Uj-Somogy, 1927. május (9. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-01 / 98. szám

2 említjük föl, hogy egy teljes év­század alatt, a török hódoltság alóli felszabadulás utáni száz esztendő­ben, amikor a vérét vesztett or­szággal együtt tengődött Kaposvár is, olyan lassan, nehézkesen tért vissza az élet, a népességgyarapo­dás lehetősége, hogy három teljes emberöltő lepergése mindössze any­­nyit jelentett végül is Kaposvárnak, miszerint a lakóházainak száma megközelítette a 200-at, lakosai pe­dig valamicskével túlhaladták a 2000-es lélekszámot. A XIX. szá­zadba már 3000 körüli lakosával lépett be Kaposvár, hogy a század végén, azaz 1900-ban már 18.218-ig vigye fel a szaporasági rekordot, amely azonban akkor még nem érte el tetőfokát, mert a következő újabb népszámlálások alkalmával, azaz 1910-ben 24.124, 1920-ban pedig 29.470 lakossal vonta fel e vá­ros magára az országos közfigyelmet. A lélekszámbeli gyarapodás két­ségtelenül illusztrácionális jelentő­ségű a város fejlődésének rohamos­sága tekintetében és pedig annyival is inkább, mert ebben az „egykéivel már ekkor kikezdett megyében itt Kaposvárott sem a természetes sza­porodás eredményezte a lélekszám emelkedését, hanem a beköltöző, az ideözönlő és itt megtelepülő csa­ládok feltűnő sokasága. Fejlődött a város intézményeiben, egyes válla­latainak terjeszkedésében s igy a már bentlakókon kívül újabb be­költözők is foglalkozásra és meg­élhetésre találhattak abban a város­ban, amely mindenkor szívesen nyitott kaput és adott otthont a benne letelepülni és tisztességes munkával itt boldogulni kívánó be­vándorlóknak. Mint e város ez időszerinti polgár­­mestere, aki Kaposvár egész lakos­sága helyett és vele együtt foko­zottan tudom méltányolni azok érde­­meit, akik városunk fejlődésének kezdő sebességeit megadni el nem mulasztották, a ma históriai távla­tából a múlt időkbe visszanézve, hálás érzéssel, levett kalappal és az elismerés pálmaágával kezemben állok meg azok emléke előtt, akik annak idején, 1753-ban a megye székhelyévé léptették elő városunk akkori elődjét, a fényes jövőre hi­­vatottságából addig még semmit el­árulni nem tudó Kaposvárt. Hálám és kegyeletem érzetvirágaival hó­dolok azok emléke előtt, akiknek köszönhető, hogy a budapest—gyé­kényes—zágráb—fiumei forgalom le­bonyolítása Kaposvár állomás érin­tésével valósíttatott meg, illetve, hogy a Dombóvár—Zákány közötti össze­köttetés 1872-ben kiépülhetett. Ugyan­csak elismerésem és hálás köszö­netem­ azoknak, akik a barcsi, fo­­nyódi, siófoki és szigetvári helyi­érdekű vasútvonalak egyik végállo­másává, illetőleg csatlakozópontjává Kaposvárt tették és továbbá azok­nak, akik a herceg Esterházy-féle hitbizomány nagy bérletének köz­ponti adminisztrációjára Kaposvárott rendezkedtek be annak idején és akik a város ma is legnagyobb ipartelepét, a cukorgyárat megépítették és üzembe helyezték, illetve tartják, sok ke­nyérkeresőt foglalkoztatva az ipari termelés körül. Lelki élet. Mert nagyjában ezek azok­ a je­lentősebb tényezők és intézmények, amelyek — a szintén felsorolásra érdemes személyiségek mellett — a város fejlődésének kezdő stádiumá­ban a lendületet adó első lökéseket kiváltották. És hálátlan az a kapos­vári, aki nem ismeri el és nem tudja méltányolni azt a szerepet, amelyet