Uj-Somogy, 1920. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)

1920-09-21 / 215. szám

II. évfolyam. Kaposvár, 1920. szeptember 21. kedd. 215. (321.) szám. Szerkesztőség re klatívhivatal: «ÜPQSVÄK, K0I1TRÄSSV-UTCA 6. SZkm, TELEFONSZAW: 1128. "l I Tll'~ "íii'üiüi imiwiii I mÜBe POLITIKA! NAPILAP FateiBs szerkesztői Dr. THURY ZS1SMÖHD. Előfizetési árak: Egész évre - - - - ISO X I Negyed évre - - - 43 K Fél évre.....................00 K | Egy hóra - - • • - . 17 K . Egyes szám ára 1 korona. Keresztény sajtódzsungel — Névleges — és tényleges szerkeszti ?! — írta: Dr. Thúry Zsigmond. A keresztény mérés alapjára visszahe­lyezett új magyar­­hirlapirásban eleddig hi­­hetően példátlanul áll az az eset, amelynek meglepő feltárásával Gauser Rezső dr. ej­tette bámulatba a keresztény olvasóközön­­séget. Nevezett úr ugyanis a „Somogyi Új­ság“ legutóbbi számában ezt idézi f. évi ja­nuár 22-iki cikkemből: „Gauser dr. a „So­mogyi Újság“-nak nem névleges, de tényle­ges szerkeszti.­“ Ennek a kétségtelenül tő­lem eredő kijelentésnek idézésével a zavarba hozott Gauser dr. azt igyekszik bizonyítani, hogy én tudtam, mi köze lehet neki a „So­mogyi Újság“-hoz ? Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a nyilatkozatom immár nyolcadik hónapja közöltetett az , Uj- Somogy“- ban s a mai napig tudtommal senki részéről semminemű cáfolatban nem részesült, — sőt Gauser dr. szavaim idézését most ime arra használja fel, hogy ez állításom tény voltát igazolja. Hozzá kell fűznöm, hogy hivatkozott közle­ményem annak idején Gauser dr. ellen irá­nyuló éllel, s szerintem közérdekből is in­dokolt támadás kapcsán látott napvilágot akkor, amidőn Ligethy Béla szerkesztőt a „Somogyi Újság“ alkalmazásából Gauser dr. félre nem érthető egyéni számítással elbo­csátotta és a vezetésére bízott vállalatot ez­által bírói elmarasztaló ítélet folytán 10.000- nél is több korona erejéig megkárosította. Nem mint tudott tény közöltetett ez az én részemről, hanem mint ráfogás, amelynek valószínűsége a „Somogyi Újság“ szerkesz­tése körüli, egyéni gyöngéket eláruló, nagy hibákból kézenfekvőnek látszott, bár a cá­folata sem lehetett kizárva, ha a feltevésen alapuló állítás nem fedi a valóságot. Ez a cáfolatlanul maradt régi állításom most újab­ban a Gauser dr. tollából került a „Somogyi Újság“ szept. 19-iki 214-ik számában a nyilvánosság elé, — ismét cáfolat nélkül, sőt, mint olyan tény, amelyet Gauser dr. azzal bizonyít valónak, hogy ezt én is ja­nuár óta tudom. Ha tehát ez valóban így igaz, ahogy Gauser dr. feltünteti, akkor kötelességemnek tartom a „Somogyi Újság“ ot kiadó Somogy­­megyei Keresztény Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságot e helyről teljes jóhiszemű­­séggel arra figyelmeztetni, hogy amennyiben Gauser dr. az én egykori vádszerű állításo­mat sajtó utján a­ közönség előtt is magáévá tette és arra, mint tényre hivatkozott, ezzel a tulajdon vállalata ellen fegyvert adott an­­nak a kezébe, aki azt esetleg használni akarja. Bátor vagyok tehát kérdésbe tenni, hogy vájjon jutott-e eszébe a nevezett és igen tisztelt Keresztény Részvénytársaság bármely igazgatósági tagjának, vagy részvé­nyesének arra gondolni, hogy ez a nem kis raffináltsággal kieszelt és gyakorolt szer­kesztési