Uj-Somogy, 1920. július (2. évfolyam, 147-173. szám)

1920-07-01 / 147. szám

H. évfolyam. Kaposvár, 1920. Julius 1. csütörtök. 147. (253.) szám. Szerkasztóság is kiadóhivatal | Kaposvár, kohtrAssz-utca 6. szám. TELEFONSZ­ÁM: 128. Felelős szarkasztó: Dr. THURY ZSIGMOND. Egész évre - Fél évre - -Előfizetési árak: - - - ISO­K | Negyed évre - • - 45 K • • • 90 K | Egy hóra ..... ]? K­egyen szám­ára a korona. Társadalmi lelket! A magyar társadalom nem akar, nem tud megbékélni, megnyugodni. Amikor ma minden embernek egyet kellene értenie ab­ban, hogy az országot — a meglévőt — megtartjuk, az elvesztettet visszaszerezzük: a legnagyobb versengést, a legélesebb el­lentétet látjuk pártok, osztályok, sőt embe­rek között is. Mohi, Mohács és annyi más nem elég tanulság, intelem, példa ? S mindez jórészt egy borzalmas, vészes háború kö­vetkezménye. Mi minden nem zajlott le előttünk 6 év leforgása alatt. A lelkünk örvendezett azon felemelő, azon csodás hősi tettek látá­sán, amelyeket a magyar katona a világ minden sarkán belerajzolt a világhistóriába. Elszántság, nagylelkűség, önfeláldozás, az emberi lélek legnemesebb vonásai villannak fel előttünk s valami földöntúli áhitat szállja meg lelkünket visszagondolás közben. De ki ne csodálta volna azt a nemes lemondást, a nyomorúságba való teljes és néma beletörődést, amely a harcvonal mö­götti társadalom nagy részét jellemezte. Nők, gyermekek éhezése, lázása, férfiak izgalmas küzdelme az élette, a nehéz, sanyarú élet­tel, jutott az itthonmaradottak legnagyobb részének osztályrészül s aggastyánok, nők, gyermekek nap nap után küzdöttek a gaz­dasági élet feltornyosuló nehézségeivel. A legnemesebb önzetlenséggel párhuza­mosan burjánzott fel az önzésnek minden képzelhető formája: uzsora, árdrágítás, katonai szolgálat alóli kibúvás, láncoskodás­­hadimilliomosság s a nyomában a legborzal­masabb nemzeti elvérzés közben megbocsájt­­hatatlan fényűzés, könnyelmű, feslett élet­mód s még vég nélkül való egyéb bűn, fertő, bűzös mocsár, anélkül, hogy irtásukon, — ha már más nem — a társadalom lelki­ismerete a legsúlyosabb bárdcsapással le­sújtott volna, a kellő időben s­irtó súllyal. Mindezek után jött a két nembeli forra­dalom, amely a társadalmi igazságtalanságok gyógyítását ígérte földreformmal, bérszabályo­zással, általános ingyenes oktatással, teljes társadalmi egyenlőséggel,­­ ami 4000 év óta sohase sikerült, s végződött mindezen hirdetett emberboldogítás azzal, hogy az átkos kommün a legizzóbb osztályharcot, s legnemtelenebb embergyűlöletet hintette el a magyar társadalom osztályai közé s irtott, élt, gyilkolt, rabolt, ok, alap, cél nélkül — magyart, testvért, hazafit. .. Ez az ideális, altruisztikus múlt egy­felől, az a bűnös, ördögi munka másfelől ül máig a társadalmi osztályok lelkén anélkül, hogy annak bűvös ereje magával ragadná a magyar társadalom minden egyes tagját s újra egy egészséges társadalmi együttműkö­dés, az egész társadalmat átfogó egységes gondolat — társadalmi lélek — hatná által csonka országunk megerősítésére, elvesztett honi földünk visszahódítására. Bizalmatlan­kodás, tartózkodás, önzés, ellenszenv, sőt gyűlölet fenekük az emberek, osztályok mélyén ; önzés, érzéketlenség, a hatalomért