Uj-Somogy, 1925. március (7. évfolyam, 49-73. szám)
1925-03-01 / 49. szám
VII. év?., 49. (1638.) szám. Ára 1500 k Kaposvár, 1925. március 1., vasárnap Siserkentőség és kredófelvat«IsiláfPOSVÁH, KONTRÁSSY-UTCA «. «KAM. telefonbzámi SS». POLITIKAION APILAP. Felelős szerkesztő: T>r. THURY ZSIGMOND. Bi$9i*e4é»i Éráit Zmolva év?a 90000 korona. — Egy kora ZOOOO korona a raeté»*» krt. JuliUaetor toronként ZOOOK, üstvegréczben 1800 KEWataro.ól pónaleté?«il tilraetének magasabb éren iillalardók A választójog problémája. A megcsonkított Magyarországnak, a jövőjét illetőleg alig van fontosabb kérdése, mint az ezeréves alkotmánynak a modern kor igényei szerint való módosítása. Kétségtelen dolog, hogy a parlamentarizmuson felépülő mai magyar alkotmányos élet több okból kifolyóan revízióra szorul. Maga az a körülmény, hogy a képviselői választójognak a félszázad előtti törvényes rendezése óta egymásután két újabb törvényt hoztak ugyan, de a gyakorlatban eddig egyik sem nyert alkalmazást, hanem a forradalmi felfordulás után külső hatalmi befolyások következtében rendeletileg szabályoztatott a választói jogosultság, majd az alkotmányozó hivatással két évig együtt ülő első nemzetgyűlés mulasztása, illetve akadályoztatása miatt a második nemzetgyűlésbe ismét csak egy átmeneti jellegű szükségrendelet alapján lehetett a képviselőket beküldeni, elég okot ad arra, hogy a választói jog ügye végre törvényesen rendeztessék. De éppen itt tornyosulnak a munka elvégzése elé olyan fellegek, amelyeknek fenyegető voltát lehetetlen figyelmen kívül hagyniuk azoknak, akik törvényes és lelkiismereti felelősséggel tartoznak ennek az országnak jelenlegi ügyviteléért és jövőjének mentői biztosabb megalapozásáért. Az októberi első és a márciusi második forradalom, valamint az „emigráció“ héven ma is létező valami olyan meggondolásokat tesznek a törvényhozók kötelességévé, hogy a bajok megismétlődési lehetőségének elhárítását kell mindenek fölött szem előtt tartaniuk, amikor az alkotmányos kérdések rendezését veszik munkába. Lehetetlen volna ugyanis a közelmúlt szomorú és káros tapasztalatai után úgy valósítani meg az alkotmány revízióját, hogy a külföldi példák után indulás jelszavaival tönkretegyék az ország feltámadásának minden reményét. Megnyugvásunkra szolgál, hogy a Bethlen-kormány számításba vett a kérdés megoldására törekvésénél minden lényegesmomentumot és úgy alkotta meg az alkotmányrevízió egyik sarkalatos törvényjavaslatát, al választói jogról. És bár a tervezetből még csak szemelvényeket ismerünk s maga az egész nem fordult meg kezeink között, mégis örömmel fogadjuk azokat az így is felismerhető intenciókat, amelyek a törvényjavaslat készítésénél érvényesültek. Megállapítható ugyanis az eddig köztudomásra jutott részletekből, hogy a javaslat nem tévedt a rohanva haladás útjára, hanem bölcs megfontolással és a Széchenyi-féle elővigyázatossággal és céltudattal terjesztette ki a választói jogosultságot és ezért javára írjuk a javaslatnak, hogy a fokozatos és józan haladás elvén nyugszik, ami a gyakorlatban való alkalmazásánál nem ad okot felesleges aggodalmakra. Másik sarkalatos elve a választójogi javaslatnak az, hogy szinte tökéletes módszerek alkalmazását találta el a választások tisztaságának és zavartalanságának biztosítására, ami annyival inkább fontos, mert a legkorlátlanabb jogkiterjesztés is kárbavész, ha a választási túlkapások lehetetlenné teszik a közvélemény befolyásmentes megnyilvánulását az urnák előtt. De talán legmelegebb üdvözlést érdemel