Uj-Somogy, 1920. június (2. évfolyam, 123-146. szám)

1920-06-01 / 123. szám

II. évfolyam. Kaposvár, 1920. Junius 1. kedd. 123. (229.) szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal­­ »APOSVAR, KQHTmST-UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. Tai­iTTiTaMMjitMW»MMa HI—I——— POLITIKAI NAPILAP FejetQs szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Egész évre - Fél évre - -Előfizetési árak: • - - ISO K I Negyed évre­­ • - 00 K | Egy hóra • - Egyes szám ára 1 korona. 45 K IT K A menekült tisztviselőkről — Országos mozgalom előtérben. — Az átkozott világháború a legsúlyo­sabban a köztisztviselőt sújtotta. Már a há­ború előtt „Sanyarú Vendelének gúnyolták az élclapok s torzrajzokat hoztak róla, amint az utcán sétálva nézte a hentesüzletek kira­katát. De a háború még szánalomraméltóbb helyzetbe sodorta őt, úgy annyira, hogy ko­pott ruháját is kénytelen volt zálogházba vinni. A legrosszabb idő akkor következett rá, amikor a csehek, a szerbek és oláhok a védtelen ország háromnegyed részét el­foglalták. A köztisztviselők bizonyultak a legjobb hazafiaknak, amikor a fokozódó nyomort figyelmen kívül hagyva, hazafias lelkiismeretükre hallgattak, a betolakodók azon kívánságát, hogy az esküt tegyék le, visszautasították. Otthont, családot, hivatalt, kényelmet feláldozva, a teljes bizonytalan­ságnak adták át magukat, mely lépés nagy nyomort, szenvedést vont maga után ; mind­azonáltal nem zúgolódtak, mert hiszen ha­zafiasan gondolkodtak és cselekedtek. Az államhatalom ab ovo törődött a menekült köztisztviselőkkel és menekülési költségátalányt rendszeresített részükre, me­lyet azonban múlt évi október havában tö­röttek azon oknál fogva, hogy akadtak egyes köztisztviselők, akik visszaéltek az említett javadalmazás igénylési jogával. Meg­történt ugyanis, hogy a csehek által meg­szállt területről átjöttek egyes köztisztviselők, hogy mint menekültek a havi fizetést és menekülési költségátalányt felvegyék, noha a csehek szolgálatában állottak. Ezen haza­­fiatlan eljárás arra indította a kormányt, hogy a menekülési költségátalányt beszün­tesse. Ezen kormányintézkedés a menekült hazafias köztisztviselőkre oly súlyos csapást mért, hogy legott gyűlést híztak össze Bu­dapesten. Steiner Gyula, a működésükben akadályozott községi, városi és vármegyei tisztviselők kormánybiztosa, a gyűlésen kije­lentette, hogy a menekülési költségátalány nélkül a menekült köztisztviselők sem ma­gukat, sem családjukat fenntartani nem ké­pesek, mindazonáltal célt nem értek. Ez a váratlan csapás még jobban elkeserítette a hazafias köztisztviselőket, akik, mint fentebb említettük, mindenüket feláldozták, nélkülöz­tek, nyomorogtak, szenvedtek. A menekült tisztviselők így magukra hagyatva tovább nyomorogtak, szenvedtek, mihez az éhezés is csatlakozott. Hideg szo­bában, de legtöbbje hideg vasúti marha­­kocsiban aludt, künn a nyílt pályatesten. A kormány nehéz helyzetben volt s így nem csodálkozunk, hogy a köztisztviselőkért mit­­sem tehetett; ott volt azonban a magyar társadalom, de nem mozdult meg oly erővel, mely a tarthatatlan állapotot orvosolhatta volna, hiszen most is tapasztaljuk, hogy igen sok köztisztviselő nem tud lakást kapni, mert X. Y. nak öt hat szoba sem nyújtja azt a