Uj-Somogy, 1921. július (3. évfolyam, 147-173. szám)
1921-07-01 / 147. szám
III. évfolyam. Kaposvár, 1921. július 1.. péntek. 147. (548.) szám. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFON SZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Fifelős szerkesztő: D r. T H U R V Z S ' G M 0 190. Előfizetési ára Egész évre .... 360 K I Negyed évre - - - 90 K Fél évre.....................180 K Egy hóra........................SC K Egyes számára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Gypraslombok egy friss sirkastra. A Pécsi utcai temetőnek a kápolnája közelében egy uj sirdomb sárga homokja takar tegnap óta egy során eltávozott földi vándort. Reichard Béla alezredes neve vésődött a fakeresztre, mely a sirbant jelzőjéül állíttató«». Ötödfél háborús esztendő elvitt tőlünk sok jó magyart, sok jó katonát, sok derék embert, sok nemes szivet, sok becsületes hazafit, de ama sok közül igen kevésnek az elvesztése okozott oly kiterjedt köröknek mélységes, őszinte fájdalmat, mint az a tragikus csapás, amely most egy óriási értékű kinccsel, Reichard Bélával tett szegényebbé bennünket. A hétfő esti rémes hír sokkal lesújtóbban hatod ránk, sokkal kábultabbá tett bennünket, semhogy csak javarészét is elmondhattuk volna róla. Felőle olvasóink számára annak, amit elmondani módunkban állana s amit megörökíteni érdemes és méltó lenne. Valameskét már szűnt az idegeinket elzsibbasztó bihargia, amibe a veszteség hire taszított bennünket, s ha fátyolos is még a szemünk, ha sajog is az érzésünk, már tudunk írni anélkül, hogy mindegyre sírnunk kellene. De lehetetlen volt a gondolatokat papírra vetnünk akkor, amikor a halált hozó est utáni reggelen a megboldogultnak egy régi hű bajtársa, egy idősebb törzstiszt jött be a komor szerkesztőségi szobában csak meg kezdte közölni a fájdalmas híradást szavakkal és már zsebkendőink után kellett nyúlnunk, hogy a következő pillanatban hangos, fuldokló zokogással boruljunk mindketten a kéziratokat gyártó asztalokra. Eltemettük! Vigasztalásnak ugyan szomorú, de az emberi igazságérzetet némileg megnyugtatni alkalmas, hogy legalább a temetése gyönyörű szép volt; méltó ahhoz, akit — fájdalom, oly korán — sírba tettünk. Pár ezerre menő hatalmas embertömeg, e kis város igazi 82ine java kísérte ki a legőszintébb kegyelet komoly kifejezésre juttatásával. Méltóságteljesen hömpölyögve gyűrűzött a kísérők szomorú raja ki a nyitott sírgödörhöz, mely egy drága étel porhüvelyét zárja lelketlenül magába. De mily elképzelhetetlen naggyá sokasodott volna ez a temetési menet, ha mindazok ott lehettek volna, akiknél ennek a végzetes halálnak a hite bánatot, fájdalmat, könnyeket okoz? Ennek a megyének, sőt Tolnának is nagy, területéről az összes volt 44 esek ismerték, szerették, becsülték őt s bizonyára százak és ezrek akadnak, akik szívesen adták volna oda inkább saját életüket is, csakhogy ezt a korai halált távoltartsák volt parancsnokuktól, akinek ezredbeli bajtársai és alantasai között csak tisztelői és barátai voltak, de ellenségei, rosszakarói nem. Nem leitünk segíteni a változhatatlanon! Az isteni Gondviselés, mely — úgy látszik — nálunknál is jobban szerette el: magához zalította, hogy jobbja mellett megkimértessék az apró földi kellemetlenkedésektől, intrikáktól, melyekkel idesem méltatlan ellenfelei a közelmúltban gyötörni próbálgatták. Akik emberhajszálukkal kétségtelenül sietteték halálát, a temetésekor megnyilvánul részvétből pirulva állapíthatták volna meg, mily nemtelen vád vak eszközeivé szegődtek. Aki tisztán, becsülettel távozott el közülünk, büntelenül áll már örök Bírája előtt, de üldözői még tulajdon lelkiismeretük előtt is elítélésre számogatnak. Nem tudja, nem tudhatja ez a város, hogy mit köszönhetünk, mit nem háláltunk meg Reichard Bélának soha! A békét, a rendet, a nyugalmat biztosította az ő komolysága, az ő megfontolt erélye a legválságosabb pillanatokban De ő soha nem dolgozott azért, hogy kifelé elismerést,babért, tetszést, arasson: ő a kötelességteljesítést lelki szükségletből ismerte legfőbb férfiúi ideáljának. Se hangos reklám, se öndicséret, se érdemek fitogtatása, se szólamokból kiáradó hangzatosság nem fért finom ízlésű egyéniségéhez. Amily bátran nézett szembe a testi háláival az ellenség golyósavításé között, olyan elszántsággal, olyan büszke, dcos ömudattal tette túl magát az erkölcsi halállal fenyegető rémek ijesztgetésén. És győzött, mert igaza volt! ... Hónapokon