Uj-Somogy, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)
1929-10-01 / 222. szám
XI. évf. 222. (2994.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1929. október 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: SAPOSVÁ 1., KOMIRÁSSY UTCA 6. SZÁM. ZTM*^'" ... Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő. 1 elíráS Szerkesztő Hirdetések Ára millimétersoronként 10 111 lér, szövegrészben 15 till. TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. A gazdasági népiskolákról. Irta: Dr. Temesváry Imre mint tanácsos, országgyűlési képviselő. Az önálló gazdasági népiskolák és a gazdasági továbbképző iskolák a magyar falu és a magyar mezőgazdaság érdekeinek szempontjából a legfontosabb iskolatípusok közé tartoznak. Örömmel látom, hogy az önálló gazdasági népiskolák falun olyan kultúrmissziót teljesítenek, hogyha annak értékét számbelieg is kifejezném, ez olyan nagy összeget jelentene a község évről-évre emelkedő mezőgazdasági termelése szempontjából, hogy ezeknek az iskoláknak a költségei az eredményekhez mérten, elenyészőek. Nem győzöm tehát eléggé felhívni a kormány figyelmét arra, hogy ezeket az iskolatípusokat minél nagyobb mértékben fejlessze. Elismerem, hogy a magasabb képesítést nyújtó gazdasági tanintézetek is hasznos szolgálatokat teljesítenek; ilyenek például az alsóbbfokú gazdasági tanintézetek, amelyek a földmivelésügyi kormány felügyelete alá tartoznak, de ott nem olyan nagy tömegben vannak hallgatók, mint amilyen tömegben hallgatják ezekben az önálló gazdasági népiskolákban a gazdasági tanításokat, amelyekben ennélfogva, ha jó az a gazdasági tanító — mint ahogy alkalmam volt meggyőződni arról, hogy igen jól képzett gazdasági tanítókkal rendelkezik a kultuszminiszter — munkája rendkívül nagy eredményeket mutat fel évrőlévre. De felhívom a kultuszminiszter figyelmét a gazdasági irányú továbbképző népiskolák kérdésére is. Tulajdonképpen ezek is valóságos mostohagyermekei a kormánynak. Az itt működő tanítók néhány hónapig tartó tanfolyamot végeznek, amelyen megszerzik azokat az elemi gazdasági ismereteket, amelyeket a falun átadnak tanítványaiknak, ezek a tanítók azonban úgy vannak dotálva ezekért a különórákért, hogy az rájuk, szerény javadalmazású tanítókra nézve is, csak alig valami kis értéket jelent. Hisz ezekben a gazdasági irányú továbbképző iskolákban 1 pengő 20 fillért fizetnek óránként a tanítónak — és csak azoknak a tanítóknak, akik megszerezték ezt a gazdasági tanítói képesítést — és ez az összeg évente nem tehet ki többet, mint 54 pengő 40 fillért. Azok a népiskolai tanítók pedig, akik nem végezték ezt a tanfolyamot, 1 pengőt kapnak óránkint, ami évente nem mehet többre, mint 40 pengő 80 fillérre. És meg kell jegyeznem, hogy bár ilyen végtelenül mostohán vannak javadalmazva, a lehető legnagyobb odaadással teljesítik ezek a tanítók is munkájukat. A gazdasági irányú továbbképző népiskolák száma jelenleg 1264, amelyekben 2840 tanító tanít és a múlt esztendőben 98.683 tanulót tanítottak. Az a néhány óra, amit hetenként tanítanak a gazdasági tanítók, olyan gazdasági szaporulatot jelent ebben az országban, hogy maga ez a gazdasági szaporulat lehetővé tenné, hogy ezeket a tanítókat kissé jobban javadalmazzák. Tudomásom szerint még az előbb említett csekély összeget sem képesek minden községben megfizetni a tanítónak, mégpedig azért, mert az állam nem tud a községeknek e tekintetben segítséget nyújtani. Hiszen tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben van államháztartásunk, de talán ennél az önálló gazdasági népiskolánál is be lehetne vezetni azt a metódust, amit a népiskolánál tettek — hiszen ez is éppen olyan népiskola, mint a másik — itt is lehetne alapszerűen kezelni egy olyan összeget, amelyből talán 50 százalékot, 30, vagy 40 százalékot adnánk a községeknek egy-egy iskola felépítéséhez és így hozzá tudnánk segíteni a községeket ahhoz, hogy ha a másik részt kölcsön vennék fel, könnyebben építtethessenek, mintha azokat az iskolákat teljesen a magukéból kellene felépíteniök. Hiszen, ha azt az összeget, amely fel van ma a költségvetésben véve ilyen iskolák építésére, egy-egy iskola teljes felépítésére adná a kultuszkormány, akkor abból alig lehetne egy, vagy két iskolát felépíteni, holott ha egy évenként visszatérő, tehát alapszerű összeg állna a kultuszminiszter rendelkezésére, akkor évente 5—10, esetleg még nagyobb számú ilyen önálló gazdasági népiskolát létesíthetnénk. Nem kell, nézetem szerint, az alap létesítésére semmiféle külön törvény, mert hiszen a kultuszminiszternek