Uj-Somogy, 1923. április (5. évfolyam, 74-98. szám)
1923-04-01 / 74. szám
2 ban jobb óvatosnak, mint optimistának lenni. A fenti nagyjelentőségű nyilatkozatra valószínűleg sok cáfolat vár, de nem lesz az első eset, hogy épen a sokat cáfolt közlemények utóbb igaznak bizonyulnak. Tyrnauer István. Tavaszi levelek Dinike levelet ír. Még csillog a hó a Székely völgyekben, de úgy hiszem nem sokáig, mert a márciusi napfény hadat üzent a zöld vetések fehér takarójának. Meleg fénysugár ömlik be szobánkba s megsimogatja Buksim selymes, szőke haját. A simogató fénysugár: Anyuka keze, az Égből, ő látja kis fiát, amint nagymamával édesen cseveg. De én is látom e fénysugártól megvilágítva. Hallom szivecskéje dobogását, csillingelő, tündéri hangját. — Nagymama! Levelet írok. Tudod-e kinek ? Apukának . .. Megkérdezem, miért nem ír többször Dinikének ? És kusza vonalakat, össze-vissza szarkalábakat rajzol, a marokra fogott ceruzával. — Azt is megírom ám, hogy nagymama rosszalkodik. Nem engedi ki Dinikét az udvarra. Pedig most víz is van az udvaron. Nézd a ludak is benne járkálnak! Látod-e, a ganci (gúnár), hogy feltartja a fejét s szereti, hogy rácsepeg a csűrfedélről a viz. Nagymama mosolyog. Tekintetével átöleli a drága fecsegőt s aztán fordít egyet az öregbetűs, vén biblia sárga lapján ... — Nagymama, ugye te is azt üzened apukának, hogy jöjjön haza?!.. Dinike haragszik arra a csúnya mamára... miért vitte el apukát ?... Milyen sok piros tojást festett nekem, aztán kis báránykáimat is együtt etettük ... Megállj, te csúnya mama! Nem szeret Dinike! Elvitted apukát! A gyermek hosszan néz a semmibe. Hamvas arca szomorú. Lelke előtt a bucsuzás képe vonul el. Miért is viszi el a vonat, az élet azokat, kiknek lelke egy a miénkkel, kiket olyan nagyon-nagyon tudunk szeretni ? ... Ez a hangulat ragadós. Míg Dinike összehajtogatja a hozzám irt levelet, nagymama a vén bibliát a szekrény tetejére teszi s; lopva megtörd könnyes szemeit,lopva, hogy ne lássa a gyermek__ — Lovon viszem apukának a levelet ... Gyi, te gyi! Gyi Kabala!. Jól megüli a méter magas falovat.. Azért „lófő“-vér, Csaba utód.. Jó ideig vágtat hangtalanul .... — Hopp ! Megérkeztünk ! Leszáll a lóról,"a fal mellé" húzza, arcképem alá, ott feláll Kabala hátára s a levelet a kép mögé dugja. — Apuka már meg is kapta a levelet — mondja és hiszi is 3 éves gyermek eszével, így van jól. Csak hinni, hinni tanulj édes kis fiam! Hinni mindenben. Az élet szép álmaiban. Csak hinni akkor is, ha álmaink nem válhatnak valóra, mert a hit egyedüli gyógyír a sivár jelenre s szép márciusi fénysugarával a hit aranyozza meg az ismeretlen jövőt. * Dinike levelet kap. — Ha! Ha! Nagymama*, valaki, jő— szól Dinike s mutató ujját figyelve, hallgatózva maga elé tartja. A házat körülölelő tornácon lépések kopognak. Ismerős jön,, mert Üteg nem ugat. — Itt a postás bácsi! Itt a postás bácsi ! — tapsol Dinike. — Apuka itt !! Apuka levelet irt — táncol a postástól átvett levéllel.. — Mit ad nagymama a postás bácsinak? Tudja, hogy mindig jár valami, ha apuka levelét hozza. A borítékról Dinike olvassa apuka üzeneteit. A levélről nagymama, csak előbb felteszi szemüvegét s jó távol tartja magától az írást. Drága Buksikám, aranyos kis fiam! Elolvastam leveledet, bár nagyon furcsa, különös írással írsz.. Úgy, ahogy 3 éves, édes kisgyermek írni tud. Elolvastam, pedig nem ismerem betűidet, minthogy te sem ismered az enyéimet s mégis megérted levelemet. És éppen ilyen formán olvassuk el mindketten anyuka üzeneteit is, pedig ő láthatatlan betűkkel ír az Igből. Most is üzen drága, kis Buksijának, a te leveledre, velem együtt, mert ő mindig velünk van. Tudod, hogy anyuka nagyon szeret bennünket, mint mi is őt. Azért keresett egy éppen olyan szép, jó anyukát Buksinak, mint ő volt. Igen anyuka kereste, választotta azt, ki anyuka helyett anyukája lesz annak az aranyos, szőke kisfiúnak, Dinikének. Nagy angyali szeretettel nak nem akadt gazdája s így kvóta arányban, de ki lett fizetve ez is. Továbbutazóinkban Fábrisz barátunk bevallotta, hogy biz azt a pint bort ő rendelte, mire le akartuk dobni a kocsiról, mert csak azzal védekezett, hogy a korcsmárost