Uj-Somogy, 1920. augusztus (2. évfolyam, 174-198. szám)

1920-08-07 / 179. szám

II. évfolyam. Kaposvár, 1920. augusztus 7. szombat. 179. (285.) szám. SzerkesztS:*? is kiansthhratal­­ KaPOSVáR, KONTRÁSSY­ UTCA 8. SZÁH. TELEFONSZ­ÁM: *28. POLITIKAI NAPILAP ftitelus smiceszifi: Dr. THURY ZSIGMOND. Elutizatísi árak: Egész évre - - - - ZSO­K­I Hegyed évre - - - 43 X Fél évre.....................00 K | Egy hóra - - - - - 17 K Egyes szám­ára 1 korona. Jugoszlávia- Olaszország — A helyszínéről érkezett tudósítás. — Zanella Richárd, Fiume volt magyar képviselője D’Annunzio bevonulása előtt Olaszországba menekült. Oka az volt és ma is az, hogy Zanella Fiumét kerületeivel együtt önállósítani akarja. A „Consilio na­zionale Italiano di Fiume“ Fiumét kezdettől fogva Olaszországhoz akarta csatolni, míg Zanella ennek ellenkezőjét akarta. Az olasz csapatok 1918. nov. 1- én, amikor meg­szállták Fiumét az olaszok, olasz nemzeti­­szinű zászlókkal díszítették fel a várost, és ily zászlódíszben várták később Zanellát is, aki így fakadt ki a tömeg előtt: „Nem gondoltam, hogy így várjatok, amikor Fiu­méban vagyok.“ A horvátok az önrendelkezés joga alap­ján, mivel a szláv ajkú népek tényleg töb­ben vannak a városban, a hegyi lakókat is beleértve,­­ jogot formáltak Fiuméra, tuda­tában annak is, hogy Dalmáciának Fiume a politikai és kereskedelmi kulcsa. Dr. Gosich a nemzeti tanács mil­­liárdjait társaival elzsebelte ; ezt tudta Za­nella és igy állott elő az a súrlódás, amely­nek következménye az lett, hogy az antant­­csapatok arányos létszámban szállották meg Fiumét, angol főparancsnokság alatt. Látva a fiumei polgárság, hogy mi történik, II. Garibaldit, D’Annunziót hívta be, aki önkéntes csapatainak élén, 1919. aug. hó­ban e szavakkal lépett Fiume földjére: „ Italia 0 Morte !“ illetve „Fiume 0 Morte!“ Zanella ekkor elmenekült. Zanella pártja igen jól működik még ma is. Zanella röpcéduláiban és a nemzeti tanácshoz intézett füzeteiben a város összes lakosságával tudatja, hogy a nemzeti tanács által elkövetett panamákat aktaszerűleg bi­zonyítja és teregeti Fiume lakossága elé. A szerb olasz ellentét oka az a lon­doni titkos paktum, amelyről a nyilvánosság eddig nem tudott. „Fiumét Jugoszláviának, Dalmáciát Olaszországnak ítéljük oda­­“ — szólt a közösen aláírt egyezség egyik pontja, amelynek révén Olaszországot a háborúba való részvétel egyik csalétkével belerántották. Ugyanennek a paktumnak egyik pontja világosan kimondja, hogy „Krajna és Isztria (nem részben, ahogy ma birtokolják) Jugo­szláviáé. A túlsúly, nyelvi területet véve, „szláv“ és csak a tengermelléken húzódó keskeny sáv az, ahol olaszok tartózkodnak. Az olaszok régi történelmi adatok alap­ján indokolták és indokolják ma is jogos birtoklásukat­ a régi „Venezia Guin­a“-n. Ez szüli azt az éles ellentétet Jugoszlávia és Olaszország között, mely apró cseprő csete­patékon kívül legutóbb is oly formában robbant ki, hogy Boszna-Bród s a ma már egészen vörössé vedlett Eszék kórházait zsúfolásig megtöltötte sebesültekkel. Hogy a tények fedik a valóságot, azt bizonyítja, hogy május hó 28—29—31 én sebesült­ vonatok menekültekkel vegyesen jöttek Bubnjarcin át. Az Ogulin—Knini háború alatt készült vas­úton élénk csapatmozdulatok folynak. Zara, Sebenico, Spalató, Metkovic és Castelnuovo tengerparti kikötő­városok, mint fontos hajózási gócpontokon (Zara, ezt D’Annunzio elfoglalta) élénk hajó és katonai szállítási forgalmak folynak egy idő óta, amely mozgás okáról „S. H. S.