Uj-Somogy, 1927. augusztus (9. évfolyam, 173-196. szám)

1927-08-02 / 173. szám

IX. évf. 173. (2353.) szám. Ára: ló fillér. Kaposvár, 1927. augusztus 2., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatali P O L I T­I­KAI NA­P­I L A­P. Előfizetési árak. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 8. SZÁM. ■ Bi-mi'» ügy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengd.— Fél évre 12 pengd. ilmi »mm — relÖZÖS SZerKeSZTŐ : Hirdetések ára mill­métersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 fillér. TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Csernoch János bíboros-herceg­­prímás emlékének áldozott So­mogy törvényhatósági bizottsága Rothermere lordot hálásan Üdvözli Somogyvármegye is. — Barcsay Ákos lett a barcsi főszolgabíró. — A megye­­gyűlés színe előtt is visszavonta nyugdíjazási kérelmét Tallián alispán. — Somogy tiltakozik Vilma-telepnek Veszprémhez csatolása ellen. Szépen látogatott és a nyári idő­ben egészen szokatlanul népes köz­gyűlést tartott ma délelőtt 10 órától Somogyvármegye törvényhatósági bizottsága, dr. Fischer Ferenc fő­ispán elnöklete alatt. A jelenvoltak illusztris sorából az alábbi előkelő­ségeket sikerült feljegyeznünk: gróf Széchenyi Bertalan és Frigyes, dr. gr. Somssich Gyula, gr. Erdődy Ru­dolf, gr. Festetics Kristóf, gr. An­­drássy Mihály, dr. In­key Pál, dr. Biedermann Imre, saárdi Sommsich Miklós, Huszár Aladár, Kacskovics Lajos, dr. Svastics Nándor, Hannig István, dr. Szigethy Gyula Sándor, Kladnigg Alajos, dr. Rusa Ernő, dr. Hochreiter Kornél, Sárközy György, Jenő és Imre, dr. Éhn Kálmán, dr. Kálmán Jenő, Tankovics János, Her­­telendy Miklós, Bereck Sándor, Inkey László, Igmándy Aladár, Kovács Sebestyén Tibor, Hencz Ferenc, Ring Vilmos, Igmándy Hegyessy Iván, Nádassy Elek, Rózsa János, Orel Géza, Hayden József, dr. Töt­­tösy Géza, Herbay Pál, Kéry Elek, Schuller Boschi Guidó, dr. Vétek György, Bogyay Ferenc, Kellauer Gábor, Biró István, dr. Mártonffy Bogdán, dr. Nicsovics Sándor, dr. Szily Ádám és mások. Az elnöklő főispán a gyűlés meg­nyitása után napirend előtt két ün­nepélyes bejelentést tett. Az első­ben, — amelyet állva hallgatott meg a megyegyűlés, — dr. Csernoch Já­nos bíboros-hercegprímást, a nemzet nagy halottját parentálta el és in­dítványára elhatároztatott, hogy el­hunyta alkalmából mélységes rész­vétének és gyászának a közgyűlés jegyzőkönyvében ad kifejezést a tör­vényhatósági bizottság és e jegyző­könyv vonatkozó kivonatát megküldi az esztergomi székeskáptalannak. A másik bejelentés azt az örömet tette szóvá, amelyet az egész ország érez afölött, hogy elszigeteltségünk­ben végre akadt egy baráti jóaka­rónk, Rothermere lord, aki messze­­hangzó szavával és nagybefolyású sajtóorgánumaival ad végre nyoma­tékos kifejezést a magyar nemzet elleni igazságtalanságoknak, máris oly sikerrel, hogy az egész külföld foglalkozni kénytelen a jobb belátás várható fejleményeivel. Indítványozta ezért a főispán és nagy lelkesedés mellett el is határozta a közgyűlés, hogy ezért az intenzív ügypártolá­sért és a magyar igazság hangoz­tatásáért a nemes lordnak Somogy törvényhatósága is hálás köszönetét fejezi ki és őt táviratilag üdvözli. A napirend során az alispáni év­­negyedes