Uj-Somogy, 1920. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1920-09-21 / 215. szám
II. évfolyam. Kaposvár, 1920. szeptember 21. kedd. 215. (321.) szám. Szerkesztőség re klatívhivatal: «ÜPQSVÄK, K0I1TRÄSSV-UTCA 6. SZkm, TELEFONSZAW: 1128. "l I Tll'~ "íii'üiüi imiwiii I mÜBe POLITIKA! NAPILAP FateiBs szerkesztői Dr. THURY ZS1SMÖHD. Előfizetési árak: Egész évre - - - - ISO X I Negyed évre - - - 43 K Fél évre.....................00 K | Egy hóra - - • • - . 17 K . Egyes szám ára 1 korona. Keresztény sajtódzsungel — Névleges — és tényleges szerkeszti ?! — írta: Dr. Thúry Zsigmond. A keresztény mérés alapjára visszahelyezett új magyarhirlapirásban eleddig hihetően példátlanul áll az az eset, amelynek meglepő feltárásával Gauser Rezső dr. ejtette bámulatba a keresztény olvasóközönséget. Nevezett úr ugyanis a „Somogyi Újság“ legutóbbi számában ezt idézi f. évi január 22-iki cikkemből: „Gauser dr. a „Somogyi Újság“-nak nem névleges, de tényleges szerkeszti.“ Ennek a kétségtelenül tőlem eredő kijelentésnek idézésével a zavarba hozott Gauser dr. azt igyekszik bizonyítani, hogy én tudtam, mi köze lehet neki a „Somogyi Újság“-hoz ? Kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez a nyilatkozatom immár nyolcadik hónapja közöltetett az , Uj- Somogy“- ban s a mai napig tudtommal senki részéről semminemű cáfolatban nem részesült, — sőt Gauser dr. szavaim idézését most ime arra használja fel, hogy ez állításom tény voltát igazolja. Hozzá kell fűznöm, hogy hivatkozott közleményem annak idején Gauser dr. ellen irányuló éllel, s szerintem közérdekből is indokolt támadás kapcsán látott napvilágot akkor, amidőn Ligethy Béla szerkesztőt a „Somogyi Újság“ alkalmazásából Gauser dr. félre nem érthető egyéni számítással elbocsátotta és a vezetésére bízott vállalatot ezáltal bírói elmarasztaló ítélet folytán 10.000- nél is több korona erejéig megkárosította. Nem mint tudott tény közöltetett ez az én részemről, hanem mint ráfogás, amelynek valószínűsége a „Somogyi Újság“ szerkesztése körüli, egyéni gyöngéket eláruló, nagy hibákból kézenfekvőnek látszott, bár a cáfolata sem lehetett kizárva, ha a feltevésen alapuló állítás nem fedi a valóságot. Ez a cáfolatlanul maradt régi állításom most újabban a Gauser dr. tollából került a „Somogyi Újság“ szept. 19-iki 214-ik számában a nyilvánosság elé, — ismét cáfolat nélkül, sőt, mint olyan tény, amelyet Gauser dr. azzal bizonyít valónak, hogy ezt én is január óta tudom. Ha tehát ez valóban így igaz, ahogy Gauser dr. feltünteti, akkor kötelességemnek tartom a „Somogyi Újság“ ot kiadó Somogymegyei Keresztény Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságot e helyről teljes jóhiszeműséggel arra figyelmeztetni, hogy amennyiben Gauser dr. az én egykori vádszerű állításomat sajtó utján a közönség előtt is magáévá tette és arra, mint tényre hivatkozott, ezzel a tulajdon vállalata ellen fegyvert adott annak a kezébe, aki azt esetleg használni akarja. Bátor vagyok tehát kérdésbe tenni, hogy vájjon jutott-e eszébe a nevezett és igen tisztelt Keresztény Részvénytársaság bármely igazgatósági tagjának, vagy részvényesének arra gondolni, hogy ez a nem kis raffináltsággal kieszelt és gyakorolt szerkesztési mód miképen állhat a vállalat érdekében ? A becsletes nyíltsággal és őszinteséggel dolgozó keresztény irányzatnak, u. i. szerintem nem lehet szüksége búvócskát játszó szerkesztőségi Pregolira. Feltételezni is nehéz, hogy a keresztény papokból, tanítókból, tanárokból, köztisztviselőkből és „kisemberekéből álló ” illusztris magyar erkölcsi testület úgy értelmezné a sajtóban is intézményesíteni szándékolt, magasztos keresztény morált, hogy ez a mód az ő finomult felfogása szerint megengedhető volna. Nem azoknak a magukra gondoló fiataloknak, akik a „Somogyi Újság alapvállalatát állítólag „a kisemberek akaratából* életre hívták, hanem igenis azoknak a becsületes szándékú, idősebb idealistáknak, akik a részvényesek toborzásával és a maguk pénzbeli érdekeltségvállalásával ennek a keresztény közintézménynek anyagi és erkölcsi támasztékot szolgáltattak, szerintem egészen más lehetett a céljuk és álmuk, semmint a kárkoztatott zsidóminta szerinti — rejtelmeket takargató — keresztény sajtódzsungel teremtése és fenntartása! Ne beszéljünk most itt azokról a mindenvonatkozásbeli hátrányokról, amelyek ilyen szituáció mellett az érdekeltség vállalatainál beállanak és beállhatnak! Csak egyetlen tényre hívom fel a közfigyelmet, mert föltételezhető, hogy vannak olyan tagjai is a keresztény részvény nyomda érdekeltségének, akik már eddig is foganatosították volna a megfelelő lépéseket, hogyha e tény felől helyesen lettek volna tájékoztatva. Ez a tény pedig az, hogy ezt az újságcsinálásbeli torztípust, — a névleges és tényleges szerkesztő két személyű voltát, — tudvalevőleg az