az említettek valamennyien e mos­tani szép városunk előrejuttatásában kifejtettek. Kulturális és gazdasági fejlődés. Hogy a város lakosságának szám­beli emelkedése és intézményekkel gyarapodása magával hozta a kul­turális és gazdasági fejlődés erősebb lendületét is, az csak természetes és úgyszólván magától értetődő. Pél­dául a lelki élet terén a város ha­talmas többségét kitevő katolikusság plébániája mellé megalakul a zsidó, majd később a református és végül az evangélikus hitközség, melyek ma is önálló lelkészségekkel szol­gálják egyháztagjaik lelki érdekeit. A katolikus és a zsidó hitközség felekezeti elemi iskolát is tart fenn, illetve az előbbi csak zárdai leány­elemi iskolával szolgálja a katolikus felekezeti oktatás ügyét és a nép­nevelést. Iskolák. A szellemi téren maradva felem­lítjük, hogy a lakosság gyarapodását nyomon követte a város az elemi iskoláinak szaporításával. A közép­fokú oktatás terén pedig nem állott meg a főgimnáziumnál,­­ hanem leány- és fiúpolgárin kívül fiú felső­kereskedelmi iskolát és legújabban leánygimnáziumot is létesített Ka­posvár város társadalma. Színészet és egyesületi élet. A XVIII. században már olyan­amilyen színészeti próbálkozások után jó idő múlva deszkabódéhoz juttatott szini kultúra 1912-ben gyö­nyörű színházban nyert végleges otthont. Közben a társadalom egyes réte­gei az önművelés céljaira egymás­után létesítették a különböző körö­ket, kaszinókat és egyleteket, amelyek­ben a közös összefogás és a társa­dalmi harmónia eszméje is otthonra talált s a tagok nemes szórakozása, békességet és barátságot szülő össze­jövetelek, mulatságok stb. a magyar nyelv művelésének és a pallérozot­­tabb társalgási és érintkezési for­máknak is előmozdítói lettek. A társadalmi egyesületek mellett az emberbaráti és közjótékonysági ala­kulatok is felsorakoztak, belátva azt, hogy a kultúra nemcsak tudást, il­­ledelmet jelent, hanem emberséget is parancsol és az igazi műveltség legméltóbb fokmérője az a mód, ahogyan a kultúrember felkarolja és istápolja a mások segítségének eszméjét, az elhagyatottak,­ a sze­gények és nyomorultak arra rászo­ruló rétegeit. Ma kórházak nyújta­nak itt enyhülést, gyógyulást a be­tegeknek, aggápolda fogadja be az elerőtlenedett öregeket. Árvaházban gyűjtik össze és nevelik fel itt a szülőtlen leánykákat. Népkonyhán nyernek meleg ételt a nehéz téli hónapokban a földhözragadt szegé­nyek, szakintézetben nyernek ok­tatást a süketnémaságra kárhoztatott gyermekek, asztaltársaságok és arra hivatott egyesületek gyűjtik össze és osztják szét a jótékonyság oltá­rára szánt adományokat, napközi otthonok fogadják be a­­ déli órák alatt a távoli külső körzetekben lakó szegény kis­iskolásokat, védő- és rendelőintézet veszi gondjaiba a hazának új polgárokat szülő anyá­kat és kisdedeket, otthonszerzés előtt áll a gazdag gyűjteményi­ Múzeum, több könyvtár szolgálja az olvasás útján való művelődést, igen fejlett fokon mozog a sportélet is stb. stb. Művészet. De a művészeti ágazatokban sem terheli elmaradottság Kaposvár la­kosságát. Amellett, hogy itt szület­tek a magyar művészeti világ olyan jelesei, mint aminek pl. Rippl-Rónai József, Vaszary János, Feiks Jenő, akik valamennyien a festőművészet elismert kiválóságai, a város lakos­ságának vezetői