való versengés és nem akar meggyógyulni a társadalom lelke, hogy létezése újra érez­tesse áldásait állami társadalmunk összefogó, alkotó munkájában. S telnek-múlnak a napok anélkül, hogy a társadalmi igazságosság irányában továbbjutnánk, amely egyedül volna képes egységes, egészséges társadalmi erőkifejtés támasztására, így társadalmi, állami élet el nem kép­zelhető, így napról-n­apra vergődünk, de nem gyarapodunk, lassan-lassan haladunk. Minél tovább késik a kibékélés, a társadalmi meg­nyugvás, — áldozatok árán is — annál jobban eltávolodunk szent céljainktól. Mert nincs módunkban nélkülözni egy embert is az építő munkában. Minden társadalmi osz­tály, ahogy mérhetetlen szolgálatot tehet közreműködésével, távolmaradásával helyre­hozhatatlan károkat idézhet fel. Úr, gazda, iparos, kereskedő, munkás, hivatalnok, mind kell, hogy megértse egymást a múltért való vezeklésben, a honmentő jövő alakításában. Mert mit ér nekünk a bűvös magyar föld mesés kincseivel, ha nin­csen ipari éle­tünk s megelégedett munkásosztályunk? Mit ért békeidőben, ha minden gazdasági butaság mellett is 249 3 millióval több volt a behozatal külföldről, mint a kivitel, mert ipari életünk nem fedezte az ország szük­ s­ségleteit s drágán kellett az iparcikkeket s külföldről behozni? Ha nem tudunk annyi ipari életet életre hívni, amennyi jórészt fe­dezi legszükségesebb cikkeinket, eladhatjuk a gabonát, elvonhatjuk hónapszámra , mint Oroszország a nép kenyerét és mégsem boldogulunk. Mit ér az ország anyagi kultúrája mellett megelégedett szellemi tábor nélkül, amely a társadalmi lelket, a közös múltat, tradiciót, állami öntudatot képviseli s leheli át a mindenkori nemze­dékre az állami, szervezeti öntudatot. Társadalmi kibékülést kérünk a társa­dalmi igazságosság alapján s a nyomán egészséges társadalmi lelket. Aki ezt meg­hozza , az lesz az új honalapító. Leyrer Mátyás. Távirat-és telefonjelentések. Audienciák. Budapest, junius SB A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: „ Főméltósága a kor­mányzó kedden kihallgatáson fogadta Rubi­­nek Gyula földmivelési minisztert, Túri Béla képviselőt, gr. Andrássy Gyula valóságos belső titkos tanácsost, Szmrecsányi Györgyöt, a nemzetgyűlés alelnökét és gr. Bethlen Ist­ván titkos tanácsost. Ugyancsak kihallga­tásra kapott meghívást Battlik István, a nem­zetgyűlés alelnöke, de nem jelenhetett meg a kihallgatáson, mert vidéken tartózkodik. Magyar francia pénzügyi tárgyalások. Páris, június 30. (Szikratávirat.) Meg­bízható információk szerint a magyar béke­szerződés aláírásával kapcsolatban a francia kormánynál és pénzügyi körökben megindí­tott tárgyalások kedvező eredményre vezettek. A magyar és francia megbízottak között elvi megállapodás létesült, amely a Budapesten folytatandó tárgyalásoknak alapjául szolgál. A bojkottról: Budapest, június 30. A Magyar Táv­irati Iroda jelenti: A szakszervezetek szö­vetsége által Magyarország ellen elrendelt bojkott ügyében különböző híresztelések kel­tek szárnyra. Főleg az osztrák sajtó egyes orgánumai tévesen úgy tüntetik fel a dolgot, mintha a magyar kormány a szakszervezetek szövetségének képviselőivel Bécsben tár­gyalásokat folytatna. Ezzel szemben illetékes helyről nyert értesülés