“ párisi nagy­követe útján kért megbízható felvilágosítást társult jóakaróitól. Boszniába és Hercegovinába Tipolisti­­nából behajózók és az olasz nyelvet perfektül beszélő „új törökök“ lázítják és hintik el a gyűlölet magvait Szerbia ellen. Donja Vakuf, Vogosca és Zlebova körül mohamedán fel­kelések voltak, úgy, hogy csak véráldozatok árán sikerült némileg is lokalizálni a forrongó hangulatot, amelynek gyópontja Zagrebban van és Montenegró a hűséges segítőtársuk. Az olaszok feltűnően nagy felkészült­sége Lombardián és Dalmácián át érthetően kínos helyzetben tartja a franciák által oly kegyelt Szerbiát, mert egy esetleges támadás esetén,­­ amely nem is soká várat magára, ha figyelembe vesszük Horvátországnak, mint az esemény gócpontjában állónak határtalan gyűlöletét,­­ összeroppan Szerbia és régi határainak eléréséhez sem áll elegendő erő rendelkezésére. Az a lovas­század, 4 tüzér üteg és 1500 gyalogos, amellyel Krajna és a B. Brődi vonalát esetleges támadásokkal szemben le­zárva tartja, egyetlen ütőere, amelyen keresz­tül mozgási tevékenységét kifejtheti vissza­vonulás esetén. A magyar demarkációs vonalakon papírvékonyságú határőrsége áll fenn, ame­­­lyet véges-végig montenegrói és átpártolt dalmát horvátokkal tart fenn a román ha­tárokig. Bulgária határán és Macedóniában teljesen le van foglalva, mert főhadereje túl­súlya Karintia felé oszlik meg és az a né­hány dandár, ami Belgrádban, Nisben szé­kel, inkább mozgó csapat, amely örökös vándorlásokra van ítélve. Az ó és új szerb politikát követő két párt folytonos agyarkodása, amelyhez a hábo­rút megunt, hajléktalanná vált és csendőrszu­­ronyokkal előállított és bizonyos bolseviz­­mussal átitatott hadserege tart fenn, egy a maga nemében erkölcstelen bukást fog elő­idézni. Bácskai szerbjeink Zágráb, Verőce, Baranya megyékben oszlanak meg. Egyebekben Nagyszerbia belsejében katonabandák álltak össze, mint a forradal­mak idején a „zeleni káder“-ok, akik rabol­nak és fosztogatnak. Az országutakon hala­dókat ép úgy, mint a vonatokat megálllítják és kirabolják. Ennek ellensúlyozására a fon­tosabb utakon katonai blockházakat állítot­tak fel, s a vonatokat megbízható, a Drina­­divizióból megmaradt tisztekkel és legény­séggel kísértetik. Szerbia termőföldjeinek egy bizonyos hányadát művelték csak meg és ennek tud­ható be, hogy a megszállott területeinkhez még egy esetleges bolsevizmus árán is ra­gaszkodnak, mert itt aránylag megművelt földeken kívül kultúrterületen is állanak. Horvátországban, ahol elvetettek, a Muraköz felé ívelő területeken gazdag termésre van kilátás. Innen igyekeznek táplálni az anya­országot, ahol a nagy diadalmámorok las­­san kint lehűlnek és ahol a hosszú háborúk a munkanélküliek igazi „balkán“ típusait gombamódra még vadabb módon tenyésztik.. Sertésállományát Szerbia Horvátország­ból és Magyarországból pótolja, ép úgy iga­vonó állatállományát is. Ahogy a földmive­lésügyi miniszter mondotta: „Van, és még sincs semmink !