a kormány választójogi javaslatának az a harmadik sarkalatos elve, amely szerint a közigazgatási bíróság hatáskörébe utaltatik a választások érvényessége fölötti döntés joga. Ez a politikai elfogultságnak minden gyanújától mentes, komoly, tapasztalt és soha még justizmordot el nem követő magas testület igazán megérdemli az ország minden polgárától, hogy ez iránya működése elé a legnagyobb pártatlanság reményében nézzen. E három főelv garanciáit kár lenne lerontani az esetleges későbbi módosításokkal s számítunk is rá, hogy ezek a princípiumok érvényben maradjanak, minek reményében a választói javaslat ily formájáért elismerésünket fejezzük ki a kormánynak. Ha a leányegyházközségnek másutt van az állami és másutt az egyházi anyakönyve, Kaposfüred és Szentjakab lakosainak két napig tart az anyakönyvi bejelentéseik elvégzése. A fürediek deputációba mennek a belügyminiszterhez. A mai nehéz világban úgyis nehezen adja házasságra a fejét a fiatalság, hátha még olyan kálváriát kell nekik járniuk, mint a kaposfüredi és szentjakabi házasulandóknak. Kaposfürednek eddig kényelme vlt, mert a házasulandók úgy a polgári, mint az egyházi esküvőjüket Kaposváron végezhették el A születetteket ugyanitt jelenthették be. A szentjakabiaknak már nem volt ily kényelmes a dolguk, mert a polgári esküvőt és a születések bejelentését Kaposváron, míg az egyházi esküvőt és a kereszteltetést Szentbalázson kellett végezniük. Körjegyzősége mindkét községnek Toponáron van Egy a múlt hónapban megjelent miniszteri rendelet úgy Toponárt, mint Szentbalázst elválasztja állami anyakönyvezés tekintetében Kaposvártól és nagyon viszás helyzetbe hozza a két községet. Így állott be , netán az a furcsa állapot, hogy a füredi házasulandó párnak azóta el kell mennie Toponárra az anyakönyvvezetőhöz s Toponárról Kaposvárra kell jönniök egyházi esküvőre, a született gyermeket Toponárra kell vinni beje- ■ lenteni, keresztelni pedig Kaposvárra kell hozni, mivel Füred egyházilag Kaposvárhoz tartozik, mint az itteni parochia filiája. Még sokkal nagyobb utat kell megjárni a szentjakabiaknak, mert nekik Kaposváron át Toponárra kell menniök a polgári egybekelésre, onnan Kaposváron, Szentjakabon és Sároson át Szentbalázsra az egyházi esküvőre. Ugyanez a kálvária van szabva a kisdedek részére is a keresztelés alkalmával. A fürediek, hogy ezt a visszás helyzetet megszüntessék, elhatározták, hogy küldöttségileg járulnak a belügyminiszter elé, akitől kérni fogják az előbbi, részükre sokkal egyszerűbb s már megszokott rendszer visszaállítását, mert így egyegy bejelentés két napot vesz igénybe, amit bizony a polgár ember munkája nagyon megérez. Vőregényvadászat. Irta: Rabatt Jenő. Hej, de szomorú is egy leány sorsa kicsi mezővárosban. Nincs rendes korzója, tükrös cukrászdája, nagy színháza. Fiatalembert meg pláne Diogenes lámpájával kell keresni. Igen kicsi, Isten háta mögötti városka volt Kovács Böske sárfészke is. Igaz, volt korzója, de azon délben a főbiróné, a patikus lányok, meg a Szilassy-baronesszek sétáltak, alkonyatkor meg a legelőről hazatérő csorda csetlett-botlott a hepehupás járdán. A Szabó cukrászda öreg falain metszett tükrök helyett pár besárgult tiroli kép hirdette a műizlést. Mozi is volt a „Központibban, de az csak szombat és vasárnap játszott, akkor is rossz, kikopott darabokat. Kovács Böske ily környezetben unatkozott és bosszankodott. Lassan telt az idő, azért mégis rohant, mert már a 23 ik farsangot hozta meg számára s még nem akadt lovag, aki arany karikagyűrűt húzott