jelentéshez báró Inkey Pál az útépítésügyi programot és a vár­megye községeinek villamosítását illetően szólalt fel. A dr. Fischer főispán által adott megnyugtató vá­laszok tájékoztatást nyújtottak az illető ügyek mibenlétéről, az egész megyegyűlés helyeslése mellett. Dr. Kálmán Jenő országgyűlési képviselő Veszprém vármegyének azt a helyteleníthető eljárását tette szóvá, amely szerint — tudvalevőleg — a Balatonkiliti nevű, tahi járás­­beli, somogymegyei községtől a Vilma-telep nevű fürdő területét akarja Siófokhoz, igy Veszprém me­­gyéhez átcsatolni, még pedig meg­kerülésével minden lojalitásnak, mellőzésével az előzetes barátságos megtárgyalásnak és megsértésével az ezeréves jogállapotnak. Indítvá­nyozta, hogy ez ellen az elcsatolási kísérlet ellen Somogy törvényható­sága emelje fel tiltakozó szavát. A közgyűlés napirendjének idevonat­kozó pontjára ebben az értelemben mondották ki nyomban az egyhangú határozatot. Dr. Halmos Árpád aljegyző ismer­tette ezután a nyugdíjválasztmány­­nak Tallián Andor alispán nyug­díjaztatása iránt előbb beadott, de a pótállandó választmány egy­hangú kérelmére később visszavont kérvényével kapcsolatos ama javasla­tot, mely szerint a törvényhatóság is kéri Tallián alispánt a nyugdíjkér­­vényének visszavonására és egyben a belügyminiszterhez felterjesztést intéz a szolgálatban való visszatar­tás további engedélyezése iránt. Az egyhangú nagy lelkesedéssel felzúgó helyeslés hatása alatt Tallián alispán meghatottan emelkedett fel helyéről és kijelentette, hogy hajlandó vál­lalni a kötelességek további telje­sítését. (Éljen!) Ezután a Szandház Ferenc barcsi főszolgabíró nyugdíjazásával meg­üresedett állást töltötték be az egyet­len pályázóval, nagybarcsai Barcsay Ákos tb. főjegyzővel egyhangúlag. Az ő megválasztásával megüresedett aljegyzői állásra ugyancsak egyhan­gúlag választották meg az egyedüli­­ pályázót, dr. Csehy János tb. aljegy­zőt. A hivatalvesztés folytán meg­üresedő szolgabirói állást dr. Angyal Ernő aljegyzővel töltötték be, míg az ő megüresedő aljegyzői állására dr. Bernáth Lajos árvaszéki ülnököt választották meg. A megválasztottak mindjárt letették a hivatali esküt. A nyugdíjazott Szandház Ferenc főszolgabírónak, úgyszintén dr. Te­­legdi Zsigmond, dr. Ullm­ann Antal és dr. Fü­löp István nyugdíjazásra kerülő főorvosoknak szolgálati érde­meit Tallián Andor alispán méltatta és a tőlük való búcsuvétel alkalmá­ból a közgyűlés jegyzőkönyvében örö­kítették meg érdemeiket. Ezután a napirend több­ tárgyait intézte el a közgyűlés. Fényes korotok között avatták fel a kaposvári iparos Dalárda gyönyörű zászlóját Az egész város együtt ünnepelt Kaposvár iparosságával. A Nívós színházi est után a négy da­lárda testvéri ö­ssze­­jövetele és szép táncmulatság rekesztette be a nagy nap eseményeit. A kaposvári iparosságnak Mayer Bertalan kormánytanácsos, ipartes­tületi elnök vezérlete alatt példás egységbe tömörülése, különösen a székházépítés kezdete óta, egymás után termi a megértésnek, az egy­ségben rejlő nagy áldásnak azokat a virágait, amelyek nemcsak magá­nak az iparosságnak jelentenek er­kölcsi gyarapodást, társadalmi meg­becsülést, hanem a város egész lakosságának különös figyelmére is méltók. Az iparos