akarta megtréfálni. Hát szomorú, a zseniális fiú jellemének gyengesége már ekkor megnyilvánult, később, mint megtudtuk, a fővárosban teljesen el is züllött. Nagy kár volt érte, mert jeles költő veszett el benne. De hát azzal vigasztalódjunk, hogy mint mondani szokták, a zsenialitás sokszor a karakter rovására ártódik. * Második állomásunk a balatonszántódi révnél volt, ahol is a ragyogó időt felhasználva, nagy csónakázást tettünk a Balaton vizében, de csakhamar vesztünkre, mert a jókedvével nem bíró ifjúság annyira himbálta csónakunkat, hogy kevésbé múlott a mély vízbe zuhanásunk. A csónakázás végeztével már készen várt bennünket a halpaprikás, melyre már ex offo kellett innunk. Hiába kértük társainkat, eresszenek útnak, mert nekünk még messze kell mennünk. Csak estefelé indulhattunk el Andocs felé, nem csekély örömére Fábricz Pistának, aki fogatunkat minden útba eső korcsmába bevezényelte. Este tíz óra tájban értünk az Andocs alatt elterülő, akkoron csaknem őserdő jellegű madarasi erdőbe, amidőn is a már jó kapatos Fábricz barátunk annyira tüntetett bátorságával, hogy ordítozva kiáltotta be az erdőbe! „Éhes ember ide gyere“. Hanem azután ő képedt a legjobban, midőn pár perc múlva három bozontos, sötét alak megállítja kocsinkat s ezen szavakkal, hát itt vagyunk, azzal leparancsol bennünket. — Kik vagytok?—kérdezik. —Szepegve feleljük, szegény diákok, akik húsvétra hazautazunk. — Szerencsétek, de azért csak jöjjetek beljebb. Erre egy tűzrakáshoz vezettek bennünket, honnét a gulyáshús illata áradt felénk és melynek közelségében néhány bizonnyal lopott lovat láttunk kiponyvázva. Megkínáltak bennünket a kész gulyásból és néhány dal eléneklése után útnak bocsájtottak azon figyelmeztetéssel, hogy ezután ne ordítozzatok ám, mert vannak itt az erdőben olyanok is, akik ezért megharagudnának. Ez a történet a Paffed-világban folyt le, így bizony közel voltunk a veszélyhez. Késő éjjel értünk Andocsra, honnét lépéses utazással csak nagy csütörtökön estefelé értünk haza. A boldog négy nap rohamosan elfutott és mi a Kovács Péter szekerére illesztett deszkadarabokon szomorúan baktattunk vissza Fehérvárra. Mily foka a gyermeki szeretetnek, mily vonzalom a családi körhöz és ragaszkodás a szülőföldi röghöz kellett ahhoz, hogy a négy napi boldogságot ily nagy áron megváltani nem haboztunk. Gruber János. ÍJJ'SOMOGY választotta ezt a szép vidékit,azért, mert szereti, az ő kis fiát és anyukáját s akiben tovább akar bennünket szeretni az Égi Anyuka, mert ő nem jöhet le a csillagok szép országából is nagyon boldog lesz,, ha az új anyuka a szeretet, cuppanós, édes csókáit méri hamvas arcodra. Nem érted ugye, éles életem, kicsi fiam?.Nem baj... Nem is az érzés, az érzés fontos. S hiszem,, hogy a szeretetet érezni fogod. Ha már nem lesz hó fejháztetőkön s a kertből is elolvad, te, ott szaladgálsz kis báránykáiddal kertünkben. Amint a fkels® hajtását tépeggted báránykáidnak, találsz ibolyát is. Találsz biztosan s miután megcsókoltad, nagymama leveliben, tudom elküldöd* A te leendő anyukád veszi át az üde csókot, melyet a» kis ibolyától küldesz ■ miután átvette, tudom elfogja« vinni arra a sírra, mely egy a mi szivünkkel Elviszi, mert a sir nem elválasztani akarja Hanem a legnagyobb, legigazibb szerekben egymáshoz akár kapcsom. Szeretni akar minket, kik nagyon szeretjük egymást s ezékrt nagyon fogjuk szeretni őt is. Isten áldjon, meg drága Bakakám! Falovadat, báránykáidat, a kis borjukat s a sánta Üteget mind-mind üdvözli apukád. Jó kis ín? légy! A mamát várd .. Nagymamát szeresd és csákóid úgy, mint téged apukád. —ács. 1923.