volna húsos, elhízott ujjára. Farsang küszöbén elhatározta, ha törik, ha szakad, de férjhez megy. Ezt az elhatározását sürgették már az arcán születő ráncok apró árkai, bőrének halk sárgulása, fiatalságágának pusztuló üdesége. Feltette magában, hogy ha más nem lesz, hét férjhez megy a sánta járásbirósági iktatóhoz. Böske tervével párhuzamosan a mamája is megtette a szükséges lépéseket. Irt a férje húgának Kaposvárra, beküldi a lányát hozzá egy kis farsangi mulatozásra s ha lehet, a nagy ember erdőből keressen neki férjet. Harmadnap már megjött a válasz, szívesen látja Böskét s garantálja, hogy férjhez is adja. A levél nagy örömet keltett. Böske ujjongott s örült, hogy elkerülhet ebből a sárfészekből. Lelkében a lefojtott keserűségek zsilipjeit sorra kinyitogatta. A gőgös Darázs Jani szolgabiró, a fekete Kis Lajos patikussegéd, a cingár Szuchányi Bandi ügyvédjelölt, a mosolygó Bajzáth Pista segédjegyző képe egymás után szállt fel lelkéből, keserű visszaemlékezések között. Valaha mindegyik udvarolt neki s mind rutul becsapta. Lázasan csomagolt kalapot, ruhát, cipőt, harisnyát, púdert, ajkpirosítót, körömlakkot, fogport, szájvizet, hajsütőt, mindent. Amikor végzett a csomagolással, az anyja tanácsokkal látta el. — Minden fiatalemberhez kedves légy, drága kislányom. Illedelmesen viselkedj s ne kezdj ki ismeretlen emberekkel. Bókok meg ne szédítsenek s úgy igyekezz, hogy kérőt hozz haza. A szikvizgyárunkkal ne dicsekedj. Csak azt mondd, hogy gyáros a papád. A Mari néninek megmondhatod, hogy a kelengyéd kész és három szoba bútort kapsz hozományul. Ne csókolózz, ráérsz erre akkor is, ha menyasszony leszel. Ilyen anyai tanácsokkal gazdagodva, skatulyák erdejétől körülvéve, lelkében ezernyi reménységgel szállt vonatra Böske. "Boldog öröm fogta el,hogy ott hagyhatta végre bosszankodásai, tört reményei színhelyét. Kaposváron már várta az állomáson a nagynénje, a sógornője társaságában. Ahogy megölelték egymást, Böskének a Vilma sógornője kezére esett a pillantása. Nem látta rajt a karikagyűrűt. Pedig ő úgy tudta, hogy még az ősszel menyasszony lett. Azonnal meg is kérdezte tőle : — Vilma, te nem vagy menyeszszony ? — Nem, — hangzott a felelet — Visszament a partim. Böskét rosszullét fogta el. Átvillant az agyán, hogy adhatja őt férjhez a nagynénje, ha még a 25 éves sógornőjének sem tudott férjet szerezni ? A viszontlátás örömei azonban elkergették lelkéről e sötét felhőket. A nagynénje mindjárt a ruhája divatját, cipője minőségét, kalapja ízléstelenségét kritizálta. — Nem valami divatos a kabátod, kezdte a bírálgatást. Itt kinevetnek a te fekete félcipőddel. Holnap antilop-cipőt, szürke selyemharisnyát veszünk, talán crep de chine ruhát is szabatok. Másnap már otthonosan sétált Böske a korzón. Az új divatnak megfelelően bubi-frizurával, új szürke antilop-cipőben, új selyemharisnyában. Nem fogadta meg a mamája tanácsát, minden fiatalemberre rávetette kékes-zöld szemeit. Csakhamar ismert alakja lett a korzónak. A legügyesebb korzó-kémek is csak azt tudták róla, hogy egy vidéki gyáros leánya szöske a neve. * Még tart a hajsza Leirer Amália gyilkosa után. A Teréz körúti gyilkosság ügyében folytatott nyomozás során megállapítást nyert, hogy az elrabolt bundát Zay Mihály szücsmester 1923 ban javította és hosszabbította. Ez alkalommal Leirer Amália egy használ,tbama alapszínű, zöld csikós ruhát adott át azzal, hogy a bundát azzal béleljék ki. A szücsmester tényleg bundabélésnek alkalmazta az átadott női ruhát. Megállapítást nyert az is, hogy a