Uj-Somogy, 1926. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1926-01-01 / 1. szám

VIII. évf., 1. (1885.) szám. AratásOK szerkeütősén él kiadóhivatal­­ KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁMI 128. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. - .­­ .5. Januar _ n* Előfizetési órak. Negyed évre 80000 korona. — Egy bóra 20000 korona. Hirdetések óra milméter soronként 1000 K, szövegrészben ISOO K. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Az alkotások éve. Az idő homokóráján rohan a mutató s már pár órán belül mint a­ Multira, tekint­ssza az Újév küszöbén az emberiség az 1925-ös esztendőre. Sokat vár­tunk ma egy éve az 1925-ös évtől. Sorsunk jobbrafordulását, reményein­k vitá­baszökését, ál­maink, me­galósulását. Sajnos, az 1925-ös év sorsunk jobbraford­ulásá­an csalódást ho­zott, hajl­ak sz­aporodtak,, remé­nyeink b­mbózás közt fagytak meg, álmainkat megzavarta a gazdasági válság szele, a társa­dalmi­ '­ara zaja, lytinda látói, amit az 1925- öl vártunk, árjuk most az 1926- ot is. Nem várjuk, követeljük. Fe­­jeik­ iga­z­.Ságként áll ma rala­­­­denki e­g 1., hogy sorsunk jobb­­rafo­rdulas, rajtunk is múlik. Ha mi evetjük a letargia, a panasz köpenyét s felvesszük az alkotó munkapalástját, már segítettünk magunkon. Ha az előjel­k nem csalnak, divóink­­csököttését különösen Kaposváron joggal várhatjuk. Az ö­rdég horizontjára már lassan fel­­rajzolódnnak a jövő alkotások körvonalai, amelyek azt sejtetik, hogy az 1926-os év az alkotá­sok éve l­esz Kaposváron. Monte­­cuccol híres mondását meg­­fejelve építkezés, építkezés, épít­­kezés kell bajaink orvoslására. Az építkezés megindulása pénzt önt a gazdasági élet fásult ereibe, megszünteti­ az évtizedes lakás­­nyomort ,is maradandó emlék­ként hirdeti a mai idők emberé­nek kultúraszeretetét, szociális érzését, bátor alkotó munkáját. posváromn már eddig is meg­indult valahogy az építő munka, am­inek tempóját jövőre fo­koz i kell, ha a város fejlődni, s boldogulni akar s közelebb akar s jut a Nagy-Kaposvár álmához. N­agyobb munkák közül épí­tés alatt áll a Pécsi-utcai tem­­­­plom, az iparosok székháza, a­­ pa­­lapalota. Mindhárom a jövő­évben elkészül, új munkaalka­lomról kell gondoskodni. A külföldi kölcsön milliárdjai bőven megengedik az építkezés ei­sőbb megindítását, illetve a rég óhajtott munkaalkalom meg­­­­­rendesét. A befejezés felé ke­edő épületek helyett így tud a város új építkezéseket kez­­d­ni. Ezek sorában első helyen áll a polgári fiúiskola felépítése, a­m­­ilyet követ az Eibenitz-közi városi bérpalota, majd a múzeum és talán az evangélikus templom tető alá hozása. A városi építkezés mellett ked­vet kap talán a magánvállalkozás is. Ismét sokat beszélnek a ke­reskedők székházának felépíté­séről. Lehet, hogy jövőre jobb gaz­dasági viszonyok mellett na­gyobb szerencsével indul meg az akció a székház ügyében s végre mégis csak teljesedésbe megy a kaposvári kereskedők vágya is. Nem szorosan az építkezések közé tartozik, de­­a régia , mint a jövő évben a kivitel stí­éiumába jutó alkotás, cikkünk keretébe vág a világháború hősi halottai em­lékének ércben vagy kőben való megörökítésének felemlítése. A hősi halottak emlékének meg­örökítése kegyeletes tény s egy­ben az uj emlékmű városszépí­­tészeti szempontból emeli a vá­ros értékét, szépségét. Mindezeknek az akcióknak a megvalósítása jórészben a kép­viselőtestületre tartozik. A