április 1. Nagy magyar ipari kiállítás lesz Budapesten., Kizárólag magyar ipariprodukumokat mutatjak be az árumintavásáron. — Magyarország teljesen áttért már a békeiparra. — /.. Kereskedelni és iparmmutra évente kétszer rendez kiállítást a magyar ipar produktusnaiból Budapestem. Budapest, március 31. A korona jelenlegi étékelése mellett nagy fontosságú lenne Magyarország is az exportlehetőségek fokozása. Ellenére annak, , hogy a trianoni szerződés nagyi ipari centrumoktól és nyersanyag termelő területektől fosztotta meg az országot, a fiatal és fejlődésképes magyar ipar bizonyos cikkek előállításában exportfeleslegek kéraitésér© is felkészült, úgy, hogy ezeknek — s ebben a tekintetben főként a mezőgazdasági nyersanyagokat, feldolgozó ipar termékei jöhetnek számításba — cikkeknek kivitele lényegesen megkönnyítené az, egyéb iparágak importálandó nyersanyag behozatalát. A Budapesti Kereskedelmi Iparkamara elhatározta, hogy évente kétszer — tavaszkor és ősszel — mintavásár jellegű kiállítást rendez, amelyen kizárólag magyar gyárak és ipartelepek produktúra ait állítja fel. Ezeknek a mintavásároknak az a célja, hogy egyrészt a magyar fogyását© közönséggel megismertesse azokat a terményeket, amelyeket előnyösen, olcsón és könnyen szerezhet be Magyarországon, másrészt a külföldi piacok budapesti képviselőinek, kiküldötteinek figyelmét a magyarországi iparra tereljék. A mintavásárok anyagára és programjára vonatkozóan kérdést intéztünk az intézőbizottság egyik vezető tagjához, aki a következőket mondotta munkatársunknak: — Az a tény, hogy Magyarország már teljesen áttért a háborús iparról a békeiparra, tehát az összes üzemet, amelyek ötödfél esztendőn keresztül hadianyagok gyártására voltak berendezve, most békecikkeket gyártanak, a magyar ipart jókora lendülettel segítették a többtermelés felé. Igaz, hogy minden üzem, gyár és kisipar gigászi küzdelmet vív a napjainkban egyre súlyosodó állapotokkal, termelésünk mégis olyan már, úgy kvalitás, mint mennyiség tekintetében, hogy számottevő ipari ország is vagyunk. Vannak ipari produktumaink, amikből tekintélyes készlet áll a kivitel rendelkezésére, anélkül, hogy ezzel a kivitellel a belső piac meg lenne rövidítve. Szükséges volt mindezekért olyan fórumot teremteni, ahol a nyilvánosság számára hozzáférhetővé tegye magát iparunk. A szükséget növelte az is, hogy a valuta differenciák a külföldi bevásárlókat csaknem lehetetlenné teszik. A budapesti Központi Kereskedelmi és Iparkamara saját iniciatívából elhatározta, hogy kizárólag magyar produktumokból rendez egyelői© legalább hazai ipari kiállításokat áruminta-vásári jelleggel. A legközelebbi ilyen, amely voltaképen az első kizárólagos magyar iparkiállítás is, május 19-én nyílik meg a budapesti városligeti Iparcsarnokba. Az eddig birtent jelentkezések, és előjegyzések arányét számítva, ónási kertiek között fog elhelyeződni az a felhadott anyag, amely kétségtelenül reprezentálhatja az ejtesz magyar ipart. A budapesti Központi Kereskedelmi és Pisar kamara árumlazevésár rendezőbizottságának úgy az. anyagbeszerzés, mrint az enyagelrendezés tekintetében legfontosabb Célja az volt , hogy a több termelésta legjobban szolgálhassa. Magyarország tulértertében agrársstátura nemzet, életlehetősége tehát te mezőgazdasági produktumok minőségében és mennyiségében fejeződnek ki; a kiállítás súlypontai ,a mezőgazdasági gépeket géprészeket és segédeszközöket koroljunk össze, amelyek mindegyike a bigmonfet'-' nebb és a legtökéletesebb típusú modellek utáni készültek. — Fontos momentum:' az áru- mihta-vásárnak az, hogy a magyar korona, ingadozása következtében támadt ezerféle árui egál 1 nyitáspárcat az • árumi ata-vitsár igazgatósága fixi■ rozta és olykép szabályozta, hogy az összes kiállító cégek csak a kiállítás katalógusában feltüntetett el-adási árak szerint teljesíthetnek '» megrendeléseket, nemcsak a kiállítás tartamára, hanem arra vannak kötelezve, hogy későbbi árhullámozások esetén is alávetik magukat a budapesti Központi Kereskedelmi és Iparkamara áregységesítésének. (K. E. K.) ' intamintstf Wwwwwwww A*. Feltámsdunk. Isten volt és mégis meghalt, Hogy dicsően feltámadjon És a gyarló embereknek Nyugodalmat s üdvöt adjon. Feltámadunk! És te ember azt hiszed, hogy A síron túl nincsen élet ? Vesd ki fődből e rögeszmét, Az Úr szent nevében kérlek. Feltámadunk! Azt hiszed, hogy a halállal, Semmivé lesz mind a mid van ? Tévedsz, — mert lelked bűnös bár, Ámde mégis halhatatlan. Feltámadunk! Azzá tette Alkotód, hogy Örömét benned találja, És te légy e drága kincczel A teremtés koronája ! Feltámadunk! Alleluját zeng az ének Az egek nagy Istenének. Meghal a test, de a lélek Nem ér soha — soha véget. Feltámadunk! Orel Gáza.