Uj-Somogy, 1920. július (2. évfolyam, 147-173. szám)
1920-07-10 / 155. szám
IL évfolyam 155. (261.) szék . Kaposvár, 1920. julius 10. szombat. Sakasztó»ég és feladóhivatal. APOS V&R, KOHTRÁSSY UTCft 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Égisz évra .... ZSO KI Megyed evre - - - 45 K Fii évre..................90 K Egy hóra.....................17 K Egyes szám ára 1 korona. Jegyző-nyomor. A megyebeli jegyzők gyűlésre jönnek össze Kaposvárott, e hó 13 án. Néhány fontos tárgy van napirendre tűzve, de a legfontosabb, mely most a tisztviselők minden kasztját egyaránt lázban tartja, megélhetésüknek hogyan leendő biztosítása, a napirendről hiányzik. Mielőtt a jegyzők jelenlegi helyzetére rátérnénk, vessünk egy pillantást a községi jegyzők helyzetére a háborúban és az ezt követő forradalmakban. Tudjuk, tapasztaltuk, hogy a háború előtti időkben a falu lelke, vezetője, apja a jegyző volt. Sokoldalú képzettségénél fogva vezetője, tanácsadója az ő népének, melyet aztán papjával, tanítójával karöltve, gyors tempóban vitt előre úgy a gazdasági, mint a kulturális haladás terén. Ismerte népének lelkivilágát, anyagi viszonyait, teherbíróké-pességét s mindig megtalálta az arany középutat az érdekellentéteknek közérdekű áthidalásához. Így kevés kivétellel a jegyző az ő községében megingathatlannak és el- pusztíthatatlannak látszó népszerűségnek örövended. De jött aztán a szomorúan végző- ,dött világháború, milliók szenvedéseivel, milliók tragikumával. Papok, tanítók, ha testi- leg alkalmasak voltak, bevonultak. A jegyző, ha bevonult is , hazaküldték. Kellett az ál-lamnak otthon is egy katona, aki felsőbb ,parancsra végrehajtja mindazokat az egyént , anyagilag és lelkileg sértő intézkedéseket, melyek a haza és a hadviselés érdekeit voltak hivatva szolgálni. Ami nem sikerült, vagy rosszul végződött egyeseknek, annak fullánkja mindig a jegyzőt érte. Mindezek- nek törvényszerű következménye volt, hogy a jegyző tekintélye napról napra foszlott, szakadozott és veszendőbe ment. Tudtuk, éreztük, hogy a háborúban felgyülemlett minden keserűség hullámtörője a falu jegyzője lesz, de ami az októberi események nyomán bekövetkezett, az elszomorítóan felülhaladt minden képzeletet. Azok, akik tisztában voltak a hadsereg szétzüllesztésének végcéljaival, akik matematikai pontossággal törekedtek a végső céljaik felé, tudták, hogy a falu lesz az, ahol nemzetrontó hatalmuk előbb utóbb hajótörést fog szenvedni; tisztában voltak avval, hogy nekik a jegyzőket kell lejáratni, hogy azután elbánhassanak a vezető nélkül maradt faluval is. Megfogyott segéderővel, vagy teljesen egyedül a hosszú háború alatt testet és lelket ölő, a legerősebb idegzetet is tönkre tevő tízszeres munkát kellett végeznünk. Össze voltunk törve, le voltunk tiporva, mikor minden szenvedéseink betetőzéséül közénk vágott a proletárdiktatúra istennyilása. A munkástanácsok egyik másik kótyagosabb tagja utcahosszat kiabálta, hogy avval a jegyzővel, amelyik nem engedelmeskedik, el kell „bánni“. Még akkor senkinek sem volt tiszta képe a proletárdiktatúra mibenlétéről, még akkor szégyeltük volna (ma már büszkék lennénk rá) a rabszijon való kisérgetést. Lehetőleg helyünkön maradtunk tehát s mentettük, ami még menthető volt. Ám, ami rongyok a háború s az első forradalom alatt ; ősi népszerűségünkből megmaradtak, azt a proletárdiktatúra cafatokká tépte, megsemmisítette. E helyzetből szűrődik le aztán az az ideánk, amit a jegyzők anyagi helyzetének javítása, illetőleg legszerényebb megélhetésük biztosítása érdekében mondani akarunk. Mindenekelőtt szabad legyen szembehelyezkednünk amaz általános hiedelemmel szemben, hogy a falusi tisztviselő előnyben lenne a városi tisztviselővel szemben. Mind a kettő egyformán nyomorult helyzetben tengődik. Ennek nincs lisztje, annak nincs világítója Ennek nincs tűzifája, annak nincs cipője. Ennek nincs zsírja, annak nincs cukorja. Ha a városi tisztviselőnek nincs teje, a falusi nem tudja gyermekét taníttatni s igy mehetne ez egy hosszú, de nagyon szomorú sorozaton végig. Még ezek közül is kiválik azonban a falu jegyzőjének anyagi kálváriája. Neki két munkaadója is van: az egyik az állam, a másik a község. Az állam segítene, de nem tud, a község segíthetne, de ezt meg a jegyzőnek kellene kérni. De nem kéri, nem kérheti, mert lassan lassan visszatérő népszerűségére a nemzeti újjáépítés munkájában magasabb érdekekből szüksége van. Mert, ha kérni fog, úgy csekély népszerűsége ismét veszendőbe megy. Van jegyző, sőt a