Uj-Somogy, 1922. október (4. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

IV. évf., 228. (922.) szám. Áréi Hí­df. Kaposvár, 1922. október 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPI LAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KORU­RÁSSY­ UTCA 6. SZÁM.­­ „„ Égisz ívre 1201 K I .Vegyek­ évre . 30­­ K ’ —• ~~ felelős szerkesztő: Félévre..................... 600 K | Egy'hóra . ' 109 K TELEFONSZ­ÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hirdetések ára miliméter soronként 5 korona. M­a ünnepet ül az ezeréves magyar­ságnak egy jelentékeny része, az elszakított erdélyi magyar­ság. Országos ünnep van ennek az évnek „szeptember végén“ és október első napján ott túl a vonalon, Szatmárnémetiben, ahol a négyféléb­ől lehasogatott Ma­gyarország hű fiai és leányai áldoznak a nemzeti emlékeknek, a legnagyobb magyar költő, Pe­tőfi Sándor születésének száza­dik évfordulója alkalmából. Oly jólesik erről a híradást olvasni és a csonkaország lakói­nak tovább adni! Úgy szeret­nénk szárnyakkal bírni, hogy erre a kedves alkalomra oda­röppenhetnénk az ünneplőkkel ünnepelni! Sokszoros jogcímünk lenne hozzá. Ezek között nem lehet utolsó az a meghívás, amelyet az ünnepség rendezői el tudtak juttatni a nemzettörzs megcsonkult tájaira is. A meg­szállás alatt sínylődő város ma­gyar lakói­ szétküldték meghí­vóikat, amelyekkel Csonkama­­gyarország közművelődési egye­sületeit is odaszólítják a kétna­pos ünnepség színhelyére, Szat­­márra és Erdődre. Petőfi lírájában legszebb sze­relmi és műdalok termőföldje az a két pont, ahol az ünnepségek programmszámai lejátszódnak. A kesergő és a boldog szerelem ihletett alkotásai innen, meg az ugyancsak szatmárbeli Költó­val vannak keltezve. És ime, a gyön­géd emberi érzelmek iránt fogé­konyabb nem: a Szatmári Jóté­kony Nőegylet az, amelyik a nagy költő rózsás tavaszának emlékére ünnepet rendez a ro­mán elnyomás őszén! Hogy ez az ünnepség kiterveztetett és hogy remélhetőleg megtartódik, a fájdalom és keserűség elfojthat­­lansága ellenére is nagyobb öröm nekünk, mint a maradék­­ország hasonló ünnepségei. Ki nem indulna fel azon, ha a bar­bár oláhság által bitorolt mező­kön a megszállás téli hava alól a magyar vetés zöldje virul elő reményteljes üdeségben?! Pedig ez az ünnepség ezt hirdeti, ezt bizonyítja! Kultúránk egysége és megsemmisíthetlen kincsei ott rekedtek a vonalontúli szívekben és ezeket az értékeket nem lehet nacion­alizálni, románná, oláhvá tenni! A szatmári ünnepségek pro­­grammját kisérő meghívásban ki is merték mondani a rendezők ezt a nekünk oly sokat érő és vigasztalást nyújtó igazságot ekép : „A nagy világösszeomlás­ból nem maradt semmi egyebünk, mint ősi anyanyelvünk, ezeréves kultúránk és hitünk! Ezekhez ragaszkodnunk, ezeket ápolnunk nemcsak jog, de kötelessé­günk is!