Uj-Somogy, 1923. február (5. évfolyam, 25-47. szám)

1923-02-01 / 25. szám

V. évf., 25. (1021.) szám. Ára­m K. Kaposvár, 1923. február L. csütörtök Szerkesztő­ség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁS8Y-UTCA «. SZÁJ». mn-'.VÍParFAJ TELE­F­O­NSZÁ­M : 128. POLITIKAI NAPILAP. JUT **■ .-VJ»' Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egész évre....................... 1800 K | Negyed évre 45* K Két évre........................... 900 K | Egy hóm....................... 15* E hirdetések ára miliméter soronként 6 korona. falai merednek ránk köröskörül. S amily igazságtalanul történt e töm-­ö­röcre keltetésünk, oly rosszindulatú a ránk leső poroszlók minden szán­déka irányunkban. Nem elég, hogy lefaragott területünk hadi erejét a­­ legminimálisabb létszámra csökken­tették, a szomszédos ellenségekét­­ meg óriásilag megnövelték, még a­­ tulajdon bizalmi embereik hivatalos­­ eljárása iránt is gyanút táplálnak a­­ közvetlenül érdekelt szövetségesek.­­ Már az sem igaz, az sem való e poroszlók bizalmatlankodó gyanak­vása szerint, amit a nagyontánt ellenőrző bizottságai foglalnak jelent­­­téseik okmányába felőlünk. Koldus államocskánk nagy költ­séggel tartja a sajátjából azt a bizottságot, amelynek a trianoni írás rendelkezései szerint­­kell szemmel­­tartania lefegyverezettségünket és a katonai határozmányok betartását. Hogy mi mennyire alávetjük magun­kat a ránk erőszakolt parancspon­toknak és hogy mennyire kerüljük a prédaféltők tilalmainak az áthá­gását, csak nemrég igazolta be a koholt határincidens és az ármány­­kedők e körüli hazudozásaira le­folytatott hivatalos vizsgálat. Angol, francia, olasz és japán delegátusok végezték a kutatásokat és jelentésük okmányszerűleg pe­csételte meg a kisántantbeli államok inkorrektségét, mely a vádaskodá­sok hamis ürügykeresések és hazug állítások formájában nyilvánult meg ellenünk. A diplomáciai felsülés, a kitervezett akció balsikere és az egész világ gúnyos hahotázása olyan morális arculütésekkel érnek fel, hogy azok tragikus következményeit csak jó idő múlva lehet kiheverni. Ám a kisántánt is érzi a rettentő blamázst, amely e legutóbbi kudar­cából származott és most képes arra, hogy azt állítja pellengérre maga helyett, akinek minden koncát és egész mostani hatalmát köszönheti: a nagyántántot! A mester fejére nőtt a tanítvány, a Párisban jól ki­oktatott Prága most az a hálás párt­fogolt, aki Belgrádot és Bukarestet egy újabb kudarcba akarja bele­vinni. A nagyántánt rovására és er­kölcsi megszégyenítésére azt ál­lítja, hogy nem ha a békeszerződé­sek szerint egyedül illetékes fórum hivatalos jelentése, azért azt felül kell vizsgáltatni. Csak természetes, hogy — még ha nem is nevezi meg az új vizsgálóbiztosokat — csakis kisántántbeli diplomatákat és ka­tonai személyeket gondol alkalma­saknak az ilyen feladatok elfogulat­lan elvégzésére. Hát ennyire jutot­tunk ?! — mondhatja most ismét Franchet d’Esperay tábornok, de most az egész nagyontántra értve ezt a sülyedést. Mert igenis oda­jutott az apa, hogy a fia akarja ellenőrizni. Jól van! Csak hadd csinálják! Egyszer valamikor csak felneszel­nek Nyugaton s ha ilyen arcátlan­ságok ismétlődnek, akkor megnyíl­nak a mi börtöneink ! Hoyos Miksa felköszöntötte Szabó Istvánt. Egyszerre a nyilvánosság előtt. — A falu az éltető erő. A földmivelési­gyi miniszter válasza. Budapest, január 31. Az egysé­­­­ges párt tegnapi értekezlete után­­ pártvacsora volt, m­elyen többek kö­­zött részt vettek nagyatádi Szabó­­ István, Rakovszky Iván, Gömbös­­ Gyula és a párt tagjai nagy száma­í­ban. A vacsorán gróf Hoyos Miksa­­ felköszöntötte nagyatádi Szabó Ist-­­­vánt és többek között a következő­ :­ket mondotta: — Az emberek általában nem szívesen fizetik meg a tartozásaikat, azonban én örömmel akarom le­róni. Azért tartozom ezen felkö­szöntővel, mert már régebben akar­tam elmondani. Kegyelmes Uram! Jó egy negyed évszázada annak, hogy mind a ketten Somogy várme­­gye törvényhatósága dísztermében a nyilvánosság elé léptünk és azt hiszem, hogy bár nem tartoztunk egy párthoz, mély eltérés nem volt köztünk, végcéljaink ugyanazok voltak. Kegyelmes Uram! Szívósan és kitartással követted célodat. Te, aki már akkor is fennen hirdetted, hogy a falu az éltető erő, azt kell megerősíteni. Minél tovább látom az életet, nekem is azt kell mondanom, hogy a kis­gazdatársadalom az a for­rás, melyből