Uj-Somogy, 1922. március (4. évfolyam, 49-74. szám)

1922-03-17 / 63. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128.­­ POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : Dr. THURY ZSIGMOND. A mai szám ára 3 korona. IV. évfolyam. Kaposvár, 1922. március 17., péntek. 63. (762.) szám. Előfizetési árak: Egész évre - - - - 456 K . Negyed évre - - - 120 K Fél évre - - - - 240 K | Egy hóra - - - - 40 K Hirdetések ára miliméter soronként 4 korona. Petőfi Sándor szülésének száz éves évfordulójára készül az egész ország. A világirodalom legnagyobb­­jai közé tartozó költőt, a magyarság örök büszkeségét ünnepeljük meg, hogy az emlé­kezés, a visszagondolás oltárán felgyújtsuk imádatunk tűjét a Csillag elött, hogy nagy szelleme árnyékában elmerengve, erőt, kitar­tást, lelkesü­l hazafias érzést merítsünk a források forrásából, az ő lángszívének hal­­hatatlan megnyilatkozásaiból. Hogy ki volt Petőfi Sándor, azt nem kell magyaráznunk. Hiszen tudja mindenki. A bogár hátú viskókban az ő dalait énekli a nép ajka, a fényes palotákban sz ő dalaiban merül el a lélek. A tu­sta hármascsillogású, édesbús dalokban, amineket egyszer írtak a magyar életben, s amilyeneket csak egy em­ber tudott írni: Petőfi Sándor. A költőkirály születésének századik év­fordulóját ünneppé kel avatnunk. Ilyen ünneppé, amely mindenkit magába olvaszt. Társadalmi, felekezeti különbség nélkül. Mert azt, aki a nemzetnek énekelt, azt a nemzet­­nek kell megünnepelnie. Tehát mindenkinek, aki ebben a hazában él. Nem lehet különb­ség közöttünk akkor, amikor Petőfi Sándorra emlékezünk vissza. Nagy, örök emlékezetü ünnepet kell tarta­nunk s éppen ezért rendkívül csodálkozunk rajta, hogy eddig Kaposváron nem akadt senki, aki ezt az országos mozgalmat fe­la­rolta volna. Egy hangot sem hallottunk arról, hogy miként lehetne Kaposváron ezt az év­fordulós ünnepséget megtartani. Az emberek teljesen elmerültek a napi események fo­ga­tagában. Az izgalmas politikai napok minden figyelmet magukra összpontosítottak. Mi vár­tunk Vártuk, hogy talán majd mégis akad valaki, aki kiemelkedve a hétköznépből, fel­­emeli figyelmeztet szavát. Eszmét, tervet vártunk illetékesektől, nem illetékesektől egyaránt. Nem hallottunk semmit. A márciusi napok emlékének visszajött­jei, úgy gondoljuk, hogy nem lesz érdektelen, ha felemeljük intő, figyelmeztető, de főként kérő szavunkat, amikor arra kérjük Kapos­vár közönségét. Az egész ország lázasan készülődik a Petőfi f­nne­pe. Ha sok min­denben az utoltók is vagyunk, lagalább ez egyszer mutassuk meg, hogy mi is lépést hidunk tartani az ország többi városaival. Nem gondolunk mi görögfilzes dinom­­háromot, nem hangos herthuját. Valami im­pozáns, tömör erővel ható és mégis benső­séges, szívvel-lélekkel teljes ünnepet képze­lünk el, amelyben egyformán képviselve lenne minden társadalmi osztály. Olyan mozgalmat szeretnénk látni, amely Kapos­várról kiindulva felölelné az éges­ vár­me­gyét s amely egységesen, tervszerűen tenné impozánssá ezt az ünnepit. És még valamit. Éppen most, a márciusi ünnepek alatt, a leánygimnázisták kedves szerepléséből láttuk, hogy a régi magyar költeményekben oly döbbenetesen megkapó, hatalmas, igaz hazasság szülte irredentiz­mus rejlik, amit az újonnan született, mes­terkélt versekben nem találhatunk meg sehol sem. Milyen célirányos és üdvös lenne az, ha a Petőfi-ünnep a nagy költő lüktető hszifisággal és irredentizmussal telített versei által irredenta ünneppé avatódna Ha a pil­lanatnyi megbántottság eddig elválasztott bennünket egymástól a nemzetépítő munka egységet kívánó nagy küzdelmében, akkor kevetre sem kereshetünk jobb nevet az egyesülésre, mint épen Petőfi Sándor nevét, akinek önzetlen hazaszeretete, örökösen vi­harra, nyugtalan turáni sívassága jobban felhevíti bennünk a bőszülő magyar érzést, mint bármi més mulékony fellángolót. Szólovunk. Idejekorán. Még épen elég időnk van a készülődésekre. Komo­y lépése­ket vérünk tehát, hogy élő módon róhatjuk le a kegyelet érzését a mi