Uj-Somogy, 1933. augusztus (15. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-15 / 184. szám

­­08­. augusztus 18. ÚJ-SOMOGY megállapította, hogy a pénzügyőr a beszám­íthatatlanságig ittas. A rendőrség Beinschrottot még az éjszaka folyamán átadta felettes hatóságának. Felettes hatósága előtt történt ki­hallgatása alkalmával Beinschrott azt vallotta, hogy Schön és barátja őt szó nélkül megtámadták, mire ő két riasztó lövést adott le, hogy támadóitól megszabaduljon. A pénzügyőrség máris megindí­totta az eljárást ebben az­ ügyben, de ettől függetlenül folyik az eljárás a rendőrség részéről is. Ez ügyben a kaposvári pénz­ügyőri szakasz parancsnoka az alábbi hivatalos jelentést adta ki: a Reinschrott pénzügyőri vigyázó két lövés leadásából kifolyólag a helyi pénzügyőri szakasz parancs­noka a vizsgálatot bevezette és meg­állapította, hogy ez verekedés köz­ben több egyéntől történt megtá­­madtatása következtében történt. Schön Gyula rendőrségi nyilatko­zata- mely saját érdekében is tör­tént, ezen ügy egyoldalú megvilá­­gosítása, ami valóságát a további vizsgálat fogja kideríteni, mivel ne­vezett pénzügyőr melletti­­ tanúk is vannak, kik jelen voltak zeneköltők világra szóló és örök­­életű alkotásainak. Csak azt az em­bert nevezhetjük a görögök kifeje­zésével élve ,anér­agatosz«-nak, tö­kéletes embernek, aki a műveltség többi ágai mellé a zenei műveltsé­get is megszerezte és ezáltal meg­tanulta az a nyelvet, amely Schil­ler szerint­­a lélek tiszta beszéde­. Miért írassuk be gyermeke­inket a Városi Zene­iskolába ? A mai kultúra alapkő-letevői, az ókori görögök már teljesen tisztá­ban voltak a zene szerepével az emberi életben és a nevelésre való fontosságával. Az Ideák bölcse, Pla­ton már világosan látta, hogy a ze­ne az érzelmek művészete. Ennek jelentősége csak akkor domborodik ki­ előttünk, ha ismerjük Platon felfogását az emberi életről, mely szerint az egy fogathoz hasonló, hol az ész csak a gyeplőt tartó irányító, és a fékező erőt képviseli, a mozgató erő a fogat két tüzes pa­ripája, az ösztön és érzelem tehát ép­pen az, melyhez, a zene szól. Ezt felismerve, juttatott a nagy bölcs az ő­­ Állam­­­ában a zene művelésének vezető szerepet. I És nemcsak Achilles utódai, ha­nem még más régebbi kultúrák fi­ai, mint a kínaiak is, a zenét a leg­régibb bölcsességnek- a tudás tudá­sának tartották. Azért a művelt népek szellemi életében a zene mindig nagyobb és nagyobb területet hódít a maga számára s azért igyekszik minden állam a maga zenei oktatását fej­leszteni és kiterjeszteni. És valóban, semmi sem nemesíti a lelket- fokozza a műveltséget és javítja az erkölcsiséget úgy, mint a zenetanulás és a feladatta magas­latán álló zeneiskolai oktatás hiva­tott megismertetni a nép szélesebb rétegeivel a művészi színvonalú zenét. Ezt ismerte fel nálunk is az ál­lamhatalom- amikor a zenei ok­tatás irányítását egységesítette és a zeneiskolák engedélyhez kötött­ségével nyíltan kesztyűt dobott a romboló kontárok lelkiismeretlensé­ge felé. Sajnos azonban, az állam meg­értő segítsége mellett is válságos helyzetbe került a zenetanulás ügye és ezzel a zeneiskolák léte is. Ennek főként, a kontárok rom­boló munkáján kívül még két oka van. Egyik: a szomorú és súlyos gaz­dasági helyzet, a másik pedig a gépzene fokozódó térhódítása. Érthető, hogy a mai agyonhaj­­szolt iramú élet fáradt embere szí­vesebben hallgatja a rádióban vagy a gramofon lemezein Hubermann vagy Sauer művészetét, mint gyer­meke hangszergyakorlásait, különö­sen kezdő fokon. Azonban lássuk be végre, hogy miért éppen a ze­ne lenne az, amelytől csak kapunk, anélkül, hogy adnánk neki valamit. Senki sem