kényelmet, melyre túlsó módja igényt támaszt. A kormány a hivatalos lap egyik szá­mában megjelent rendelete szerint a mene­kült köztisztviselőket össze kell írni és nyilvántartani. Ezen intézkedés két szem­pontból üdvös. Az egyik szempont az, hogy a fentebb említett visszaélések megállapítha­tók lesznek. A másik szempont pedig az, hogy a menekült hazafias köztisztviselők nevei a magyar történelem részére meg lesz­nek őrizve a nyilvántartásba vétel által. Ők az igazi mártírok, akik már évek óta (1918. évi november hó 1.) nomád életet kénytele­nek élni. Jobbra balra dobáltatnak, megálla­podás nélkül. Különösen a nős, családos menekült köztisztviselők sajnálatraméltó te­remtések e tekintetben, mert helyzetük mégis nehezebb, mint az egyedülállóké. Mindazonáltal azt tapasztalják, hogy sehol sem látják őket szívesen. Nemcsak, hogy szívesen nem látják őket, hanem ilyen megjegyzések is hallhatók: mért jöttek ide és mért nem maradtak ott, ahol voltak, hogy a cseheknek, szerbeknek és oláhoknak megmutassák, hogy van még, illetve él még a magyar hazafiság. Érdekes, illetve tanul­ságos, különösen nemzeti szempontból, hogy a menekült köztisztviselők túlnyomó része nemzetiségi emberek. Ezek azok a lelkes magyarok, akik inkább mártíromságot szen­vednek, mert hiszen a legtöbbje Illaván, Therezienstadtban szenvedett magyarságáért s mégsem tágítanak a magyar állameszme­­ mellől. Sokan tanulhatnak tőlük. A magyar köztisztviselő sorsa mindig mostoha volt, ugy­e? Képzelhető, hogy a menekült tisztviselő milyen helyzetben van most a világ legnagyobb drágasága köze­­­ pette. Ugyanis tudni kell, hogy sok-sok de­rék köztisztviselő csak annyit hozhatott át a határon, ami éppen rajta volt. Vannak, akik most is téli ruhában járnak, mert nincs nyári ruhájuk. És a társadalom ? dehogy is siet segítségükre, noha könnyen tehetné. A menekült köztisztviselők igyekeztek mozgalmakat indítani, hogy a társadalom tudomást szerezzen róluk és eredménye jó­formán semmi ! A szegény menekült köz­tisztviselő, aki a magyar hazafiságon kívül semmivel sem bír, épp úgy kénytelen min­dent megfizetni, mint a kényelmében meg nem zavart és jövedelmében csökkenést nem szenvedett boldog és gazdag hazafi. Ezt nem azért hozzuk fel, mintha a köztisztvi­selő könyöradományért esedezne, nem ! Csupán abból a szempontból tesszük szóvá, hogy a társadalom végre határozza el magát olyan tettre, mely a menekült köztisztviselők leírhatatlan helyzetén úgy segítene, hogy emberhez illő módon élni, helyesebben: társadalmi életet élni tudjanak. Csak egy egységes, szervezett országos mozgalom oldhatná meg sikeresen a mene­kült köztisztviselők kérdését, mely más, mint állandó jellegű, nem lehet A menekült tisztviselők elsősorban ruházattal és háztar­tási berendezési és felszerelési tárgyakkal látandók el. Ezen cél eléréséhez természete­sen tekintélyes pénzösszeg szükséges. Adják össze azok, akik a menekülés keserveiből mit sem „élveztek“, mert elvégre nem lehet magyar történelmet úgy csinálni, hogy a leghazafiasabb elemet, a menekült köztiszt­viselőket elpusztulni hagyják. Az országos mozgalmat erélyes kezekbe kell adni, ha azt akarjuk, hogy kielégítő eredménnyel járjon. Mindaddig is oda kell hatnunk, hogy a menekült és sokat szenvedett