át volt harctéri századparancsnokom, majd ismét hónapokon át együtt dolgoztam vele pótzászlóalj parancsnoksági irodájában, később újból maga mellé szólttlőtt, mikor mint Kaposvár város katonai parancsnoka, segédtisztjévé kéri fel 1919 . augusztusában; de e hosszú együttműködés sünjelői csak kellemes emlékeket őriztetett meg velem felejthetetlen, vonzó egyénisége.. . Mennyivel több fájdalmat érezhetnek veszteségük felett azok, akiknek szivében a közvetlen családi érintkezés óriási területeket hódított meg diadalmasan ! Sziveltépő látvány volt, mikor az özveggyé lett szerető , hitves eldördülni hallotta a diszlövést, amely- nek hangjai mellett sírjába eresztették le a neki oly mérhetetlen kincset elrabló kopor-sót. Szem nem maradt szárazon, mikor az utolsó csók lehelődött a könnyekkel öntözött virágcsokorra, amely szemfedőül vettetett a drága halott sírjába. Teljesen idegen férfiak, harcedzett katonák pilláira özönnel tolultak a könnyek, mikor örökre el kellett válni ettől a nem mindennapi halottunktól. El lehet képzelni azt a kebret hasogató fájdalmat, amellyel a gyászba borult özvegy igaztalanul bűnhődő, nemeslelkű családja önmagát emészti? Bírjuk-e felfogni azt a gyötrő kint, azt az észbontó érzést, amellyel a rajongásig szerető fiatal hitves ráborul az alig gügyögő kis árvára, a gazdátlan tiszti egyenruhára és a többi kedves emlékekre, amelyek asszonyi életének egész tartalmát betöltötték mindaddig, amíg ez a pótolhatatlan nagy üresség be nem következett ? ! Negyvennégyes veteránok! Nekünk soha sem szabad elfelejtenünk, hogy mivel tartoztunk Reichard Bélának ! Nekünk tudnunk kell, az az özvegy és az a kis árva, akit ő hátrahagyott, az a legérdemesebb 44 es özvegyek és árvák egyike, akik iránt nekünk fokozottabb kötelességeink vannak, hogy leróhassuk irántuk annak a nagy hálánknak egy részét, amellyel bennünket Reichard Bda alezredes még százados és őrnagy korában tett örökös adósaivá! Mikor ezeket a sorokat cipruslombok gyanánt ráhintjük tegnap óta domboruló sirkantjára, melyet égi szemek is megáztattak már könnyeikkel: csak egy parányát törlesztjük annak a személyes tartozásnak, amelyet az összes volt 44 esek egyetemes adósságán kivüll külön vállalnunk legelemibb emberi kötelességünknek ismerjük. Nemes szív, nagy lélek, sugárzó elme, fenséges jellem, acélos akarat, megtestesült becsületesség, tökéletes 44 is ideál! Pihenj csendesen ! Mi nem felejtünk! A viszontlátásra !. . . Dr. Thúry Zsigmond Távirat.—Telefon. Az „Uj Somogy" fővárosi tudósítójától. Nemzetgyűlés. A mai ülésen a büntető igazságszolgáltatás egyszerűsítéséről szóló javaslatot, harmadszori olvasásában elfogadták. A második olcsósági hullám. A hódmezővásárhelyi népgyűlésen Hegedüs Lóránt pénzügyminiszter Szádeczky Lajos, a kerület képviselőjének beszéde után a következőket mondotta: „Bethlen miniszterelnök üdvözletét hozom, akinek a nyári szünet után első dolga lesz idejönni és önöknek beszámolni. Erőssé kell tenni*■ mondotta Hegedűs — ezen nemzetet gazdaságilag s akkor kibírja a válságot. Ádozatokat kell hoznunk s önök ítéljékmeg, hogy igaz e, amit követelek, hogy az országot megmentsük. Sokan mondják, hogy miért nem csinálnám azt, amit Ausztria csinált. A magyar politika tele van vénasszonyokkal Azért szakítottam el a magyar pénzt, hogy megmutassam, hogy a mienk többet ér. Mikor tárcámat átvettem, arról volt szó, hogy Nyugatmagyarországot elveszítjük e, vagy sem ? Meg fogjuk mutatni az ottaniaknak, hol lesz jobb nekik: Magyarországon, vagy Ausztriába is. Az osztrák költségvetésben ötven milliárd deficit van és Ausztriának minden polgárától 2400 korona adót kell kapnia és ráfizet 800 koronát ezenkívül. Az ottaniak láthatják, hogy ha választani kell, hova kell menniök. Meg kellett törnöm a drágaságot mert különben végünk lett volna. A magyar mindent tud, de koldulni nem. Ezt Ausztria végigcsinálta. A ruhának, zománcedényeknek, mezőgazdasági gépeknek árai is leestek volna, ha nem jön közbe a király kérdés és Csehországgal megegyeztünk volna. Csehország érdeke, hogy a határok megnyíljanak, mert egyetlen vásárlója Magyarország. Mihelyt megkötjük Csehországgal a szerződést, jönni fog az olcsósági második hullám és az iparcikkek is olcsóbbak lesznek. Tőzsde A valutapiacon dollár 258, márka 354, Napóleon 835, lei 395, szokol 317, dinár 875, rubel 52, lengyel márka 11, osztrák korona —, svájci frank —. Zürichi nyitás: Budapest 222, osztrák bélyegzett 102.