“ Kereskedelem, ha csak rabló kereske­delemről nem beszélünk, Jugoszláviában nincs. Azokat az elemeket, akik bizonyos politikai befolyással bírnak, ép úgy a véres­­szájú szabadelvű alattvalóit, akiktől mint „belső fel­forgató k* ‘-tól tartott új társadal­mában, mindenféle hivatalokban osztotta el, ahol csalhatnak, szerezhetnek. A börtönök zsúfolva vannak politikai és egyéb bűnö­sökkel, akik a nagy szerb államot veszélyez­tethetnék. Ezek túlsúlya tőlünk és Horvát­országból került ki, a többi terület meg­­oszlóan van képviselve. A börtönök túlzsú­foltságára vall, hogy Tolna és Baranya „megbízhatatlanjai“ javarészét május hó 2- ával Szabadkán összpontosították, mert az anyaország nem tud többet befogadni. Horvátország, ép úgy, mint mi, az első alkalomra vár és ez az alkalom, a jelek szerint, nemsokára el fog érkezni. Rómában május 13-án a „Camera di Commerciale " értekezletet tartott, amelyen határozatiig fogadták el a kormányhoz fel­terjesztendő azon határozatot, hogy „köve­telik a zágráb-fiumei vonalnak, mint az Ad­riához vezető egyetlen vasútnak a szabad forgalom számára való mielőbbi megnyitá­sát s Jugoszláviával a vonalnak megnyi­tása folytán sürgős, illetőleg Magyarország­gal mielőbbi gazdasági kapcsolat létesítését.“ Ahogy az előadó mondta: „Óriási fel­halmozott készletekkel rendelkezik az ipar és kereskedelem, amelyhez gyarmatpoliti­kánk helyessége még lehetővé teszi Tripo­ Iisz gazdag nyerstermény-behozatalát , és értékeinknek nem tudunk piacot szerezni, a jugoszláv területből kifolyólag, amelyet Franciaország helytelen politikája révén ka­­tasztrófális csapás érhet maholnap a gyárak túlhalmozott árukészletei miatt. A munkás­kérdés megoldhatatlanságát és belső ren­dünk és így állami szerkezetünk megbénu­lását vonja maga után ez a helyzet. Gyar­matáru- és déligyümöcs-kereskedelmünk a teljes csőd előtt áll.A­ki olasz kereskedelmi és politikai körök rendkívül szimpátiával viseltetnek a magyarok iránt és minden törekvésük minél előbb a gazdasági és politikai — a velünk való — összeköttetés megteremtése. A mai olasz politika vezéreszméje a külkereskede­lem felvételén kívül tisztán a pánszláv egyesü­lés ellen fellépő védpolitika. Látva a szláv­­ság részéről előálló vámháború közelségét, amelyhez a corridoron kívül adriai hegemónia törekvése is hozzájárul, amely ma ugyan még embrió korát éli, — de veszélyeket rejt magában a jövőre nézve — érthető az az elfordulás, amely az olasz politikát és diplo­máciát, ha ebben az órában még nyíltan­­nem is, de holnap — talán Zágrábon túl katonai intézkedésekre készteti. Az összekötő kapocs, Poincaré, csak kísérleti bárány maradt ravaszságával az S. H. S. és Itália kibékítését illetőleg. Végül, a világháború befejezésekor Viktor Emánuel, mert a mostani államviszo­nyok lehetetlen politikai torlódása miatt szemrehányásban részesült, lemondott, amely­ről a lapok meg sem emlékeztek. Amikor a Palazzo di Royale-ban meg­jelent előtte az a hét tábornok, akik a tulaj­donképpeni hatalmat gyakorolják, s akik nagybirtokos, gyáros és kereskedőkből álla­nak, Viktor Emánuel így szólt: — „A koronát visszaadom a népnek és visszavonultan, mint magánember jó polgára leszek hazámnak.“ Ma ugyanez előtt áll másodízben és ezúttal az olasz nép tekintélyének és súlyá­nak minden erejével. Ki mond le? Ki megy az útból? Ki tudja ? ... Wágner József.

Next