Uj-Somogy, 1929. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1929-02-01 / 27. szám

XI. évf. 27. (2799.) szám. Ára: 8 fillér. Kaposvár, 1929. február 1., péntek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁ­SS­Y­ UTC­A 6. SZÁM. Felelős szerkp­szta Egy hóra 2 pengő­ ~ Negyedévre 6 pengő.­­ Félévre 12 pengő.­­ Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 UH. T E L E F O N S Z A M 1 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. RÁDIÓ-TELEFON Bonyodalom a tegnapi ülés jegyzőkönyve körül. A képviselőház mai ülésén a teg­napi ülés jegyzőkönyvének a hite­lesítéséhez Györki Imre szólalt fel. Nem hallotta az elnöknek azt a ki­jelentését, hogy a napirend már meg van állapítva, a szerdai inter­­pellációs nap pedig letelt és ezért és ezért nincs helye a további ta­nácskozásnak. Ezt a kijelentést, mondotta, a szocialisták nem hal­lották. Az ülés lezárása puccs­sze­­rűen történt. Puky Endre elnök ha­tározottan visszautasítja a puccs kifejezést, amely sértő az elnök el­járására nézve. Györki Imre több formai kifogást emelt a jegyző­könyv ellen, Jánossy Gábor kérte a képvi­selőket, hogy pártszempontokon fe­lülemelkedve hitelesítsék a jegyző­könyvet. Puky Endre elnök kijelentései után a Ház a jegyzőkönyvet hite­lesítette. A bortörvény vitája. A képviselőház mai ülésének napi­rendjére áttérve Szabó Iván vázolta a borgazdaság rossz helyzetét. A termelési átlagunk nagyon alacsony és a termelés éppen csak, hogy ki­fizeti a gazdák költségeit. Hang­súlyozta a műtrágya használatának a fontosságát és kérte a trágya­­szállítás vasúti tarifáinak csökkenté­sét. Rámutatott arra, hogy a szőlő­gazdálkodás tőke­hiányban szenved, majd kifejtette, hogy borszőlők termelése helyett részben a csemege­­szőlők termelésére kell áttérni, ezek értékesítése sokkal könnyebb. Kö­szönetet mondott a földmivelésügyi miniszternek, hogy személyesen a vidéken több ízben érdeklődött a borgazdálkodás fejlődése iránt. Ezután az értékesítési viszonyok­kal foglalkozott és hangoztatta, hogy a 10 fokon aluli kommerc­ boroknak is piacot kell teremteni. Rámutatott arra, hogy a borfogyasztás arányta­lanul sok adóval van megterhelve, kérte, hogy a gazdák saját termésű boraikat minden akadály nélkül árusíthassák. Az ország iparosai a Kéz­műves Kamara mellett. Az ipartestületek közül eddig 145 a Kézműves Kamara mellett döntött. Ezek már be is küldték a kereske­delemügyi minisztériumba a hivata­los szavazólapokat. Megkezdik működésüket az exportintézetek. Bod János közgazdasági minisz­ter kijelentette, hogy a pénteki mi­nisztertanács végleges formájában letárgyalja az exportintézetekre vo­natkozó tervezetet. A két export­­intézet egymással szoros együtt­működésben lesz. A jövő héten már meg is kezdik működésüket. A tárházak megvételére engedélyezték a 400. 00O pengés függőkölcsön fel­vételét. Ismét egy lépéssel előbbre jutott a város a tüzérlakta­nya felépítéséhez.­­ A honvédelmi kincstártól újabb kedvező értesítés érkezett az építkezési költségek teljes vállalására. A magyar városok fejlődése a külföldi kölcsönök felhasználása után megállt, mert az újabb alkotásokhoz, építésekhez nincs tőkéjük. A vidéki városok természetszerűleg a kor­mánytól várják azokat az építkezé­seket, amelyek részben munkaalkal­makhoz juttatják az építőipart, rész­ben pedig az illető város gazdasági megerősítését segítik elő. A fenti elv vezérelte dr. Vétek György polgármestert is, amikor a múlt év tavaszán lépéseket tett az iránt, hogy Kaposvár tüzérséget kapjon. A megindított akciója folya­mán tudvalevőleg a honvédelmi kincstár bele­ment abba, hogy Ka­posvár tüzérséget kapjon s a tüzér­­laktanya céljaira a város a Dunán­túli Banktól megvegye a tárhá­zakat. A közgyűlés erre a célra 400.000 pengő függő kölcsön felvételét ha­tározta el. A közgyűlési határozatot a belügy- és pénzügyminisztérium jóváhagyta s az erről szóló minisz­teri leiratok ma érkeztek meg a városhoz. Ezzel egyidejűleg a honvédelmi minisztérium is értesítette a várost, hogy a tüzérlaktanya építési költ­ségeiről gondoskodik. Ez az értesí­tés nagy örömet keltett a városhá­zán, mert azt jelenti, hogy lesz munkaalkalom Kaposváron s a tét­len munkás kezek rövidesen mun­kához jutnak. Kaposvár, illetve dr. Vétek György polgármester győzelmét jelenti a fenti két leirat, mert a honvédelmi miniszter épp most értesítette Baja városát, hogy ott nem építi meg az utászlaktanyát. Érdekes megemlíteni, hogy egy időben tette meg Baja a lépéseket az utászlaktanya felépít­tetésére Kaposvár várossal. Megyeszerte visszhangot keltett a falusi népművelés kérdéseit tár­gyaló cikksorozatunk. Sok helyről és különböző foglalkozási ágak köréből érkeztek be hozzászólások. — Nehéz lenne a tanítóság útján megvalósítani a falusi mintagazdaságokat. — Egész­séges