe, ahol könnyebb az élet, ahol jobban megbecsülik az Embert, de onnan is visszadág az ősi hazája iránt érzett határtalan szeretet. Hiába sanyar­­ták, hiába dobálták, megmaradt túl a tengeren is a magyarnak. És sokan, akiknek jólétet, fényt, nyugalmat és hazát adott ez az ország, azok szívébe megfagyott az élet, a szánalom és a jót­ akarás. Elgondolkodom. És azt kér­dezem magamtól: várjon, kik szeretik jobban ezt a rossz magyar hazát, vájjon azok­­, akik nem ismerik az életnek a rosszabb, a piszkosabb, a gyalázatokkal teledobált és tövisekkel teleszórt oldalát, hanem csak a játékot, kacagást és a napfényt; vagy azok, akiknek csak ro­­botos munkát, emellett éhséget és nyo­morúságot, sírást és sötétséget juttatott az Élet... — o— — Orvosgyűlés. A somogymegyei orvosi fiókszövetség folyó hó 25 én tartotta meg hosszas szünetelés után első rendes közgyűlését, melyen orvostársadalmi és gaz­dasági ügyeiket tárgyalták meg orvosaink. Elhatározták, hogy úgy a magán, valamint a hatósági orvosokra sérelmes régi díjszabások eltörlését és a mai viszonyokhoz mért meg­állapítását kérik az illetékes hatóságoktól, valamint a közorvosok fuvardíjának és a pénztári orvosok fizetésének emelése tárgyá­ban előterjesztést intéztek a törvényhatóság­hoz, illetve a munkásbiztosító pénztárhoz. Tekintettel a nagy drágaságra, kimondták, hogy az évi tagdíjat 50 koronában állapítják meg. Majd a pénztáros beszámolója után megejtették a tisztújítást, melyen egyhangúlag elnökké dr. Szigethy Gyula Sándor, al­­elnökökké dr. Gáspár Imre és dr. Éhn Kálmán, titkárrá dr. Török Lajos, pénztárossá HAJÓS BÉLA ÁRUHÁZÁBAN Kaposvár, Fő-utca 8. sz. Divatos szalma és nyúlszőr kalapok, “eés férfi öltönyök I®®? a legdivatosabb kiállításban kaphatók MV HAJÓS BÉLA ÁRUHÁZÁBAN Kaposvár, Fő­ utca 8. sz.

Next