nagy Petőfink szelleme előtt. Törvényhatóság a város lesz pár hónap múlvá Kaposvár. A polgármester budapesti tanácskozása — Az új nemzetgyűlés iktatja törvénybe az átalakulást. Dr. Vétek György polgármester Veszprém­ből, ahova egy nagyobb feü­dettséget veze­tett, a fővárosba utazott Kaposvár­i I. város önálló törvényhatóságú várossá való átalakí­tása ügyében. Csonkamagyarország hét rendezett tanácsú városa kívánja az átalakulást A hat város polgármestere tegnap Budapestben az új vá­rosháza nagytermében Sipőcz Imre székes­fővárosi polgáraiét­er e­kerd­esével szakta­nácskozást tartott, amelyen megbeszélték a városok kívánságait, sérelmeit. A városok még Ráday Gedeon belügym mi­­nisztersége idején ígéretet kaptak, hogy a nemzetgyűlés törvénybe iktatja az átalaku­lást. Azokban ebből az ígéretből a nemzet­gyűlés nem vallott ki semmit, feloszlott anélkül, hogy törvénybe iktatta volna a hét város kívánságát. A rendezett tanácsú­ városok közöl Ka­posvár volt az első, amely kérte a törvény­­hatósággá való átalakulást. Még az ősz fo­lyamán dr Szopkó István h. polgármester terjedelmes memorandumot intézett a nem­zetgyűléshez és a kormányhoz, amelyben ki­fejtette az átalakulás indokolását és érveit. A mostani fsntd­rozáson arra a megálla­podásra jutottak a polgárim­sterek, hogy me­morandum alakjában kérik a kormánytól a törvényhatósággá való átalakulást. Azt az egyöntetű megállapodást fogadták el, kérik a kormányt, hogy amint az új nemzetgyűlés örsiéül, terjesszen elő egy kétszakaszos tör­­vényjavaslatot, amely kimondja a hét város törvényhetőséggá való átalarculását. A belügyminisztériumban méltányolják a városok jogos kívánságát és kijelentették, hogy a törvényjavaslat­ kidolgozták és annak idején a nemzetgyűlés elé terjesztik. Ezek után joggal remélhetjük, hogy pár hó­napon belül Kaposvár mint törvényhatósági város, önállóan intézheti saját ügyeit , fej­­lődhet oly arányban és részetben, mint azt adott kedvező földrajzi fekvése, ipara, keres­kedelme megkívánja. „4 magyar munkásságot bűn elszakítani a nemzeti társadalomtól!“ A nemzeti szociálisták küldöttsége Gömbösnél. — Minden alkatrészre szüksége van az Állam gépezetének. Budapest, március 16 M. U. T. jeleni: Jászapáti és vidéke községein« 120 tagú küldöttsége tisztelgett szerdán Gömbös Gyu­­lánál A küldöttség szónoka, Kacsó Gyula beszédében kijelentette, hogy a küdöttség a magyar nemzeti szociális munkáspárt nevé­ben jött, hogy bejelentse, hogy elítélik a nemzetközi szociáldemokrata párt vezéreinek a múltban és a jelenben tanús tott magatar­tását. Eliténik, amennyiben a munkásságot újra nemzetk­özi irányban igyekeznek ve­zetni Kérésük mindössze oda irányul, hogy ha­­döljük bee­­gy a választási küzde­lembe, Göm­bös Gyula intézkedjék, hogy embereiknek, akik magyaros és becsületes hazafiak, bántódásuk n­e essék. Gömbös Gyüla a küldöttségn­k a következőket váa­s­zolta : Tatán csodálkozni fognak kijelenté­sei itten, mert hiszen a magyar közvélemény­ben úgy vagyo­­ beállítva, mint aki teljesen a reakció híve, aki az erőszakot fejébe he­lyezi az igazság fegyverének, kijelentem,­­ hogy egész életemet én is és s párt vezető­­ tagjai is munkában töltöttük Én tehát a munkát a magam részéről mindig értékeltem és mikor ezt tettem, nem néztem azt, hogy a munkás előkelő irodában ül-e, vagy a gyárak műhelyében dolgozik. Amikor a szo­cializmus problémájával foglalkoztam, meg­mondom őszintén, elidegenedtem a munká­sok ama részétől, akik nemzetközek voltak, mert az a felfogásom, hogy a nemzetköziség elve fsieti a vízkövésteg elve sokkal erő­sebb. A nemzet hasonló a rotációs géphez, melynek minden egyes alkatrésze szüksége van, hogy műkádni tudjon. Éppen így a magyar nemzet életében szükség van a nép, a társadalom minden egyes osztályéra, hogy az harmóniábani dolgodon, mint a rotációs gép alkatrészei. Ezért hangoztatom én ez a pártom felfogása is, hogy a magyar mun­kásságot egy fentos választófallal a Termet többi társadalmi osztályától elszakítani bűn.

Next