Uj-Somogy, 1920. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1920-10-27 / 245. szám
II. Lutslyani, Kaposvár, 1920. október 27, szerda. 245. (351.) szám. Szerkestérség és kMóvatot: »MP03VÄR, KonmsSY-UTCA $. SZÁf*. TELEFON!SZÜK. 128. POLITIKAI NAPILAP r'szére* szerkesztö! Dr. THURY ZSIGtOND. Égési éyr® Pél évra -£161128188 Járai:: - - 240 K I Negyed évre • - • 60 K - * 120 K ! Egy hóra 20 K Egyes azáraára 1 korona. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Lakásínség. Az utóbbi időben több városban fordultam meg s érdeklődtem a lakásviszonyok iránt. Mindenütt nehézségek vannak az elhelyezés körül, mindazonáltal Kaposvár az a város, melyben rendkívül nehéz lakáshoz jutni. Személyes tapasztalatom az, hogy vannak háztulajdonosok, illetve lakásbérlők, akik ma is 5—6 szobás lakást tartanak fenn, noha jól tudják, hogy vannak Kaposváron menekültek, akik vasúti teherkocsikban kénytelenek meghúzódni. Vannak olyan menekült, illetve kiutasított emberek helyben, akiknek egyáltalában lakásuk nincsen. Pedig itt a tél, összes borzalmaival együtt. A szegény menekült magyarok lakás, fűtőanyag, emberbaráti szeretet nélkül néznek a zord télapó elé Sehol egy halvány remény sugár nem látszik, mely dermedt szívükbe egy kis meleget sugározna. Mindenki elfordul tőlük, pedig annak ellenkezőjét remélték, amikor az ellenségnek be nem hódolva azt mondták: „Inkább meghalunk, de az ellenség szolgálatába nem szegődünk!“ Azt remélték szegény menekültek, hogy a megszállatlan területen lakó fajtestvéreik szeretettel fogják körülvenni s mindent el fognak követni, hogy jól érezzék magukat körükben. Rosszul gondolták, mert itt szerzett tapasztalataik más véleményre bírták őket. Az a közöny, mely az idemenekültek és különösen a kiutasított köztisztviselők iránt mutatkozik, semmivel sem indokolható. Úgy fest ez az indolencia, mintha a magyar híres vendégszeretet kihalt volna az emberekből. Hiszen, ha Kaposvár városában körülnézünk, látjuk, hogy van itt minden bőven; a Trans-Banbia nem a zord Felvidék, ahol bor helyett krumplit szüretelnek október havában s mégis úgy van, hogy a felvidéki nép ma is vendégszerető; nem ugyan a csehekkel, hanem fajtestvéreikkel szemben, ezt onnan tudjuk, mert az ide érkező szájhíreink megbízható forrásból erednek. Az egoizmus tulajdonképpen most fejlődik egy lehetetlen magas fokra, melyről aztán le fog zuhanni abba a mélységbe, melyet önmagának előkészített. Az a nemtörődömség, melyet a menekültek most tapasztalnak azok részéről, akiknek módjukban volna egy kis meleg szeretetet árasztani feléjük, szinte természetellenes jelleggel bír. Nap-nap mellett tapasztaljuk, hogy a menekültek lakást keresnek, hogy a hideg ellen védekezhessenek, de az 5-6 szobás háztulajdonos vagy bérlő nem hajlandó az agyongyötört menekültet lakáshoz juttatni, mert zavarná kényelmét. Voltak lakások, melyek az egész nyáron át nem vétettek igénybe: az ablakok redőnyei le voltak eresztve s gazdájuk vagy a szőlőben, vagy a Balaton mentén nyaralt. Vannak, akik ezekben a nehéz időkben két lakást tartanak fenn: az egyiket a városban, a másikat a földbirtokon és a szegény menekült kénytelen cigányéletet élni. És hogyan fogadják azt, aki lakást indul keresni ? A keresztények azt mondják: „menjenek a zsidókhoz, ott van elég üres lakás“, a zsidók pedig így fogadják az istenadta menekültet: „mitőlünk minden nélkülözhető szobát elvettek már, menjen a keresztényekhez“. A valóság pedig az, hogy úgy a keresztényeknél, mint a zsidóknál igenis van nélkülözhető szoba! A katonai lakáshivatal a rendőrséggel egyetértően most a lakásínségen úgy akar segíteni, hogy lakáskatasztert készít. A katonai lakáshivatal derék elnöke, Schlägel százados és dr. Cséry rendőrtanácsos, mint a városi rendőrkapitányság vezetője, kiküldték a bizottságot, mely nehéz munkáját már megkezdette. Ezen akció, ha nem is szünteti meg teljesen a tűrhetetlen lakásínséget, mindazonáltal némi javulást fogunk észlelni e téren ; annyi bizonyos A mindenéből kifosztott s tönkretett, hihetetlen sokat szenvedő menekültek társadalma végre legalább tető alá kerül. Még valamit! Felháborító, hogy éppen a menekültektől kérnek horribilis lakbéreket, azoktól a sajnálatraméltó magyaroktól, akiknek betevő falatjuk is alig van. Egy kis jóakarattal, egy kevés magyar szeretettel nagyon sokat lehetne a lakásínségen segíteni. Tisza Miksa: A napi politika hírei. Interpellációk a Ház mai ülésén. A Ház mai ülésén több sürgős interpelláció hangzik el így interpellál Vasadi- Balogh György az egyetemi állapotok ügyében, Friedrich István a Landau ügyhöz hasonló esetekről és Zákány Gyula az internálási táborokban tapasztalható visszaéléseket teszi szóvá. Érdeklődéssel várják Windischgrätz Lajos herceg felszólalását, aki a külügyminiszteri osztályfőnök