is érzékkel bírnak a művészet iránt. A Kopits János által készített Kossuth Lajos-szobor, a város egyik legszebb terén, a ka­posvári kis „Oktogonon“, országos vonatkozásban is elsőrangú alkotás. A város utcáinak, tereinek díszíté­sére alakult Szépítő Egyesület is dicséretes törekvések megvalósításá­val írta be nevét a város történe­tébe. A színház­parkban egy gyö­nyörű szökőkút, a plébániatemplom mellett időjárás-mutató automata, a sétatéren virágágyak és díszek hir­detik az egyesület hajdani komoly működésének emlékét. Jelenleg több szobrász, festő és rajzoló iparművész él a város falai között és éppen vi­rágvasárnapján nyílt meg a Ber­zsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társulat rendezésében egy csinos és gazdag anyagú kiállítás,­mely jó­részt helybeli művészek alkotásait mutatta be a nyilvánosságnak. Fő­városi jelesebb festőművészek is több ízben és eredménnyel rendez­tek már Kaposváron tárlatokat, még­pedig a lakosság hozzáértésének és művészeti igényeinek bizonyságára, jelentős anyagi és erkölcsi ered­ménnyel. Zene. Az ének és zene terén az előző évtizedek alapozó munkássága után ma már beszédes eredmények mesz­­szezengően hirdetik Kaposvárnak dalkulturai és zenészeti jószerűségét. Szimfonikus Zenekar, Lyra Zenekar, Vasutas Zenekar, Katonai Zenekar, iskolai, ifjúsági zenekarok stb. egy­mással nemesen vetélkedve juttatják finomabbnál-finomabb zenei élveze­tekhez a város lakosságát s rajtuk kívül a városi, postás, iparos, vas­utas, munkás, a kath. és ref. egy­házi és a sok ifjúsági énekkar az iskolákban oly hatásosan művelik a dalkultusz mezőit, hogy minden el­ismerésre méltó valamennyi nyil­vános szereplésük, országos vonat­kozásban is kiemelkedő jelentőségű. Gazdasági kultúra. A gazdasági kultúra vázolása ma, Trianon után, Csonka-Magyarország olyan pontján, ahol a gazdasági élet lüktetésében éppen a régi határok és relációk mellett való berendez­­kedettség adta meg a főszínezetet, ma, mondom fölötte nehéz, mert úgyszólván még hozzávetőleges ada­tokkal sem lehet beszámolni azok­ról a károkról, amelyeket a válto­zott viszonyok Kaposvár gazdasági életének kétségtelenül okoztak. A tranzit­forgalomnak ez a hajdani je­lentős állomás ma úgyszólván csak belföldi vonatkozásban jöhet számí­tásba, a külföld felé egyelőre még várnia kell az egykori viszonyok majdani újból való visszatérésére, mi,­­ reméljük és kormányfér­­fiaink olaszországi sikerei után teljes joggal hisszük,­­ most már nem várat soká magára. Mégis megemlítést érdemel Kapos­vár gazdasági helyzetének ismerte­tése szempontjából, hogy a legne­hezebb években is veszély nélkül, rendületlen szilárdsággal állotta meg helyét úgy­ Kaposvár város háztar­tása, mint pedig ez értékeiben egyébként sokat vesztő, de nem tartalékokra vagy kisegítő eszkö­zökre támaszkodó kaposvári lakos­ság, amelyben az élettel és a vi­szonyokkal való heroikus birkózás egyaránt osztályrészül jutott úgy a tisztviselőtársadalom, mint a keres­kedő és iparosréteg tagjainak. A tria­noni fojtogató kéz szorításait meg­érezhette tulajdon testén és zsebén úgy a szellemi foglalkozást űző, mint a kézi munkájából élő ebben a városban. S a terhek bizony nyom­ják ma is eléggé a lakosságot, de mégsem úgy, hogy az elviselhetett­lenség jellegét viselné magán