szerint a Távirati Iroda megállapítja, hogy a magyar kormány a szakszervezetek nemzetközi szövetségével a Díszsírhely a „Bánk bán“ szer­zőjének. Kecskemét városa nagy szülöttje, Katona József iránt a késői kegyelet adóját kívánván leróni, a ma tartott képviselőtestü­leti közgyűlésen egyhangúlag elhatározta, hogy a „Bánk bán“ halhatatlan írójának, a tragikus sorsú nagy magyar költőnek díszsír­helyet jelöl ki, illetőleg mauzóleumot építtet. A keresztény nemzeti újjászületés korának kellet elkövetkeznie, hogy ezt a régen ese­dékes tartozást a szülőváros egy nemzet helyett lefizesse! — Elveszik a telefont az árdrágí­tóktól. A kereskedelemügyi miniszter ren­deletet adott ki, mely szerint mindazon te­lefon-előfizetőknek a telefon-állomásait, aki­ket árdrágító visszaélések miatt a jogfolyto­nosság helyreállítása óta jogerősen elítéltek, az illetékes posta- és távirdaigazgatóságok egy havi felmondási idővel felmondják. Az ezentúl jogerősen elítéltek telefonjait pedig előzetes felmondás nélkül kizárják a forga­lomból és leszereltetik, mihelyt a jogerős ítéletet megkapják. — Életbe lépett a vigalmi adó. Ez­úton figyelmeztetem minden nyilvános hely tulajdonosát, hogy holnap, július hó­t-én életbelép a vigalmi adó, tehát holnap már a nyilvános helyek ellenőriztetnek s ahol a vigalmi adót nem szedik, vagy egyéb szabály­talanságot tapasztal az ellenőrző, ott a leg­szigorúbb büntetést fogom alkalmazni. — Dr. Szép­kő, polgármester helyettes, semmi néven nevezendő tárgyalásokat sem nem folytat, sem nem kezdeményez. A boj­kott ügyében, melynek megszűnése elsősor­ban Ausztria érdeke, Renner kancellár fel­ajánlotta a közvetítését a magyar kormány­nak. A magyar kormány a kancellárhoz intézett válaszában kijelentette, hogy a szak­­szervezetek nemzetközi szövetségével tár­gyalni nem hajlandó, azonban minden ma­gyar külképviseleti hatóság készséggel ad úgy az idegen állampolgárnak, mint társa­dalmi és egyéb szervezetek képviselőinek információt Magyarország helyzetéről, mert súlyt helyez arra, hogy a Magyarországról terjesztett képtelen vádak lehetetlenségét eloszlassa és mert nem lévén titkolni valója, szívesen enged betekintést, egyúttal azonban kijelenti, hogy a magyar belügyekbe semmi­féle beavatkozást nem enged. Egyébként azonban nincs kifogása az ellen, hogy a bojkott által érintett Ausztria a nemzetközi szakszervezetek képviselőivel megbeszélése­ket folytasson. Ezen elvi álláspontjának fi­gyelembevétele mellett folyó hó 28-án Gratz Gusztáv meghatalmazott miniszternek meg­adta mindazokat a felvilágosításokat, ame­lyeket az ügy helyes megis­mertetése érdeké­ben szükségesnek tartott. Ezzel magyar részről az ügyet befejezettnek tekintik, te­kintet nélkül arra, hogy a szakszervezetek nemzetközi szövetsége a kapott felvilágosítás alapján a bojkottot beszünteti e, vagy nem. A holland vasutasok nem vesznek részt a bojkottban. Hága, június 30. A hollandi vasutasok szövetsége, amely mintegy 50 ezer tagot számlál, folyó hó­s7 én elhatározta, hogy a Magyarország ellen elrendelt bojkottban nem vesz részt. A hollandi vasutasok szakszerve­zetének e határozata igen nagy jelentőségű, mert a szakszervezet csaknem egészen szo­ciáldemokrata vasutasokból áll.

Next