társadalom kultúrottho­­naként pompázó Székház falain belül serény munkát végez a Da­lárda, melynek tagjai minden más dalostestület hozzátartozóinál na­gyobb elismerést érdemelnek vállal­kozásukért, mert nincs még egy társadalmi réteg, amely oly nagy áldozatot hozna a magyar dal sze­re­tetéért, mint éppen az Iparos Dalárda lelkes tagjai, akik vagy munkájuk, vagy pihenésük drága idejét kénytelenek áldozatul hozni a magyar dal kultiválásáért, Kapos­vár dalárdái hírnevének emeléséért. Ez a Dalárda a legfiatalabbak közé tartozik Kaposvár területén és talán éppen tagjainak fanatikus kitartásá­val, lelkesedő ügyszeretetével érte el aránylag rövid idő alatt, hogy tegnap immár zászlóját avathatta ez a Dalárda, még­pedig igen fényes, ünnepélyes keretek között. Szerenád a zászlóanyának. Az ünnepségek voltaképen már szombaton este megkezdődtek azzal, hogy a figyelmes dalárda este 9 órakor dr. Molnár István karnagy vezetése alatt lampionos menetben a zászlóanya, Mayer Bertalanná la­kásához vonult és szerenáddal tisz­telte meg, amely után Vajthó Jenő a dalárda nevében hálás köszönetet mondott azért, hogy a zászlóanya nem kis áldozatokkal zászlóhoz segí­tette az Iparos Dalárdát. Beszéde végén gyönyörű nagy fehér csokrot nyújtott át a dalárda hódoló tiszte­lete és hálája jeléül. A zászlóanya kedves szavakkal mondott köszöne­tet a megtisztelő figyelemért és a vasárnapi viszontlátásra vett ideig­lenes búcsút a dalárdától. A zászló templomi meghlvása. Vasárnap reggel 8 óra körül már lázas érdeklődés jelei mutatkoztak az Iparosszékház tájékán. Ide gyü­lekezett fel a dalárda tagjain kívül többszáz főnyi iparos, hogy innen indulva vonuljon fel a plébán­atem­­plomba. A szép rendben felállított menet élén az iparostanoncok cser­készcsapata saját zászlaja alatt haladt, utána a dalárda választmánya, majd a felavatandó zászló, alatta Mayer Bertalanná zászlóanya, Petre Ernő dalárdás elnökkel és kísérve a 10 fehérruhás koszorúslánnyal. A szép menetet a dalárda többi tagjai és a hozzájuk csatlakozó iparosok négyes sorai zárták be. A templom szentélyében folyt le a zászló megáldása, amelyet Hoss József dr. apátplébános végzett fé­nyes papi segédlettel. Az alkalmi beszéd gyönyörűen méltatta az ipa­roshivatás szépségeit, ha minden munkáját Istennel és hivő lélekkel kezdi a dolgozó ember. Akkor imád­sággá válik a robot és Isten gondo­latának megvalósítása a máskülön­ben robotszerű munka. A megáldott zászlóval újból a Székházba vonult a menet az előbbi szép, imponáló rendben. Fél 11 óra felé kezdődött az ava­tási programainak a Székházban tervezett része. Itt a díszteremben helyezkedett el a város minden illusztris rétegéből megjelenő kö­zönség, élén a hatóságok és hiva­talok vezetőivel. Mayer Bertalan kormánytanácsos a Dalárda szép Hiszekegye után frappáns szavakkal vezette be a zászlószentelési aktusokat. Majd Csertán Márton ref. lelkész a helybeli két protestáns felekezet képviseletében, Katz József helyet­tes rabbi pedig az izraelita feleke­zet részéről magasan szárnyaló imákban áldották meg a zászlót s azután a zászlószögek beverését kezdette meg Mayer Bertalanná zászlóanya ezzel a jelmondattal: „Hirdesse büszkén e zászló a szebb magyar jövőt!“ A Székházban.

Next