mód miképen állhat a vállalat ér­dekében ? A becs­letes nyíltsággal és őszinte­séggel dolgozó keresztény irányzatnak, u. i. szerintem nem lehet szüksége búvócskát játszó szerkesztőségi Pregolira. Feltételezni is nehéz, hogy a keresz­tény papokból, tanítókból, tanárokból, köz­­tisztviselőkből és „kisemberekéből álló ” illusztris magyar erkölcsi testület úgy értel­mezné a sajtóban is intézményesíteni szándé­kolt, magasztos keresztény morált, hogy ez a mód az ő finomult felfogása szerint meg­engedhető volna. Nem azoknak a magukra gondoló fiataloknak, akik a „Somogyi Újság a­lap­vállalatát állítólag „a kisemberek akaratából* életre hívták, hanem igenis azoknak a be­csületes szándékú, idősebb idealistáknak, akik a részvényesek toborzásával és a ma­guk pénzbeli érdekeltségvállalásával ennek a keresztény közintézménynek anyagi és er­kölcsi támasztékot szolgáltattak, szerintem egészen más lehetett a céljuk és álmuk, sem­mint a kárkoztatott zsidóminta szerinti — rejtelmeket takargató — keresztény sajtó­­dzsungel teremtése és fenntartása! Ne beszéljünk most itt azokról a minden­­vonatkozásbeli hátrányokról, amelyek ilyen szituáció mellett az érdekeltség vállalatainál beállanak és beállhatnak! Csak egyetlen tényre hívom fel a közfigyelmet, mert föltételezhető, hogy vannak olyan tagjai is a keresztény rész­vény nyom­da érdekeltségének, akik már eddig is foganatosították volna a megfelelő lépéseket, hogyha e tény felől helyesen lettek volna tájékoztatva. Ez a tény pedig az, hogy ezt az újságcsinálásbeli torztípust, — a név­leges és tényleges szerkesztő két személyű voltát, — tudvalevőleg az annyiszor és okkal kárhoztatott zsidó-morál alapján dolgozó régebbi hirlapgyártás eszelte ki tekervényes keleti észjárással — és már az 1914. évi sajtótörvény intézményesen védekezett is ellene, mint a keresztény morállal össze nem egyeztethető zsidó szédelgés ellen. Annyival kárhoztathatóbb és elítélhetőbb tehát, ha a magyarság keresztény reneszánsza idején egy kereszténynek hirdetett hírlapkiadó részvény­­társaság igazgatósága a Gauser dr. fent szóvá­­tett hírlapi közlése szerint tényleg fel tudott ülni olyan tanácsnak, amely ezt a zsidó mód­szert fogadtatta el vele. Hadd mutassak rá itt most arra, hogy a jelenleg is érvényben levő legújabb sajtó­törvény végrehajtására vonatkozó 2500 1914. számú miniszterelnöki utasítás idevágó része betű szerint így hangzik: „Egy hónapig terjedhető fogházzal és száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki felelős szerkesztőnek álszerkesztőt, úgynevezett strahmannt, vagyis olyan személyt jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik“. Magának az 1914. évi XIV. törvény­cikkben lefektetett sajtókánonnak a 24. és a 25. § a pedig az idevonatkozó büntető ren­delkezésekről szó- és betűhíven így olvasható: „24. §. 1. Vétséget követ el az, aki felelős szerkesztőként olyan személyt jelöl m mag, aki a szerkesztéssel tényleg neki foglalkozik. 25. §. A 24. §-ban meghatározott vétség büntetése egy hónapig terjedhető fogház és száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés a fenti 5. pont esetében.