működéséről nyilatkozik napirend előtt és válaszol azokra a vádakra, amelyeket egy burgonyaszállítási ügyből kifolyóan a Károlyi kormány alatt ellene emeltek. Windischgrätz herceg mindkét ügyben parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését kéri. A kisgazdák a gabonarendelet ellen. A kormányzópárt klubjában a kisgazdaképviselők a gabonarendelet helytelen intézkedéseit panaszolták fel. Kifogásolták, hogy míg a kukoricaszükséglet 1 millió százezer métermázsa, addig a kormány rendeletileg 2 millió 8 százezer métermázsát vetett ki az országra. Meskó Zoltán úgy nyilatkozott a pártban, hogy amennyiben ezeket a sérelmes rendelkezéseket nem változtatják meg, a kisgazdapárt ebből levonja a konzekvenciákat és nem vesz részt tovább a kormányzásban. Szóvátettek ezenkívül olyan mulasztásokat, amelyek a kivitel terén mutatkoznak. Gaál Gaszton valószínűen interpellálni is fog, hogy a burgonya árát az elérhető árnál jóval olcsóbban állapították meg, azonkívül rekompenzáció nélkül szállítottak Ausztriának. A keresztényszocialisták köréből. A keresztényszocialista programmal megválasztott képviselők egyre ritkábban járnak fel a kormányzópárt klubjába és külön tartanak értekezleteket. Tegnap este is megbeszélést tartottak, amelyen a nemzetiségi politikáról volt szó, amelynek során bizalmukat fejezték ki Bleyer Jakab működése iránt. Windischgrätz herceg nevével kapcsolatosan hírek terjedtek el arról, hogy ő áll élére a keresztényszocialista pártnak. Windischgrätz erre vonatkozóan a következőkben nyilatkozott : „Teljesen távol áll tőlem az a szándék, melyet némely lapok nekem tulajdonítanak, hogy a keresztényszocialista párt vezetését átveszem. A tény egyszerűen az, hogy elvemmel megegyezőig a keresztény egyesülés pártjának programmja alapján nyertem képviselői mandátumot, ennek megfelelően, mint a párt szerény tagja fejtek ki politikai működést“. Képviselői beszámolók. Vasárnap délelőtt tartotta meg beszámolóját Szalk Szentmártonban és Tasson a kerület képviselője, Szabó Balázs. Szabót sokorópátkai Szabó István, Rabinek Gyula, Héjj Imre, Henczer István és még mások kísérték el. A népgyűlést Takács János pártelnök nyitotta meg, majd sokorópátkai Szabó István állt fel szólásra. Beszélt a gabonarendeletről, amelynek oly értelmű módosítását követelte, hogy a gabonaforgalom az adógabonán felüli mennyiségekre nézve felszabadíttassék és a tengeri forgalom korlátozása is megszűnjék. Beszélt a királykérdésről, majd a zsidókérdésnek tervszerű munka útján való megoldására utalt, mert a zsidók ellen erőszakos eszközökkel harcolni a keresztény érzéssel összeegyeztethetőnek nem tartja. Utána Szabó Balázs tartotta meg beszámolóját, majd Rubinek, Henczer és Héjj beszéltek. A kisgazdaügyi miniszter tiszteletére este a gazdakörben bankett volt. Ugyancsak vasárnap tartotta meg beszámolóját Ráczkevén Szabó Gy. János. Beszédében az összetartás és együttműködés szükségességét hangsúlyozta, beszélt a béke ratifikálásáról és a földbirtokreformról. Felszólalt még a gyűlésen Temesvári Imre képviselő, aki a külpolitikai helyzetről beszélt . Be kell jelenteni a liszt- és gabonakészletet. A polgármester a következő hirdetményt bocsátotta ki: Felhívom Kaposvár r. t. város közönségét, hogy mindazok, akiknek lisztjük, vagy gabonájuk van és lisztjegyük érvénytelenítve nincs, annak érvénytelenítése végett 3 napon belül jelenjenek meg a közélelmezési hivatalban (Városház II. e., 31. ajtó). Egyidejűleg felkérem a város közönségét, hogy akár levélben, akár élőszóval, a városi közélelmezési hivatalnál jelentse be azokat, akik több családtag után élveznek ellátást, akik elhalt, vagy elköltözött családtag töröltetését elmulasztották, akik egy elköltözött család lisztjegyét maguknál tartják, akik hatósági lisztet vesznek igénybe, dacára annak, hogy liszt, vagy gabonakészlet birtokában vannak. Feljelentő minden egyes feljelentett név után 50 korona jutalmat kap, s kiléte (neve) sem a feljelentettel, sem mással közölve nem lesz. Megjegyzem, hogy ez alkalommal a feljelentés minden becsületes magyar embernek hazafias kötelessége, mert feljelentésével elsőrendű országos érdeket szolgál; egyébként is, ha ezáltal az ellátatlanok létszámát sikerül csökkenteni, a lisztfejadagot a közélelmezési miniszter úr fel fogja emelni, tehát mennél több alapos feljelentés érkezik, annál nagyobb lesz a jövő havi fejadagja az igazi ellátatlanoknak. Ha ezen felhívásom kellő eredményre nem vezet, úgy az államrendőrség és katonaság igénybevételével minden egyes lakásban házkutatást fogok tartani, s ahol eltitkolt készlet, vagy kevesebb családtag fog találtatni mint amenynyire a lisztjegy ki van állítva, azokkal szemben kíméletlenül fogok eljárni. Kaposvár, 1920. október 26 án. Dr. Szopkó István h. polgármester.