Uj-Somogy, 1936. december (18. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-25 / 295. szám

1986. december 25, OJ-SOMOGY a Karácsonyi jogász. Irta: Dr. Gósy Ferenc­né. Óh! Uram, ki a mennyből nézel le reám, Kérlek, könyörgök, hallgasd meg az én irhám. Adós, hogy err­e megható, csodás, szent napon Egy jó magyar keresztyén nő se vigadjon, Hanem szálljon mindegyik mélyen magába, S az écsi csodát tiszta lélekkel várja. Árasszanak csak jót, szépet a világba,­­Mint derűt, fényt, meleget a nap sugára. Érezze mind legalább eme szent napon, Mi a szegény elhagyottnak az irgalom, Az elesett után nyújtsa mind a kezét, S emeljék, vezessék Uram, feléd, feléd! .... Óh!­gdd Uram, hogy a magyar nők lelke Az otthont meghitte, boldoggá szentelje. Add, sok fényes szemű, kicsiny gyermek várja: Kigyúljon a fenyő ezer apró lángja. Csonka és letiprott szegény magyar haza, Nem lehet a magyar nő erkölcse laza! A nőn fordul meg az otthon boldogsága, Legyen a nő benne Mária és Márta, Mert a tiszta otthon a haza oltára, S csak fehér lehet rajt’ a lélek virága, óh! Uram, őrizd a magyar női lelket, S emeld őt magadhoz, mindig feljebb, feljebb! Szerény pozzoszolds Ha az elmúlt két kaposvári vi­rágos ünnepet — a kívülről kriti­záló szemszögéből szemlélve — ösz­­szehasonlítjuk, ki kell mondanunk, hogy rendezés, érdekesség, változa­tosság és általában­ siker szem­pontjából az első olyan messze esik a másodiktól, mint — Makó Jeru­zsálemtől. Pedig a második — az idei — ünnepnapok rendezéséhez is sok és jogos kritika fér. Bizony, számos mérges kirobbanást hallottam s ha ezeket részben méltányoltam is, általában nem értettem egyet a minden kákán csomót kereső ágá­­lókkal s közülük többet azzal in­tettem le, hogy: — Ha Te, vagy ön — a kutya­fátokat! — jobban csináltátok vol­na, miért nem vállaltátok maga­tokra a rendezést?! Miért nem csi­náltátok sajátkezűig? Hát igen: az ostoba tocsogók és szószátyárok moszkitó-csipései el­len alig lehet védekezni, nekem, írta: Ketskés Győző, azonban mégis volna egy lázcsil­lapítóm: Kaposvár minden társa­dalmi rétegét bele kell vonni a ren­dezés munkájába. Kissé hosszadalmas volna itt részletezni, hogy ezt hogyan gon­dolom, nagyjában azonban így kör­vonalazhatom elképzelésemet: »Rendező bizottságok szervezen­­dők: 1) az aktív köz­funkcionáriu­sok; 2) az­­intellektueli ifjúság; 3) a kereskedő-társadalom; 4) a ke­reskedelmi alkalmazottak; 5) az iparostársadalom; 6) az ipari alkal­mazottak; 7) a kisbirtokos társa­dalom; 8) ezeknek gyermekei kö­réből és mindegyik bizottságra más­más feladat, más-más program­­­­pont kidolgozása és teljes végre­hajtása bízandó.« Nem igyekszem e cikk keretében a javasolt bizottságok munkakörét körvonalazni, hiszen erre ráérünk akkor is, amikor már megalakul­tak. Előbb a gyerek — azután a koma! Fordított esetben: a koma sokszor »pléhre csúszik«. Mondom: ez a téma még nincs befejezve, erre még visszatérhe­tünk. Azonban­ ezzel a cikkemmel az a tulajdonképpeni célom, hogy két program-gondolat részére megnyer­jem a hivatalos városi rendezőség és a nagy közvélemény tetszését. Az egyik: »Rendezzünk Kaposvá­ron országos katolikus és reformá­tus kántorversenyt! Minden adott­ságunk és jogosultságunk megvan hozzá. Az újonnan restaurált Ka­­l­osvár-belvárosi kát. templomnál alig van különb vidéki templom az országban, a kaposvári ref. tem­plom pedig, kétségkívül büszkesé­ge a magyar protestantizmusnak.« Ám erről a gondolatról részlete­sebben kell beszélnem. A veszprémi egyházmegye leg­nagyobb katolikus városa Kapos­vár. Ez tény, amelyet nem vitathat és nem is vitat senki. Kaposvár — katolikus szemszög­ből nézve — országos viszonylat­ban is jelentékeny gócpont... És most, Szt. István halálának 888-ak évében a századok jövőjébe néző ünnepe van: trianoni magyar sze­génységében olyan templomot adott a Legfelségesebbnek, aminől csak az áldozatos Hit tud alkotni. Ezt a templomot alig lehetne gyönyörűbb ünnepséggel felavatni, mint az Isten daloló pacsirtáinak és fülemüléinek versengő égbekö­­nyörgésével. És jutalmat a győzedelmes ver­senyzőknek! A püspökök, a káptalanok, a püs­pöki és káptalani birtokok, a plé­bániák és a kát. hívek egyeteme nyilván a legtökéletesebb megértés­sel és anyagi áldozatkészséggel tá­mogatnák a gondolat valóra vá­lását. A csonkaország minden katolikus püspöke adna 1—1 fődíjat, a káp­talanok a második díjakat és így tovább. Az összkatolikusság adná a versenyre jelentkezők utazási és ellátási költségeit. Csodás lenne! A protestánsok — a statisztika szerint — kisebb tömeggel, de alig kevesebb lelkesedéssel rendezhet­­­ék meg ugyanazt az országraszóló ünnepséget, mert az ő kaposvári templomuk is — talán a debre­cenit kivéve — az országban a leg­nagyobb és — ha nem tévedek — az építőművészet szempontjából a legim­ponálóbb. Belőlem most nem a felekezeti, hanem a kaposvári ember beszél. Próbáljunk egyszer Kaposváron is csodát csinálni: olyant, amilyent még nem látott Somogy, Tolna és Baranya! Szép Kaposvár! Köszöntelek! 28 Kisgazda és Kisiparos Takarékpénztár R.-T. Alap- és tartaléktőke 500.000 pengő KIE&pOSVál'* ___Iroda a Turul-szálloda I. emeletén. Alap- és tartaléktőke 500.000 pengő Váltó­kölcsönök bekebelezés vagy kezesség mellett előnyös feltételekkel Hetibetét­­osztálya kötelezvény­­kölcsönt nyújt kedvező törlesztésre Takar­ékboz öt ok után legmagasabb kamatot fizet. Foglalkozik a banküzlet minden ágával. INTÉZETI SZÉKHÁZ.

Next