köztisztviselő, bármire van is szüksége, mindezt ötven százalékkal olcsóbban kapjon. Tisza Miksa, rendőrkapitány. — A TEVEL értekezlete. A Terü­­letvédő Liga Somogyvármegyei Köre június hó 4-én délután 6 órakor a vármegyeház nagytermében értekezletet tart, melyre a ta­gokat és érdeklődőket tisztelettel meghívja a Liga vezetősége. Távirat­os telefonjelentések. Tiltakozó népgyű­lés Sopronban Nyugat-Magyarország elszakí­­tása ellen. Vasárnap délelőtt tartották Sopronban a Széchenyi téren azt az impozáns népgyű­­lést, amelyre három vármegye közönsége zarándokolt és az Isten szabad ege alatt nyilvánította ki egységes tiltakozását az án­­tant eljárása ellen. Több, mint 50 000 ember állott ott emelt fővel, hogy hűségfogadalmat tegyen hazája mellett. Különvonatok robog­tak be egymásután a három vármegye min­den részéből, Győrből Szombathelyről, Kis­martonból, Celldömölkről. 11 órakor nyitotta meg a nagygyűlést az iparos-szövetség elnöke. Ezután Thurner Mihály dr., Sopron város polgármestere mondott magyar, majd német nyelven be­szédet. A Nyugat a legnagyobb igazságta­lanságot követi el a Kelet népével szemben, — mondta Thurner dr. — mely évszáza­dokon keresztül védte kultúráját. Most azzal hálálja meg, hogy megfosztja az élet lehe­tőségétől. De ellenségeink ujjongása még korai. Nyugatmagyarország hűségét megin­gatni nem lehet, ők rendületlenül ragasz­kodnak hazájukhoz. Osztrák testvéreinkkel jó szomszédságot akarunk, de a csatlako­zással vesztünket kívánnák. Thurner beszé­dét szűnni nem akaró éljenzés követte. Majd Szentiványi Béla Mosonymegye ne­vében fejezte ki tiltakozását az elszakítás ellen. Majd Pinczich István dr. a jelenlevő horvát nyelvű hazafiak zsi­­ózása közben lel­kesedéssel adott kifejezést a magyar haza iránt érzett ragaszkodásuknak. A zenekarok a Himnuszt játszották és 50.000 ajkról hangzott el a szent ima. A tömeg a gyűlés befejezése után a városban levő antant­­misszió elé vonult, melyre a nagygyűlés mély benyomást gyakorolt, mert bebizonyítva látták, hogy senki sem akar elszakadni Magyarországtól. Értekezlet a sajtóreformról. Budapest, május 31. A ,Magyar Kurira­ jelenti. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Or­szágos Pártja június 1-én, kedden este fél hét órakor saját helyiségében értekezletet tart a sajtóreformról. A kérdés előadója Un­­gauer Albin képviselő lesz. Az előadás után eszmecsere fog megindulni. A párt meghívta az előadásra a kisgazdapárt elnökségét és tagjait. Tovább esnek az árak, Páris, május 31. (Szikratávirat.) A lapok részletesen foglalkoznak azzal a nagy ár­csökkenéssel, amelyet az Egyesült Államok­ból és Angliából jelentenek. A kereskedelmi tőzsde főtanácsának az elnöke nyilatkozatá­ban kijelentette, hogy elsősorban valutáris kérdésről van szó. Egyes cikkek ára 3 héten belül 33 százalékkal esett. Ez az árcsökkenés mindenesetre a normális felé viszi az árakat. Egy másik szakember szerint ez az ár­csökkenés átmeneti hullámzásoktól eltekintve egész októberig fog jelentkezni az élelmiszer­­piacon. A „Neues Wiener Journal- nak jelentik Amsterdamból. Londonból folytonosan érkez­nek hírek újabb árzuhanásokról. Az utóbbi időben ez különösen a szőrme és bőröknél tapasztalható, amelyeknek ára fontonként 1—3 frankkal esett a napokban.

Next