eszmék vetődtek felszínre az iskolánkívüli nép­művelés eredményessé tételére vonatkozólag. Az „Új-Somogy“ hasábjain láttak folytatásokban napvilágot dr. Csima József tollából azok a cikkek, ame­lyek a falusi tanítóknak az iskolán­­kívüli népművelés körüli munkássá­gát érintették és egyebek között annak a felfogásnak adtak hangot, hogy megfelelő állami támogatással a tanító földjárandósága lenne minta­gazdasággá kifejleszthető, hogy az­után a közvetlen példaadás vigye előbbre a falvakban a modern gaz­dálkodáshoz szükséges mai legfon­tosabb tudnivalók hasznos ügyét. Az első cikksorozat megjelenése után mindjárt érkeztek be szer­kesztőségünkhöz válaszok, jeléül annak, hogy a megpendített eszme iránt érdeklődést mutat vidéki ol­vasóközönségünknek különösen a cikkben érintett része: a tanítóság és a falu gazdatársadalma. Egy ta­nítói választ már közzé is tettünk annak idején, viszont a cikkíró dr. Csima Józsefnek újból módot ad­tunk arra, hogy válaszát megadja lapunk hasábjain. A kérdés további megvitatására, lapunknak nem áll módjában több teret áldozni, éppen ezért a vita le­zárása alkalmából most még a hozzánk beküldött reflexiókból a legkiválóbb négynek az anyagáról az alábbiakban adunk némi tájékoz­tatást a kérdés iránt érdeklődőknek, hogy előbbre vinni segítsük a végső helyes álláspont kialakulását. Egy kisgazda igen figyelmreméltó sorokban a ta­nítóság részére méltányosabb illet­ményeket kér, hogy családjuk fenn­tartása mellett a tőlük követelt munkát anyagi gondoktól mentesen láthassák el. Szerinte csak akkor lesz és lehet a tanító a falu szel­lemi vezére és irányítója. Kifogá­solja ugyanis azt is, hogy a tanítói díjlevelek megállapításánál magas egységáron vannak beállítva a fize­­tésszerű természetbeni járandóságok s még így is sokszor végrehajtó út­ján lehet csak beszedetni keserves keresményüket. A tanfolyamok pe­dig csak akkor érnek valamit a gaz­dák körében, ha azok gyakorlatiak és nem elméletiek. Egy felekezeti tanító már csak azért is lehetetlennek tartja a tanítók földjárandóságának mintagazdasággá való fejlesztését, mert ezek a földecskék a legtöbb helyen nem egy darabban, hanem szétszórt, egymástól távol fekvő par­cellákban vannak elszórva, nehezen megközelíthető határzónákban. De ha egy táblában lenne is az ilyen föld, csak egyetlen évben kellene eredménytelenséget mutatni a nyin­­tagazdaságnak és akkor vége lenne úgy a modern gazdálkodás, mint a népművelés iránti bizalomnak a falu lakosai körében. Ugyanő azt is kifejti, hogy a falusi iskolában egy tanító rendesen hat osztályt ta­nít az ismétlősökön kívül, tehát kö­rülbelül hatszor annyi elfoglaltsága van, mint egy városi osztálytanító­nak, mégis vállalkozik a népműve­lésre, de a baj nem is az előadó kiléte, hanem a hallgatóság begyűj­tése körül mutatkozik falun. A jobb­­módú falusi polgár ugyanis hivatal­ból okosabb, mint a nála szegényeb­bek. Ő nem megy el a népművelő előadásra. Községi képviselők, elöl­járók alig-alig, vagy egyáltalában nem, így a jobbmódúak maradnak el műveltségben, ismeretben a sze­gényebbek mögött. Megszívlelésre érdemesek ennek a falusi tanítónak azok a felvetett esz­méi is, amelyek szerint a levente fő­­oktatóságot a tanítókra kell bízni, hogy hatalmi szavukkal legalább az ifjúságot tudják kézbevenni, to­vábbá javasolja, hogy a főszolgabí­rók fegyelmi büntetés mellett köte­lezzék az elöljárókat a népművelő előadások példamutató látogatására és végül az egymás mellett fekvő falvak előadói kölcsönösen váltogas­sák egymást, hogy ezzel is nagyobb érdeklődést biztosíthassanak az elő­adások iránt. Egy községi tanító azt fejtegeti, hogy a faluban mások is vannak, akiknek szintén köteles­ségük a nép szellemi nívójának emelése. Ugyanő azt ajánlja, hogy aki akarja, nézzen utána a megye iskolán kívüli népművelő bizottságá­nál és ott megtudja, hogy hány százalékban vesz részt az ilyen munkában a tanítóság és hányban a más foglalkozásbeli intelligencia ? Mert a tanfolyam keserves szerve­zésénél ott van ám jegyző, orvos, lelkész, vasutas, gazdatiszt stb., de a gyakorlati kivitelnél csaknem minden a tanítón marad. Neki ott kell lenni, míg más vállalkozók oly könnyen találnak mentséget, kifo­gást, hogy az előadás megtartása alól magukat kivonják. A falu helyes úton való haladása egyaránt érdeke mindenkinek, ezért vegyen is részt a népművelésből minden intelligens ember a faluból. Egy ny. isk. igazgató végül arra mutat rá, hogy a tanítót törvényesen előírt kötelességének elvégzése terén hivatalosan ellen­őrzik. Ha az azon felülit nem vé­gezheti el, az csak az óriási külön munkával való megterhelés követ­kezménye lehet. A tanítók minta­gazdasága szerinte kivihetetlen do­log, mert ha kivihető volna, akkor már rég megcsinálta volna maga a

Next