Uj-Somogy, 1920. november (2. évfolyam, 250-273. szám)

1920-11-03 / 250. szám

n. évfolyam. Kaposvár, 1920. november 3. szerda. 250. (356.) szám. SsfirkaszOssg as ste^tilvaal. fSPOSVáR, KOHTBASSY UTCft ». SZÁM. TELEFONSZ­A*l: 126. POLITIKAI NAPILAP Dr. THURY ZSIGMOND. 210111»14*I árak: Égési évre - - - - 240 K | Negyed évre • • ' 10 K Fél évre.....................120 K­­ Egy hóra........................10 K Egyes ti­.tkis éra 1 korona. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen. A sírok világossága. Irta: Gáspár Béla, róm. kath. százados­ lelkész. I. Az élet színpad s mi, emberek, ját­szunk rajta. Másnak s nem önmagunknak. Másnak szolgáltat igazságot a biró s más­nak játszik a színész, mást tanít a pap s másnak világit a filozóf, másnak dolgozik a munkás s másért él a szülő : elvonatkozunk önmagunktól s életünk formalitássá lesz. Hogy honnan jöttünk s hová megyünk, hogy mi az élet értelme s hogyan kell azt sze­rencsésen megkonstruálnunk a napi divat s a térből és időből kimeredő igazság igényei mellett, hogy mi a világ s mi az ember, az öröm s a szenvedés, a gyermekmosoly­gás s a menyasszonyi fátyolból szőtt szem­fedő csak a csendes ősznek haldoklásánál s csak a Mors Imperator parcellázta teme­tői négyszögeknél jut öntudatunkba Mint önmagunkba intés s mint megkisértés. Pedig mi mindannyian öncélok vagyunk s boldogságunkért élünk. Annak állítunk típu­sokat s teremtünk kultúrákat. A tudomány adatai s a művészet ízlése értünk vannak. Goethe költészete s Beethoven muzsikája, Michelangelo Mózese s Lionardo da Vinci vászna, Edison újdonságai s a pszichometria felfedezései, a szikratávíró s a telefonhálók, a vasúti sínek s a repülőgépek, a kémiai labora­tóriumok s a Röntgen-sugarak, a csendes éj­szakák csillagos égboltja s a virágokat szövő napsugár az emberért vannak s mégis: filo­zófia s kulturhaladás, meg szép természet da­cára szenvedünk. Keressük magunkat s bol­dogságunkat. Az élet relativszerűségeinek a sötétségében ülünk s világosság után vagyunk. A sírok is világosságok. Feléjük gravi­tálunk s az élet összes utjai hozzá vezetnek. Az édesanya, ki beteg gyermeke ajkáról csó­kolt halált magába s aztán karját nyújtotta a Halál urnak ; a művész, ki a­­liliom*-nak sze­relmet ,hazudott, hogy összetörje s model­lálja hervadását: idejöttek egy kicsit­­ pi­henni s emlék módjára porladni... Kiégett vivőrök , pénzszerelmes barátnők, kik az életet csak vágyaik helyének gondolták el; főrendek s névtelen szegények, kik voltakép­pen csak szociológiai distinkciók a múlandó­ság párkányainál; nagy intrikusok s kicsike testvérek fekszenek itt egymás mellett s hall­gatnak a csendben. Vágyak és törekvések, bánat és remény, édesanyánk utolsó mosolya s fogatlan gonoszok átkai, bűn és erény, bá­nat és remény, tehetség és erő, deszkaszálak közé zsugorodott szerelmek s elhamvadt szen­vedélyek egyenlítődtek itt ki. Egy irgalmas nővér sírjánál álltam s egy nőre gondoltam, aki itt laika volt s az Isten országában művész. Aki az élet énekese volt, mert szegénységben hervadt el s aki szerette a lelkeket, mert gazdag volt a menny­ország örömeitől. Aki itt élt és nem filozofált! Nem rótta fel a társadalmi kasztokat s az erkölcsi világ katasztrófális ellentéteit, nem érdekelték a legújabb divat s az élet árny­oldalai, kritikussá nem tette a sok eredmény­telenség és lemondás s a lét labirintje cél­talanná: ő önmagán dolgozott , kialakította magában az életet boldogsággá és harmo­niává. Egy nagy eszményiségen dolgozott egész életében s ez különb műremek a góth dómok filigrán rózsáinak vonalainál s Rafael örökké előkelő festményeinél: ez gondolat kőben s vásznon, az valóság életben s ön­magában. A mi legnagyobb problémánk: ön­magunk vagyunk s egész életünk. Keressük magunkat, mert elvesztünk a sok theoriában s a konvencionális etiquettében. Külső vilá­gunk s társadalmi struktúránk inkább ellen­téte s nem kifejezése öntudatunknak s szivünknek. A haladás rámutatott előkelő­ségünkre s a háború az ember szivének poklára. Látjuk a bűnnek befektetését s hogy e világban célt a jó alig talál. Megrendül­tünk eszményeinkben s szubjektív érzéseink szerint stilizálunk életet és abszolút igazsá­gokat is. Az életünk értékét a munka anya­gában s nem a belső világ tisztaságában kerestük Előkelőségünket a társadalmi rang­gal s nem a felelősség érzésével mérjük. Boldogságunk ott reked a napi divat jel­szavaiban s a szép elméletekben: mi csak beszélünk boldogságról s nem élünk boldogan, mert mi mindig másnak játszunk s nem ön­magunknak ! Nagy világosságok tehát a sírok ! Rá­mutatnak üres önmagunkra s mondva csinált világunkra. Felébresztik bennünk a koporsók hivatását s megértetik, hogy a szerzetes, ki koporsójában álmodja éjszakáit s piheni fára­dalmait, nem