csodálkozik azon, hogy a középiskola nyolc hosszú évig ké­szíti elő az eln­evezőket arra, hogy a kultúra minden területén meg­vethesse lábát: képzőművészeteknek szemlélői, irodalomnak olvasói le­hessenek, de ugyanakkor nem ve­­s­szik észre azt, hogy semmit sem­­ követtek el azért, hogy a zeneművé­­­­szet fogyasztóközönségéhez tartoz-­­­hassanak. A zenetanításnak nem csak az a­­ célja, hogy az önmaguktól is meg­nyilatkozó kivételes tehetségeket felfedezze és szárnyukra bocsássa, hanem főként az, hogy a zenei ér­zékkel rendelkező, de művészi te­hetség nélküli embereket is a ze­netanulás által oda emelje, hogy egyrészt házi zenéléssel önmaguk zenei hajlamait elégíthessék ki, másrészt — és ez a fontosabb — a zene abc-jét ismerve kellő felké­szültségű hallgatói lehessenek nagy is nagy meglepetés vár rám. Egy képen ott látom Petőfi, Kossuth és Béni apó arckéjvét s az egyik asz­talon Petőfi összes költeményeit— lengyelül. Elragadtatással beszélnek a nagy férfiakról. És én meleg szív­vel toldom meg még nagyobb ön­tudattal véleményüket. Egyszerre csak a Hunyadi induló örökszép akkordjai csengnek a fü­lembe. A lengyel zenekar játsza. Kimegyünk, hogy meghallgassuk őket. Megkérdem dr. Wnéktől, me­lyik zenedarab tetszik nekik a ma­gyar zenéből a legjobban. Elragad­tatással mondja, hogy mindenek fe­lett a Rákóczi induló a legjobban. Ezt még a saját muzsikájuknál is szebbnek tartja. Kérésemre ezután a Rákóczi indulót kezdik játszani. Nagyszerűen. Még jobban felcsillan a szemünk. Az embert szinte ma­gával vonja, magával ragadja ez a zenegyöngy. Marjannak is nagyon tetszik. Már Szinte táncol a talpcsik­­landástól Eszembe jut, hogy a Rákóczi in­duló a távozás szimbóluma. Meg­kérem Marjant, tolmácsolja leghá­lásabb köszönetemet és a legőszin­tébb elismerésemet s hogy mi ma­gyarok, mint eddig is, ezután is ápolni akarjuk azt a beható kap­csolatot a baráti lengyel nemzet iránt, amit a tröténelem százado­kon át a két nemzet között terem­tett. Marton tolmácsol és a bú­­csukézfogás, ami ezután követke­zik, mily sok érzést, szeretetet, el­ismerést, kölcsönös barátságot fe­jez ki. Kérek, hogy látogassak el többször hozzájuk. Én megígérem És meghívom őket táborunkba.. . Átkarolva kisérnek ki a kapuig. Még egyszer visszanézek a tábor felé. Az árbocon a fehér-piros zász­ló hívogatva leng, a vígajkú lengyel fiúk integetnek, hangos »jó mun­­kát ■­ köszöntéssel búcsúztatnak, s­ én ezt az egész hangulatos képet magammal viszem haza, hozzánk a mi táborunkba. Tudom, soha sem felejtem el a kedves sajtófőnököt, a kis Marjant, és a többi lengyel testvéremet, a Világtábor kedvenceit. JAMBOREK HÍREK. Somogyi cserkészek a gödöllői táborban. Még mindig tornászcsapatunk si­kereinek a hatása alatt állunk. A gyakorlatok közben felkeresett ben­nünket Verősy cserkészparancsnok, a sporttéri bemutatók főrendező­je és ezen szavakkal gratulált a pa­rancsnokunknak. Ilyen tornát ezen a sporttéren még nem láttam. Má­riusz Nándor, a magyar sporttár­sadalom kiváló egyénisége is a leg­nagyobb elismeréssel nyilatkozott­­a sajtó előtt tornagyakorlatainkról. Elismerését hallatta vitéz Vizkelety Árpád, a VI—VII. ker. üv. elnöke is, megjegyezvén: Ezek a mi kerü­letünkből valók! Ma felkeresett ben­nünket táborunkban Fodor Ferenc szerkesztő, a sajtó­csoport kikül­döttje és gratulált a csapatnak. Kü­lön bemutattatta magának Szekér Lászlót, aki tornászszem­pontból ki­magaslott öntudatos munkájával, ő nagy ígéret a jövőre és reméli, hogy­ az egyetemes magyar tornász sport sikereihez még hozzá fog járulni. Megkérte parancsnokunkat, hogy a legközelebbi torna bemutatón a fi­uk klott nadrágban szerepeljenek, mert