erőt kell merí­teni és melyben ez erőt menteni kell az ország és a társadalom ér­dekében. A földreformmal kezdted működésedet és azzal is kell befe­jezned. Ebben a munkádban to­vábbra is számíthatsz támogatá­sunkra. Jól tudom, hogy ezt ne­hézségek nélkül és mindenki meg­elégedésére elintézni nem lehet. Nem is ez a fontos, hanem az or­szág érdeke, melyhez ragaszko­dunk, mert én többedmagammal azért vagyok Veled egy párton, mert igaz lélekkel támo­gatni akarunk és támo­gatni fogunk. (Helyeslés és taps.) Ebben senki sem akadályoz meg bennünket. Sem az ellenzék, sem egyes kisgazda prókátorok aknamunkája. Azt kívánom Neked, hogy a mindenható Isten adjon erőt, egészséget és kitartást a ne­héz munka teljesítéséhez, melyben közreműködésünkre számíthatsz. Is­ten éltessen ! Hoyos Miksa gróf beszédét élénk éljenzés és taps követte. Nagyatádi Szabó István földmive­­lésügyi miniszter a követ­kezőket mondotta: „Én el tudom képzelni,­­ hogy a demokráciát grófokkal való­sítsam meg. Arra van azonban ■ szükség, hogy minél többen legye­■ nek Hoyos Miksák. Azt hiszem, ezt az idő meg fogja hozni. Hoyos Miksa barátom belekapcsolódott a közgazdasági élet minden ágába. Ebben a munkában az én kedves Barátom a legelsők között áll. El tudom képzelni a demokratizmust azon az alapon, hogy nemcsak a magyar intelligenciával, mellyel igazán össze kell fogni, de a magyar főúri renddel is megtalálja azon összekötő kapcsokat, me­lyek képessé teszik arra, hogy a mai nagy veszélyből kikerüljön, hogy kialakul­jon egy irány, melyben minden rendű és rangú em­ber bennf­oglaltatik és mely­ből senkit sem kell kizárni. (Éljenzés és taps.) Ennek a demok­ráciának szolgálatába állottam és szolgálok most is. Mint ahogy megértjük egymást joyos bará­tommal, úgy megértik egymást ezen párt tagjai és ha ezt­­kivisszük az életbe, nem kell félnünk a roha­moktól. A földreformról szólva, ki­jelentem, hogy előállok egy novel­lával, azonban ez inkább csak a törvény magyarázása lesz az egy­séges végrehajtás érdekében. (Zajos helyeslés és taps.) Jól esik nekem, ha a párt nagybirtokos tagjai álla­nak fel és támogatnak bennünket. Legyen meg bennünk a kellő bá­torság és kitartás és el fog jönni a boldog Magyarország. Szűnni nem akaró éljenzés és taps követte a földmivelésügyi miniszter beszédét, mely után Csontos Imre mondott köszöntőt, melyben azon óhajának adott kifejezést, hogy min­den mágnás olyan legyen, mint Hoyos Miksa gróf. Csizmadia And­rás köszöntötte fel ezután nagy­atádi Szabó Istvánt. Románia békés szándékot­­ hazudik. Cáfolat a miniszterelnök beszédére. Bukarest, január 31. (Orient radio.) Bethlen gróf miniszterelnök­nek a nemzetgyűlésen tett leg­utóbbi kijelentéseivel szemben, ame­lyek azt a látszatot keltik, hogy Romániának Magyarország ellen támadó szándékai lennének és csa­patokat vonna össze a határon, ille­tékes helyen megállapítják, hogy ezek a fejtegetések csupán kitalá­láson alapszanak. Románia szán­dékai békések, azonban kézenfekvő, hogy Magyarország minden alka­lommal bosszúra gondol, ez a ma­gatartása kényszeríti Romániát arra, hogy a védelemhez szükséges rend­szabályokat megtegye. (MTI) Csonkamagyarország megszállását kérték a kisántant államok. Eddig Olaszország ellenállásán múlott az akció sikere. — A nagyhatalmak magatartása nem megnyugtató ránk nézve. Róma, január 31. A „Le voce Republikana“ című lap többi közt a következőket írja: — Nem csupán Franciaország határozta el a katonai rendszabályok alkalmazását a Ruhrvidéken, hanem a kisántánt is lépéseket tett Páris­ban, Londonban és Rómában, hogy rábírja a nagyhatalmakat arra, hogy a kisántánt Magyarországgal szemben alkalmazhassa ugyanazokat a rendszabályokat és hogy reá kényszerítsék Magyarországot a trianoni szerződés alapján a jóvátételi összegek megfizetésére. A francia kor­mány természetesen kedvezően fogadta Benesnek ezt a javaslatát, az angol kormány viszont azt a választ adta, hogy ez a kérdés őt legkevésbbé sem érinti. Amennyiben a kisántant katonai rendszabályok alkalmazását helyesnek véli Magyarországgal szemben, cselekedje azt saját felelősségére és veszélyére. Ami az olasz kormányt illeti, az azt válaszolta, hogy sohasem enged meg egy szláv akciót Magyar­­ország ellen. Prágában és Belgrádban ez a válasz kellemetlen benyomást tett és Olaszország állásfoglalásával szemben idegességet támasztott kisántant körökben.

Next