annyiszor és okkal kárhoztatott zsidó-morál alapján dolgozó régebbi hirlapgyártás eszelte ki tekervényes keleti észjárással — és már az 1914. évi sajtótörvény intézményesen védekezett is ellene, mint a keresztény morállal össze nem egyeztethető zsidó szédelgés ellen. Annyival kárhoztathatóbb és elítélhetőbb tehát, ha a magyarság keresztény reneszánsza idején egy kereszténynek hirdetett hírlapkiadó részvénytársaság igazgatósága a Gauser dr. fent szóvátett hírlapi közlése szerint tényleg fel tudott ülni olyan tanácsnak, amely ezt a zsidó módszert fogadtatta el vele. Hadd mutassak rá itt most arra, hogy a jelenleg is érvényben levő legújabb sajtótörvény végrehajtására vonatkozó 2500 1914. számú miniszterelnöki utasítás idevágó része betű szerint így hangzik: „Egy hónapig terjedhető fogházzal és száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő, aki felelős szerkesztőnek álszerkesztőt, úgynevezett strahmannt, vagyis olyan személyt jelöl meg, aki a szerkesztéssel tényleg nem foglalkozik“. Magának az 1914. évi XIV. törvénycikkben lefektetett sajtókánonnak a 24. és a 25. § a pedig az idevonatkozó büntető rendelkezésekről szó- és betűhíven így olvasható: „24. §. 1. Vétséget követ el az, aki felelős szerkesztőként olyan személyt jelöl m mag, aki a szerkesztéssel tényleg neki foglalkozik. 25. §. A 24. §-ban meghatározott vétség büntetése egy hónapig terjedhető fogház és száz koronától ezer koronáig terjedhető pénzbüntetés a fenti 5. pont esetében.“ Mivel Gauser Rezsi dr. hírlapi közlésében magát vallja a „Somogyi Újság“ tényleges szerkesztőének s ezáltal a neki kenyeret biztosító lapkiadó részvénytársaságról implicite azt állítja, hogy felelős szerkesztőként oly személyt jelöl meg, aki a „Somogyi Újság” szerkesztésével nem foglalkozik, mivel nem látszik valószínűnek, hogy a „Somogyi Újság“ részvényeseit és a lapkiadásért egyénenként is felelős igazgatóságot e veszedelmes tényre rajtam kívül más is őszintén figyelmeztesse, és minthogy elfogult részről egyoldalú beállítással egyesek mindig azt igyekeztek elhitetni a közvéleménnyel, hogy én folytonosan csak a magam egyéni érdekéből, t.i. Gauser dr. elleni személyes okokból piszkálódom, s minthogy továbbá az eddigi nyilvános támadásaim a közvetve érintett keresztény részvénytársaságnál tudtommal ezideig semmi különös figyelmet nem keltettek még akkor sem, ha egyenesen aposztrofáltam is ezt a keresztény erkölcsi testületet, és minthogy valóban unom már egy ember egyéni és újságírói kiraktürének sokoldalú sebezhetősége miatt, jobb olvasnivalókhoz szoktatott közönségemet állandóan ily témával traktálni s a más, fontosabb ügyekre felhasználható hasábokat e célra foglalni le: — ezúton kellett az érdekelteket utoljára figyelmeztetnem arra, miszerint a részvényesek százainak bizalma nem jelentheti azt, hogy kényelmi vagy személyi okokból bekötött szemmel és bedugott füllel haladjunk el intézkedést követelő tények mellett. Ami még Gauser Rezső úrnak a saját lovagias bátorságát dicsérgető ama kijelentését illeti, hogy sohasem bujkált és ki mert állni becsületes védelmére, erre vonatkozólag csak azt szögezem le, miszerint annyira ki mert állani, hogy folyó évi január hava óta egész olvasóközönségem tanúsága szerint több ízben kapott tőlem a hírlapi nyilvánosság előtt név szerint is neki szóló morális arculütéseket, azonban ezekért Gauser dr. tőlem a mai napig sem lovagias, sem bírósági, sem becsületügyi utón, sem önmaga elleni fegyelmi eljárás során, sem személyes felelősségrevonás alakjában nem kért és nem kapott soha elégtételt. — Zimmert dr. prépostplébános ünneplése. A kaposvári kath. kör választmánya e hó 18-án, szombaton d. u. 6 órakor Ereki Károlynak, mint a kör diszelnökének elnöklete mellett ülést tartott és az ezen hozott határozat értelmében vasárnap d. u. 3 órakor Ereki vezetése alatt küldöttség kereste fel dr. Zimmert József prépostot, hogy húsz éves kaposvári plébánossága alkalmából nagy tiszteletének és elismerésének kifejezése mellett őt üdvözölje. A küldöttség tagjai között voltak: Frászt János kékfestőgyáros, a kör elnöke, dr. Csonka Ede ügyvéd, Berecz Sándor városi főmérnök, Lengyel József vaskereskedő, Kolb Kálmán köri háznagy, Deckert Ferenc kereskedő, Málik Mátyás postatiszt, Matusek József nyugvasúti tiszviselő, Péter József kisgazdaköri elnök, Nagy ferenc kalapkereskedő és mások. A jubiláns hálásan köszönte a nem várt ünneplést. „ Középeurópai időszámítás. Ma reggel óta ismét a rendes idő szerint jeleznek óráink. A lapunkban közölt óra-visszaigazítás által elértük, hogy ismét egyformán mérjük a futó időt a falu lakosságával. A vidék lakóiról ugyanis köztudomású, hogy az úgynevezett nyári időszámítás alatt is megmaradtak az addigi időjelzés mellett, az órákat nem igazították előre s most a város igazította óráját ismét a faluéhoz.