“ Tanuljunk tőlük! új akció a drágaság letörésére. Térffy miniszter drágaságmegszüntető tervet dolgozott ki. — Az állatkivitel ügye a minisztertanácson. — Megalakult Meskó Zoltán pártja. Budapest, szeptember 30. Teg­nap délután minisztertanács volt, melyen a kormány összes Budapes­ten tartózkodó tagjai részt vettek. A miniszterelnök távollétére való te­kintettel politikai kérdések tárgya­lását mellőzték és a folyó ügyeken kívül a drágaság kérdésével foglal­koztak. Térffy Béla közélelmezési miniszter részletes programmot adott, hogy a drágaságot milyen intézke­désekkel lehet letörni. A drágaság kérdését egyébként a drágasági biz­­zottság is tárgyalni fogja. Felmerült­­ az az óhaj, hogy a drágasági bizott­ságot hívják egybe. Úgy értesülünk, hogy a bizottságot a jövő hét folya­mán össze is hívják. Foglalkoztak ezen kívül az állatkivitel kérdésével is, amelyre vonatkozólag nagyatádi Szabó István földmivelésügyi mi­niszter tette meg előterjesztését. Az ellenzéki agrár­demokrata párt ma tényleg megalakult. Az új párt el­nökei Meskó Zoltán és Szakács Andor. Kiújult az évszázados angol-francia ellentét. Az angolok nem ellenségei a töröknek. — Német kéz a keleti kérdésben. Budapest, szeptember 30. A keleti konfliktust Angliában úgy fogják fel, mint felújulását az évszázados francia-angol ellentétek­nek. Az angol körök a törökökkel szemben nem táplálnak ellenszenvet, viszont a görögöket úgy a sajtó, mint a közvélemény egyhangulag le-­­csinyli. A török barátság Angliában tradiciózus és az angoloknak már sportszempontból is tetszik a törökök bátorsága. A török kérdés mögött Franciaország kezét látják és azt tartják, hogy ez remans a német jóvátéli kérdésben elfoglalt angol álláspontért. Úgy vélik, hogy a török megmozdulás mögött német kéz is rejtőzik. Kemal basa folytatja előnyomulását. Tovább halad a semleges zónában. — A török lovasságot megerősítették. Páris, szeptember 30. (Wolff.) A „Chicago Tribune“ konstantinápolyi jelentése szerint a török naciona­listák a Dardanellák déli partjain a semleges zóna megszállását végre­hajtották és Csanak kivételével az egész környéket megszállották. A török lovasságot gyalogsággal meg­erősítették. Hamid bej tegnap a szövetséges főmegbizottak előtt kije­lentette, hogy a megszállást végre­hajtották, mielőtt a szövetségesek tiltakozó jegyzékét megkapták. En­nek oka, hogy a görögök pusztításai folytán az összeköttetés megszakadt. (MTI.) Angola, szeptember 30. (Havas.) Hivatalosan közüik, hogy Coaston szigetét és a kis szigeteket a kis­­ázsiai part közelében megszállották. (MTI.) London, szeptember 30. (Reuter.) A Konstatinápolyból érkező leg­utóbbi jelentések szerint Kemal basa folytatta előrenyomulásait Izmid és Csanak ellen. (MTI,­ London, szeptember 30. (Reuters) Kemal basa elutazott Angolába, hogy ismertesse a nemzetgyűléssel a szövetségesek jegyzékét. Vaszm­ű­t­­len, hogy a választ a jövő hét előtt megadná. (MTI.) Görögország forradalmi vergődése. Athén, szeptember 30. (Havas.) A trónörökös II. György néven letette a minisztertanács előtt az esküt az alkotmányra. (MTI.) Athén, szeptember 30. Az athéni sajtóiroda jelenti: Amikor a forra­dalmi hadsereg első osztaga bevo­nult Athén városába , és megjelent az utcákon, hatalmas tüntető menet alakult. (MTI.) Páris, szeptember 30. (Wolff.) Parasperopoulos tábornok, aki Ve­­nizelosz alatt a görög hadsereg fő­­parancsnoka volt és jelenleg Páris­­ban tartózkodik, a „Newyork He­­­­rald“ munkatársa előtt a következő­­két mondotta: Görögországnak olyan köztársaságra van szüksége, mint Amerika. A görög nép nem fog belenyugodni, hogy a külföldiek kor­mányozzák. (MTI.) Nagy izgalom Romániában Magyarország leendő