megvan a népiskolára vonatkozó felhatalmazása és a népiskolák keretébe bele lehetne illeszteni ezt az önálló gazdasági népiskolát is, amely, kétségbevonhatatlant, igen nagy missziót teljesít. Újabb segélyt kaptak a hadikölcsöntulajdonos somogyi árvák. A belügyminiszter 79.781 pengőt utalt ki további segélyezésre. Ismeretes, hogy a gyámpénztárak által kezelt hadikölcsönkötvények tulajdonosait a belügyi tárca terhére kártalanítják, illetve segélyezik. A belügyminiszter július 1-én kezdte meg a hadikölcsönkötvény-tulajdonosok segélyezését. Az akkor megindult segélyakció során a miniszter már jelezte, hogy később további támogatást fog nyújtani. Az akkor jelzett támogatást most váltotta valóra a miniszter. Ma leiratot küldött Somogy vármegye árvaszékéhez, amelyben közli, hogy a hadikölcsönkötvény-tulajdonos gyámoltak további segélyezésekép 49.781 pengőt utalt ki. Ebből az összegből az 1000 pengőn aluli segélyt megállapítottak második felét kell kifizetni, míg az 1000 pengőn felüli segélyezetteknek a részükre megállapított összeg két és fél százalékát kell kifizetni. Az 1000 pengőn aluli segélymegállapítottak közül 127 árva kap 17.390 pengőt. A fennmaradó összeget gyümölcsözőleg kell az árvaszéknek kezelni. A miniszter rendelete alapján dr. Krieger Pál h. árvaszéki elnök, az ügy referense, megtette a szükséges intézkedéseket s pár napon belül minden érdekelt árva postán megkapja a részére megállapított összeget. A vármegyei kulturház építési bizottságától függ, hogy lesz-e önálló új épülete a kaposvári, Nogymegyei Múzeumnak ? Elkészültek a kultúrpalota megépítésének előmunkálatai. Az építési bizottság határozata után kerülhet csak sor a tervpályázat kiírására. Évek óta vajúdó ügye Kaposvár társadalmának a Somogymegyei Múzeum gazdag anyagának végleges otthonba való elhelyezése. Az ügyet legfőképpen a Somogymegyei Múzeum Egyesület vezetősége tartja napirenden, de maga a megvalósulás nehezen tud sikerre jutni, mert az állami támogatást kieszközölni eddig nem sikerült s csak a vármegye és a város hozzájárulásából lehet egyelőre annyi helyiséget tető alá hozni, amennyi a rendelkezésre álló tőke és a legszükségesebb helyiségek figyelembevételével megépíthető. Ebben a tárgyban tartott sok-sok megbeszélés után szombaton délután 4 órától újból választmányi ülést tartott a Múzeum Egyesület, a tagok élénk érdeklődése mellett Tallián Andor ny. alispán elnöklésével. A választmányi ülésen Gönczi Ferenc nyug. kir. tanfelügyelő, az Egyesület ügyvezető igazgatója tartotta meg jelentését, amelyben beszámolt a nyár folyamán végzett ásatásokról. A lengyeltóti járásban, Ordától északra, Boglár és Fonyód között igyekezett feltárni a Zárdavár régészeti értékeit. Ezenkívül néprajzi tárgyakat vásárolt a Múzeum céljaira. Bejelentette még, hogy a kultúrpalota építésének előkészítő munkálatai abba a stádiumba jutottak, hogy szakemberek bevonásával és ismételt megbeszélésekkel sikerült megállapítani, hogy melyek volnának azok a helyiségek, amelyek a később fokozatosan kiépítésre kerülő Múzeum-épületnek már az először megépítendő részében elengedhetetlenül szükségesek. Ez az összeállítás a vármegyei kultúrház-építési bizottság elé lesz terjesztve, hogy annak határozatához képest tétessenek meg a további lépések. Majd részletesen kitért arra a kérdésre, hogy megilleti-e a rendelkezési jog a Muzeum Egyesületet, illetve a vármegyei kulturház-építési bizottságot, a 70.000 pengő körüli összeg fölött? Megmagyarázta, hogy már az 1912-ben készült egyesületi alapszabályok célul tűzték ki a Muzeum Egyesület feladatai között egy kaposvári kultúrpalota létesítését. Ez a mostani, módosított alapszabályokban is benne van. A vármegye és város az 1925. évi Széchenyi-centennárium alkalmával szintén a Múzeum elhelyezésére gondoltak, amikor az Akadémia megalapítójának emlékezetére nagyobb összegeket ajánlottak fel a Széchenyi nevét megörökítő „kulturház“ létesítési céljaira. A kulturház gondolatából azonban sohasem hiányzott a „Muzeum“ elhelyezési szándéka s így az az összeg is, amely e célra összegyűlt, vitán felülállóan muzeális rendeltetésű is. Az összegből 61.240 pengő jelenleg a vármegye, 5390 pengő pedig Kaposvár város kezelése alatt áll. Előállott pedig úgy, hogy 300 milliót (24.000) pengőt a vármegyei közélelmezés alapjának maradványából, 100 milliót (8000 pengő) a rendelkezési alapból és 100 milliót (8000 pengő) a Horthy-akció segély alapjából juttatott e célra a vármegye törvényhatósága, míg a többit a főszolgabiróságok útján gyűjtötték, illetve a város folyósította építési