“ Mivel Gauser Rezsi dr. hírlapi közlé­sében magát vallja a „Somogyi Újság“ tény­leges szerkesztőének s ezáltal a neki kenye­ret biztosító lapkiadó részvénytársaságról implicite azt állítja, hogy felelős szerkesztő­ként oly személyt jelöl meg, aki a „Somogyi Újság” szerkesztésével nem foglalkozik,­­ mivel nem látszik valószínűnek, hogy a „Somogyi Újság“ részvényeseit és a lap­kiadásért egyénenként is felelős igazgatóságot e veszedelmes tényre rajtam kívül más is őszintén figyelmeztesse, és minthogy elfogult részről egyoldalú beállítással egyesek mindig azt igyekeztek elhitetni a közvéleménnyel, hogy én folytono­san csak a magam egyéni érdekéből, t.i. Gauser dr. elleni személyes okokból piszkálódom, s minthogy továbbá az eddigi nyilvános támadásaim a közvetve érintett keresztény részvénytársaságnál tudtommal ezideig semmi különös figyelmet nem keltettek még akkor sem, ha egyenesen aposztrofáltam is ezt a keresztény erkölcsi testületet, és minthogy valóban unom már egy ember egyéni és újságírói kirak­türének sokoldalú sebezhetősége miatt, jobb olvasnivalókhoz szoktatott közön­ségemet állandóan ily témával trak­­tálni s a más, fontosabb ügyekre felhasz­nálható hasábokat e célra foglalni le: — ezúton kellett az érdekelteket utoljára figyel­­meztetnem arra, miszerint a részvényesek százainak bizalma nem jelentheti azt, hogy kényelmi vagy személyi okokból bekötött szemmel és bedugott füllel haladjunk el in­tézkedést követelő tények mellett. Ami még Gauser Rezső úr­nak a sa­ját lovagias bátorságát dicsérgető ama kije­lentését illeti, hogy­­ sohasem bujkált és ki mert állni becsületes védelmére, erre vonat­kozólag csak azt szögezem le, miszerint annyira ki mert állani, hogy folyó évi január hava óta egész olvasóközönségem tanúsága szerint több ízben kapott tőlem a hírlapi nyilvánosság előtt név szerint is neki szóló morális arculütéseket, azonban ezekért Gauser dr. tőlem a mai napig sem lovagias, sem bírósági, sem becsületügyi utón, sem ön­maga elleni fegyelmi eljárás során, sem sze­mélyes felelősségrevonás alakjában nem kért és nem kapott soha elégtételt. — Zimmert dr. prépostplébános ünneplése. A kaposvári kath. kör választ­mánya e hó 18-án, szombaton d. u. 6 óra­kor Ereki Károlynak, mint a kör diszelnö­­kének elnöklete mellett ülést tartott és az ezen hozott határozat értelmében vasárnap d. u. 3 órakor Ereki vezetése alatt küldött­ség kereste fel dr. Zimmert József prépostot, hogy húsz éves kaposvári plébánossága al­kalmából nagy tiszteletének és elismerésének kifejezése mellett őt üdvözölje. A küldöttség tagjai között voltak: Frászt János kékfestő­­gyáros, a kör elnöke, dr. Csonka Ede ügy­véd, Berecz Sándor városi főmérnök, Len­gyel József vaskereskedő, Kolb Kálmán köri háznagy, Deckert Ferenc kereskedő, Málik Mátyás postatiszt, Matusek József nyug­­vasúti tiszviselő, Péter József kisgazdaköri elnök, Nagy ferenc kalapkereskedő és má­sok. A jubiláns hálásan köszönte a nem várt ünneplést. „­­ Középeurópai időszámítás. Ma reggel óta ismét a rendes idő szerint jelez­nek óráink. A lapunkban közölt óra-vissza­­igazítás által elértük, hogy ismét egyformán mérjük a futó időt a falu lakosságával. A vidék lakóiról ugyanis köztudomású, hogy az úgynevezett nyári időszámítás alatt is megmaradtak az addigi időjelzés mellett, az órákat nem igazították előre s most a város igazította óráját ismét a faluéhoz.

Next