ez az állapot, aminek bizonysága az, hogy az országos jelenségek, kényszer­egyezségek és csődök aránylag még eléggé megkímélték Kaposvár ke­reskedelmi és ipari piacát. Lehetnek ugyan jelenleg is még lappangó bajok és rejtett válságok az egye­seknél, de nagy egészében mégis azt lehet mondani, hogy a szolidság pillérein felépült és régebben meg­alapozott kereskedelmi és ipari cé­gek Kaposváron általában elviselték a nehéz időket és ma már, a pén­zünk stabilitása, viszonyaink kon­­szolidáltsága folytán­­sokkal remény­teljesebben nézhetnek az elkövet­kező, sejthetőleg jobb idők és viszo­nyok elé. Hogy a gazdasági helyzet nem ingott meg alapjaiban, a körül el­ismerés illeti meg Kaposvár pénz­intézeteit és ezek méltányos veze­tőségét, amelyek a viszonyok mér­legelésével és az egyénenként alkal­mazott méltányossággal siettek segí­teni a hozzájuk fordulókon. A város vezetősége is kötelességének ismerte természetesen, hogy egyfelől az adó­zási terhek behajtása körüli tapin­tattal, lehetőség szerint kímélje az érzékenyen érintett lakosságot, de másfelől tetemes összegű külföldi kölcsönöknek hasznos beruházásokra fordításával olyan munkaalkalmat teremt ma, amelyek révén a gazda­sági életbe újból visszatérhet az egészségesebb vérkeringés és a leg­szegényebb dolgozó rétegek is be­csületes munkával kereshessék meg mindennapi kenyerüket, hogy a raj­tuk keresztül forgalomba hozott pénz a fogyasztói kezekből eljusson a ter­melő, a pult mellett dolgozó és a szabad foglalkozásokat űző lakos­sághoz is. Közel 30 milliárdos be­fektetés létesült a város két külföldi kölcsönéből és a pár éven át tartó munkálatokból a helybeli vállalko­zókon kívül az építő, szerelő és más iparágak és a munkástársadalom nem kis kereseti lehetőséghez jusson. Gyárak. A város területén levő cukor-, sör-, vas-, vaj-, szappan-, macharin-, cukorka- és más gyárak üzemében tartósabb fennakadás nem fordult elő az utóbbi 4—5 évben, ami szin­tén előnyös megítélésre ad alkalmat a kaposvári általános gazdasági helyzet felől. Ugyanígy a gazdasági erő jele, hogy még a nehéz idők dacára is új intézmények létesül­hettek és fognak létesülni a közel­jövőben Kaposváron. Középítkezés. Megépülőben van pl.a Keresk. Egye­sületi székház, egy uj moziépület, továbbá a pécsi városrész uj kath. temploma, utóbbi jórészben közada­kozásból. Pompásan berendezett és kiépített sportpálya, brilliáns strand­fürdő szolgálja a testkultusz és ne­mes szórakozás ügyét. Templom­­építés előtt áll az evangélikus fele­kezet. Gyülekezeti házat készül emelni a református­­egyház. — Kibővül és renoválódik az itteni vármegyei közkórház. Fertőtlenítőt építtet a város. Modern­­felszerelés­sel látta el a városi tűzoltóságot. Megszépültek a burkolás, aszfaltozás és javítás folytán a város utcái. Meg­épült a postapalota, a Máv. lakóhá­zak, a távvezetékes áram központi transformáló háza és kilenc trans­­formáló tornya, két nyilvános illem­hellyel gyarapodott a város. Egész csomó kislakás létesült a baraklakók és kisegzisztenciák elhelyezésére. A leánygimnázium, a polgári fiúiskola és az ipartestület új monumentális épületekben helyeztettek el. Állandó és végleges otthonhoz jutott az anya- és gyermekvédő intézmény. ÚJ.SOMOGY Karrikatúrák a Japan—kínai konfliktushoz. 1927. május 1.

Next