Uj-Somogy, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

XI. évf. 222. (2994.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1929. október 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: S­APOSVÁ­ 1., KOMIRÁSSY­ UTC­A 6. SZÁM. ZTM*^'" ... Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő. 1 elíráS Szerkesztő Hirdetések Ára millimétersoronként 10 111 lér, szövegrészben 15 till. TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. A gazdasági nép­iskolákról. Irta: Dr. Temesváry Imre mint tanácsos, országgyűlési képviselő. Az önálló gazdasági népiskolák és a gazdasági továbbképző­ iskolák a magyar falu és a magyar mező­­gazdaság érdekeinek szempontjából a legfontosabb iskolatípusok közé tartoznak. Örömmel látom, hogy az önálló gazdasági népiskolák falun olyan kultúrmissziót teljesítenek, hogyha annak értékét számbelieg is kife­jezném, ez olyan nagy összeget je­lentene a község évről-évre emel­kedő mezőgazdasági termelése szem­pontjából, hogy ezeknek az iskolák­nak a költségei az eredményekhez mérten, elenyészőek. Nem győzöm tehát eléggé felhívni a kormány fi­gyelmét arra, hogy ezeket az iskola­típusokat minél nagyobb mértékben fejlessze. Elismerem, hogy a maga­sabb képesítést nyújtó gazdasági tanintézetek is hasznos szolgálato­kat teljesítenek; ilyenek például az alsóbbfokú gazdasági tanintézetek, amelyek a földmivelésü­gyi kormány felügyelete alá tartoznak, de ott nem olyan nagy tömegben vannak hallgatók, mint amilyen tömegben hallgatják ezekben az önálló gazda­sági népiskolákban a gazdasági ta­nításokat, amelyekben ennélfogva, ha jó az a gazdasági tanító — mint ahogy alkalmam volt meggyőződni arról, hogy igen jól képzett gazda­sági tanítókkal rendelkezik a kul­tuszminiszter — munkája rendkívül nagy eredményeket mutat fel évről­­évre. De felhívom a kultuszminiszter figyelmét a gazdasági irányú to­vábbképző népiskolák kérdésére is. Tulajdonképpen ezek is valóságos mostohagyermekei a kormánynak. Az itt működő tanítók néhány hó­napig tartó tanfolyamot végeznek, amelyen megszerzik azokat az elemi gazdasági ismereteket, amelyeket a falun átadnak tanítványaiknak, ezek a tanítók azonban úgy vannak do­tálva ezekért a különórákért, hogy az rájuk, szerény javadal­m­azású tanítókra nézve is, csak alig valami kis értéket jelent. Hisz ezekben a gazdasági irányú továbbképző isko­lákban 1 pengő 20 fillért fizetnek óránként a tanítónak — és csak azoknak a tanítóknak, akik megsze­rezték ezt a gazdasági tanítói képe­sítést — és ez az összeg évente nem tehet ki többet, mint 54 pengő 40 fillért. Azok a népiskolai tanítók pedig, akik nem végezték ezt a tan­folyamot, 1 pengőt kapnak óránkint, ami évente nem mehet többre, mint 40 pengő 80 fillérre. És meg kell jegyeznem, hogy bár ilyen végtele­nül mostohán vannak javadalmazva, a lehető legnagyobb odaadással tel­jesítik ezek a tanítók is munkájukat. A gazdasági irányú továbbképző népiskolák száma jelenleg 1264, amelyekben 2840 tanító tanít és a múlt esztendőben 98.683 tanulót ta­nítottak. Az a néhány óra, amit he­­tenként tanítanak a gazdasági taní­tók, olyan gazdasági szaporulatot jelent ebben az országban, hogy maga ez a gazdasági szaporulat le­hetővé tenné, hogy ezeket a tanító­kat kissé jobban javadalmazzák. Tudomásom szerint még az előbb említett csekély összeget sem képe­sek minden községben megfizetni a tanítónak, még­pedig azért, mert az állam nem tud a községeknek e tekintetben segítséget nyújtani. Hi­szen tudjuk, hogy milyen nehéz helyzetben van államháztartásunk, de talán ennél az önálló gazdasági népiskolánál is be lehetne vezetni azt a metódust, amit a népiskolánál tettek — hiszen ez is éppen olyan népiskola, mint a másik — itt is le­hetne alapszerűen kezelni egy olyan összeget, amelyből talán 50 száza­lékot, 30, vagy 40 százalékot adnánk a községeknek egy-egy iskola felé­pítéséhez és így hozzá tudnánk se­gíteni a községeket ahhoz, hogy ha a másik részt kölcsön vennék fel, könnyebben építtethessenek, mintha azokat az iskolákat teljesen a ma­gukéból kellene felépíteniök. Hiszen, ha azt az összeget, amely fel van ma a költségvetésben véve ilyen is­kolák építésére, egy-egy iskola tel­jes felépítésére adná a kultuszkor­mány, akkor abból alig lehetne egy, vagy két iskolát felépíteni, holott ha egy évenként visszatérő, tehát alap­­szerű összeg állna a kultuszminisz­ter rendelkezésére, akkor évente 5—10, esetleg még nagyobb számú ilyen önálló gazdasági népiskolát létesíthetnénk. Nem kell, nézetem szerint, az alap létesítésére semmi­féle külön törvény, mert hiszen a kultuszminiszternek megvan a nép­iskolára vonatkozó