Uj-Somogy, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-26 / 20. szám

ill. évfolyam 20.­­424.­ szám. Kaposvár, 1921. január 26. szerda. i&rftwztenig to Kteeefthrate!: II?0SVSfl, KOSTBUSSf-VTCfi 8. SZ&8. TELEPOHSZaiN: TSR, ae«8Eg%Sfi5Ere£SSSg^^ »vmnvSSSimmmSim* POLITIKA! NAPILAP "anrkMitti 0r, THURY ZSI8A0WD. £:0f!xsfIsi ára S®íís 4*r* - • • • 360 K ! negyed évre • . 90 K ?és év*­­ " ... 180 K | Egy hóra . ... 30 K Egyes szám­ára 1 K. 50 f., pályaudvarokön 2 K. Hiszek egy Istenben, Hiszek agy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen Vajadás és fejlődés. A pénzügyminiszteri programra bírálata. Irta: Hegedűs Nándor Andor. I. 'I A pénzügyminiszter bemutatkozása a­­ Házban, nagy elméleti tudása ás a férfias­­ bátorság, mellyel liberális világszemléleténak­­ önmagához méltó kifejezést adott, olyan len­­­­dületet biztosítottak részére, ami nőve­ csak­­ diadalmas, vagy tragikus hősök indulnak s útjuknak. Folyton Tiszát juttatja eszembe, kinek minden nagysága és kiválósága da­cára meg kellett buknia, mert az idő kere­két kellett volna megállítania, hogy győz­­hessen... A pénzügyminiszter sem akar tu­domást venni róla, hogy a tőkés termelés és vele a pénzgazdaság egy teljesen új kor­szakában vajúdunk és a közgazdasági kér­dések evolúciójának szédületes iramában, — hogy úgy mondjam — pénzügyi ellen­­forradalmat akar csinálni. Amit el akarok mondani, mindnyájunk érdeke, hogy valóban elmondjam. Kiindulási pontja és célja a régi elméleti és gyakorlati pénzügyi poli­tikán alapszik. Az akarja, amit minden elődje akart: a pénzinflnáció megszüntetését és az állami költségvetés rendbehozatalát adóbevé­telek útján. A nagyobb tehetség az eszközök leleményesebb megválogatásában és csodá­latos akaratereje a kivitel tudatosabb ütemében jut kifejezésre. Ha adó útján meg lehetne oldani a pénzügyi és közgazdasági válságot, akkor az expozé valóban kiaknázott minden lehető­séget. A részvénytársaságok tőkeemeléssel kapcsolatos 15 százalékos részvényleadása, a 25 százalékos vagyonváltság, a titkolt és rejtett pénzkészletek (idegen valuták) adó alá vonása, a betétek és folyószámlák 20 száza­lékos zár alá vétele, zseniális finánctechnikai ötletek és milliárdos bevételi tételek. Ha mindezekhez hozzávesszük a tervezett kiadós hadmentességi adót, a forgalom szabadsága fejében tervbe vett nagy forgalmi adót, a gyufaadót, őrlési adót, a felemelt boradót, és amiket már Korányi bevezetett, a sok milliárdot jelentő fényűzási adót, mely nagy­jában kombinált forgalmi és fogyasztási adó, a tízszeressé felemelt és szintén százféle régi adókat és illetékeket, a 40 koronás burkolt cukoradót, akkor ha név szerint nem is tud­tam valamennyit felsorolni, adva van az az 1009 féle adó, amelyben senki sem ismeri ki magát, aminek következtében az igazságos megadóztatásnak még a lehetősége is ki van zárva, de biztosítva van annyi bevétel, ameny­­nyit a pénzügyminiszter csak akar ... De viszont normális életet nem tudok elképzelni 40 koronás cukoradó, 2 koronás és maga­sabb cigarettaár és lehetetlen vasúti vitel­­díj mellett. Ha valaki azt hiszi, hogy ilyen adók uján tartósan megjavítható a költségvetés passzív mérlege, akkor számításon kívül hagyta, hogy ilyen súlyos áthárítható adók újabb drágulást okoznak és így az egyensúly csak képletesen van helyreállítva. Mialatt a bevétel befolyik, a kiadás nagyobb számra dagad. Ez az első tévedés, de nem a leg­fontosabb ! A fő kérdés az, hogy ha 100 milliárd lesz is az állam bevétele, több lesz-e a kenyér és a mun­kaalkalom ? Olcsóbb lesz e az élelem és több e a dolgozni akarók jövedelme ? Meg­mentettük e az embert ? Mert az ember és energiája, az az állam reális értéke. Helyre­áll e a munka, jövedelem, bér és piaci ár felkavart egyensúlya, mely okozza, hogy a munka meg nem indulhat ? Ez a kérdés és a megoldás lényege. Megszűnik e a bizonyta­lanság, melyet a dolgozni akaró tőkének éreznie kellett, ha senki sem képes az adó­ját kiszámítani és így a vállalkozásba reáli­san belekalkulálni ? Tapasztaltuk, hogy ha az állam minden vagyonra rátenné a kezét,­­ a termelés és az egyén jóléte rosszabb. A pénzbőség fog megszűnni ? Ha ez volna a nagy baj, ennek radikálisabb gyógy­módja a csekk kötelező bevezetése. A bel­földön így az