magatartása miatt. London, szeptember 30. A mi­nisztertanács ma délelőtt a keleti helyzettel foglalkozott, melyet válto­zatlanul komolynak tartanak. A ke­­malista csapatok összevonása Izmir mellett állítólag tovább tart. Azt az eszmét, hogy a kemalista csapatokat beengedjék Thráciába, nem veszik komolyan, mert ez a kormány meg­állapított politikájával ellentétben van. (MTI.) London, szeptember 30. Még ha Kemal Musztafa basa meg is állítja csapatait, akkor is súlyos visszahatása lehet a görög lázadókra. Romániában a legnagyobb izgalom­mal lesik, hogy milyen magatartást fog tanúsítani Oroszország és Ma­gyarország. Bizonyos — írja a lap — hogy a románok az erdélyi magyar­ságot olyan bánásmódban részesítet­ték­­mply PC­V önmobik­ Antoniniának (Az „Új-Somogy“ római tudósítójától.) Róma, 1922. szeptember. A nap kifáradva az erős munká­ban, kimerülten kezd aláhanyatlani a Tevere túlsó partján, de azért fáradtságában sem feledkezik meg, hogy szeretetének jeléül ne csókol­gassa végig a rózsaszín és fehér ruhába öltözött antoniniai leander­­bokrokat, amelyek aranyos fényben ragyogva néznek a búcsúzó és életet lehelő öreg pártfogójuk után . . . Caracalla templomának óriási, sárga fényben úszó romjai már hosszú lila árnyékot vetnek az osz­lop- és márványdarabokkal telehin­tett hatalmas kertre, melynek gruppjai mellett őrt álló fiatal ciprusok lágyan hajladozva integetnek búcsút egy-egy eltűnő — az előbb még velük ját­szadozó — napsugárnak . . . Nápoly felől, mint egy gyönyörű haloványlila aranyszegélyű fátyol borul lassan reájuk egy felhőtakaró, hogy a csillogó éles színeket le­fokozza és az igazgyöngyhöz hason­lító titokzatos opál fényárjával be­vonjon mindent, ami az ő szereteté­nek határain belül esik. Lila felhő alatt a történelmi neve­zetességű „Via Appia Antica“ ka­pujának borostyánnal befuttatott ha­talmas két bástyája tekint a sötét­kékbe öltözött Albana hegyekre mereven figyelve, hogy a tündéri tavak felett a „Monte Cave“ kiugró szikláján , épült Rocca di Pápán mikor gyúlnak ki az estét jelző gyertyafények. Az antoniniai mohos, omladozó falak, a­melyeknek valamikor ép templomaiban a cézárok idejében a nyilvános öröm- és népünnepségeket tartották nagy színészi hozzáértéssel és pedig mindig eredménnyel, a nép­tömeg elkeseredett kedélyhangulatá­­nak mézes madzagszerű lecsillapí­tását illetőleg,­­ lassan homályba borulnak. A repkénnyel diszített nagy bolt­hajtásos falakon túl, a „Marranon“­­patak partján álmosan hajladoznak a szomorú fűzfák és egészen rá­hajolnak a lassan folydogáló patakra, hogy mégegyszer megnézhessék ma­gukat annak tükrében, mielőtt aludni térnek. Az ide látszó palatinusi­­cézárok palotája tornyairól is eltűnt már az imént még ott vibráló napsugár, mert a jó öreg nap, — mint rende­sen, — úgy ma is, nyugovóra tért a „Monte Verde“ mögött. Véletlenül azonban kintfelejtette alkonyi öltö­zetének legszebb narancssárga pa­lástját, melybe, — mint egy gyö­nyörű kép, — oly tisztán és mégis titokzatosan rajzolódik bele néhány karcsú, sötét ciprus . . . A Szent Péter templom nagy ha­rangjának mély, földetrázó hangja zúg végig, az „Örökváros“-on, útjá­ban az „Őrangyalát“ hirdetve. Oly szép, de oly szép igy alko­nya­tkor Róma! Kováts Jenő József

Next