legfőbbje ilyen, aki még a békeidőbeli 100—200 koronás átalányokból füttet, világíttat, (ha van mivel), segédet tart, nyomtatványokat vesz, utazgatik hivatalos ügyekben, ha van, a saját fogatán, ha nincs, gyalog is, vagy százszoros ráfizetésekkel. Legelső teendője tehát az lenne a felsőbbségeknek, hogy a jegyző minden átalányát töröljék el és kötelezzék a községeket arra, hogy hivatali szükségleteiket, segédelőfizetést, nyomtatványbeszerzést, fűtést és világítást — a szükséges mérvben — közpénztáraik fedezzék. A második teendő pedig lenne annak a kimondása, hogy a jegyzőt az általa közvetített és kiosztott sóból, cukorból, petróleumból, benzinből s sok más általa felhajszolt közellátási dolgokból bizonyos százalék illesse meg, akár természetben, akár készpénzben. Már ez is jó néhány ezer korona segítség lenne. Tovább menve: az összes nagyobb gazdaságok, nagyobb üzemek és vállalatok kötelezendők lennének arra nézve, hogy minden eladásaikat írásbeli kötéssel eszközöljék és a körlevelet az árhatárok és egyéb magasabb állami szempontok megóvása érdekéből a helyben vagy közellévő jegyzőnek mutassák be. E felülvizsgálatért mindig a vevők — s sohasem az eladók — kötelezhetők lennének 1—2 százalékos felülvizsgálati díj fizetésére. A jegyző jogi, gazdasági, sőt újabban a közellátás vezetéséből folyólag bizonyos merkantil képzettségénél fogva többé kevésbé úgy is bizalmasa, mondhatnék: perenkívüli ügyésze a jegyzőségében levő nagyobb gazdaságoknak, üzemeknek és vállalatoknak. Ezeket a javaslat keresztülvitele nem sújtaná, de a jegyzőt népszerűségének kockáztatása nélkül kiemelné a mai nyomorgásból. Sürgősen és országosan 1-2 százalékos vételforgalmi adót, illetve bélyegilletéket minden adásvételre kivetni s akkor rövidesen milliárdok gyűlnek össze nemcsak a tisztviselői kérdés rendezésére, de a hadifoglyok hazahozatalára és egyéb népjóléti intézkedésekre is. Ha a köztisztviselő azért nem tud megélni, mert a közszükségleti cikkek árai őrülten megdrágultak, hát drágítsuk meg még egy kicsit, hogy a köztisztviselő is megélhessen! Nótárius. A kormányalakítás hírei. Mint megírtuk, élénk meglepetést keltett a pártokban, hogy Bethlen István gr. dezignált miniszterelnök az egységes kormányzópárt útján akarja likvidálni a válságot Ilyenformán a megbízatás első óráiban nem is volt valami túlbarátságos a hangulat egyik pártban sem Bethlennel szemben, tegnap azonban határozottan enyhült a helyzet. A pártok vezetői tudomást szereztek róla, hogy bizonyos tekintetek ma kétszeres súllyal követelik, hogy az új magyar kormány szilárd és egységes többségre támaszkodhassék, ezért mindkét pártban a tegnap délelőtt folyamán nem tartották kizártnak, hogy Bethlennek sikerülni fog az egységes kormányzópártot megteremteni. Egy tekintélyes egyesülésben csoporttal és a disszidensek csapatával együtt már meglenne az új kormányzópárt, amely azonban nem is annyira új pártot, mint inkább egy megnövekedett kisgazdapártot mutatna. Voltaképen a Gömbös Gyula által felvetett terv megvalósításáról lenne szó és ezt különösen nagyatádi Szabó István és csoportja karolja fel nagyon melegen. De nem zárkózik el az egységes párt elől Rubinek sem, aki erre vonatkozóan a következőket mondotta : — A kisgazda- és földmívespárt bizonyos körülmények közt hajlandó az egységes kormányzópárt tervét elfogadni, természetes azonban, hogy sem programmján, sem jellegén nem változtathat. Ma kétségtelenül megvan a remény arra, hogy Bethlennek sikerülni fog az általa képviselt egyszes kormányzópárt elve alapján megegyezést létrehozni, ez azonban azoktól a tárgyi feltételektől függ, amelyeket hoznia kell és amelyeket a ma délutáni tanácskozáson magunk tisztázunk. A tegnapi nap eseményei abban foglalhatók össze, hogy a dezignált miniszterelnök a kisgazdapártba lép be és ehhez a párthoz való csatlakozásra fogja felszólítani a disszidenseket. Remény van arra, hogy a kereszténypártból is többen csatlakoznak, úgy, hogy a kisgazdapárt lesz az az abszolút többségű egységes kormányzópárt, amelyre Bethlen támaszkodni fog. Bethlen tanácskozásai a pártokkal. Bethlen István gróf tegnap délelőtt a Nemzeti Egyesülés vezéteivel keresett érintkezést és hosszasan tárgyalt Bleyer Jakab nemzeti kisebbségi miniszterrel, Ernst Sándor képviselővel és végül délben Haller István kultuszminiszterrel. A tárgyalások eddig kedvezően haladtak és eredményük arra enged következtetni, hogy a Nemzeti Egyesülésben most már nemcsak Dömötör Mihály és csoportja, hanem a keresztényszocialisták