képvi­selőtestület bölcs belátásától függ, az alkotások éve lesz-e a jövő év Kaposvár részére. Mi végte­len büszkék lennénk s végtelen örömmel töltene el bennünket az, ha az 1927 küszöbén a kép­viselőtestületről mint a munka parlamentjéről, az 1926-ról pedig mint az alkotások évéről emlékez­hetnénk meg. un- — \ Gondolatok az év utolsó napján. ifoooty ce fid fi 'D*lat: az év jön^ajsJ^ill ■ nagviláteitva A lapító visszás Hinpni, hegy jól a sötét j ire §zv. tanulsá­­gat levonhat­ok. Ittüntek a vi órás a midőn a felettünk o • lény- sex és eny­­x.sütött, am­­i az ég,oly kék derülj és fez isten minőn aiko­­a oly gyönyörű és­­zéj volt, — intek! De velük egütt le- Hak­­­ezomo ’u órák is,a melye­­kt emberek, sorsunk közén a mi géljeink éa — méri a nevek­­,ftweg igazi nevük! —i mideS­­ágeink is mig meseri tie­, ven, komoly t­ücíí péres 4'a aldokli­ év te ,­konpy ünnepélyes!, n nt a válá uhiTö íja jóbarátam­­ól. 'S? 1 0 sra így ven, — szénuk­ nagy ; aki látunk, gyorsan folytat i© .© ~. cákkéra­­% va'áriáim tengerébe! Is ney .rs«n Bí*rnk tpva bí Vjek • V , pyerinfc. jv an, T' ,.y ha­­»' í&87% s&Ui írásiunk tavasz-­­­alt,­­ a midőn o ártatlanul, dnélkül és nemtörte a jövőt'M ■U›noht örve.ideztün mily g* r­­fjátszottuk rá! i • hűnk - kö­tendő nyt* is, a mi J . a rózsa te je8,p,omsa' ban fes m ptttimf,­, a midőn r.iinkber e gyerasn .ifektet­­é$ ;atxtézifiink-'­­ nak mosolygó képei vesznek körül s minket, a midőn mi erőnknek teljes élvezetében állunk, mint a fa teljes virágzásában, szintén hamar el lesz szakítva tőlünk az idő folyama által és mily gyorsan. Alig hogy a szép kikelet Virágbimbót kifakaszt, Jön már a nyár égő tükre, Sok virágot elhamvaszt. S a mely virágot megkímél A nap fonnyasztó heve, Sírba dönti ősz vihara . .És a télnek zord szele. Éltünk homok órájában Lefut hamar e homok, Porladozó hamvainkra Ráborulnak a sirok. Habár a letűnt , esztendő is több fájdalom-könnyet látott és némely ah­­sóhajt is hallott összeszorult ke­zeiből kitörni, — de bizonyára lá­tott egyúttal néma elragadtatást is, a szemekben örömkönnyekkel . Hallott több örömujjongást is. És igartalanok lennénk-e, emléke­zetünkbe csak az éjjeli érákat visz­szaidézni, a melyekben bánat és­­ gondok elriaszták álmainkat nyugvó­­ helyünkről és nem azokat is, a me­lyekben Istennek kegyeltjei, öröm­­mel áldottuk ittlétünket? Kevés em­­­ber van, a kinek néha nem volt­­ olyan óráik, a melyben gyönyör él­ő fezeiben fel nem kiáltott, vagy hall­­gatva annál bensőbben s­em érezte azt, hogy az­ Isten fő­dje szépékor, érdemes föegidelinek­ len­ni. És igy­­rimni volna e hálátlanság Ő iránta, a ki oly sok boldogsággal, oly sok örömmel árasztotta el föld­jét, ha valamely zavart szeszély egy rohamában minden előbb élvezett jót elfelejteni akarnánk! Nem, szí­vünk ne szentségtelenítse meg ma­gát ily hálátlansággal. Még nem múlt el esztendő, a­melyben 8 tél után újból tavasz nem jött volna, habár egyik nem is oly szép, mint a másik, de mégis egy tavasz! Minden ziva­tar után még mindenkor kiderült az ég és magából a zivatarból is áldás és termékenység özönlött alá a földre. Óh! az Isten földje szép és szép a sors, a földön embernek lehetni, de kétszeresen szép annak, a­ki a föld virányait az erény ve­zetése mellett járja. Erény küzdelmet kiván! De mi azt hisszük, hogy az erény gyakor­lása nehezebb, mint a milyen az valóban és téves az a hit, hogy csak nagy, feltűnő tetteket, hősi