aprópénz kivételével akár minden pénzt ki lehet vonni a forgalomból. De orvoslása-e ez a bajoknak ? A valuta fog emelkedni ? Ez az állandó ugródeszka! Számos cikkben mutattam már ki, hogy a jobb va­luta Eidorádója puszta délibáb. Áldás a ja­vuló valuta, ha az ember pénzét betétbe, vagy letétbe helyezi. Mert ha a 1*15 centi­mos korona 10 centimre emelkedik, a pénz munka nélkül kb. tízszer akkora értékre da­gad. De rosszul jár, aki árut vagy bármit vásárol, aki a pénzét befektette. Mert ami­lyen mértékben emelkedik a heverő pénz ér­téke, ugyanolyan mértékben károsodik az, aki a befektetéssel nem tudta bevárni a jobb valutát. Ha legjobban az jár, aki pén­zével semmibe se kezd, világos, hogy a va­luta emelkedése általános pangást idéz elő. A termelés még veszedelmesebben áll meg és a vállalkozókedv teljesen megbénul. A kereskedő sietve túlad portékáján és új vá­sárlásba bocsátkozni nem mer. Kisebb a kockázat és nagyobb a haszon, ha hever a pénz. A gyáros túlad gyárán, a háztulajdo­nos házán, mert a nagyösszegű korona reá­lis nagy értékké emelkedik. A részvényes­­ eladja értékpapírjait, a nagybirtokos eladja földjét a mai nagy áron és dúsgazdag lesz a koronaspekuláció által. A bankok 403 millió frank külföldi idegen valuta tartozása 15 milliárdról 1­5 milliárdra apad, ez esetleg a jobb valuta lólába, de az ország 68 milliárd adóssága 600 milliárd mai koronaértékre emelkedik. Akkora szám, amellyel győzni nem lehet, csak elbukni. A bankokat másképen is meg lehet menteni. Meg is kell menteni, mert a hivatás, ami rájuk vár Magyarország újjá­építésében, óriási jelentőségű. A tisztviselőket és a fix jövedelműeket reméli így mentesíteni? Ennek szükséges­ségét leghangosabban a proletárdiktatúra hirdette és azóta minden kormány. De amit az ügy érdekében tettek, nem javított a helyzeten, hanem fokozta ezek nyomorúságát, így a jobb valutától remélt olcsóbb Ár is csak hiú ábránd, ha a munkanélküliség még nagyobb arányokat ölt és a kereset lehetősége megszűnik. A termelés általános pangása mindenkit magával ránt — és minden for­dulat vihara a fix jövedelműeket­­ sújtja leg­inkább. (Folyt. köv.) Távirat. —Telefon. Az „Uj Somogy“ fővárosi tudósítójától. Személyi változások a kormányban. A pártok erőátcsoportosítása a kor­mány összetételében mindössze annyi vál­­tozást idéz elő, hogy Dr. Vass, Dr. Bendrd és Hegyeshalmy miniszterek kiválnak a ka­­binetből, hogy átadják a tárcájukat a sza­badkirály választó agrárdemokraták csoport­jának. Ez esetben természetesen ismét Ru­­binek lesz az új kereskedelmi miniszter, míg a közélelmezési tárcát Hencz Károly kapja meg; a kultuszminiszterségre Négyessy Lászlót emlegetik; a népjóléti tárca alighanem megszűnik, illetőleg felosztódik, más szóval be­olvad a belügyi, kereskedelmi és honvédelmibe. Ha a munkástörvények parlamenti tárgyalása miatt a tárcára mégis szükség lenne, úgy dr. Barta- Szabó József, vagy dr. Gaál Endre agrárdemokrata képviselő van kombinációban. A keresztényszocialista képviselők kiválnak a kormányzópártból. A napok óta érlelődő pártpolitikai ké­szülődéseknek és pártalakítási törekvéseknek nem is lehet más következményük, mint a keresztényszocialista képviselők kiválása a kormányzópártból, melyet a fúzió alapján az agrár­demokratákkal (kisgazdák) együtt al­kottak meg. A szabad király választó agrár­­demokraták körében megnyugvással és öröm­mel fogadják a keresztényszocialisták kilépé­sét a kormányzópártból. A Haller csoport nem ellenzéke a kormánynak. Haller és hívei azt hangoztatják, hogy nem képeznek ellenzéket a kormánynak, hanem hajlandók azt az áldozatot is meg­hozni, hogy a kormányzat terheit az agrár­­demokratákkal (kisgazdák) megosszák egy koalíciós kormány keretében. Csakhogy az agrárdemokraták még nem látják tisztázott­nak azt a kérdést, hogy vájjon az országnak szüksége van e arra, hogy a kisgazdapárt feltétlenül a keresztényszocialistákkal együt­tesen kormányozzon? Külföldi magyar követségek. Az a diplomáciai misszió, mely 8 nap előtt Háry András követségi tanácsos veze­tése alatt Bukarestbe érkezett, megállapodott az oláh kormánnyal Budapesten felállítandó román követség tárgyában. Rövidesen még két északi államban, Dániában és Svéd­országban állítanak még fel magyar kö­vetségeket.

Next