egy agyficamnak és lelki aberrá­ciónak az utjain jár. Két világnak a mesgyé­­jére állítanak: végesség (a test és vér, a fizis és az ideghálók) s végnélküliség (a lélek és a tett, az erény és a vértanú á­dozata, a jó­ság s édesanyánk utolsó csókja) közé s mi, nagy gyermekek s kicsike hisztériák, fájdal­masan eszmélünk fel s ijedten kérdezzük: igen, hát hová ? Öntudatunk egy darab múlt s egy örök kilátás, testünk vályogos ház a múlandóság kezében s érzékiségünk egyre hervadó virág, idegzetünk, mint a lassan­­kint pattanó hurok a hegedű fáján s a lelkünk s az életkialakitásunk ? Hát hová megyünk ? (Folyt, köv.) az ősiség jogán való nagybirtokot kell kí­mélni, hanem azt, amelyet a legintenzíveb­ben, legbelterjesebben művelnek és amely­nek a legnagyobb hasznát látja az ország. Nincsenek megelégedve azzal sem, hogy a kisbirtokok csak 10 holdig egészíthetők ki. Vannak, akiknek más kivánságaik is vannak, amelyekre különösen a részletes vita során fognak kiterjeszkedni. Ha a javaslat tárgya­lása elnyúlna 10 e utánra is — ami való­színű, akkor meg fogják szakítani — és a­­ békeszerződés ratifikálása után intézik el. Tisza István és a kegyelet. Gróf Tisza István halálának második évfordulóján előkelő közönség gyűlt Ö£sze a­­ Nemzeti Társaskör nagytermében. Beöthy I Zsolt délután 5 órakor nyitotta meg az­­ emlékünnepélyt nagyobb beszéd keretében. Utána Rákosi Jenő mondott nagyhatású emlékbeszédet, amelyben vázolta Tisza István férfiúi jellemét és politikai működését. Hornyánszky Lajos, Tisza István életírója olvasott fel ezután egy fejezetet készülő munkájából „Tisza István és a világháború” címen. Az emlékbizottság koszorút helyezett el Tisza sírjánál és ugyanakkor az özvegy grófnénak részvétét fejezte ki. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vasárnap délben ünnepelte a reformáció diadalmas megszületését és emlékünnepéllyel tisztelte meg Tisza István gróf halálának év­fordulóját. Az ünnepségen Petri Elek refor­mátus püspök elnökölt és több felszólalás között Pekár Gyula tartott Tisza Istvánról értekezést. A keresztényszocialisták és Ébredők nagygyűlése. Vasárnap délelőtt a keresztényszocialis­ták és Ébredő Magyarok nagygyűlést tartottak a Vigadóban. A gyűlés programmpontja gyanánt a munkásbiztosítók államosításának kérdése szerepelt. Elsőnek Benárd Ágost népjóléti miniszter szólalt fel, aki bejelentette, hogy mindazok a híresztelések, amelyek a munkásbiztosító pénztárak államosításának elodázását célozzák, légből kapott koholmá­nyok. Az államosítás a legrövidebb idő alatt meg fog történni. Ezután Horváth Károly, az Er­e igazgatója, majd Homonnay Tivadar szólalt fel. Teleki Pál miniszterelnök kijelen­tette, hogy az ország újjáépítésének munká­ját a romok eltakarításán kell kezdeni és csak ezután hozhatjuk meg azokat a törvé­nyeket, amelyek biztosítják a keresztény, nemzeti gondolkodású magyarságnak saját­­ maga felett való uralmát. Szabó József kép­viselő ezután határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben sürgetik a munkaügyi minisz­térium felállítását. A javaslatot a gyűlés egy­hangúan elfogadta és az elnök zárszavai után a nagygyűlés véget ért. — Katonai szövetek festése. Hírt adtunk már arról, hogy a katonaszövetek és kincstári eredetű ruhák festésére vonatkozó tilalmat feloldották és megengedték, hogy ezek a darabok is tetszés szerinti színekre festtessenek. Mint most jól értesült helyről tudatják velünk, ez az engedély rövid idő múlva lejár és az addig meg nem festett katonaszövetek és ruhák további festése nem lesz többé lehetséges, sőt ismét kincstári tulajdonként fognak kezeltetni mindazok a darabok, amelyek eredeti színükben magáno­sok birtokában találtatnak. A napi politika hírei. Hogy fogadják a földbirtok­reform javaslatot? A csütörtökön ismét összeülő nemzet­gyűlés — mint ismeretes — a földbirtokre­form tárgyalását meg fogja kezdeni. A ja­vaslat bizottsági tárgyalásain ugyan részt vett a nemzetgyűlés kétharmad része, mégis két­ségkívül meg fog történni, hogy egymást érik majd a felszólalások és minden fel­szólalónak lesz külön kívánsága és módosí­tása. A vita egészen bonyolultnak ígérkezik annál inkább, mert a kisgazdaképviselők kö­zül a legtöbben nem tartják a javaslatot elég radikálisnak és a minimumnak, amellyel megelégednek, azt a javaslatot tekintik, ame­lyet annak idején Horthy Miklós kormányzó kívánságára nagyatádi Szabó István terjesz­tett elő. A kisgazdapártnak egészen szélső­séges szárnya, amely körülbelül 20—25 ta­got számlál, a földbirtokreform tárgyalásánál esetleg a pártból való kiválásra is el vannak határozva. Ez a csoport azt mondja, hogy a javaslat feltűnően kedvez a nagybirtokok ama részének, mely a mágnások kezében van. A pártnak az az álláspontja, hogy nem

Next