izommunkájukat jobban sze­retnék megfigyelni. A VI. altábornak vendégei ér­keztek A Fonyódon táborozó 151-es Turul cserkészcsapat látogatott el a jamboreeba, hogy a vizibemuta­­tót megnézzék. Az elszakított területen élő ma­gyar, de most hivatalosan cseh cser­kész testvéreink búcsúztatója alkal­mából megkapó jelenetnek voltunk szemtanúi. Magyar szóval távoztak el közt­ünkből és ölelték egymást a felvidékre visszatérő magyarjaink... Jól esett látni, hogy megmaradtak a magyarnak és ezt büszkén hirdet­ték a táborozás egész tartama alatt. Amikor reggel 5 órakor elhagytuk altáborunk területét, a magyar tá­borok zengő »huj-huj-hajrá« csa­takiáltása kisérte őket. Elmentek a magyar hitükben és élni akará­sukban megerősödve. Testvéreink, nem felejtünk el benneteket. Ti lesztek a jövő hősei. A búcsúztatás után lefeküdtünk és­ az ébresztő hangjai hívták elő a fiukat sátra­ikból. Táborunk főbemondója. Da­ni József nagyon el van keseredve, mert nem őt nyilvánítottuk legna­gyobb étvágyának a táborban. Az­óta sem lehet vele hinni. Mindig versenyre hívta Kővágó Ágostont. A verseny­­ma fel is dőlt." győztes: Dani József, 76 kiló. Ha már az élelmezésnél tartunk, meg kell emlékeznem Blázsik Lász­ló parancsnok és Vidor Pál cs. tiszt­ről, akik a VI. altábor élelmezését látják el a legnagyobb hozzáértés­sel. A mi csapatunk élelmezésé­ről Szabó I. István gh. főnök gon­doskodik, 70 embert kielégíteni bi­zony nem kis­ dolog, de dicséretére legyen mondva, a táborban eddig még mindenki meg van vele eléged­ve, ami ilyen tisztségnél a legna­gyobb ritkaság. Sokszor annyira bő­kezű, hogy még magáról is megfe­ledkezik. Ma végre megérkezett táborunkba a »Kozmaipari r. t.«, teljes kiren­deltsége. A reggeli tej megkozmá­­sodott, azonban kitűnő szakácsunk ezen ügyesen segített, kakaó, cukor és a kis kozma eltűnt. A kozmát Légár Bélára hárítjuk. Megérkezett és megvolt a kozma K. Gy. 8 CSENDES BÖLCSESSÉGGEL élvezi a török az életet és erős bab­kávé fogyasztással igyekszik azt szebbé varázsolni. Meinl II. pörköltkávé-keve­­rékének a csomagolása a törököt ábrá­zolja. Meinl II. pörköltkávé-keveréke rendkívül erős, finom izű családi ke­verék. Vi­lg. ára­t 3.30 Szerezze meg magának ezt az élvezetet minél gyakrabban ! Ezenkívül még 9 különböző árfekvésű keveréket tartunk. Meinl Gyula r. t. — Salakpálya-motoros ver­seny Kaposvárott. Még élénk emlékezetében vannak Kaposvár város motorsportot kedvelő közön­ségének azok a hallatlanul izgal­mas salak pályaversenyek, amelyek 2—3 éve a SAG rendezésében ke­rültek lebonyolításra a Turul pá­lyán A Somogym­egyei Automobil Club Sportbizottsága szept. 10-re nagyszabású autós és motorkerék­­párversenyt készít elő. Az idegfe­­szítő salak pálya versenyre meghív­ta az ország legkiválóbbjait. A ne­vezések a salak pálya versenyre már megindultak. Eddig a következők adták le nevezésüket: Kés­zár János- Kaposvár 1930-as bajnoka, Zamecs­­nik Tivadar, Somogy vármegye 1931-es bajnoka, Ausländer István, az 1931-es országos bajnok, Kozma Endre, a Soproni Grand Prix győz­tese, továbbá a szimpatikus két Puch versenyző, Baranyai István és Kiss László. A salakpályaver­sennyel kapcsolatban országos au­tós és motoros csillagtúrát rendez a SAG, amely iránt máris nagy az érdeklődés.­­ A vasárnapi kerékpár­­verseny eredménye. A Fod­rász SE tegnap tartott kerékpár­­versenyén a 15 km-en első lett: Horváth Lajos (31 p. 30 mp. alatt), 2-ik Sgranenberger, 3-ik Péter Jó­zsef. A 30 km-en első Kovács Jó­zsef (1 óra 10 perc), második : Tóth Ferenc, harmadik Szabó Jó­zsef.­­ Győzött a Somogy Nagy­atádon. A Somogy vasárnap Nagy­atádon játszott és 5:2 arányban győ­zött a Turul ellen.

Next