felhatalmazása és a népiskolák keretébe bele le­hetne illeszteni ezt az önálló gazda­sági népiskolát is, amely, kétségbe­vonhatatlant, igen nagy missziót teljesít. Újabb segélyt kaptak a hadikölcsöntulajdonos somogyi árvák. A belügyminiszter 79.781 pengőt utalt ki további segélyezésre. Ismeretes, hogy a gyámpénztárak által kezelt hadikölcsönkötvények tulajdonosait a belügyi tárca terhére kártalanítják, illetve segélyezik. A belügyminiszter július 1-én kezdte meg a hadikölcsönkötvény-tulajdono­­sok segélyezését. Az akkor megin­dult segélyakció során a miniszter már jelezte, hogy később további támogatást fog nyújtani. Az akkor jelzett támogatást most váltotta valóra a miniszter. Ma le­iratot küldött Somogy vármegye árvaszékéhez, amelyben közli, hogy a hadikölcsönkötvény-tulajdonos gyá­­moltak további segélyezésekép 49.781 pengőt utalt ki. Ebből az összegből az 1000 pengőn aluli segélyt meg­állapítottak második felét kell ki­fizetni, míg az 1000 pengőn felüli segélyezetteknek a részükre meg­állapított összeg két és fél százalékát kell kifizetni. Az 1000 pengőn aluli segélymeg­­állapítottak közül 127 árva kap 17.390 pengőt. A fennmaradó össze­get gyümölcsözőleg kell az árva­széknek kezelni. A miniszter rendelete alapján dr. Krieger Pál h. árvaszéki elnök, az ügy referense, megtette a szükséges intézkedéseket s pár napon belül minden érdekelt árva postán megkap­ja a részére megállapított összeget. A vármegyei kulturház építési bizottságától függ, hogy lesz-e önálló új épü­lete a kaposvári, Nogymegyei Múzeumnak ? Elkészültek a kultúrpalota megépítésének előmunká­latai.­­ Az építési bizottság határozata után kerülhet csak sor a tervpályázat kiírására. Évek óta vajúdó ügye Kaposvár társadalmának a Somogymegyei Múzeum gazdag anyagának végleges otthonba való elhelyezése. Az ügyet legfőképpen a Somogymegyei Mú­zeum Egyesület vezetősége tartja napirenden, de maga a megvalósu­lás nehezen tud sikerre jutni, mert az állami támogatást kieszközölni eddig nem sikerült s csak a várme­gye és a város hozzájárulásából le­het egyelőre annyi helyiséget tető alá hozni, amennyi a rendelkezésre álló tőke és a legszükségesebb helyiségek figyelembevételével meg­építhető. Ebben a tárgyban tartott sok-sok megbeszélés után szombaton délután 4 órától újból választmányi ülést tartott a Múzeum Egyesület, a tagok élénk érdeklődése mellett Tallián Andor ny. alispán elnöklésével. A választmányi ülésen Gönczi Fe­­renc nyug. kir. tanfelügyelő, az Egyesület ügyvezető igazgatója tar­totta meg jelentését, amelyben be­számolt a nyár folyamán végzett ásatásokról. A lengyeltóti járásban, Ordától északra, Boglár és Fonyód között igyekezett feltárni a Zárda­­vár régészeti értékeit. Ezenkívül néprajzi tárgyakat vásárolt a Mú­zeum céljaira. Bejelentette még, hogy a kultúr­palota építésének előkészítő mun­kálatai abba a stádiumba jutottak, hogy szakemberek bevonásával és ismételt megbeszélésekkel sikerült megállapítani, hogy melyek volná­nak azok a helyiségek, amelyek a később fokozatosan kiépítésre ke­rülő Múzeum-épületnek már az elő­ször megépítendő részében elenged­hetetlenül szükségesek. Ez az össze­állítás a vármegyei kultúrház-építési bizottság elé lesz terjesztve, hogy annak határozatához képest tétes­senek meg a további lépések. Majd részletesen kitért arra a kérdésre, hogy megilleti-e a rendel­kezési jog a Muzeum Egyesületet, illetve a vármegyei kulturház-építési bizottságot, a 70.000 pengő körüli összeg fölött? Megmagyarázta, hogy már az 1912-ben készült egyesületi alapszabályok célul tűzték ki a Muzeum Egyesület feladatai között egy kaposvári kultúrpalota létesíté­sét. Ez a mostani, módosított alap­szabályokban is benne van. A vár­megye és város az 1925. évi Széche­­nyi-centennárium alkalmával szin­tén a Múzeum elhelyezésére gon­doltak, amikor az Akadémia meg­alapítójának emlékezetére nagyobb összegeket ajánlottak fel a Széche­nyi nevét megörökítő „kulturház“ létesítési céljaira. A kulturház gon­dolatából azonban sohasem hiány­zott a „Muzeum“ elhelyezési szán­déka s így az az összeg is, amely e célra összegyűlt, vitán felü­lállóan muzeális­ rendeltetésű is. Az összegből 61.240 pengő jelen­leg a vármegye, 5390 pengő pedig Kaposvár város kezelése alatt áll. Előállott pedig úgy, hogy 300 mil­liót (24.000) pengőt a vármegyei közélelmezés alapjának maradvá­nyából, 100 milliót (8000 pengő) a rendelkezési alapból és 100 milliót (8000 pengő) a Horthy-akció segély alapjából juttatott e célra a várme­gye törvényhatósága, míg a többit a főszolgabiróságok útján gyűjtötték, illetve a város folyósította építési

Next