cselekedeteket, — mikhez csak ritka alkalom k­iálkozik, — követelés az erény gyakorlása. Kötelességeink pontos teljesítése már erény és gyakran nagyobb értékű, mint egyes nagy tettek, a­melyek a nagy tömeg által megbámulva és megtapsolva lesznek! A távollevőnek ártatlansá­gát a kárörvendő rágalmazás tám­a­dása ellenében okosan megvédeni. Itt, ott egy, a kész szenvedélytől el­magadottat valamely gyors, meggon­dolatlan cselekedetétől visszatartani, vagy egy lanyha embert tevékeny­ségre buzdítani; barátokat, akik fél­reértésből egymástól elváltak, ismét összehozni; — a hibázót, a­ki gyak­ran csak a mi türelmetlenségünk miatt válhatik bűnössé, — jóakarat­tal útbaigazítani, beléje, javulására kedvet önteni; barátainknak egész szívvel jóbarátnak lenni; házi kö­rünkben szeretet és kedélyességgel • a házastársnak és másoknak is, a kikkel szorosabb viszonyban állunk, örömöt szerezni, — mindez is erény,­­ a­miért szívünk jutalmaz meg minket. Hálásan élvezzük az örömöket az erény vezetése mellett. És, mert az örömök legtisztább és legnagyobbika: másokat is vidámmá és boldoggá tehetni, azért adjunk örömöt másoknak, a­mennyit adha­tnak. Tökélyesedés és felebará­taink boldogítása legyen a cél, a­mi után törekedjünk. Az újév első nap­jával kezdjük el további vándorlá­sunkat, hogy így már az év kezde­tével egy napi járással is közelebb legyünk célunkhoz. Talán már a mi utolsó esténk is elénk alkonyodik. De boldogok lennénk, ha mi esténként megbánás nélkül a leélt i­szatekintni tudunk és f­­lyeslése mellett elmondta mi ajó folyt óg minden­­ bfík­ylen ée megeléged­ő L rió Ég! mifló napunk volt , minden utolsó és első -naküjik. Németből: Strinovich Ebetai Döntöttek a barcsi és a nagybajomi kerület megszüntetéséről ? Újból csökkent a választók száma. Közölte az Új-Somogy, hogy a belügyminisztériumban tervbe vették a választókerületek számának csök­kentését. A csökkentésnek két so­mogyi kerület, Barcs és Nagybajom esik állítólag áldozatul. Többszöri tárgyalás, információ adás előzte meg e belügyminisztériumban a ke­rületek szanálását. Ellenőrizhetetlen hírek szerint a belügyminisztériumban már végle­gesen döntöttek a barcsi és a nagy­bajomi kerület megszüntetéséről Po­zitív értesülést azonban még eddig nem sikerült szereznünk. A beavatottak tudni vélik azt, hogy dr. Neubauer Ferenc igaz­ságügyi államtitkár a nagybajomi kerület megszüntetése folytán a legközelebbi képviselőválasztások­nál a marcali kerületben lépne fel. Természetes, ez is­merő fantaszti­kum, mert még a választásoknak nincs itt az ide­je. A központi választmány elkészült a vármegyei választók 1926. évi név­sorával. Érdekes jelenség, hogy a választók száma az idei arányhoz képest csökkent. Amíg az idén a százezeren felül volt a megyei vá­lasztók száma (Kaposvár kivéve) addig 1926-ban a százezeres számot sem érik el a választók. A végleges névjegyzék szerint 1926 ra a válasz­tók száma kerületenként a követ­kező : Lengyeltóti 7025, Nagyatád 9543, Csurgó 11.872, Tab 13.665, Nagyba­jom 6828, Marcali 13.267, Igar 11.740, Barcs 8801, Szigetvár 11.261 és Ka­­posmérő 12.958. Kaposvár választónak számát saj­nos, nincs módunkban közölni, mi­vel a városban még mindig tart a választók összeírása s a végleges névjegyzék csak január első nap­jai­ban készül el. A kaposvári válasz­tók száma is alul marad a 10000 en s igy az egész megye területén nem éri el a 100.000 es számot.

Next